Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
Párizsi divaflevél Bizsu és egyéniség A virágbizsu kreátorai elragadó kollekciókat állítottak ki a párizsi divathéten. A tervezők merész fantáziája szülte bizsuk állítólag jól érzékeltetik viselőjük egyéniségét. Ki-ki személyisége szerint válogathat a merészebb vagy szolidabb stílusban kreált újdonságok között. " Szupernőies kiegészítőknek mondjak a gyöngyből és strassz- ból kombinált estélyi garnitúrákat (hajfésű, klipsz, nyaklánc, karkötő.) Az ezüst, arany finomformálású divatékszerek közül bemu- -taf“ni*F a JegttMróbh, eltérésit, fjjstsU alRgtájit. , Kovács Mari Családi pszichológia A szobánk csatatér... „Hiába tiltom meg a kis- fiamnak, mindent kidobál a kiságyából. Egész nap hajlongok, nem unja meg a ha- jigálást. Ha nem adom visz- sza a játékait, torkaszakad- tából kiabál.” — panaszkodik egy tanácstalan anyuka. — De jó, hogy az Ön gyermeke nem jó — felelem. Épp ott tart ugyanis, hogy egy igen fontos készséget begyakoroljon: a megfogott tárgyak elengedését. Valójában nehezebb ezt a készséget megszerezni, mint azt megtanulni, hogy valamit megfogjon. Az újszülöttnél már megtaláljuk az úgynevezett fogó reflexet, ha megérintjük a tenyerét, szorosan ösz- szezárja a kezét, görcsösen megmarkolja ujjainkat, s alig akarja elengedni. Hogy egy tárgyat szándékosan megfogjon, az már későbbi állomás a fejlődésben, először körülbelül 4—5 hónapos korban figyelhető meg. Még később következik be a tárgyak szándékos eleresztése, a tárgy eldobása. A kézfeszítő izmok gyakorlása során jut el a gyermek az izmok célszerű használatáig, s ez a gyakorlás számára örömet okozó, önként végzett tevékenység, más szóval játék, amelyhez édesanyját játszótársnak hívogatja. Ezért segítsen magán ötletesen. Kössön például egy rövid madzagra játékot, amit ; azután a gyermek maga húzhat vissza. Persze az sem árt, ha a közelből figyeljük őt, s vele együtt nevetünk a sike- i cm műveletén,. .'. ... 1 'f,A szobánk’'csátát’étf Szanaszét minden játék, ami még csak hagyján, de ami nem játéka az is minden szétdobálva. Mikor fogja már megtanulni, hogy rendet tartson maga körül?” — hangzik a kérdés. A felfedezési vágy, ami a gyermek kutató-kereső aktivitásának szükségletéből fakad, a környezet tárgyainak alaposabb megismerésére serkenti a második életévéhez közeledő gyermeket. A háromhónapos gyermek már hosszabb időn át figyeli a tárgyakat maga körül, mereven nézi a fény és árny játékát, a személyek feltűnéséi és eltűnését a látótérből. A hatodik hónap táján már élénken nyúlkál a felétarHova kerüljön a tévékészülék? Ez ma már többnyire eldöntött kérdés, hiszen nem az első, s lassan nem is az egyetlen készülék van a családok birtokában. A nagy, valósággal írónőn ülő, lomha háziistenség — amilyen kezdetben a televízió volt, sötét faborítással, lehetőleg színházi függönyt imitáló képernyő keretezéssel — köny- nyű, színes, s gyakorta kisebb használati tárgy lett. amely sokszor még a helyét is változtatja a lakásban. A készülék számára természetesen ideális, ha külön lábakon áll a térben, megfelelő távolságban ülőhelyek vannak. Ám ez az ideális állapot nem teremthető meg mindenütt. Ezért jó, ha szemügyre