Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-10 / 8. szám

1986. január 10. Kelet-Magyarország /------------------------------------------------------------------------­Konkurrens vagy versnytárs ANNAK ELLENÉRE, hogy számos kézzelfogható eredményt ért el az ifjúság érdekvédelmében, érdek- képviseletében a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség — és kétségtelen nevelőmun­kájának kedvező hatása is — igen sokszor magára ma­radt a tornyosuló gondok közepette. Kár volna tagad­ni azt is, hogy a KISZ munkastílusában évek óta tapasztalható megújulás még mindig kevésnek bizo­nyul, s ez egyes helyeken az ifjúsági szövetség tekinté­lyét is érezhetően csökken­tette. Igaz persze, hogy az elmúlt néhány év gazdasá­gi feszültségei széles réte­geket érintettek, de a gon­dok hátrányait — a nyug­díjasok mellett — a fiata­lok érezték és érzik legin­kább. Felhozhatjuk példá­nak a jövedelmek szóródá­sát, a lakásárak emelkedé­sét, a megélhetési költsé­gek növekedését, az önálló otthonteremtés, a pálya­kezdés, a beilleszkedés le­hetőségeinek hirtelen csök­kenését. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a KISZ sem volt képes min­denkor mindenki számára vonzóvá tenni munkáját. Ám nem csupán a szö­vetségen kívüli, Jiágabb ér­telemben vett objektív ókok motiválták az ifjúsági munka helyenként érzékel­hető elszürkülését, hanem az alapszervezetekben ki­mutatható fásultság, igen gyakran érdektelenség is gyengítette a KISZ pozí­cióit. Ráadásul bizonyos mérvű kapkodás is tapasz­talható volt az utóbbi idő­ben: például az érdekvéde­lemben igen sokat akart tenni a KISZ, ugyanakkor egyre kevesebbet markolt. MINDEZEK VEZETTEK ODA, hogy a párt Közpon­ti Bizottsága — miközben áttekintette az 1970-es ifjú­ságpolitikai határozat meg­valósulását — 1984 őszén újabb állásfoglalásban sür­gette, hogy kapjanak na­gyobb figyelmet hazánkban a fiatalok. Ekkor arra hí­vott fel a párt, hogy a tár­sadalmi és tömegszerveze­tek dolgozzák ki önálló if­júságpolitikájukat és úgy­nevezett ifjúsági tagozato­kat hozzanak létre. Azóta a szakszervezetek igen so­kat tettek az állásfoglalás megvalósításáért. Nem csupán a fentebb említett objektív és szub­jektív okok játszottak köz­re abban, hogy az ifjúsági mozgalomban társadalmi munkamegosztást sürgetett pártunk. Tény, hogy bár eddig egyedül a KISZ volt az ifjúság jogos képviselő­je több fontos kérdésben, ugyanakkor nem szabad el­felejteni, hogy nagyon sok fiatal ma sem tagja az if­júsági szövetségnek. Szá­mokban kifejezve: Sza­bolcs-Szatmárban a 240 ezer foglalkoztatottnak negyven százaléka 30 éven aluli, ami másként azt is jelenti, hogy megyénkben mintegy 100 ezer fiatal él, dolgozik úgy, hogy szervezetileg nem kötődik a KISZ-hez. önma­gában már ez a tény is in­dokolja a párt állásfoglalá­sát, mert bár a KISZ ed­dig is kereste az utakat a szervezeten kívüli fiatalok­hoz, igyekezett őket be­vonni a különböző akciók­ba, ám ez csak részben si­került. Ugyanakkor a már emlí­tett csaknem negyedmillió Szabolcs-Szatmár megyei foglalkoztatottnak a 96—98 százaléka szakszervezeti tag, tehát ezen