Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-19 / 42. szám

4 Kelet-Magyarország 1986.február 19. Fslyiak a kangretszusl elikészületeh Ölési tartott az SZKP Központi Bizottsága Döntés személyi kérdésekben Moszkvában kedden teljes ülést tartott az SZKP Köz­ponti Bizottsága. Megvitatta 1. a Központi Bizottságnak az SZKP XXVII. kongresz- szusára készített beszámoló­ját. 2. Az új szerkesztésű pártprogram párton belüli és országos vitájának főbb ered­ményeit, továbbá a pártprog­ram előterjesztését az SZKP XXVII. kongresszusán. 3. A szervezeti szabályzatban esz­közölt módosítások vitájának eredményeit és a módosított szabályzat tervezetének elő­terjesztését az SZKP XXVII. kongresszusán. 4. Az SZKP XXVII. kongresszusára ké­szült beszámolót az 1986—90- es évekre szóló, valamint a 2000. évig terjedő, a fő gaz­daság- és társadalomfejlesz­tési irányokat tartalmazó szovjet tervről. 5. Az 1986— 90-es évekre szóló, valamint a 2000. évig terjedő szovjet gazdaság- és társadalomfej­lesztési terv országos vitájá­nak eredményét és a terve­zett előterjesztését az SZKP XXVII. kongresszusán. A KB ezekről a kérdések­ről meghallgatta Mihail Gor­bacsov és Nyikolaj Rizskor beszámolóját, majd jóvá­hagyta a beszámolókat, az SZKP új szerkesztésű párt­programjának tervezetét, a szervezeti szabályzat módosí­tását és a fejlesztési terveket. Ügy határozott, hogy ezeket a dokumentumokat az SZKP XXVII. kongresszusa elé ter­jesztik megvitatásra. A keddi egynapos plénum személyi kérdéseket is meg­vizsgált. Borisz Jelcint a PB póttag­jává választotta és felmen­tette KB-titkári megbízatása alól. azzal összefüggésben, hogy a moszkvai városi párt- bizottság első titkára lett. A plénum Viktor Grisint nyugállományba vonulásával kapcsolatban felmentette a PB-tagsággal járó kötelezett­ségek alól. A plénum Konsztantyin Ruszakovot felmentette KB- titkári megbízatása alól, te­kintettel arra. hogy egészségi okok miatt nyugállományba vonul. Kedden ülést tartott az SZKP Központi Revíziós Bi­zottsága is. Az ülésen megvitatták és jóváhagyták a bizottságnak az SZKP XXVII. kongresszu­sa elé terjesztendő jelentését. Háromnapos tanácskozást tartanak Párizsban az úgyneve- zett frankofon, azaz francia nyelvet használó országok ve­zetői. A képen: a találkozó résztvevői, középen Mitterrand francia elnök. (Folytatás az 1. oldalról) adottságokat is figyelembe véve a fejlődés elengedhe- telen útja a szervezeti for­mák és az érdekeltségi rend­szer korszerűsítése. A végrehajtó bizottság ez­után megtárgyalta a Kisvár - dai Városi Tanács Végrehaj­tó Bizottságának beszámoló­ját a város infrastrukturális ellátottsága érdekében kifej­tett tevékenységéről Ezzel kapcsolatban hozott határo­zatában — egyebek között — előírta a közúti közleke­dési koncepció kidolgozását az egész térségre vonatko­zóan. távolsági autóbusz­pályaudvar megépítését, a költségvetési üzem fokozot­tabb bevonását a városi és községi kommunális és fel­újítási feladatok megoldá­sába. Fontosnak ítélte a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága, . ' hogy Kisvárdán elég középiskola legyen a demográfiai hullám foga­dására, valamint azt, hogy a kisegítő iskola és a kollégi­um megfelelő tárgyi és sze­mélyi feltételekkel kerüljön kialakításra. A végrehajtó bizottság ez­után — más napirendeket követően — személyi kérdé­sekben döntött. Száz éve született Kun Béla ie r . £ . a . > n . & ■ ■ . v ••liäjjvon tiszteidre méltó ember volt*** Sok látogatója van a múzeumnak. N