Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

1986. január 11. Farsangi divatlevél A párizsi Lanvin és Dior ház új, tetszetős alkalmi ru­háit mutatják be a képek. Az ünnepi alkalomra, bá­lokra jellemző — a sötétebb árnyalatok megjelenése, s a diszkrét színesség. Alap­anyagok a könnyű gyapjú- szövetek, bársonyok, keve­rék-szövetek. A klassziku­san megformált, karcsúsí­tott vonalvezetésű zakók jellemzője a korrekt ele­gancia. Fantáziadúsak az öltözékkel harmonizáló in­gek, nyakkendők, díszzseb­kendők. Kovács Mari Párizs A flitter az utób­bi esztendők 'gyöngy- és fémpa­tent divatját vált­ja fel újabban. Bármilyen motí­vum kontúrját körbevarrhatjuk flitterrel, sőt ki is tölthetjük vele: díszes pólótrikón- kát olcsón, egy kis kézimunkával új­jávarázsoljuk. A flittervarrás nem boszorkányság. A rajz ad némi váz­latos támpontot, hogyan kell fel- vanrni a fényes kerek, vagy sok­szögű lapocskákat, amelyeket egyéb­ként a Röltex-bol- tokban dekákban kimérve árusítanak. A fütte­ren egy lyuk van. Szorosan te kell varrni a kezdő dara­bot, majd a következőt cér­nára fűzni és szorosan, félig Civilizációnk ártalma: A REUMA Magyarországon legalább egymillió megbízható szakér­tője van a reumának. A sta­tisztika szerint ugyanis a la­kosság tíz százalékának van vagy volt ilyen panasza. Di­agnózisát számos objektív tünet segíti elő, de amiről biztonsággal felismerhető, s amit csak a beteg tanúsíthat hitelesen, az nagyon is szub­jektív tényező: a fájdalom. — Amit reumának nevez a köznyelv, valójában miféle betegséget jelent? — kérdez­tem dr. Megyeri Ágnes főor­vostól, az Országos Reuma és Fizikoterápiás intézet főigaz­gató helyettesétől. — A reuma nem egy bizo­nyos betegség, hanem gyűj­tőfogalom, amely sok, egy­mástól különböző, de számos azonos tünettel járó kórké­pet foglal magában. Ami va­lamennyire jellemző, az va­lóban a fájdalom és a moz­gáskorlátozottság. Két nagy csoportja van. Az egyik a gyulladásos jellegű mozgás- szervi betegségek, az ízületi gyulladások, amik érinthetik a végtagokat, de a gerincet is. A másik nagy csoport az ízületek elfajulásos (degene- ratív) betegségei; valamint az izmok, a bőr alatti kötő­szövet, az inak, a nyálka- tömlők reumás betegségei. A csípő és a térdízületi porcko­pás általában idős korban je­lentkezik. — Ismeretesek-e a beteg­séget kiváltó tényezők? — Van olyan kórkép, amelynek már tudjuk az ere­detét, de soknak még nem. Kóros ízületi elváltozást, il­letve gyulladást okozhatnak a baktériumok, a vírusok, a megfázás, a fertőzés, a túl- erőltetés, illetve ezek együt­tes hatása. Számottevő sze­repe lehet az elhízásnak — hiszen ha valakinek 60—65 kiló helyett 70—80 kilót kell hordoznia, az nagyon előse­gítheti a porckopásos beteg­ség kialakulását. De az idősödő életkorban gerincelváltozás keletkezhet akkor is, ha valaki nem mo­zog eleget, mert azok az iz­mok, amelyek a harmonikus mozgást biztosítják, eltu- nyulnak, illetve az évek elő­rehaladtával egyes ízületeket túlságosan, míg másokat a kívánatosnál lényegesen ke­vésbé veszünk igénybe. A kopás persze minden mozgás, torna ellenére is ko­pás marad, de ez nem jelen­ti azt, hogy állandó panaszo­kat okoz. Mint ahogyan azt sem tekinthetjük beteg em­bernek, akinek a röntgenfel­vétele különféle mészfelra- kódást mutat a csigolyán, ami bizonyos esetekben pa­naszt okoz, és akkor kezelni kell. Már kihevertük az ünne­peket — jócskán volt belő­lük —, kihevertük az új esztendőt köszöntő hosszú­ra nyúlt éjszakát is. Kihevertük, elfeledtük. Elfeledtük? Mit feledtünk el, vagy mi az, amit jó lenne nem el­felejteni? Van, aki