Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-20 / 43. szám

1986. február 20. Kelet-Magyarország 3 Szülőt pótló kollégium Diákélet—gyangyélet? Tudja-e pótolni a szü­lőt a kollégium? Ha kissé furcsán is hangzik a kér­dés, amelyet legutóbb a nyíregyházi Münnich Fe­renc Középiskolai Kollé­giumban tettünk fel a nevelőtanároknak, az igazgatónak, van alapja. Természetes, hogy a szü­lőt semmilyen intézmény nem pótolhatja, de a kol­légiumban élő fiatalok számára mégis létezik egy szülőpótló szerep is. A hét nagy részében a szülő nincs a gyermek mel­lett, tanulási gondjában, ku­darcában, betegségében és egyéb ügyekben barátai és a nevelőtanár segítségére szá­míthat. De kialakulnak-e meghitt tanár—diák kapcso­latok a kollégiumi közösség­ben? ■ ■ Önállóságra nevelhet — Mi úgy érezzük és ta­pasztaljuk, hogy igen — fe­leli Czakó István kollégiumi igazgató. A nevelőtanárok nem egyszerűen felügyelők, fegyelmezők, akik a kollégi­um rendjére vigyáznak, ha­nem szó szerint mindenna­pos emberi kapcsolatban is állnak a diákokkal. A beszélgetésben részt ve­vő nevelőtanárok esetekről számolnak be, amikor a di­áktársak és a nevelőtanárok együttesen teremtették meg a családias hátteret, ami kilen­dítette a fiatalt a hullám­völgyből. Olykor nem is a tanulási zavarok, kudarcok okozzák ezeket, hanem ér­zelmi motívumok, szerelem, emberi, szülői kapcsolatok, életvitel zavarai, az önállóság hiánya. Sok minden kell ah­hoz, hogy a diákélet „gyöngy­élet” is legyen. A kollégium egyik nagy értéke lehet, hogy önállóságra nevelheti a fia­talt. — Ez azonban nem képzel­hető el a szülői ház és a kol­légium jó kapcsolata nélkül — folytatja az igazgató, aki azt is szóba hozza: a kollé­gium kétszáz fős diáksága hét középiskolában tanul, ez a szétszórtság nehezíti a ne­velőmunkát, az iskolák és a kollégium életszerű kapcso­latát. A szerencsés az, ha a kollégiumi nevelőtanár is tanít abban az iskolában, ahol a kollégista tanul, de ez a kevesebb. Néhány „mü- niches” nevelőtanár óraadó­ként megfordul egy-egy isko­lában, de az lenne a kívána­tos, ha nem válna ennyire ketté az iskolai és a kollégiu­mi oktató-nevelő muníka, a nevelőtanárokkal az iskolai katedrákon is többször ta­lálkozhatnának a fiatalok. Hogyan tanuljon? — Előfordult az is, hogy az egyik gyerekünknél szokat­lan csendességet, gondter­heltséget tapasztaltunk. Nem tudtuk az okát. Később a ne­velőtanárunk megtudta, hogy egyszerűen pénzzavarral küzd, nem tudta kifizetni a tandíjat az iskolában. Ter­mészetesen azonnal kisegítet­tük, hiszen a kollégium ilyen tekintetben is a diák mellett áll, ráadásul tudtuk, hogy nem szórta el a pénzt, beosz- tóan gazdálkodott, mégis „fi­zetésképtelenné” vált. De ezek a ritkább esetek, a diák elsősorban tanulási gondjaival fordul a nevelő­tanárhoz. Az egyik törekvé­sünk éppen az, hogy megta­nítsuk a fiatalokat a tanulás helyes módszereire, mert még mindig ez okozza az egyik legnagyobb gondot. El­sősorban a friss kollégisták, az elsősök kívánnak nagy fi­gyelmet: a legutóbbi puhato­lózó felmérésünk is igazolta, hogy sok gyermek a magolás­sal, szó szerinti tanulással, nem pedig a lényeg, az ösz- szefüggés megragadásával igyekszik az ismereteket el­sajátítani. A kollégiumban lakó diá­kok tanulmányi átlaga 3,3— 3,5 között mozog, amely 2—3 tizeddel kedvezőbb a megyei átlagtól, s jobb az adott is­kolai átlagosztályzatoktól is. A kollégium természetesen nem csupán dirrekt módon nevel, oktat, segít, hanem közvetett