Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-08 / 6. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. január 8. A lakók már lassan csomagolhatnak. Befejezés előtt áll Mátészalka talán legszebb la­kóháza építése. (Csiky Antal felvétele) Óvoda, park, karbantartás Eredményes gazdasági évet zárt a Mátészalkai Városi Tanács költségvetési üzeme. Építőipari tevékenységük ki­emelkedő munkája volt a ti- borszállási 100 személyes öre­gek otthona, melynek értéke 16 millió forint. Az elmúlt év­ben jóval határidő előtt ké­szítették el a mátészalkai szennyvíztelep iszapkezelő­jét 3 millió forintért. December 29-én megtör­tént az 50 személyes óvoda műszaki átadása Jelentős munka volt a mátészalkai vá­rosközpontban a Hild-park átadása. Befejezték a teme­tőkert rekonstrukcióját. Az ingatlankezelés 19 álla­mi lakás felújítását és 264 nagyobb karbantartását vé­gezte el az elmúlt évben. A költségvetési üzem te­lephelyén három és fél mil­liós költséggel elkészült a tmk javítóműhely. Nemcsak anyagi gondok... A művelődés szanálása I Az Szemek, a gazdálkodó vállalatok még csak most készítik elő az első gyorsmérlegüket. A közművelődés dolgozói is tudnak számokkal irt mérleget készíteni, meg is teszik azt, de a munkájukból adódóan ilyesfajta felmérés naponta készül bennük. Tóth Tibort, a városi művelődési központ igazgatóját kértem egy ilyen gyors számadásra. Mit ért 1985, milyen reményekkel várták, várják 1986-ot? — Van egy gyerekjáték, a fekete, fehér, igen — nem. Nos, 1985-re mondhatnám azít, hogy rossz év volt, és mondhatnám azt is, hogy jó. A művelődési ház gondjai közismertek. Még így is, hogy a volt járási hivatal épülete segített valamelyest ezeken. Más: mindaz, amit az anya­gi gondokról másutt elmon­danak, ránk is igaz. Az a lendület, amit az 1972-es párthatározat adott a magyar közművelődésnek, többféle ok miatt is kifáradni látszik. És nemcsak az anyagi gon­dok miatt, hanem azért, mert az emberek is rengeteget vál­toztak köziben. A közművelő­dés direkt módszerei ma már nem adnak eredményt. Még az sem túlzás, ha azt mon­dom, hogy az év elejétől az év végéig is változtak az igé­nyek, mások lettek az embe­rek megnyerésének feltételei. Megvallom, hogy régi nép­művelőként nem hiszek a kampányokban. Az év 365 napjának mindegyikén kell, vagy kellene törtéwnie vala­minek. Ráadásul a munkánk olyan, mint az autóvezetés. Mindig tudni kell, hogy hol vagyunk az úton, és azt is, amit a visszapillantó tükör­ben látunk. 1985 azért is fon­tos volt, mert ötéves tervet fejeztünk be, ment új közép­távú tervet készítünk. — Mit ért hát 85 és mit az elmúlt öt év? — Azzal kezdtem, ami pa- ríhsz lehetne, de volt azért jó is. Telt, vagy majdnem telit házaink volitak. Hagyo­mányt teremteni nehéz, de az elmúlt időszakban városi eseménnyé lett a népművelé­si bálunk. Minőségében és színvonalában is, a színvona­lat a közönségre is értem, egyre sikeresebbek a Dalos Tavasz rendezvényei. Sikere volt és jövője van a nyári napközis táborunknak, a klubitábornak, jövője a ci­gánygyerekeknek rendezett táborunknak. Nagy sikere volt a karácsonyi koncer­tünknek, vagyis hát vannak értékeink. Beszélhetnék a szakkörökről, a különböző tanfolyamokról, vagy arról,, és ez statisztikailag kimutat­ható, hogy 1985-ben 38 ezer látogatója volt a művelődési központnak. Vagyis minden mátészalkai ember, no nem kerek a szám, kétszer meg­fordult a házban. A statiszti­ka persze csal, hiszen van kö­zöttük, aki hússzor jött el, és olyan is, sajnos sok, aki egy­szer sem. Ha jobban akarunk dolgozni, akkor meg kell ke­resni