vesszük, mi legyen, s mi ne legyen a televízió környékén. ALATTA lehet tálaló, polcrendszer, kisasztal, — mindenesetre olyan tárgyak, együttesek, amelyek nem kényszerítenek a sűrű lepakolásra, a televízió gyakori mozgatására. A legfontosabb pedig, hogy a készülék az ülő ember szemmagasságában, tehát a padlótól 80—100 cm-re legyen. A tévékészülék helye Ma már nem trónoló háziistenség MÖGÖTTE feltétlenül legyen 10—15 cm üres tér, hogy a készülék felmelegedése semmit ne sértsen, s szellőzése is biztosítható legyen. A színes készülékek még ennél is több légteret kívánnak. Ez azt jelenti, hogy keskeny, zárt hátfalú polcba soha ne helyezzünk készüléket, vagy ha mégis, vágassuk ki a polcnak azt a részét, illetve előrefelé hosszabbítsuk meg a felületet. Az asztalt, tálalót kissé húzzuk el a faltól, ha készüléket helyezünk rá. A tévékészülék mögé egyetlen dolog kerülhet: egy apró lámpa, amely akkor világít, és teszi kellemessé a tévéről el-elnézegetést, ha a szobában egyébként sötét van. (Ha nem itt, akkor valahol mindig kell biztosítanunk valamilyen — nem a képernyőn visszatükröződő — fényforrást, szemünk egészsége érdekében ...) FELETTE soha ne legyen se virágváza, se virágcserép. Víz nem kerülhet a tévékészülékre, mert veszélyes. Lehet viszont nem szembevilágító hangulatlámpa, lehet fölötte könyvespolc, szekrényrész, amit tévénézés közben nem nagyon kell nyitogatni, zavarva ezzel a többiek élvezetét. ELŐTTE ülünk mi, nézők. Jó, ha a tévénézésnek állandó helye van, s nem kell költözködni mindennap, ha kinyitjuk a készüléket. Legyen minden családtagnak elhelyezkedési lehetősége a tévé előtt, ne veszekedéssel induljon minden este, hogy ki hova üljön. A legfontosabb azonban. hogy a képernyő szélességének ötszöröse legyen az a távolság, amelyről a készüléket figyeljük! Ez egyaránt érvényes kis és nagy képernyős készülék esetében is. Fontos ezért, hogy kis lakásba kis képernyős készüléket vásároljunk! tott tárgyak után, megfogja, tapogatja, szájába veszi. Aztán — amint láttuk — kidobálja, elereszti a játékait. Eközben ismerkedik meg tulajdonságaikkal, a hőmérsékletükkel, a súlyukkal. Mennyi mindent kell tapasztalnia! A világ igazi felfedezésének a kezdete azonban a második év. Mivel akkor már járni, futkosni is tud alig van olyan sarka a háznak, amelyet el ne érne, s meg ne nézné, mi van ott. Nincs előtte olyan papírko sár, amit fel ne borítana, fiók, amit ki ne húzna, s apró ujja nyomát ott találhatjuk a szekrény oldalán. Félő, ha arról hallunk, hogy egy kétéves kisfiú jámboran ül a játszósarkában a szőnyegen, s biztonságban van tőle a tévé, a rádió, nem jár a felnőttek sarkában, hogy ez a gyermek távol marad a realitásoktól, idegenül, tanácstalanul néz majd szembe a tárgyak világával. Igen sok térre van szüksége a mozgáshoz, nem korlátozhatjuk azt egyetlen sarokra, nem vehetjük körül a tiltó szavak láthatatlan falaival. „Mindent a szemnek, semmit a kéznek” — mondogatták régen a bölcs óvatoskodók a gyermekeknek. Később aztán, ha passzív maradt az élet aktivitást megkívánó helyzeteiben, nem értették. Értetlenül keresték az okát, miért nem kezdeményez az iskolában. miért nem fűti alkotóvágy a munkahelyén. Mulassuk Wieg neki. 