Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-17 / 40. szám

1986. február 17. Kelet-Magyarország 3 © KERDESEIRE UHLRSZOL a KÖJÁL megyei igazgatója dr. Márton Mihály Az országban mindenütt árul­nak krémest és tejszínhabbal ké­szült édességeket nyáron is, Nyíregyházán miért nem enge­délyezik? — kérdezi Magyar Jánosné Nyíregyházáról. — Ü|gy van itt is és úgy nincs itt sem, miint máshol az országban. Nyáron — má­jus 1-itől szeptember 30-iig — krómest és hasonló típusú cu krászs ütöm ény eket csak azokban a cukrászdákban te­het árusítani, amelyek a ter­melőhellyel együtt vannak. Ez országos rendelkezés. Nyíregyházán példáiul a Ko­rona cukrászdájában nyáron is lehet ilyen süteményt kap­ni, de nem lehet ott, ahová szállítani kell, mert a szállí­tás feltételeit nem sikerült olyanná alakítani, hoigy biz­tonsággal lehessen eljuttatni ilyen gyorsan romló cukrász­termékeket. A kukás autók után állandóan szemét marad a tárolókban, ugyanez mondható el a nagy konténerek cserélése után is. Miért nem ellenőrzik ezt? — kér­dezi Oláh Tibor Jósavárosból. — Mi is kifogásoljuk áltá­léiban a köztisztasági helyze­tet, bár meg kell mondani, hogy egy folyamatos fejlődés is tapasztalható. Bár a sze­métszállítás kifejezetten ta­nácsi feladat, mi .is tudjuk, hogy ez nagyon pénzigényéé terület, s az ezzel megbízott vállalatnak nagyobb gép­parkra volna szüksége. Azt hiszem, tudomásul kell ven­nünk, hogy nincs több pénz, s hiába igyekszünk rászorí­tani a vállalatot, hogy körül­tekintőbben végezze dolgát, határozatokkal és bírságok­kal nem lehet kikényszeríte- nli. Azt is el kell mondanom, hogy mi, a lakosság sem te­szünk meg mindent környe­zetünkért. Az országutak menti árkok tele vannak sze­méttel , ha piros léimpa állít­ja meg a kocsit, oda ürítik a hamutartókat, s ezek azt jelzik, hogy nem vált éle­tünk szerves részévé a tisz­taság. Talán ezért sem lehet kizárólag egy vállalatot el­marasztalná. Az orvosi rendelők tele vannak influenzás betegekkel, mégis azt mondják, hogy nincs járvány. Mi az igazság? — kérdezi özv. Seres Józsefné Nyíregyházáról. — Megyénkben a körzeti orvosok jelentik a betegfor­galom alapján tapasztalatai­kat. Az elmúlt héten az egész megyében 1019 úgynevezett inffluenzaszerű megbetegedés fondullf elő. Azért mondom, hogy influemzaszerű, mert nem tipikus influenzavírus az Okozó, inkább meghűléses eredetű a betegség. Egyetlen beteget kellett kórházba utal­ni és 154 beteget vettek táp­pénzre. Kimondott influen­zás megbetegedést egyet di­agnosztizáltak Vaján. Meg­hűléses megbetegedésekről egyébként kaptunk informá­ciót az egész megyéből, de a többség — 438 — Nyíregyhá­zán fordult elő. Természete­sen felkészültünk, s ha a járvány eléri a megyét, ak­kor elegendő gyógyszer le­gyen a patikáikban. Egy 65 éves férfi írta Nyír­egyházáról, hogy három évvel ezelőtt kapott tetanusz oltást, s most az a kérdése: neki is részt kell-e venni a kötelező védőol­táson? — A kérdező valószínű bal­eset utáni tetanusz anatoxint kapott. Ha mégis tartás vé­dettséget biztosító védőoltást adott akkor az orvos, akkor nem kell részt vennie a vé­dőoltáson. Egyébként ennek a korosztálynak a védőoltását azért rendelte el a minisz­ter, mert ez a korosztály nem kapott tartós védettséget je­lentő szérumot. A tapasztala­tok azt mutatták, hogy súlyos egészségkárosodások fordul­tak elő. Ezért tették kötelező­vé a védőoltást. a kenyeret teljesen be keli cso­magolni. Érvényes-e