azt, hogy most már igazán hozzáfog a fo­gy ókúrázáshoz. Talán van olyan iS (bár minél több lenne), aki az újesztendei másnaposság, harmadna­posság hatására talán azt fogadta meg, hogy ezután nem iszik egy cseppet sem, vagy legalábbis mértékkel emeli a szájához a poharat, és mértékkel is csak a jeles ünnepeken. És hányán fo­gadták meg, hogy abba­hagyják az egészségtelen dohányzást; hogy ezentúl tisztességesebbek lesznek jövendőbelijükkel, vagy ép­pen életük párjával; hogy többet törődnek majd a A nagy fogadkozás gyerekekkel, az öregjeik­kel; hogy nem viszik be a munkába otthonról hozott gondjaikat. Az új évtől persze hogy mindig várunk valamit, és persze hogy jobbat az elő­zőnél, de mi az, amit mi magunk tehetünk érte? Mert nem vitás, hogy a kül­ső körülmények erősen be­leszólnak az életünkbe, s az sem vitás, hogy a nagy család, a haza igyekszik a nehéz gazdasági helyzetben is valamit levenni az arra legjobban rászorulók vállá­ról. De most nem szeretnék sem a sültgalambvárás el­csépelt szólamával élni, sem azzal a már-már any- nyit hangoztatott, hogy csaknem közhelynek szá­mító igazságról emlékezni, hogy elosztani csak azt le­het, amit megtermelünk. Ez igaz, és 1986-ban sem lesz másképpen. De valamit lehet szebben és jobban, és mégcsak anya­giak sem kellenek hozzá. Akár megfogadtuk, akár nem: egy kicsit szigorúbb követelményeket önma­gunkkal szemben nemcsak a munkában, hanem leg­alább ennyire otthon, a családban is. És több türel­met másokkal az élet min­den területén a legkisebb és a legnagyobb közösség­ben, a családtól kezdve a hazáig, de a hazán túl is. Van minderre egy igen kifejező tömör magyar szó: EMBERSÉGGEL. Csak ennyit akartam el­mondani. (sárdi) — Eléggé gyakori az a ta­pasztalat, hogy a reumatoló- gus csak könnyít a beteg helyzetén, de meggyógyítani nem tudja. Így van ez? — Azoknak a reumás be­tegségeknek, amelyeknek is­merjük a kórokozóját, a gyó­gyítása is sikerrel kecsegtet. Teljesen meggyógyíthatok a friss fertőzés okozta ízületi gyulladások a fertőző gócok végleges megszüntetésével. Az utóbbi évtizedekben fel­fedezett gyógyszerek sokat segítenek a gyulladásos be­tegségek terápiájában. Az immunológia óriási fejlődése a bajmegállapításban adott igen sokat a reumatológia területén is: lehetővé teszi több kórforma finomabb, ár­nyaltabb felismerését. — A gyógyítás közismert módja a fizikoterápia. Mióta alkalmazzák a módszereit? — A fizikoterápia a fiziká­lis kezelést alkalmazó gyógy­módok összefoglaló elneve­zése: a természeti energiá­kat hasznosítja a gyógyítás­ban. Ide tartozik az elektro­mos kezelés, a vízgyógyászat, a klímaterápia, a gyógytorna, a masszázs. A balneoterápia szinte egyidős az orvoslás­sal, hiszen a gyógy- illetve a melegvíz hatását évezredek óta ismerik, a tapasztalat alapján ösztönösen az orvos­lás kezdete óta hasznosítják. Ma már jól ismerjük a keze­lések hatásmechanizmusát. A fizikoterápia egyenrangú, sőt olykor nélkülözhetetlen ki­egészítője a gyógyszeres ke­zelésnek. — Van-e helye a reumás betegségek gyógykezelésében a pszichoterápiának? — A pszichés gondozás, foglalkozás sokszor elenged­hetetlen. Nem egyszer ugyan­is a depresszív, kiegyensú­lyozatlan idegállapot reumás panaszokban nyilvánul meg, A betegnek fáj a dereka, a nyaka, a gerince — és ezek valódi fájdalmak, hiszen az illető érzi és megéli —, de különféle lelki feszültségek okozzák, amint az a foglal­kozás során ki is derül. — Milyen előrehaladás tör­tént a területi ellátás fej­lesztésében, illetve a reuma­hálózat kiépítésében? — Az utóbbi évtized szer­vezési munkájának eredmé­nyeként valamennyi megyé­ben van reumatológiai osz­tály vagy részleg. Vidéken összesen nyolcszáz kórházi ágy áll a mozgásszervi bete­gek rendelkezésére, nem szá­molva ide a gyógyfürdő kór­házak ágyait. De ez sem ele­gendő. Területünkön is érvé­nyesül a fokozatos, progresz- szív betegellátás: a megye­székhelyek reuma szakren­delései fogadják a körzeti orvos által oda irányított be­tegeket, és a szakrendelők utalják kórházba vagy az országos intézetbe a rászo­rulókat. Nehézséget okoz, hogy több vidéki városban nem reumatológus szakem­ber vezeti a járóbeteg ren­delést, hanem ortopéd, se­bész, ideggyógyász vagy kör­zeti orvos. Ezen a helyzeten a jövőben változtatni szán­dékozunk annál is inkább, mert a betegek jó részének nincsen szüksége kórházi gyógykezelésre, hanem járó­betegként is gyógyítható. — Milyen tanácsot ad fő- orvosnő a mozgásszervi be­tegségek megelőzésére? — Azt hiszem, hogy az el­mondottakból következik a legfontosabb: egészséges élet­móddal, korszerű táplálko­zással lehet elejét venni a bajnak. Székelyné Kertész Katalin Családi pszichológia Elfojtott érzelmek Még ma is sok embernek valósággal telebeszélik a fejét azzal, hogy érzelmeit sosem szabad kimutatni, sőt el kell leplezni máisok előtt. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy a visszafojtott érzelmek és indulatok így „kerülő utat” választhatnak. Egy ízben 28 év körüli fia­talember fordult tanácsért a pszichológushoz. Évek óta bi­zonytalan gybmorpanaszokkal küszködik, hátfájásai, valamint a napszakoktól, sajátos meg­terheléstől függetlenül jelent­kező fejfájásai vannak. A leg­gondosabb kivizsgálás sem tu­dott azonban szervi okokat, el­változásokat felderíteni nála. A beszélgetések során foko­zatosan kiderült, hogy a fia­talember túlságosan feszült, ingerlékeny. Ennek lassanként nemcsak a munkája, hanem családi életének a harmóniája is kárát látja. Negatív érzel­meit, indulatait mindig igye­kezett elfojtani. Sohasem en­gedte meg magának, hogy ha­ragját, bánatát, agresszivitását kimutassa, fegyelmezetten tűr­te testi-lelki fájdalmait, a sér­téseket lenyelte, jogos dühét is mindig csendesíteni próbál­ta. Az ember azonban elfojta­ni képes ugyan érzelmeit, in­dulatait, de ezáltal azok nem tűnnek el nyomtalanul, csak kikerülnek a tudat fénycsóvá­jának köréből. A már említett kerülő utakon adják jelét lé­tezésüknek; bizonytalan vagy speciális testtáji fájdalmakban, úgynevezett ideges tünetekben. Amikor az ember megszüle­tik, sírva érkezik a világba. Nemcsak jó nagy légvétellel jár a „felsírás”, hanem első jelét mutatja annak, hogy ké­pesek vagyunk érzésünknek kifejezést adni. De már a leg­korábbi életszaktól kezdődően a szülők általában büntetik, ha a kisgyermekük szabad folyást enged érzelmeinek, indulatai­nak. Néha ők is valósággal megijednek attól, ha gyerme­kük zokogni kezd, a fájdal­mát pedig hamarosan igyekez­nek „kibeszélni a fejéből”. — Nem is fáj az a tűszúrás — mondogatják, jóllehet rnaguk még látni sem szeretik az in­jctvutubtui. . . ua iictaii CICOIA a kisfiúk, „katonadolog” felkiál­tással, vagy más „felnőtt ideo­lógiával” szinte megtiltják ne­ki, hogy panaszkodjon. Ezt ugyanis legtöbbször férfiatlan- nak tartják, bár gyakran fi­gyelhetünk fel arra, hogy ko­moly felnőtt férfiak is milyen átéléssel számolnak be elszen­vedett betegségeik legapróbb részleteiről is. A sikeres alkalmazkodás ki­alakításához hozzátartozik, hogy a szülő igyekszik elérni: gyermeke ne iivöltve búcsúz­zon el tőle az óvoda ajtajában. Tudomásul kell vennie azt, hogy el kell válniok — egy időre; szülei nem felejtik