'fmt lehet, mit nem lehet és mit nem szabad egy-egy tárggyal, csinálni. És még valami, amire nagyobb szükség van, mint bármilyen drága játékra, s ez a bátorítás, a .dicséret. Ha valami nek már egyedül is megtalálja a helyét, ha ügyesen elrendezi a térítőt az asztalon, ha íelszedegeti a szétgurult ceruzákat az ágy alól, ne késlekedjünk kimutatni elismerésünket, örömünket. Hiszen olyan kevés siker koronázza ebben az életszakaszban fáradozásait! Miben van szénhidrát? Az édes méreg Az orvosok szerint lehetőleg ne együnk olyan ételeket, amelyekben sok a szénhidrát. Pedig az egyik legolcsóbb és legjelentősebb energiaforrás a cukor és a keményítő. A napi energia- szükséglet 60 százalékát belőlük fedezzük. Nézzünk csak körül: embertársaink többsége állandóan eszik valamit. Nagyon sokan süteményt, cukorkát — tehát szénhidrátot tartalmazó készítményt. Ennek ellenére csak kis mértékben tudjuk tartalékolni. A fölösleges szénhidrát zsír formájában elraktározódik, tehát hizlal. Ahhoz, hogy megértsük szerepüket, nézzük meg: mii, értünk a szénhidrát megjelölésen? Tudjuk, hogy szénből, hidrogénből és oxigén - bői állnak. Ez a kémikusnak erdekes. De aki a táplálkozás-élettannal foglalkozik, azt az érdekli, hogy milyen a megjelenési formájuk. A szénhidrátok alkotják a cukrok nagy csoportját, a keményítőt, sőt a növényi rostot is. Az úgynevezett cukrok a szénhidrátok építőkövei: ide tartozik a szőlőcukor (krumplicukor vagy glükóz), a gyümölcscukor (fruktóz) és mások. Két egyszerű cukormolekula egyesüléséből szacharóz lesz (amit egyszerűen cu kornak nevezünk, és por vagy kristály alakban vásárolunk meg az üzletben). Szacharóz a latóz is, amely a tejben vagy a mézben található. Több egyszerű cu- kormolekula egyesülésekor ; pedig -keményítő keletkezik, amely a növényi eredetű táplálékok nagy részének alkotóeleme. Belőle épül fel a növényi rost. a cellulóz. Az állati szervekben (izomban, májban) glikogén formájában van jelen. Miben van szénhidrát? Legfontosabb szénhidrát- forrásaink a gyümölcsök, az egyes zöldségfélék, és a gumósok, a gabonafélék (búza, rozs, árpa, rizs stb.), tehát a lisztből készült mindenfajta élelmiszer. Persze ezek más és más formában tartalmazzák a különféle szénhidrátokat. Ez táplálkozásunk szempontjából nem közömbös. Melyek azok az élelmiszerek, amelyek sok keményítőt tartalmaznak? Ide tartozik például a kenyér, a kukoricalisztből készült puliszka, és a burgonya. Keményítőtartalmuk változó. A gyümölcsök húsának zömét, víztartalmuk mellett szintén a cukrok képezik: szőlőcukor, gyümölcscukor, és kisebb mennyiségben szacharóz. Vannak olyan gyümölcsök, amelyek körülbelül 5 százalékot tartalmaznak (görögdinnye, mandarin), mások (narancs, citrom) körülbelül 10 százalékot, ismét mások pedig (alma, körte, szilva) 15 százalékot vagy ennél többet (szőlő, banán). Sajnos nem természetes formában fogyasztjuk a cukrot, hanem finomított formában. (Ez nádból vagy cukorrépából készül). A finomított cukor a legtöményebb, amellyel mindent ízesítünk, ha kell, ha nem kell. Már említettük, hogy a túlzott cukorfogyasztás elsősorban elhízáshoz vezethet. De az is lényeges, hogy — leginkább a gyerekeknél — a szuvas