emrég a Szovjetunió csodálatosan szép Krím területének táljaiban gyönyörködve, városaival, ki­sebb településeivel (ismerked­ve időt szakítottunk a Kun Béla Múzeum megtekintésé­re, egyebek között azért ás, hogy lássuk, miként (készül­nek Ott a nagy forradalmár születésének közelgő századik évfordulójára. — Merre találjuk az egy­kori Krími Forradalmi Bi­zottság elnökének múzeu­mát? — kérdeztük vendég­látónktól, a terület székhe­lyén, Szimferapolban, a vá­rosi pártbizottságon. — Innen elég messze van a 34-es számú iskola, ahol a múzeum helyet kaipott, de gépkocsival nincs fél óra, jöj­jenek — hangzott a válasz, s egyben az invitálás. Az iskola igazgatója, Ana- tolij Andrejevics Szolodcsen- ko készségesen vállalkozott kalauzolásunkra, s közben el­mondta, hogy oktatási (intéz­ményük nem (tartozik a leg­korszerűbbek közé, hiszen már negyedszázados, de fo­lyamatosan fejlesztik, s igye­keznek lépést (tartani a köve- telményekkel. Az iskola 39 osztályában tanuló ezernégy­száz diákot nyolcvanöt tanár oktatja. Azok a fiatalok, akik a nyolcadik osztály után itt be­fejezik (tanulmányaikat, szak­középiskolába mehetnek, akik visizonit a 34-esben tíz osz­tályt végeznek, vadamelyik felsőoktatási intézményben képezhetik tovább magukat. — Büszkék vagyunk arra, hogy három emlékhely is van iskolánkban: Leniné, az 1905- 'ös forradalomé, és itt pedig Kun Béla múzeuma — mond­ta az igazgató. — Nézzük (meg. Tágas szobába nyitottunk. A falakon körös-körül kora­beli fényképek, tablók, hir­detmények, jelszók, s a meg­számlálhatatlan dokumen­tum, levél, /különböző irat, könyv, minden szépen elren­dezve. Középkorú asszony, s gyerekek jöttek elénk. — Lartissza Nyikolajevna Szimanszkiaja vágyók, a mú­zeum vezetője — nyújtotta kezét, s hellyel kínált. — A (történelemtudomány egyik műhelyébe érkeztek önök, s ezt is, minit a többi múzeu- .munkát, a gyerekek hazafias internacionalista nevelésére használjuk. Tizennyolc évvel ezelőtt egy történelmi konfe­renciát tartottak iskolánk­ban, s erre az itteni tanárok ás gyűjteni kezdték huszadik századbeli, főként munkás­mozgalmi dokumentumokat. A levéltárákban, archívu­mokban, könyvtárakban, a pártbizottságok irattáraiban Kun Béla munkásságával kapcsolatban számunkra meg­lepően sok anyagot találtunk. Innen a múzeum ötlete, s íme a kivitelezés jelenlegi ál­lapota: A múzeum vezetője, aki egylben az iskola angol szakos tanárnője is, elmondta, hogy a gyűjtés kezdetekor a szim- feropoli városi pártbizottság első titkára (megkereste levél­ben Kun Béla lányát, s arra kérte, hogy segítse a múzeum anyagának bővítését, amit ■több tucatnyi érdekes doku­mentum el juttatásával meg is tett. A levelek, vitairatok, tanulmányok, fotók felkuta­tásában nagyon sokat segí­tett a kecskeméti Katona Gyula, Szimferopol díszpol­gára is. Jelenleg több mint ikétszáz dokumentumunk van Kun Béla munkásságával kapcsolatban. — Az anyaggyűjtéssel ter­mészetesen nem állhatunk le — folytatta Larissza Nyiko- liajevna Szimanszkaja. — Rendszeres kapcsolatunk van a moszkvai Lenin Múzeum­mal, ahonnan ha nem is fo­lyamatosan, de érdekes anya­gokat kapunik. És gyűjtőmun­kánk során- ‘több más ma­gyar internacionalista (levelé­re bukkantunk. — Név szerint? — Ligeti Károdytól. Mün- nich Ferenctől, Szamuely Ti­bortól őrzünk leveleket, fény­képeket a múzeumban. — A gyerekek segítenek? — Hogyne. Huszonkét diák rendszeresen részt vesz a mú­zeum munkájában. Rendsze­rezik, archiválják a beérke­zett anyagokat, és ők