a csatornán a fiatalok nagyobb többsé­ge is könnyebben elérhető, nevelhető, mozgósítható. Indokolja e tagozatok mi­előbbi életre hívását az is, hogy az ifjúsági mozgalom régóta vajúdó problémája a fiatalság körében végzendő rétegpolitikai munka. Egy­szerűbben szólva ez azt je­lenti, hogy másfajta gon­dok, célok foglalkoztatnak, vezetnek egy gépgyárban dolgozó ifjúsági közössé­get, mint valamely oktatási intézmény, hivatal vagy ép­pen lakóterület fiatalságát. EDDIG SZABOLCS- SZATMÁR MEGYÉBEN a szakszervezetek megyei ta­nácsa megválasztásakor — 1985 novemberében — 11 tagú ifjúsági tanácsot hív­tak életre. Ez a testület új jogosítványokat kapott: fontos társadalmi kérdések eldöntésében állást foglal­hat, különböző szinteken megakadályozhatja az ifjú; Ságot kedvezőtlenül érintő intézkedések meghozatalát, ugyanakkor kezdeményez­het, javaslatokat tehet, vé­leményt nyilváníthat. Me­gyénkben 1986 első 'felében az üzemek, a munkahelyek is megalakítják a szakszer­vezetek ifjúsági tagozatait, melyek bár nem a KISZ- szervezet helyett lesznek és nem vállalják fel annak ál­talános jogosítványait, de így is bőven marad tenni­valójuk. A szakszervezet keretén belül afféle jó jel­zőrendszer szerepét tölthe­ti be, tudathat a hatékony foglalkoztatás gátjairól éppúgy, mint a szociálpoli­tikai feszültségekről, vagy aktív formálója lehet a kol­lektív szerződések kidolgo­zásának és ajánlója a ká­derutánpótlásnak. Egyfajta egészséges ver­sengés várható a KISZ és a szakszervezetek ifjúsági tagozatai között a fiatalok megnyeréséért. Ugyanakkor a „SZÍT” nem a KISZ alá­rendeltje lesz. hanem saját területén az érintett fiata­lok szószólójává válhat. A szakszervezetek ifjúsági ta­gozatai elsősorban a KISZ- en kívüli fiataloknak kí­vánnak cselekvési teret, le­hetőséget teremteni. Jelen­leg a magyar ifjúság 30 szá­zaléka kötődik szervezet­szerűen a KISZ-hez. Mi­után az ifjúsági szövetség a jövőben a 14—26 éves fia­talokra kíván nagyobb fi­gyelmet fordítani, így egy­re több lesz azoknak az „idősebb” fiataloknak a száma, akik „kiöregednek” a KISZ-ből. KÉT FONTOS FUNKCI­ÓT is felvállalhat a szak- szervezetek ifjúsági tagoza­ta: egyfelől a közélet jó is­kolája lehet a később KISZ-taggá váló fiatalok­nak, másrészt a koruk mi-, att már KISZ-en kívülinek tekintendő fiatalok felkaro­lását, mozgósítását, támo­gatását is magára vállal­hatja. Valójában tehát nem konkurrenciáról, hanem egymásrautaltságról beszél­hetünk a KISZ és a szak- szervezet ifjúsági tagozata között. Ha már megemlí­tettük, hogy az elnevezés­sel — „SZÍT” — is az if­júsági mozgalom egy lendü­letes korszakára utal ez a mostani változás, okkal re­mélhetjük, hogy a szak- szervezet ifjúsági tagozatai kezdeményezésével, részvé­telével valóban vonzóbbá, színesebbé és mindenek­előtt kézzelfoghatóan ered­ményesebbé válhat az ifjú­ságpolitikai munka hazánk­ban. Angyal Sándor _______________-_________) Fonoda a tsz-ben Az ököritófülpö6i tsz fo­nodái melléküzemága 1985- ben kezdte működését. A múlt év végére már 180 dolgozója volt az üzemnek. A Pamutfonóipari Vállalat Lőrinci Gyára adta a