módon is. Sokszí­nű lehetőséget teremt az ön­művelésre, a családi háttér pótlására. — Van a kollégiumban if­júsági klubunk, fotószakkör, irodalmi színpad, ének- és népitánccsoport. A sportolók közül többen is szerepelnek a kollégiumok közötti verse­nyeken, bemutatókon. A kol­légisták hetven százalékának van színházbérlete, a sza­badidő hasznos, kulturált el­töltésében komoly szerepet vállal a diáktanács is. Ketten, együtt A kollégiumi nevelőtestü­let nem pótolhatja a szülői házat, a szülői kapcsolatokat — derült ki a beszélgetésből —, de képes egy sor olyan háttér „szolgáltatásra”, amelyre a szülői háznak ke­vésbé van lehetősége. A ket­tő — a szülői ház és a kol­légium tartalmas együttmun- kálkodása — adhat a diák számára tartós és emberileg is megalapozott hátteret, hogy örömmel teljenek a na­pok, a hetek, a hónapok a kollégiumban... P. G. Fajga lakókocsikhoz gyártanak beépített szekrényeket a kölesei Kossuth Termelőszövetkezet asztalosüzemében. (Elek Emil felvétele) Diploma utak A zt hittem, pusztán biztosabb meggyőzé­sem céljából túloz Szabó András, a gacsályi termelőszövetkezet mező­gazdásza, amikor kijelen­tette: ahhoz, hogy mérnök legyen, annyit utazott, amennyivel körbejárhatta volna a földgolyót. Aztán számolni kezdtünk. Hat évig tart, amíg valaki leve­lező úton elvégzi az agrár- tudományi egyetemet. Eh­hez minden félévben több alkalommal konzultáción kell részt venni, aztán jön­nek a vizsgák, amelyek nagy része olyan, hogy egy napra többet vállalni maga a bukás. És ehhez minden egyes alkalommal el kell utazni Mosonmagyaróvár­ra. Gacsály és Mosonma­gyaróvár vonattal hatszáz kilométer és tizenöt óra. Szabó András a számol­gatásban már túl járt az ötvenezer kilométeren, az egyenlítő pedig mint tud­juk, „csak” negyvenezer, de én már a tizenöt órákat szorozgattam. Mennyi idő, mennyi elfecsérelt óra? Ez az ember megérdemli a diplomáját — gondoltam. Eszembe jutott az én gyö­nyörű egyetemista korsza­kom, amely természetesen nappali tagozaton, életem legszebb időszaka volt. Deb­recenben — tegyük hozzá. Mivelhogy ott van hozzánk legközelebb agrártudomá­nyi egyetem. De vajon miért kellett Szabó Andrásnak a messzi Mosonmagyaróvárra ingáz­ni hat éven keresztül? A válasz egyszerű: Debrecen­ben évek óta nem indul le­velező kurzus. De még csak Gödöllőn sem. Így maradt Keszthely és Mosonmagyar­óvár. Pontosabban az utób­bi. Ha most készülne egy felmérés, hogy megyénk gyenge adottságú és ala­csony hatékonyságú közös gazdaságainak középfokú végzettségű káderei közül ki végezné el szívesen az egyetemet, egészen biztosan más eredményt kapnánk, ha az illetők tudnák, hogy Magyaróvártól közelebb is járhatnak iskolába. Ez az egyenlítőnyi távolság és a sokszor tizenöt óra bizony sokakat visszariaszt. Íme milyen akadályai is létez­nek szatmári, beregi és kö­zelebbi tsz-eink szakembe­reinek képzésében? T alán illetlenségnek tűnik a kezembe diplomát adó egyko­ri alma materen indulat­tal számon kérni ezt a dol­got, de nem tehetek mást. Hihetetlen, hogy ha más­ként nem, de kétévente nem lehetne egy évfolya­mot indítani? Talán a hor­ribilis utazási költségből, a megfizetett, de le nem dol­gozott napok munkabéré­ből ki is telne a költsége. A haszna pedig, különösen itt, sokszorosa lenne a be­fektetett pénznek. Esik Sándor Iparosodó termelőszövetkezet Baktalórántházán Fényesedik a nyereség Vékony hó borítja a földet, •téli álmát alussza a tetár. A tsiz-majonban is csak a gépek taposnak