rendez­ték el a teremben Magyaror­szág felszabadításáról készí­tett fotóösszeállításokat. Na­gyon sokat segít a nyolcadik osztályos Antírej Szolodcsen- Iko, s az ugyancsak nyolcadi­kos Alekszandr Leszko — mutatott rájuk a múzeum ve­zetője. — Andrej, miért van, Szim- feropolban Kun Béla múzeu­ma? — Nagyon tiszteletre méltó ember volt, együtt harcolt a krími katonáikkal, hogy az el­lenséget leverjék. — Kitől hallottál először a nagy forradalmárról? — Szüleim sokat meséltek iróla. — Mit? — Azt, hogy nagyszerű do­log, ha egy idegen ember se­gíteni igyekszik más népeken, ha bajba kerülnek. S ez azt jelenti, hogy már nem idegen, hanem igaz barát. Ilyen, volt Kun, Béla. Aztán, amikor na­gyobb lettem, sokat olvastam életéről, munkásságáról. In­nen tudom, hogy nálunk a Krímben a fehérgárdisták el­leni harcot ő vezette... — A katonai bizottság élén állt, s nagy tehetséggel irá­nyította a harcot — vette át a szót Alekszandr. — Te hogyan „ismerkedtél meg” Kun Bélával? — Itt az iskolában, törté­nelemórán. Azóta vagyok a múzeum gyakori látogatója.-s az itteni munka segítője. — Mit segítetek? ­— Az anyagokat rendez­zük. és a délutánonkénti sok látogatót kalauzoljuk a mú­zeumban. Mert több mindent el kell magyarázni az idege­neknek. — S hogyan készültök a századik születésnapra? — összegezzük Kun. Béla itt lévő anyagait. Nem kevés munkánk van vele. — Sok sikert hozzá — bú­csúztunk el a kis, de máris hozzáértő muzeológusoktól. T. Ci. Egy találkozás emléke Az MTI londoni tudósító­ja állomáshelyén a nemzet­közi munkásmozgalom olyan régi harcosát kereste fel, aki mozgalmi munkája során találkozott Kun Bé­lával. Az alábbiakban köz­readjuk a visszaemlékezést. A kis, szürke brosúra ma már történelmi relikvia: a budapesti Munkásmozgalmi Intézetben is csak fénymá­solat van róla. Andrew Roth- stein azonban büszkén eme­li ki a szoba összes falait be­borító hatalmas könyvtár egyik polcáról: nemcsak tu­lajdonosa a könyvészeti rit­kaságnak, de fordítója is. Béla Kun: Revolutionary es­says — áll a címlapon. A magyar forradalmár írásait adta közre Londonban ... 1919 őszén. — Igen, ez volt az első „ta­lálkozásom" Kun Bélával — mondja a ma 87 éves brit kommunista. — Apám Prav- da-gyűjteményében fedeztem fel a magyar politikus írása­it, és akkor úgy gondoltam, segítségükkel a brit forradal­mi szocialisták is jobban megérthetik, mi készül Ma­gyarországon. A szóban for­gó „forradalmi tanulmányo­kat” ugyanis 1918 tavaszán és nyarán írta Kun Béla, a Pravdában jelentek meg, amikor nekiálltam fordítani, még csak az őszirózsás forra­dalom zajlott le Magyaror­szágon — amikorra megje­lent, 1919 őszén, már elbu­kott a Tanácsköztársaság, de annak megértéséhez, hogy miért került sor két forrada­lomra is Magyarországon, nagyon hasznosak voltak Kun Béla írásai. Andrew Rothstein nem vé­letlenül figyelt fel a magyar kommunista cikkeire. Szülei 1890-ben Angliába települt orosz forradalmi emigránsok voltak, akik aktívan részt vettek az angol munkásmoz­galomban, támogatták az ak­koriban szerveződő oroszor­szági szociáldemokrata mun­káspártot, Lenin bolsevikjei­it. 1920-ban a fiatalember egyik alapító tagja volt az Angol Kommunista Pártnak — ezért viszont meg kellett szakítania az oxfordi egyete­men folytatott tanulmánya­it. A TASZSZ elődjének, a Roszta hírügynökségnek lett londoni tudósítója, majd a TASZSZ-t tudósította hosz- szú éveken át. Közben a brit kommunisták küzdelmében is aktívan részt vett, tagja volt a párt központi bizottságá­nak. Mint központi bizottsági tag, 1924 decemberében részt vett az angol párt küldöttsé­gében, amely a Kommunista Internacionáléban tárgyalt. A londoni Highgate temető­höz közel fekvő kis házának dolgozószobájában Andrew Rothstein így idézi fel azt a régi megbeszélést: — A Komminternben ak­kor élénk vita folyt az angol helyzetről, brit kommunis­ták harcáról. 