gépe­ket, az alapanyagot, a szak­embereket; a szövetkezet pe­dig épületet biztosított. s természetesen a munkaerőt. Az 1985-ös év az indulás, a betanulás esztendeje volt. így is sikerült 14 millió fo­rintos árbevételt elérni. Az indulás nyűge, a szervezés gondja (melyet döntően a lőrinciek vállaltak) után, eb­ben az évben már harminc- millió forintos árbevételt ter­veznek. Ez azt jelenti, hogy mintegy hárommillió forint nyereséget hoz a melléküzem- ág a tsz-nek. A képen: Tóth Árpádné a kártológépet tisz­títja. MA INDUL AZ ELSŐ SZÁLLÍTMÁNY Divatkosztüm exportra A Divat Ruházati Válla­lat január második hetében megkezdte a tőkés exportra készülő termékek gyártását és szállítását az NSZK és Franciaország részére. A két tőkés ország piacaira még januárban elküldenek 1500 nőd divatos tavaszika­bátot és 400 nadrágkosztü­möt. Ezekből az első szállít­mányt már ma útnak in­dítják az NSZK-ba, de a szalagokon van a többi szép termék is, s a következő té­telt január 17-én küldik el a franciaországi Bordeaux városába. Négynapos munkahét...?! Délelőtt tizenegy óra, s az utca tele emberekkel. Legyen az Mátészalka, Fehérgyarmat, Nyíregyháza vagy Záhony, s az is mindegy, hogy januárt, májust vagy szeptembert írunk. Mi ráérünk mindenre. Pláne mun­kaidőben. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán mondotta egyik vezető gazdaságpolitikusunk, hogy hazánkban különféle okok miaitit a munkaidőalap egyötöde-egyhatoda elvesz a termelésből. Döbbenetes szám. Az év 365 napjából különben is csak 250—260-ait dolgo­zunk, s még ebiből is elsikkad ötven-ötvenkét munkanap. Azaz nálunk nem öt-, hanem négynapos munkahét van! A munkahely felelőssége Sétáló neimiziet lennénk, melynek tagjai mindent meg­tesznek azért, hogy minél ke­vesebbet kelljen dolgozni? Nem mindenki szent persze nálunk se, az időveszteség ökiaiit azonban máshol kell ke­resni. Tomasovszky Mihály, a megyei tanács illetékes cso­portvezetője első helyen a kereskedelmi, a szolgáltató, majd az áiHiamiglazgafási szer­veket emláiti, ám nem győzi hangsúlyozni a munkahelyek felelősségét sem. — Itt vannak a „bűnö­sök” — tesz az asztalra egy listát, melyen végelátihiatatla- nul sorjáznak a különféle szövetkezetek, vállalatok, iro­dák, hivatalok nevei. Azok, melyek a legtöbb időt rabol­ják el a munkától. A termelő ágazatban fog­lalkoztatottak kétharmada fő munkaidőben, azaz nyolc és tizenihat óra között dolgozik, a nem termelő szféra alkal­mazottai pedig szinte teljes egészében. A mi szolgáltató és ügyintéző szerveink dön­tő többsége számítón. Tehát hia valakinek dolgia akad e he­lyeken, miit tehet? Elkérez- kedik a munkahelyéről, ahöl élvétve mondáinak nemet. S ha már az ember egyszer ki­szabadul az üzemiből1, a hiva­taliból, mmek siessen vissza?! Atz elfecsérelt órák pedig csak gyűlnek, csak gyűlnek. — Ebben az országiban az egyik legnagyobb úr a keres kedeilem — folytatja a tanács csoportvezetője. — Seregnyi olyan üzletet tudnék felso­rolni, ahol nyolctól délután négyig-ötig tartanak nyitva a miegyében. Javasoltuk már, hogy néhány nagyvárosi min­tára a boltok egy része tér­jen