még ez a rendelet vagy nem, mert az utób­bi időben teljesen elfeledkeznek róla — teszi szóvá Fodor Ma­riann Nyíregyházáról. — A rendelet ma is érvé­nyes. Foglalkozott a sajtó is nemrég vele, hogy az utóbbi időben megspórolják a cso­magolópapírt. A vevőnek ál­lampolgári joga, hogy meg­követelje a kenyér becsoma­golását, s aki igényes, meg is teszi ezt. Szeretek sétálni a sóstói erdő­ben — írja Szabó Árpád nyír­egyházi lakos —. ám tele van az erdő varjútetemekkel. Míg fa- gyottak nincs szaguk, de ha ki­olvad, bűz lesz a környéken. Ez nemcsak gusztustalan, hanem járványveszélyt is jelent. Mit tudnak tenni ellene? — Nem érkezett még hoz­zánk ilyen jelzés, de ha az így van, akkor felvesszük a kapcsolatot az erdőgazdas ág­gal és a tavaszi nagytakarí­táskor eltűnnek majd az er­dőből a tetemek. Kállósemjénből kérdezte meg a körzeti orvosnő: miért enge­dik, hogy a strandokon a fel­nőttek is bemenjenek a gyer­mekmedencébe? — Sajnos megint a szabol­csi emlber igénytelenségét kell említenem, mert az or­szág más részein ez már nem ekkora gond. Minden stran­don van fürdőmester, min­denütt áililandóan ismétlik a hangosbemondón, hogy a gyermekmedencéibe- ne men­jenek bele a felnőttek, mind­eddig eredménytelenül. Ne­künk, állampolgároknak kel­tenie megváltozni, mert hiá­ba a rendelet, Mólba próbál­nak neki érvényt szerezni olyan módon is, ami már a sértés határát súrolja, azok­ról az embereikről mindez le­pereg. Talán ha a fürdőzők is figyelmeztetnék az ilyen embereket, nagyobb eredmé­nye volna. B. J. M ivel tölti idejét egy nyolcvanéves tanító? Többek között újra és újra átéli mindazt, amit há­nyatott, kalandos életében átélt és saját maga és családja számára a napló­jában is megörökíti. Pus­kás Sámuel aranydiplomás tanító, az 1848—49-es Szé­kely Lajos huszár százados dédunokája 1941-ben1 telepe­dett át Tyúkodra, Csik- szenttamásról, Erdélyből. Negyvenóvd tanítóskodás után 1966-ban ment nyug­díjba, azóta házi zenélés­nek és olvasásnak szente­li a szabad idejét. Nyíregy­házán, a Toldi utcában él, s egy nemrég megjelent, nagy sikerű könyv, Orbán Balázs „Székelyföld leírá­sa” című munkája nyomán keresett fel bennünket. Olyan mozzanatokkal, ko­rabeli fényképekkel egé­szítve ki az igen értékes könyvet, amelyek még tel­jesebbé teszik a művet. Az Orbán Balázs köny­vében a harmadik kötetet Valamikor volt egy rendelet, unely előírta, hogy a boltban (más ez a tél) Fedezékben a szabolcsi flottilla Partra vetett, megrongált hajók, ember magasságú jég­falak. Fényképek a Felső-Ti- sza-vidéki Vízügyi Igazgató­ság nyíregyházi székházának falain — emlékek a tavalyi jeges árról. — Tizenegy úszó egysé­günket sodort magával tavaly ilyenkor az ár, kettő kivéte­lével már megjavítottuk min­det — mondja Sarnek Béla, az igazgatóság csoportvezető­je. — Azóta persze százszor is végiggondoltuk, mi okozta a majdnem tragédiába tor- kolló eseményeket, ám min­dig egy helyre lyukadunk ki: a kötetek egyszerűen nem bírták el az iszonyatos nyo­mást. Az biztos, hogy emberi mulasztás nem történt, meg kellett hajolnunk a természet ereje előtt. És más kikötőt kellett ke­resni Gergelyiugornya he­lyett, legalábbis télre. Tokaj tűnt a legalkalmasabbnak, de ott sem a Tisza, hanem a Bodrog. Ide vonult hát fede­zékbe a szabolcsi flottilla a borsodiakkal együtt. Tavaszra vár a flotta A parton régi ismerős, Fe­kete Árpád uszálykormányos köszönt bennünket. Tavaly a jégindulás előtt néhány nap­pal