Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
Szabolcsi história „Az kallói vitézekre megyen...“ „A könyv munkaeszközöm...” Beszélgetés dr. Katona Bélával 4 káliéi végvár fenntartási költsége az 1647. évre A XVI. század közepéin három részre szakadt Magyar- ország. A három országrész — a királyi és erdélyi területek, valamint a török hódoltság határán igyekezett kiépíteni biztosító, biztonsági övét, a végvárak rendszerét. így épülit fel 1570—1574 között Kállló végvára is. A fejedelem „elhányatta“ A kiállói váriban a többi magyar végvárban folyó élethez hasonlóan változtak a napok: a vitézek kevés pénzért, sok vérhullással védelmezték a várat, a környék lakosságát, a megmaradt országot. Kalló — Bocskai adományaiként hajdúváros lett, de Bocskai halála után a várban császáriak alkották az őrséget. Ez állandó vita forrása lett a hajdúk és a vár- őrség között, de a török és a függetlenségi és szabadságharcok célja is mindig az volt, hogy először a várat vegyék birtokukba. 1703-ban Rákóczi Ferenc kurucai foglalták el, de a fejedelem a várat még ebben az évben „elihányatta”. A vár maradványai lassan szétomoltak, ma már nyomai is alig-alig ismerhetők fel. Virágkorában: 400 katona Kalló vára azonban virágkorában vitézi állományával, fenntartási költségeit tekintve is jelentős erősséget képviselt. A XVII. századi iratok között megmaradt a vár 1647. esztendei költségvetése. Ebből megállapítható, hogy a várban 200 lovas és 200 gyalog szolgált, egy főkapitány, egy viczekapitány, két- két lovas és gyalog hadnagy alkotta a tisztikart. A vár állományába tartozott még egy strázsamester, 18 tizedes, 2—2 zászlótartó és dobos, valamint egy porkoláb. Az összes lovas havi ellátmánya 640, a gyalogoké 400 forint volt. A strózsa- mester és a porkoláb havi 8—8 forintot, a tizedesek, zászlótartók és dobosök 1—1 forintot kaptak. A főkapitánynak 100, a viczekapitány- naik 40, a lovas hadnagyoknak 25, a gyaloghadnagyok- nak 10—10 forint járt havonta. Se pénz, se posztó Ezen kívül a főkapitány 1—1 zászlóra, trombitára és rézdobra 9 forint 60 dénárt, a viczekapitány 1—1 zászlóra, az első hadnagy még egy trombitára is összesen 9 forint 60 dénárt kaptak, a gyalog hadnagyóknak se zászló, se trombita nem járt. Így a végvár havi személyi költségvetése 1313 forint 60 dénár volt, egy esztendőre 15 763 forint 20 dénár, akikor bizony hatalmas összeg. (Ehhez járult még hozzá a szomszédos Ecsed várának 10154 forint 40 dónáros költségvetése.) Nem csodálható, hogy ezeket az összegeket az állandóan kongó császári kincstár vagy fizette, vagy nem. Ezért a kallói vitézéknél is érvényes volt a szólás: „Se pénz, se posztó.” Horváth Sándor Természet emberközelben A természet kincseinek be- csüllésóre int a Szatmár-be- ragi Tájvédelmi Körzet fehérgyarmati bemutatótermének állandó kiállítása, melyet ősz óta ezrek keresitek fel. Az általános iskolások az ott tartott kömyezeíisimereti órákon, szakköri foglakozásokon csodál kozhaitnak rá a tájék gazdag és változatos növény- és állatvilágára. Az Ember és a természet Szat- már-Beregben című kiállítás arra is példát mutat, hogyan lehet óvni, kímélni, harmonikusan együtt élni az ezerszínű élővilággal. Az állandó bemutató felvonultatja a gyűjtögető, ha- lászó-vadiászó életmód tárgyi emlékeit. A teremben felépített nádkunyhó például hű mása annak, melyben a századfordulón is