fogakért a cukor, a sok édesség tehető felelőssé. Mi a helyzet a növényi rostokkal? A cellulóz alkotja a növények, elsősorban a zöldségfélék és a gumósok vázát. Az érzékeny és gyenge emésztésű személyeknél a növényi rostok nagy meny- nyiségü fogyasztása puffadást, olykor hasmenést is okozhat. Ennek az az oka, hogy az ember szervezete nem tudja lebontani e növényi részeket a bélben, de az itt lévő baktériumok megtámadják a cellulózt, és igen sok gázt termelnek. Mennyi szénhidrátot is együnk? Mindennapi étkezésünkben körülbelül 50 százalékot tegyenek ki a szénhidrátok, elsősorban gyümölcs és keményítő formájában, nem pedig mint kész cukor vagy édesség. Dr. Katona Edit Lámpatest—fából Érdekes mennyezeti lámpatestet készíthetünk falécekből, amely különösen alacsony lakásokban alkalmas, s elemeit, az 1. ábra részrajzai érzékeltetik. Az izzó a tőle megfelelő távolságban lévő léceket nem fogja melegíteni, az egész konstrukció jól biztosítja az izzók hűtését. A lámpatest méretei: a teljes hosszúság 46 mm, teljes szélesség 260 mm — a lécoszjop magassága 160 mm. A lécek vastagsága az iskolai vonalzóénak felel meg, szélességük 27 mm. Az egész lámpatest két főrészből áll: alaple- ‘mez (1), valamint a lécekből készített ernyő (2). Az alaplemezt az ábrán látható alakban hajlítjuk 1,5 mm vastagságú alumíniumlemezbői. Az alaplemez belsejébe erősítjük a két izzó foglalatát. Az ernyő az alaplemezre van ráakasztva, a legfelső léceknek a lemez 1—a és 1—b szegélyére való felfektetésével. Az ernyő készítését kétfajta méretű léc megfelelő mennyiségben való leszabásával kezdjük. A hosszabb lécek (2—a) a rövidebb lécekkel (2—b) váltogatva helyezkednek ek A lécek közötti rés megnövelése céljából minden lécpárra ugyanezekből a lécekből levágott négyzetet (3) helyezünk. Egy külön lemézdarabkából sablont csinálunk, amely megkönnyíti a furatoknak (4) pontosan a kívánt helyen, a lécek végén és a négyzetek közepén való kifúrását. A lécekből és a lemezekből összerakott egész „oszlopot” a sarkokon négy függőleges csavarral kell összefognunk. (A léceket kerékpárküllőkkel is összefoghatjuk.) A küllő (5) kiegyenesített feje (5—a) a legalsó léc nyílásába van beleakasztva. A küllő felső végét (5—b) fogóval visszahajlítjuk. A négyzetes betétek egyi-ke a 3—a szerint be van fűrészelve és kivehető. A hiányzó betétet csak a küllő visszahajlítása után szorítjuk a lécek közé, ilyen módon az egész oszlopot erősen össze tudjuk szorítani. A lámpa felhelyezése után például opál üveglapot (6) csúsztathatunk be, ami lágy fényszórást biztosit A mennyezeti lámpatest villamos szerelését a 2. ábra magyarázza. Az alaplemez (l) felső részéhez van hozzászegecselve a laposacélból készült akasztó (2). Ez az akasztó teszi lehetővé a lámpának a mennyezeti korongra való felfüggesztését. A vastag sárgarézlemezből kivágott tartót (3 és 4) a lemezhez (1) szegecseljük. A furatokba (4—a) becsavarjuk a menetes fémcsöveket (5), amelyek az izzófoglalatokat (6 és 7) tartják. Az alaplemez melegszik, ezért a felületét nem szabad lefesteni. Leghelyesebb, ha a lemezt finom szemcsés csiszolópapírral átdörzsöljük. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986.február 1. O