beszéltünk utoljára . .. Most jóval nyugodtabb. — Hát most nem kell fél­nünk, hogy elvisz bennünket a jég — mosolyog —, amióta itt vagyunk, nem is láttunk jeget a Bodrogon. Pedig már december elején ide költöz­tünk. Fekete Árpád jó negyed- százada járja a Tiszát, nem csoda hát, ha nincs kibékül­ve a Bodroggal, s Tokajjal. Szép kis városka, de hol van ide az otthon, Gergelyiugor­nya! A partról kis vékony desz- kapallón araszolunk át az egyik uszályra, attól fogva mintha csak egy hídon lép­kednénk. A hajók szorosan egymás mellé simulnak, itt is, amott is egy-egy szabolcsi „úszó egység”. — Mikor tavaly megláttuk a parton a döglött halakként fekvő hajóinkat, bizony el­szorult a szívünk — mondja Fekete Árpád. — Nem gon­doltuk, hogy egykor a Ti­szára szállunk még velük. De Naményban és bent Nyír­egyházán helyrepofozták őket, a nyáron már dolgoz­tunk. Az uszálykormányos majd­nem hozzátette, hogy vígan, de ez nem lett volna így igaz. Erősen fájlalja a karját, reuma gyötri... hajósbeteg­ség. Mégis lapátolni kezdi a fedélzeten összegyűlt havat, mert ha a hajók pihennek is, az embernek azért akad dol­ga. Éles, északi szél fúj, liba- bőrös a Bodrog háta. A sza­bolcsiak parancsnoka, Szabó István azonban cseppet sem lapozva bukkant rá a 188. oldalon a Csik, Háromszék határőrezred tisztikarának 1848—49-es szabadságharc­ban hősiesen harcolók névsorára és boldogan ol­vasta Sziéikely Lajos huszár százados (dédnagyapja) ne­vét. A világosi fegyverle­tételkor Csik és Három­szék nem adta meg magát, tovább harcoltak a két me­gye határán. Együtt lapozgatjuk az értékes életrajzi naplót Sa­mu bácsival, aki élőszóban is felidézte egy-egy emlé­két, most már a saját élet- útjáról. A háborúban 1944 Fekete Árpád A Belkereskedelmi Minisz­térium — a Magyar Nemzeti Bankkal, az Országos Taka­rékpénztárral és a SZÖ- VOSZ-szal egyetértésben — módosította az áruvásárlási hitelre árusítható tartós fo­gyasztási cikkek listáját. Az új feltételek szerint az eddigieken kívül hitelre vá­sárolható több energiatakaré­kos háztartási készülék és be­rendezés, így a Tarján I. és Tarján II. szilárd tüzelésű kályha, többfajta gázkazán, cirkogeizer, gáz vízmelegítő, valamint kétlapos villanyfő­ző. Ugyanezeket a terméke­ket vették fel arra a listára is, amely az ifjúsági takarék- betéttel rendelkezők, illetve a fiatal házasok és a gyer­meküket egyedül nevelő fia­szeptemberében — ami előtt már Tyúkodon élt és taní­tott — ismerős arcokat fe­dezett fel, falubelieket a munkaszolgálatos katonák között. A parancs szerint kitörésre kellett volna vezé­nyelnie őket, ehelyett az erdőbe irányította a tyu- kodi pajtásokat, akik meg­menekültek és később ha­zatértek családjukhoz. — A romián, újságokból tud­tam meg, hogy Csenger, Mátészalka felszabadult. Igazolványt szereztem és indultam vonattal Madé- falvától Brassó, Nagyvárad, Nagykároly felé. Vasárnap fázik. Lent az egyik hajó gyomrában valami kis tűz­hely körül sürgölődik. Ebé­det főz, babgulyást. — Magad uram, ha szol­gád nincs — nevet, s áttessé­keli a vendégeket parányi kabinjába. Puritán egyszerű­ség. Ágy, s asztal szék nél­kül. A hamuzó egy befőttes- üveg, de a szekrényben ha- lomnyi könyv. — Egy hét szolgálat, egy hét pihenő — mondja. — Mit csináljon az ember sza­badidejében! Olvas. Meg vár­ja a pénteket, hogy mehes­sen haza a családjához. Feketéhez hasonlóan Szabó is gergelyiugornyai, és sem­miképpen sem hagyná el a Tiszát. Mehetett volna