egy-egy nyomot. Az öreg épületek mellett egy modem létesítmény hívja magára a figyeLmet. Itt van a ibaktalóránithózi Dózsa Ter­melőszövetkezet új galvani­zálóüzeme. — Erőteljesen iparosodik a mezőgazdasági szövetkezet — •tudatja velünk Bocskai Imre, a közös gazdaság elnöke. — Ennek eliső üteme ez az 'itt látható 'beruházás, amely gazdasági társulás keretében a Nyíregyházi Elekterfóm Ipari Szövetkezettel létesült. Igaz, már egy tel jes termelé­si évet kellett volna maga mögött hagyni, de ez külön­böző okok miatt nem sikerült, így csak a múlt év közepé­től dolgozunk az ipari szö­vetkezet technológiája alap­ján. Negyvenmillió forintos {beruházás valósult meg ez­zel. Gombnyomásra A tágas munkacsarnokban gombnyomásra működnek a berendezések. Asszonyok irá­nyítják. Több mint száz kád­ban vegyszerek, egyikből ki-, a másikba beemelik a felü­letkezelésre szánt alkatré­szeket, hogy a folyamat végén csillogón, krómozottan kerül­jenek ki. Rövid idő alatt el­sajátítatták a helybeliek a berendezések kezelését, a munkavédelmi előírásokat. Ennek ellenére a tervezett 8 millió helyett csak 5,8 milliót teljesítettek. Oka: nem volt megfelelő miunka, amivei az ipari szövetkezetnek kellett volna ellátnia az üzemet. — A tapasztalatokat le­szűrtük — mondja az elnök — és arra az elhatározásra jutottunk, hogy saját piacku­tatást is végzünk. A szövet­kezet is átad néhány megren­delőt, ezzél is egyszerűsödik a folyamat, csökkenthető az egymásra mutogatás, te va­lami hiba történik. Erre az évre az Elekterfém 18—20 millió árbevételt biztosító munkája mellett a tsz 2—5 Válogatás a KSH jelentéséből (2.] Tudja-e hogy... Az új galvanizálóüzem. milliós üzletkötése a kapaci­tás megfelelő lekötését jelen­tené. Január utóján indítot­ták a harmadik műszakot, az itt dolgozók száma így meg­közelíti a 60 főt. Meghívás telepítésre A galvanizálóüzem mel­lett egy ezer négyzetméteres csarnokot mutat a tsz veze­tője. Csak az ablakok, a ko- politüveg hiányzik. — Ide is ipart szeretnénk telepíteni, segíteni a köz­ség munkaerő-foglalkoztatá­sában. Tárgyalásokat folytat­tunk laz Ikladi Műszeripari Szövetkezettel és a Tungsram kisvárdai 'gyárával. Mindket­tőnek ideális feltételieket tu­dunk teremteni ezen a he­lyen. Fontos lenne ez annál is inkább, mivel a helyi gimná­ziumban végző fiatalok nem találnak megfelelő munkát Baktallórántházán. I társ­községekben is A termelőszövetkezet tevé­kenysége a nagyközségen kí­vül még két szomszédos köz­ségre 'is kiterjed. Mindkettő­ben próbálnak foglalkoztató­üzemet létesíteni. Nyírjákón a korábban említett Tungs- ram-gyárral létesítenének egy rehabilitációs üzemet Nyírkércsen a Budapesti Bőr­díszműipari Szövetkezet már­cius 1-én indítja a 20—30 főt foglalkoztató táskagyárfó részlegét. A határ téli álmát alussza, a tsz-ben a vezetők az 1986. évi terveket, feladatokat tár­gyalják, ennek egyik legfon­tosabb része az alaptevékeny­ség mellett az ipari üzemek létesítése. Kép és szöveg Elek Emil ... a megyében év végén az egy évvel korábbitól 6 százalékkal kevesebb, ös­szesen mintegy 140 ezer szarvasmarhát tartottak. Az állomány minden társadal­mi szektorban csökkent. A tehénállomány (55 ezer) Sem éri el az előző évit. ... az országos tendenci­ához hasonlóan, döntően a kisüzemi tartási kedv visz- szaesése következtében, to­vább mérséklődött a megye sertésállománya, a 394 ez­res állomány 6 százalékkal kevesebb az elmúlt évinél. A kisüzemekben 211 ezret tartottak, ez a VI. ötéves tervidőszakban