át a tízórai nyitásra, így később, a fő munkaidőn túl zárnának. Ám csak azt hajtó - gatják: nézzük meg a ha­sonló módon nyitva tartó bol­tokat, ott fél hatkor már csak néhány vásárló lézeng. De azt már nem mondják, hogy délelőtt nyolc és tíz között a legtöbb üzletbe a kuitya se néz be! Vagy itt vannak a szezon végi kiárusítások, a leértékelések. Én még egyet­len áruházzal setm találkoz­tam, ahol szombaton, tehát munkaszüneti napon kezdték volna azt. Hétfőn, munkana­pon indítják az akciót. . .! Igazságtalanok lennénk azonban, ha csak a kereske­dőkön vernénk el a port, igen sok sepernivaló akad a szol­gáltató szervek, a tanácsok és a különféle hivatalok por­táin is. Hogyan lehetséges aiz, hogy a gázszerelő, a tévésze­relő — a végtelenségig foly­tathatnánk a sort — csak napközben ér rá a javításira? Hivatalosan persze, mert ma­szek alapom, kis utánjárással este is hajlandó a lakásra jönni. A kisiparosok jó ré­sze azonban még rajtuk is túltesz, ugyanis ők csak este ötig hajlandók „szolgáltatni”. Az illetékesek miért nem szo­rítják rá őket a köznek job­ban megfelelő nyiltvatartás- ra!? Rákényszerítik? A dolgozó tehát kérezke- dik, mert rá van kényszerít­ve. S megy — a legkülönfé­lébb indokokkal — merít el­engedik! Az ügyanis nem igaz, hogy.nálunk mindent csak nyolc és tizenihat óra kö­zött lehet elintézni. Sajnos, a munkahelyi vezetők jó ré­sze túlságosan liberális e té­ren, nem tulajdonítanak kel­4 csúnyácska, szemüve­ges Rózsika negyven- három éves korára magára maradt a nagy la­kásban. Anyja — aki miatt nem tudott férjhez menni — elköltözött örökre. Rózsika szerette volna, ha nemcsak álmaiban simo­gatja szerető férfiúi kéz, és a gyászév letelte után feladta a házassági hirde­tését, A „Liliom" jeligét vá­lasztotta. Nem sok levél érkezett, de egy közülük figyelemre méltó volt: a borítékból ki­hulló képen látható mar­káns, dús hajú, komoly te­kintetű férfiba Rózsika azonnal szerelmes lett. Irt hát öv,magáról sietve ... „Megnyerte a tetszésemet, kérem, jöjjön el vasárnap 3 órára az Anikó cukrászdá­ba’’ — olvasta később iz­gatottan a szálkás betűket. Boldog sóhajjal ölelte mel­lő jelentőséget az elvesztege­tett munkaidőnek. A megyei tanács néhány hónappal ez­előtt végzett egy átfogó vizs­gálatot, a racionális mumka- erő-gazriálkodiásit firtatva. Volt abban egy kérdéssor, a kiesett munkaidővel foglal­kozott. Seregnyi vállalat ki sem töltötte! Másik résziük nyilvánvalóan hamis adtaito­kat közölt. S még csak nem is szándékosan, de a rossz nyilván tartásuk miatt ezek a számok jöttek ki. A. Nyíregyházi Mezőgazda- sági Gépgyártó Vállalat azon kevesek közé tartozik, ahol ezek aiz adatok a valósághoz közeli képet mutatják. Ök az említett felmérés során öt és tel óráit közöltek — féléves adat —, e sorok Írójának pe­dig év végén azt mondhat­ták, hogy náluk az egy főre eső úgynevezett törtnapi ki­esés 9,1 óra volt a múlt év­ben. Ez lényegesen jobb a korábbi évinél, amikor tizen­három áránál is több volt a veszteség. Téved azonban az. aki azt hiszi, hogy a MEZÖGÉP-re nem érvényes az orsizágos ta­pasztalat. A itörtnapos kiesés