a Du­nára is szolgálni, de mint ál­lítja, aki megkóstolta egy­szer a Tisza vizét. . .! Alig talok részére hitelre értéke­síthető cikkeket tartalmazza. Az általános áruvásárlási hitelfeltételek szerint to­vábbra is 30 százalék előle­get kell befizetniük azoknak, akik 12 hónap alatt törlesz­tik a kölcsönt, s 40 százalé­kot azoknak, akik 18 hónap alatt vállalják a visszafize­tést. Az energiatakarékos ké­szülékek nagy részét azonban kedvezőbb hitelfeltételekkel — 20 százalékos előlegfizetés mellett 12 hónapos, 30 száza­lékos előlegfizetéssel pedig 18 hónapos hitellejárattal — árusítják. Az áruvásárlási kölcsön akkor vehető igénybe, ha a vásárolni kívánt termék fo­gyasztói ára 1500 forintnál nagyobb. délben érkeztem haza Tyú­kodra, éhesen, tetvesen, utolértem a frontot. Negyvenöt március 13-án, mint tartalékos zászlós be­vonultam a demokratikus hadseregbe Fehérgyarmat­ra. A Dunántúlon még dörögtek az ágyúk. Azt a parancsot kaptam, hogy Csenger—Mérkvállaj határ- szakaszon szervezzem meg a határőrséget. Egyelőre fegyver, ruha, élelem, pénz nélkül. Megszerveztem, fél éven át vezettem 45 szep­tember 1-ig, mint tartalé­kos alhadnagy, amikor ké­résemre viszatértem a ka­tedrára. N em túl régen egy ha­tárőr-ünnepségen, tá. homokok, veteránok között ott volt Puskás Sá­muel is. Találkozott a régi tyukodiakkal is, akiket megmentett a biztos pusz­tulástól, akik soha nem felejtik Samu tanító urat. P. G. várja a tavaszt, hogy ismét felbőgjenek a motorok, hogy ismét a kedves folyó hátát szántsák a hajókkal. Balogh Géza----------------------------------\ SZERKESZTŐI oooooooo 9tot€4f Szinte nem volt olyan ágazati szakszervezeti kongresszus, ahol ne emeltek volna szót a fő­munkaidő védelmében, s ahol ne sürgettek volna nagyobb anyagi megbe­csülést. Kíváncsian vár­tuk, miként reagál ezekre I a SZOT kongresszusa, il- | letve a kormány. Nos, az elmúlt hét végén az or- I szág színe előtt hangzott I el a megfontolt válasz. Faluvégi Lajos miniszter­elnök-helyettes többek kö­zött arról beszélt: a kor­mánynak is az lenne a jó, ha nyolcórai munkával sokkal többen kereshetnék meg azt, amit ma csak túlmunkával, hiszen így a szabadidő valóban sza­badidő lehetne. Ám ehhez az kell, hogy a főmunka- idő az eddiginél is ered­ményesebb munka idejé­vé váljon... Különösebb kommentár nélkül is jól tudjuk, mire célzott: ar­ra, hogy sok helyen gya­korta akadozik a terme­lés, túlságosan magasak a költségek, tapasztalható a gyáron belüli munkátlan- ság, az élőmunka pazarlá­sa és így tovább. Persze ennek jó része nem a munkáson múlik, hanem a jobb szervezésen, a fegye­lem megszilárdításán, a szorgalmat és hozzáértést kifejező differenciált bér­politikán. Mint mondta: a ma meglévő ellentmondá­sokat a főállású munka és a kiegészítő tevékenységek között több irányból köze­lítve kívánják feloldani — ám ehhez is szükséges a megfontolt kockázatválla­lás, a szakszerűbb és jobb minőségű munka. összecseng mindezzel amit szóbeli kiegészítőjé­ben a SZOT elnöke mon­dott: a szocialista brigá­dok működési feltételeit célszerű lenne úgy módo­sítani, hogy vgmk-jellegű munkát is tudjanak vé­gezni ... Nem hangzottak el ígér­getések, mégis megnyug­tató, hogy „felső szinten” nemcsak a reális képet látják, hanem a célszerű megoldást is keresik az új ellentmondások feloldásá­ra. A. S. ■fi 48 as huszár százados dédunokái Zenél, olvas, emlékezik Előnyős áruvásárlási kölcsön

Next

/
Thumbnails
Contents