annak a módját, hogy több emberhez jussunk el. Ez útkeresés. Ezért szerveztünk most vakációs programot, jóllehet számítottunk árra, hogy az első évben alig lesz érdeklődés. Az első karácso­nyi ajándékkosár is bukás volt öt évvel ezelőtt. Utalha­tok a Derűs diák derbyre is, amelynek rendezéséből sokát vállaltunk. — Nem minden rendezvény volt sikeres és akad közöt­tük színvonaltalan is. Ezt hogy látják? — Ügy, ahogy a közönség. Nincs miért védeni a mun­dér becsületét, de hát mit te­gyünk? Amikor megérkezik ide egy-egy műsor szervező­je, akkor bizony zsákbamacs­kát kell vennünk. Ez talán akkor változik meg, ha meg­épül a színházterem, ha ál­landó kapcsolatot tudunk te­remteni színházaikkal. Azok­kal, akik most el se tudják hozni az előadásukat a szín­pad méretei miatt. A megál­lapodást aláírták és 1986-ba,n talán megkezdődik az épít­kezés is. Ezek a tárgyi felté­telek ugrásszerű javulását jeléntik majd. Addig az a dolgunk, hogy megkeressük, megtervezzük, felfedezzük azt, ami a közönséget behoz­za majd. Igen, új formákat kell találnunk, és ez a kere­sés az év minden napján kö­telező. Nem mondom azt, hogy 1986-tól nagyon sokat várok, lesz gondunk elóg, de bizonyos vagyok benne, hogy ebben az új öltéves tervidő­szakiban a közművelődés is olylan dinamikusan tud majd fejlődni, amilyen dinamiku­san fejlődött eddig. És remé­lem fejlődik ezután is a vá­ros. Csutkababátél tűzzománcig A mátészalkai művelődé­si központ munkatársai — formát keresve — népművé­szeti bolt megnyitását ter­vezik. A boltban zsűrizett népművészeti és iparművé­szeti termékeket vásárolhat­nak az érdeklődők, a tűzzo­mánctól kezdve a fafaragá­son, szőtteseken át a bőrdísz­műves alkotásokig. Ezenkívül például ötletes népi gyer­mekjátékok is kaphatók lesz­nek. A művelődési központ előcsarnokában már megte­kinthető az a vitrin, amely­ben néhány különleges al­kotás látható, mintegy kedv­csinálóként a vásárláshoz. Ehhez mindössze annyit: nyi­tás január végén. (szamosi) Pillanatkép a kiállításról Néhány sorban... Elkészült az Északi lakó­telep komplett csapadékel­vezetési terve. A tervben meghatározott ütemezés sze­rint a munkálatok már 1986- ban elkezdődnek. Ugyancsak az Északi lakótelepről szól az a hír, ami szerint családi házas övezetben kialakítás­ra kerülő új telkek terepren­dezése befejeződött. Tava­szig, tehát addig amíg a tel­kek gazdára találnak, elké­szülnek az elektromos egysé­gek és az ivóvízhálózat is. Még az elmúlt év végére befejeződött a Széchenyi ut­cai csapadékvíz elvezetési rendszerének építése. Ivóvíz a tanyának. Az Űj- falussy-tanya lakói 1986. ajándékaként vezetékes ivó­víz-hálózatot kaptak. Aláírták, pontosabban meg­beszélték a volt járási hiva­tal, a mostani művelődési központ szükséges bővítésé­nek pontos, most már a ki­vitelező építőknek is köte­lező tervezetét. A munkála­tok 1986-ban elkezdődnek, és az új színházteremnek is al­kalmas létesítményt a ter­vek szerrint 1988-ban adják át az építők. Hírösszeállításunk végére kí­vánkozik az az információ, mi­szerint Mátészalkán gépesítették a gyepmesteri szolgálatot. Autón utaznak ezentúl a mátészalkai kó­bor kutyák. A komolyság ked­véért hozzátartozik még ehhez a hírhez, hogy a szállítógépkocslk beszerzésével jelentős szolgálta­tásfejlesztést is végrehajt így a város. Kivész hát az utcákról az a bizonyos régen látott ketre­cekkel zsúfolt lovas kocsi, de járja majd az utcákat az autó, aminek tudvalevőleg nemcsak a kóbor ebek gyűjtése a dolga, hanem sokféle más és más a környezetet szennyező hulladé­kok biztonságos eltakarítása is. Az