Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
Prág», 1985 december A Nemzetközi Újságíró Szövetség Volvója reggel nyolckor már a szálloda előtt várt bennünket: irány Nyugat-Csehország, Karlovy Vary, a világhírű fürdőváros! Százhúsz kilométer, úgy gondoltuk, két óra bőven elég lesz az utazásra. Tévedtünk. Prágát elhagyva a kopár dombok között már veszettül fújt a szél, hordta, kavarta a havat. Csak lépésben haladhattunk. Alattomos hóbuckák, majd tükörsimára fagyott útszakaszok váltogatták egymást. A hókotrók is elakadtak valahol, így a különben nagyszerűen kiépített csehországi utaknak nem sok hasznát vettük. Ám milyen a krónikás? Mit bánja ő a nehézségeket, csak idegen tájakat lásson! És itt volt mit néznie. Vakítóan szikrázó hómezők, szűzfehér domboldalak, takaros cseh falvak. Ahol szemmel láthatólag mit sem törődtek az emberek a förgeteggel. Kismamák trécseltek a főtéren, iskolás gyermekek ballagtak a hátukon korcsolyával, sílécekkel, jégkorongütővel. Harminc-harmincöt kilométert mehettünk már, mikor az út jobb oldalán, lent egy völgyben kéményerdők, toronyházak sokasága csalogatta a tekintetet: Kladno, a Prága környéki nagy iparváros. Vasat és kőszenet rejtenek a dombok, s ki ne hallott volna már a Kladnóban készülő világhírű Poldi acélról. .. no meg az itteni jég- korongozókról! ? Kladno után nagyott változott a tájék. Az addigi kopár dombok eltűntek, hogy egyre magasabb hegyek szegődjenek mellénk. S egyre több lett az erdő, a meredek hegyoldal. Volt miben gyönyörködnünk, ám volt okunk a fejcsóválásra is. Néhány nappal korábban magas beosztású állami tisztségviselőkkel, vezető újságírókkal beszélgettünk, s minduntalan visszatért egy téma: Csehországban egyre komolyabb gondokat okoz a környezetszennyezés. Pusztulnak az erdők, szennyeződnek a folyók, romlik a levegő tisztasága. A fejlett ipar átka... És erről korántsem csak az itteni üzemek tehetnek, hiszen a szélnek például nem lehet parancsolni. Az hozza a környező országokból is a savas esőt tartalmazó felhőket. .. Akkor enyhe túlzásnak éreztük az aggódó szavakat, s a szennyezést megakadályozó nagyszabású nemzeti terveket. Prága és Karlovy Vary között aztán igazat kellett adnunk beszélgető partnereinknek. Gyönyörű, százados fenyőfák meredeztek A cseh nép nagy királya, IV. Károly az 1300-as évek derekán a tájékon vadászott népes társaságával. Történt pedig, hogy megsebzett egy gyönyörű szarvasbikát, de az egy meredek szikláról a mélybe vetette magát. Nosza utána a kutyák, utána a vadászok. A szarvas és a király kedvenc kutyája ott feküdt egy sáros, ingoványos katR arloivy Vary — a Vary egyébként hevenyészett fordításban főzővizet jelent — azonban így is lenyűgöző. A várost kettészelő folyócskával Velencét juttatja az ember eszébe, csak itt a hegyek még fenségesebbé teszik a látványt. A szűk katlanban kanyargó főutca hárovkát, s „szabadalmát” a vendéglátó Becher családnak ajándékozta. Az ital elkészítési módját mindig szigorú titok övezte, annak receptjét egyszerre csak egy ember ismerte. A család utolsó férfi tagja, a titok egyedüli tudója azonban a II. világháborúban elesett, s úgy tűnt, magával vitte azt is. Szerencsére a háború után a korra is felkaptatott, ahol az a szarvas levetette magát. A lovacska nem bírta az óriási cárt, s mert annak földig ért a lába, inkább Péter vitte a lovat, mintsem az őt. Járt itt rengeteg magyar is: Liszt Ferencet olthatatlan vágy hajtott ide egy kacér grófkisasszony után.. t N agy zeneszerzőnket — a szóbeszéd szerint — nemigen érdekelte a gyógyító források sora, pedig az időben már kulturált körülmények között, tudományos alapon folyt itt a gyógyítás. Nem úgy, mint két-három- száz évvel korábban. Mert a kúrák kezdete félelmetes volt. Napi tíz-tizenöt liter vizet itattak meg a beteggel, két napig is a forró kádban ültették... A páciens ha kibírta, meggyógyult, ha nem... A közép-európai hírességek mellett különösen az arab hatalmasságok között volt népszerű ez a város. A tehetős közel-keletiek ma is szívesen időznek a híres fürdőkben, nemrég például egy majd hárommázsás kuvaiti úr tisztelte meg a várost. Az itteni kúrának köszönhetően hatvan kilótól sikerült megszabadulnia. .. S miről híres a mai Karlovy Vary? A vendégszeretet megmaradt, ám a korábbi gyógyító munka eredményessége össze sem hasonlítható a maival. A helyi statisztikák szerint évente mintegy százezer páciensen segítenek a különféle kúrák során, különösen a belső szervi betegségekkel1 küszködök*: a gyomorbetegek dicsérik az itteni szakembereket. Ám szívesen