az eddigi legkevesebb. Nem sikerült megállítani a kocaállomány csökkenő tendenciáját sem. ... a juhállomány (273 ezer) tizedével kevesebb mint egy évvel korábban, ezen belül a kisüzemekben csak hét tizedét tartották az 1984. évinek. ... a kiegészítő tevékeny­ségen belül tovább bővült az ipari tevékenység, amely­nek az árbevétele csaknem négy tizedével emelkedett, átlagosan mintegy 12 szá­zalékkal több fizikai dol­gozót, összesen 9200 főt fog­lalkoztattak. ... a szocialista szervek 6 milliárd forintot fordítottak a megyében beruházásokra, ez több mint a tervidőszak korábbi éveiben. Az üzem­be helyezések értéke meg­haladta a 6 milliárd forin­tot. ... élénkült az érdeklő- lődés a Magyar Nemzeti Bankon és az Állami Fej­lesztési Bankon kívüli (Ma­gyar Külkereskedelmi Bank, Építőipari Információs Alap, Agrár Innivációs Alap) pénzintézetek által nyújtott kölcsönök iránt. ... a lakosság ellátásának javítására újabb 3 ABC- áruház, 11 élelmiszerbolt és 1 egyéb iparcikkbolt léte­sült, összesen 1301 négyzet- méter árusító területtel. 7 óvoda épült 550 férőhely- lyel és 5 új általános iskola. ... a magtárak és szemes- termény-tárolók kapaci­tása 44 ezer tonnával nőtt. Az állattartás feltételei 3195 szarvasmarha- és 1905 sertésférőhellyel javultak. ...1985 évben a takaré­kos létszámgazdálkodás ke­rült előtérbe, így a megfi­gyelt népgazdasági ágak­ban tovább csökkent a fog­lalkoztatottak száma. A csökkenés üteme az építő­iparban volt a legnagyobb. S________________________ ... a bérfejlesztés üteme 1985-ben a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodásban va­lamint a kereskedelemben az előző évinél kisebb, a többi népgazdasági ágban nagyobb volt. Az átlagbé­rek továbbra is a vízgazdál­kodásban a legmagasabbak. A bérek és a keresetek fő­leg a IV. negyedévben emelkedtek. ... a lakosság pénzbe­vétele 1985 évben megha­ladta a 19,5 milliárd fo­rintot, ami 8 százalékkal több az előző évinél. A többletbevétel (1,5 milliárd forint) mintegy négy tizede munkaviszonyból szárma­zott. A felvásárlásból eredő bevételek az előző évinél mérsékeltebben, a társada­lombiztosítási bevételek vi­szont azt meghaladóan emelkedtek. ... a lakosság betétállo­mánya december 31-én 8,9 milliárd forint volt, tizedé­vel több mint 1984 év vé­gén. Főleg a könyves beté­tek, ezenbelül is a kamatozó betétek állománya emelke­dett. Csökkent az érdeklő­dés a takaréklevelek és az ifjúsági betétek iránt. ... a lakosság hitelállo­mánya a betétekét megha­ladóan nőtt, és év végén meghaladta a 12,3 milliárd forintot, így a 100 forint betétre jutó hitel összege 137 forintra emelkedett. A hitelek nagy részét tovább­ra is az építési kölcsönök teszik ki. Nagy volt az ér­deklődés a személyi és a mezőgazdasági termelési kölcsönök iránt. ... a lakossági kötvé­nyeket három vállalat bo­csátott ki a megyében. A Kelet Szövetkezeti Keres­kedelmi Vállalat 20 millió forintos kötvényét már teljes egészében, a Volán vállalat és a Szatmár Bú­torgyár 40—40 millió forin­tos kötvényét pedig na­gyobb részben értékesítet­ték. ...a megyében 11 kisvál­lalat és 14 kisszövetkezet működik, főleg az iparban. Az előbbiek 1601 főt, az utóbbiak 1031 főt foglalkoz­tattak az év végén, ezek je­lentős része fizikai foglal­kozású. A kisvállalatok több mint 1,3 milliárd forint árbevételt értek el, a kis­szövetkezetek 225 millió fo­rintot. Tevékenységük je­lentős része ipari szolgálta­tás. _______________________/

Next

/
Thumbnails
Contents