oldalt összeállította: BARTHA GÁBOR Tetszik, azaz nagyon tetszett a vá­ros oktatási és közműve­lődési intézményeinek a téli vakációhoz készített gyermek- és ifjúsági prog­ramajánlata. December 21. és január 4. között, tehát abban az időszak­ban, amikor a dolgozó szülő gyermekei majd negyven különféle műsort, rendezvényt kínáltak az iskolák, és kínált a mű­velődési központ. Volt ebben sokféle program. Játék és vetélkedő, ver­seny és hangulatos mű­sor. Bizonyos, hogy már a tervek összeállításakor is nagyon sokan dolgoztak mindezért Dolgoztak persze a fél- száznyi rendezvényen a szereplők, a lebonyolítók és dicséretére legyen mondva a programnak, dolgoztak a gyerekek is. Lehetett kalandfilmet nézni, ajándékot készíte­ni, meg lehetett valamit tudni a repülőgép-készí­tés csodáiról. Természete­sen lehetett látni ebben a gazdag kínálatban csak szórakozásra szolgáló programokat is, de hát ez természetes is, hiszen a rendezők és szervezők mindezt annak szánták, amivé lehetne. Kicsit a nyáron rende­zett sikeres gyermektá­borok mintájára úgy gondolták, hogy segíte­nek ezzel a rendezvényso­rozattal a két ünnep kö­zött is dolgozó, a vakáció­zó gyerekeket otthon hagyni kénytelen szülők­nek. Számos kis barátom­tól tudom, hogy a rendez­vények jók is voltak. Re­pült a szobámban a re­pülőgép, hordták a srácok a csákót, amit maguk ké­szítettek, és mesélték a filmet, amit láttak, mond­ták a mesét, amit el­mondtak nekik. Örülünk neki, hogy így volt. Nem tetszik viszont, hogy míg koráb­ban tíz-húsz-ötven-száz szülő is panaszolta, hogy a gyerekeknek nem csi­nál programot a város, most ezek a programok, amik a nyár mintájára nagyon jól készültek el, majdhogynem érdektelen­ségbe fúltak. Miről is van szó? Kérem, arról, hogy az a szülő, aki eddig han­gos szóval hasonló prog­ramokat, rendezvényeket követelt, mondván, hogy az ő családjának ennyi­vel tartozik a város, nem küldte el gyerekét, annyi fáradtságot se vett magá­nak, hogy megnézze a plakátokat. Szétosztották ezeket a meghívókat az iskolákban, felkészültek a műsorokra az előadók, de a gyerekek hiányoztak. Az embernek ilyenkor olyfé- le gyanúja támad, hogy nem is mindig igaz az, amit különféle fórumokon zúgolódva kérünk. Egy dolog azért vigasz­tal. Az idén ötéves. Ka­rácsonyi ajándékkosár műsora egy fél évtizeddel ezelőtt megbukott. Most „verekedtek” a jegyekért. Hátha így lesz majd egy­szer ezzel a nyáron már bevált közös jó szándék­kal is. A 10—15 mátészal­kai gyerek ugyanis jól érezte magát. Azt hiszem, mindőnknek ez a legfon­tosabb. Látványosan, ígéretesen Épül a posta Most már látványként is igaz, hogy épül (egyes napo­kon, amikor az épület szerke­zetét állítják össze), az új mátészalkai posta. Lassan kirajzolódnak, ha csak be­tongerendákból is az épület holnaputáni körvonalai. Nem­csak a posta szakembereinek, hanem a város lakóinak is jeles alakalom, hogy decem­ber 9-én a város vendége lesz a Magyar Posta elnöke. Maga az alapkőletétel le­het egyszerű ceremónia, jól­lehet jelképes ünnep. Az viszont, hogy a posta, a me­gye vezetői, a város és a vá­roskörnyék tisztségviselői itt Mátészalkán vitatják meg a VII. ötéves terv, a megyénket érintő postafejlesztési kon­cepcióját már több mint egy­szerű protokoll esemény. Jól­esik ebben, az ügyben arra utalnunk, hogy 1985-ben szá­mos nagy hasznú tanácsko­zásnak adott otthont ez a város. Most épül a posta, a postások új otthona. Gyor­san és látványosan, ígérete­sen. Ezért örülünk ennek a hétköznap délelőttre elbúj­tatott kis ünnepnek is. Madártávlatból.

Next

/
Thumbnails
Contents