jönnek ide az egészségesek is, évente majd másfél millió turista fordul meg itt. Ha másért nem, hát a becherovka, meg a finomabbnál finomabb roston- sültek kedvéért. (Mint e sorok írója is.) Csak jövőre annyi földi jó után nehogy a „fürdőkádakból” lássa viszont a várost...! Balogh Géza Barangolás Karlovy Vary — hóban Karlovy Vary télen száraz csonkokkal, s ha csak egy-egy magányos szálfa figyelmeztetne a bajra...! Az út eddig mindig megtalálta a hegyek között a viszonylag enyhébb emelkedőket, ám most már nincs mese, kezdődnek a meredek kapaszkodók. Fent járhatunk már vagy nyolcszáz méteres magasságban, környes-körül — még nézni is jó — egészséges, haragoszöld fenyvesek, egy újabb kanyar... S ott lent a völgyben, mint kagylóhéjban az igazgyöngy, feltűnik a * város, Karlovy Vary. F enséges tájék. Megállítjuk persze nyomban az autót. Az út menti védőkorlátnak támaszkodva — alattunk széditő meredély — gyönyörködünk a nem mindennapi látványban. Nem csoda, hogy e szent helyen épült fel ez a város. A történet egyébként jó hatszáz évvel ezelőtt kezdődött... lanban, mely gőzölt, mintha vizet forraltak volna benne, így fedezték fel az egyik forrást, s annak csodás gyógyító hatását. Legenda, valóság. . . ? Ki tudná ma már eldönteni? Történetnek mindenesetre nagyon szép. A magyarok. talán legszebb szavú költője, Arany János 1867- ben járt itt először, s az iménti legenda úgy megtetszett neki, hogy azt rögtön belefoglalta a bujdosó Toldi kalandjaiba. Az Arany-féle változat szerint Károllyal vadászott Toldi is azon az emlékezetes napon, így hát némi közünk — legalábbis a költő szerint — nekünk is van Karlovy Varyhoz, vagy régi nevén Karlsbadhoz. Tehát valamikor 1370 táján jártunk, s akkorra Károly király már többször megfordult Olaszországban — ott töltötte gyermekkorának egy részét is —, ahol az idő tájt már fejlett fürdőkultúrának lehetett tanúja. Felfedezvén a forrást, arra biztatta a környékbeli falvak népét, hogy e helyen, a források mentén alapítsanak új települést. A közeli Óboré nevű falu lakossága vállalkozott aztán a városalapításra. Erős favárat építettek, s a király azon túl, hogy nevét adományozta az új településnek, számtalan kedvezménnyel is segítette a kezdetet. A városnak ma mintegy hatvanezer lakosa van, s mint a helybeliektől hallottuk, nem szeretnék, ha tovább nőne ez a szám. Féltik a híres fürdőváros báját, hangulatát. A helyi szerkesztőség munkatársaival járjuk a patinás város utcáit, mely bizony most inkább hasonlít valami csatatérre, mint békés üdülőközpontra. A legszebb épületek beállványozva, a terek bedeszkázva, . itt is, ott is nagy halom építőanyag. Az utóbbi idők legnagyobb szabású munkájához fogtak a szakemberek, megkezdődött az épületek, a szállodák rekonstrukciója. A nyári csúcs- forgalom idejére a nem mindennapi vállalkozás egy részével végezni akarnak, de a felújítás ennél jóval hosz- szabb időt vesz majd igényA meredek hegyoldalakra is felkapaszkodnak a házak be. Közép-Európa Velencéje zai mögött már meredeken törnek az égnek a sziklák, nem is érti az ember, hogy tudnak felkapaszkodni oda, a fenyőerdők közé az újabb ódon épületek. A városban a hivatalos számlálás során majd nyolcvan forrást találtak, az itteniek azonban csak tizenkettőt tartanak számon. Pontosabban tizenhármat, s tréfásan azonnal hozzá is teszik, ez utóbbinak van a legcsodálatosabb gyógyító hatása. A becherovkáról, e kellemes ízű, leginkább a mi unikumunkhoz hasonló italról van szó, melynek receptje jó másfélszázados múltra tekint vissza. A múlt század elején itt, a Becher családnál vendégeskedett egy nagy hírű angol, gyógynövényekkel is foglalkozó orvos, ő keverte ki először a Karlsbadi keserűnek is nevezett bechenyéken elásva megtalálták a receptet, azóta újra virágzik a becherovka kultusza. A karlsbadi keserű azonban csak az egyik — s korántsem a legjellegzetesebb — helyi érdekesség. Aligha van még város a világon, ahol több emléktáblát számlálhatna össze a járókelő, mint éppen itt, a Teplá folyó völgyében. De hát ez természetes, annyi híres ember fordult itt meg. Csak néhány a névsorból: Chopin, Beethoven, Brahms, Bach, Marx, Gogol, Gorkij, Turgenyev. A legnagyobb orosz cár, I. Péter a szóbeszéd szerint itt sem tudta megtagadni önmagát. Mivel hajókat nem építhetett, beállt az egyik kovácsműhelybe, itt bizonygatta nem mindennapi erejét. Egyszer fogadásból lóháton még arra a meredek szikláA belvárosból rég kitiltottak minden járművet (A szerző felv.) 1986. január 11. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