éltek a lápi pákászok. Az épület másik termében izmosodik a helytörténeti gyűjtemény. Egyelőre csak raktárt polcokon sorakoznak az agyagikor- sők, szőttesek, gazdasági szerszámok. Diákok, a honismereti mozgalom fiatal és idős tagjai lankadatlan szorgalommal hordják össze a mai életünkből kiszoruló tárgyi emlékeket. A nemes szándék tálán rövidesen célt ér: megszületik a fehérgyarmati településtörténeti bemutató. (rg) Az általános iskolások a tájházban tartott érákon ismerkednek az ezerszinű élővilággal. A szobában, ahol ülünk, a falak könyvespolcokkal vannak beborítva. Majdnem hatezer könyv foglal helyet ezeken a polcokon. Mindez nyilvánvaló - vá teszi, hogy nem akármilyen könyvgyűjtővel beszélgetünk. Dr. Katona Béla főiskolai tanártól, irodalomtörténésztől az országosan is ritkaságszámba menő könyvgyűjteményéről szeretnénk hallani. — Szeretem a szép könyveket, de nem tekintem magam igazán könyv gyűjtőnek. Tudom, hogy az esztétikusán megtervezett, szépen tipografizált könyv nem egyszerűen csak a betűk tárháza, hanem műtárgy is, akár egy szobor, vagy egy festmény, amelyet nemcsak elolvasni lehet, hanem amelyben gyönyörködhetünk is. Nekem is vannak ilyen könyveim, mégis, nekem mint irodalmárnak a könyvvel hivatásszerűen foglalkozó kutatónak, a könyv munkaeszközöm. A Gutenberg-korszak alkonya ellenére (vagy talán éppen amiatt) úgy tűnik, egyre többen gyűjtenek könyvet. Sokan jó befektetésnek is tekintik, hiszen egy-egy könyvaukción a ritkaszámba menő példányok fantasztikusan magas árakon cserélnek manapság gazdát. Egy ilyen nagy könyvtár viszont már bizonyosan hosszú évek kitartó gyűjtésének eredménye. — A könyveket már diák koromban kezdtem gyűjteni, sohasem elégedtem meg azzal, hogy elolvassak egy könyvet, ha tetszett, akkor véglegesen birtokolni akartam. Eleinte persze különböző olcsó kiadványokat, tízfilléres, ötvenfilléres vagy pengős regényeket szereztem, csak később lettem állandó látogatója az antikváriumoknak, amelyekből abban az időben több is volt Nyíregyházán. Különösen sokszor megfordultam az úgynevezett böngészdében, ahol rendkívül olcsón sokszor egészen értékes könyveket, igazi klasszikusokat is meg lehetett kapni. Tudatosabb, tervszerűbb gyűjtés majd egyetemista koromban kezdődött, araikor is a debreceni, majd később a pesti antikváriumok nemcsak a zsebpénzemet, hanem igen gyakran a menzadíjat is elnyelték. Az egyetem befejezése után, amikor tanárként visszakerültem Nyíregyházára, megcsinálhattam az első könyvespolcot — most is megvan, csak azóta tovább magasítottam. — A többi könyv 35 év alatt került ezekre a polcokra. — Kérem, mutassa be a könyveket. — Könyvtáram erősen szakjellegű, irodalomcentrikus. Vannak természetesen művészettörténeti, politikai művek is, de a könyvtár nagy réHa tetszett, akkor véglegesen birtokolni akartam __ (Jávor László felv.) szét 9 szépirodalom és az irodalomtudomány körébe tartozó művek teszik ki. Az volt az elképzelésem, hogy a legrégibb időktől minden igazán értékes szépirodalmi művet megvegyek. A nagy íróktól, mint Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi, Arany, József Attila kritikai kiadásokban szereztem meg a műveket. Á világirodalomban már nem törekedtem a teljességre, de a legnagyobbak, Homérosztól Thomas Mannig itt is többnyire teljes életmű sorozatokkal vannak jelen. — Vamnak-e ritkaságok, különleges értékű