ott, bízhat ígéreteikben. A túlal- kalmazkodást azonban mintha a kelleténél egy kissé jobban dicsérnék meg az anyák és az apák, mint például azt, ha akár jóízű játékban nagyot kacag a csemetéjük. De letagadni nem szabad, sőt káros is lenne azt a tényt, hogy a kisóvodáskorú gyer­mekben is van egy adag ag­resszivitás, ha nem is kell ok­vetlenül a legszélsőségesebb támadó indulatokkal ..számol­nunk. Hiszen jól ismert, hogy nehezebb feladatok elvégzésé­nél gyakran az elkeseredett ..csak azért is megmutatom!” indulat hajtóereje füti az em­bert, hogy sikert érjen el. Kér­dés, hogy csak a gyereknek ne volna joga kudarcai fölött dü- höngeni, sírni? Ez nem azt jelenti, hogy en­gedjük meg a kisgyermeknek, hogy dühkitörései révén zsar­nokoskodjék szülei felett. Azt ugyanis. hogy dühkitöréssel engedményeket csikarhat ki anyjából-apjából, azt egy bi­zonyos családi klímában, szü­leivel kialakuló helyzetek so­rán tanulja meg a gyermek. Sokszor olyan jól, hogy .ráta­nul — rászokik és zsarolni pró­bálja ezáltal a felnőtteket is. Azt is meg kell tanulnia tehát, hogy a dühöngés nem lehet eszköz a másokkal való bánás­módban. olyan eszköz, melyet valódi indulataitól függetlenül használhat fel céljai elérése ér­dekében.----------------------------------------\ Jogi tanácsok: Kiilönis lakásper A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 310. számú határozata fő­ként a tanácsi bérlakás bérleti jogát folytatók ér­deklődésére számíthat. Sokan kerülnek olyan helyzetbe, mint az ese­tünkben szereplő fiatal- asszony, aki másként mint tartási szerződés kötésé­vel, nem tudta megoldani lakásproblémáját. A nagy­bátyja gondozására, tar­tására vállalkozott, cseré­be biztosított volt az ott­hona, és a bérlakás bérle­ti jogának várományosa lett. Az sem okozott gon­dot neki, amikor férjhez ment. A férjének volt egy tanácsi szoba-komfortos lakása. Így még csak ké­réssel sem zaklatták az eltartottat, hogy jelentse be a férjet is a lakásba. Amikor a bácsi meg­halt, a fiatalasszony je­lentkezett a tanácsnál, hogy a lakást most már annak rendje-módja sze­rint utalják ki számára. A tanács a kérelmet el­utasította azzal az indok­lással, hogy egy házas­párnak csak egy tanácsi bérlakása lehet. Az eluta­sító határozatot a másod­fokú lakásügyi hatóság is helyben hagyta. A pontot az-ügyre eb­ben az esetben is a Leg­felsőbb Bíróság tette. Sze­rinte a lakásügyi hatóság­nak először is azt kellett volna vizsgálni, hogy az eltartó teljesítette-e a tar­tási szerződést. Ha igen, akkor a jogosultságot a lakás bérleti jogának foly­tatására megszerezte. Ha az eltartó megszerezte a jogosultságát, ki kell utal­ni neki a lakást. Ha így a házaspárnak „többletlaká­sa” keletkeznék, (legfel­jebb) két évi várakozási időt kaphat arra, hogy el­döntse, melyik lakást vá­lasztja. Esetleg a kettőt elcseréli egyre; kér a ta­nácstól a kettő fejében egy harmadik lakást; esetleg valamelyik lakás­ról közeli hozzátartozó számára lemond; vagy va- | lamelyik lakást térítési | díj ellenében visszaadja a I tanácsnak. Ha mindezekre nem ke- | rítenek sort a várakozási I időn belül, akkor a taná- J esi igénybevételre kerül § sor. Számtalan lehetőség van | arra, hogy a házaspár j többletlakása megszűnjék. I De ezt a helyzetet úgy el- I érni, hogy az arra jogo- I sulinak ki sem utalják i azt a lakást, amit a szer- j ződés teljesítésével meg- | szerzett, törvénytelen — | zárta le a vitát a Legfel- | sőbb Bíróság. férfiaknak KU HÉTVÉGI MELLÉKLET az előzőt takarva levarrni. A sort így kell folytatni. Szöveg és rajz: Pálffy Judit

Next

/
Thumbnails
Contents