1924 végét ír­tuk, nem sokkal korábban bukott meg az úgynevezett „Zinovjev-levél” nyomán az első angol munkáspárti kor­mány. Ismeretes, hogy a Kommunista Internacionálé főtitkárának, Zinovjevnek tu­lajdonított hamisított levél arra utasította a brit kom­munistákat, hogy kezdjenek fegyveres felkelést. Ez ürügyül szolgált a bal­oldal elleni nagyszabású had­járatra, s a Lobour-kormány alig 9 hónapos kormányzás után lemondásra kényszerült. A Kominiernben nem ítélték meg egységesen a brit pártnak az üggyel kapcsolatos fellé­pését, voltak, akik szerint nem volt elég „forradalmi", többet lehetett volna tenni. A küldöttségnek, amelyben Wil­liam Gallagher és Harry Pol- littal együtt vettem részt, így kényes feladata volt: megmagyarázni, megértetni, elfogadtatni politikánkat. — A megbeszélésre a Ko- minternnek a Manezzsel szemben lévő épületében, a legfelső emeleten egy, kör ala­kú tárgyalóteremben került sor. Az egyik oldalon ültünk mi, velünk szemben Zinov- jev, a Komintern főtitkára, Sztálin, Kun Béla, aki akkor az emlékezetem szerint a Ko­mintern nemzetközi titkára volt, és mások — köztük a tolmács. A megbeszélés ugyanis németül folyt. Kun Béla zöld tweedzakót és csizmát, lovaglónadrágot vi­selt, és ma is emlékszem ar­ra, hogy tekintetében nagy figyelem tükröződött, amikor ő beszélt. Látszott, hogy mélyrehatóan ismeri a té­mát, s megvan a maga hatá­rozott véleménye. Miután írá­sainak fordítása, s később a Magyar Tanácsköztársaság­ban játszott szerepe nyomán már régóta nagy hatást tett rám, megjegyeztem ezeket az apró részleteket is. Sze­rettem volna vele külön is találkozni, erre azonban nem került sor: A megbeszélés a Komin- t erűben 3—-4 órát tartott. Kun Béla árnyalt marxista elemzést adott a helyzetről, megértette azt az óvatossá­got, amelyet a brit kommu­nisták tanúsítottak az adott helyzetben. Azért hangsú­lyozom ezt, mert sokan azt mondták később, hogy „ba­los” nézeteket vallott. Én ak­kor ilyesmit nem tapasztal­tam, nagyon józanul beszélt. A tanácskozás végén Sztálin, aki addig jobbára csak hall­gatott és pipázott, megszó­lalt: „Úgy gondolom, sok igazság van abban, amit az angol elvtársak mondanak, oda kell figyelni rájuk." így vélekedett Kun Béla is. Vé­gül is bizottságot alakított a Komintern és ez azt jelen­tette, hogy missziónk sikeres volt. — Kun Bélával többé sze­mélyesen nem találkoztam, de valahányszor felidézem az 1924-es epizódot, előttem áll a magyar forradalmár elmé­lyült, figyelmes arckifejezé­se. Ma is úgy érzem: pártunk barátja volt. Andrew Rothstein ma el­nöke a Marx-emlékkönyvtár- nak, az Angol—Szovjet Ba­ráti Társaságnak, s gazdag könyvtárát rendezi. A könyv­tárat, amelynek egyik vékony brosúrája az első nyugat-eu­rópai kiadvány Kun Béla írá­saival, ahogy azokat a fiatal Andrew Rothstein oroszból angolra fordította 67 évvel ezelőtt. Baracs Dénes London ^—L-L-Ei -US ' 1 Ha otthonát építi... ha üzemét fejleszti... ha anyagra van szüksége... ha készáruját már eladta... MINDEZT SZÁLLÍTTATNI KELL! SZÁLLÍTTAT? RÁNK SZÁMÍTHAT! (Nyíregyháza, Korányi F. u. 12.) (372) ? il

Next

/
Thumbnails
Contents