könyvek, kuriózumok, ebben a szép gyűjteményben ? — Mint említettem, nem bibliofilként gyűjtöttem a könyveket, de természetesen van néhány olyan könyvem, amely ritkaságnak számít. Dr. Katona Béla néhány szépen bekötött, az évtizedek, évszázadok során is megbecsült könyvet mutat. Óvatosan lapozgatom Fazekas Mihály és Diószegi Sámuel Magyar fűvészkönyvét, „amely készült és nyomtaitó- dott 1897-ben Debreceniben” és amely „a két Magyar Hazában található növényeknek a megismerésére vezet.” Aztán megilletődve veszem kézbe a Pesti Divat című folyóirat 1848-as bekötött évfolyamát, amelynek Petőfi volt a segédszerkesztője. A történelmünkben oly emlékezetes márciusi napokról készült krónikás buzgó beszámolók a dicső múltba kalauzolnak vissza. A házigazda szavai hoznak vissza a jelenbe. — A könyvtár legértékesebb részének mégis a Krúdy-gyüjteményt tartom. Több mint 200 Krúdy-kötet van a birtokomban, s ebből 80 első kiadás. Tudok néhány ennél teljesebb Krúdy-gyűjteményről is, de ezzel a 80 első kiadással talán szerénytelenség nélkül mondhatom, az én Krydy-gyH^m^- nyem is az országosan számontar,toltak fccf zé tartozik. (Nem véletlen, hiszen Katona Béla több, mint harminc éve foglalkozik Krúdy munkásságával, könyve jelent meg Krúdyról és sokat tett azért, hogy az író ismertebb és kedveltebb legyen.) — Milyen más érdekességek találhatók még ebben a könyvtárban? —Mindmáig szenvedélyes olvasója vagyok a mai magyar irodalomnak és elég sok olyan könyvem van a kortárs íróktól, költőktől, amelyek azért a különösen becsesek számomra, hogy szerzőik nevemre szóló dedi- kációval látták el. Ajánlotta könyvét pl- Féja Géza, Illyés Gyula, Tamási Áron, Juhász Ferenc, Váci Mihály, Ratkó József is. A szobában bármerre is nézünk, könyvek vannak. A könyvkiadásunk viszont zsák- számira önti a könyveket. Hogyan lehet tovább gyűjteni? — A könyvgyűjtés is olyan, mint minden nagy szenvedély, nem lehet abba hagyni,'ima is rendszeres könyvvásárló vagyok, de persze jobban meg kell fontolni, hogy mit hozhatok haza. A könyvek lassan kiszorítanak minket a két és félszobás lakásból. A feleségem szokta is mondani: 'itt minden lényeges helyet a könyvek foglalnak el. ök a főbérlők, mi csak albérlők vagyunk. t Bodnár István /-------------------------------------------------Nagy István Attila Fagyott fák között Te nyugatra mész, én keletre. Mindketten újabb gyötrelemre. Sínek szegdelik a vágyakat, ne félj, kifakul az áhítat, csak a fájdalom nő nem a gyász, Kiss Benedek: ÉGI SZARVAS Irtáson meghajszolt szarvas: a zene erdőbe fut. Fájó testét szép ravatalnak, avarnak ott vesse, ott. V ____________________________________-------------------------------------------------------------\ varjak fölöttünk: oda a láz. Fagyott fák között a nap lángol, bennünk emlék sincs parazsából. Négy éve halott már a gyermek: a szók azóta térdepelnek. Mások sós könnye az arcodon, a bohóc ruhája a színpadon, de tenyérre vár sebzett teste ujjak hegyén hogy énekelne. Kitárt bőröd, mint a kardvirág: imagamba zártam az illatát. Te nyugatra mész, én keletre. Kihajtunk újabb gyötrelemre. Zöld makogású lombok, zöld tipegésű levél — hárfáját: a halott agancsot tépi, tépi a szél. Csáthy Miklós, a tájház gazdája kis szobában gyűjti a helytörténeti ritkaságokat. (Elek Emil felv.) 1986. január 11. 0 KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