mellett ugyanis beszélnünk kell az egész napos veszte­ségről is, mely a vállalatnál tavaly megközelítette a har­minchat napot. Személyen­ként. A munkaügyi osztály ve­zetője és helyettese, Bartha János, illetve Fodor Tamás szerint is magas ez a szám — még ha kedvezőbb is a kép az átlagosnál —, de rög­tön hozzáteszik, könnyen le­hetne sakkal magasabb is. A vállalatnál azonban az a szo­kás, hogy a gyárkapun kívül letöltött időt mindenkinek íe kell dolgozni. Vagy előbb, vagy utóbb. Rugalmas megoldás — Rugalmasan kezeljük a munkaidőt — fejtegeti az osz­tályvezető —, ami azt jelen­ti, hogy a dolgozóiknak ki­lenc és háromnegyed három között kelil bénít lenniük. Előtte és utána viszont sok mindent el lehet intézni. A heti negyven órának persze ki kell jönnie, de ezt sem ke­zeljük túlságosam szigorúan. Mi tulajdonképpen kéthóna­pos időtartamban gondolko­zunk, együk hónapról a má­sikra a dolgozó átvihet mí­nusz, de plusz itíz órát is, amit aztán később vagy le­csúsztál, vagy törléséit. Aki­nek pedig napközben van hla- laszthaitatlam teendője,- elme­het, de köteles ledolgozni a máshol töltött órákat. Az élőbb említettük, hogy a MEZŐGÉP a még viszony­lag jobb helyzetben lévő vál­lalatok közé sorolható, ám dolgozói még így sem tud­nak elszámolni kilenc árá­val. Fejenként csak ez több mi nt 3700 töri ni.as kiesést je­lent a termelésből, s a válla­latnál majd kétezer emíber dolgozik. S ha ehhez még hozzászámítjuk aiz egész na­pos hiányzásokat, sokszoro­sára nő az iménti veszteség. Mennyi lehet akkor a ki­esés ott, ahol nem is köteles pótolni az alkalmazott a munkahelyén kívül eilltöl börbt időt!? M,a sajnos erre a leg­több helyen képtelenek vála­szolni,. mert nem is regiszt­rálják, nem is figyelik a ka­pu forgalmát. A dolgozó pe­dig vesizii a kalapját, hiszen rá van kényszerítve, s miiért ne menne, hiszen engedik . . . Vajon meddig? Balogh Géza léhez a vastag, fehér papi­rost. — Istenem! — rebegte könnyes szemmel — Hát én?... Hát hogy nekem ilyen férfit... ? Fodrászhoz menet drága ruhái és cipőt vásárolt. Még soha nem volt koz­metikusnál, de most habo­zás nélkül — kis félsszel —■, üli be a tégelyek közé. Oda- menet belecsúsztatoti száz forintot a gyertyák fényé­ben lebegni látszó Mária perselyébe, Vasárnap szerényen, meg­húzódva üli be a presszó legszélső sarkába A meg­beszélt. vörös szegfű jól láthatóan fektette az asz­talra és kávét kért ásvány­vízzel. Hosszú percek teltek el. Rózsika ujjai összetapad­tak idegességében. „Hol van?” — ijedezett magá­ban, „Csak nem történt va­lami? isienem, segíts!" A délceg, elegáns férfi mosolyogva érkezett meg. Kezet csókolt, és konyakot rendelt. — Rózsika, maga épp oly szép, mint, a fényképén! — bókolt a szerelmesen bá­muló, erejehagyott, sovány nőre. — Szóval, most már szeretném., ha mindent meg­beszélnénk ... 7 — lehelt puszit a hideg ujjakra. — Engedje meg, hogy bemu­tassam, a jövendő férjét!... — szólt és a szomszéd asz­talnál meghajtó idős férfi felé intett. — Az apám! — mondta, az elképedt Rózsi­kénak. Tóth Ildikó S Találkozás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents