Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-07 / 5. szám

1986. január 7. Kelet-Magyarország 3 Üj darabológépet készítettek a Magyar Acéláru­gyár tiszaszalkai üzemében. Eddig a hagyományos korongvágót használták az acélprofilok da­rabolására. Ez elég pontatlanul dolgozott, a vá­gásnál nagy volt a por, szennyez­te a levegőt és a géppel dolgozó munkás egészsé­gére is ártalmas volt. A tmk dol­gozói elkészítet­tek egy olyan gépet, amelyet csak külföldről lehetett volna megvásárolni. Az importkiváltó da­rabológép nagy fordulatú acélko­ronggal vág nagy pontossággal. A vágókorongot hidraulika mű­ködteti. Képün­kön az új dara­bológép és alko­tójuk Hoó Sán­dor és Színi La­jos. (Elek Emil felvétele) Fejleszteni vagy visszafejleszteni? Ritkán csapnak össze az indulatok olyan hevesen, mint a szolgáltatások ese­tében ez gyakorta törté­nik. Jó központi kívánal­mak látnak napvilágot, amelyeknek röviden eny- nyi a lényegük: a lakos­sági szolgáltatást minden lehetséges eszközzel tá­mogatni szükséges. Ugyan­akkor az emberek tapasz­talják: heteket kénysze­rülnek várni egy javítás­ra. Rendre-másra találko­zunk visszafejlesztett szol­gáltatásokkal. A szolgáltatás forintjai Ki-ki saját példáját hoz­hatná a szolgáltatások szín­vonalára. Évtizede sincs, hogy a dolgozó nők máso­dik műszakjának megköny- nyítésére széles körben pro­pagáltuk a Patyolat szolgál­tatásait. S mára az a helyzet, hogy a korábbi évek gyors növekedése előbb stagnált, majd bizonyos területeken visszaesett. Takács Lajos, a Nyírségi Patyolat Vállalat igazgatója fejből sorolja a lemaradást: Arak, automaták — A bérágynemű forgal­ma 1985-ben az előző évhez képest 20 százalékkal, a pi­peremosás 10 százalékkal csökkent. Ezt persze nem­csak a szolgáltatási árak nö­vekedésével, hanem az auto­mata mosógépek terjedésé­vel is magyarázzuk. A Patyolat az utóbbi évek­ben többször emelte az ára­kat. Érzékenyen érintette a lakosságot az intézkedés és átmeneti tartózkodást ta­pasztaltak. A klasszikusan szolgáltatással foglalkozó vál­lalat más tevékenység után nézett, hogy legalább a rá­fizetést elkerülje. 1984 őszén jelentek meg az első matring pamutok, ágynemű-garnitú­rák, hálóruhák, abroszok a Patyolat felvevőhelyein. A tervezett 5 millió forintos kereskedelmi forgalom he­lyett tavaly 5,5 millióért áru­sítottak. — Ez persze csak az egyik lehetőség a szolgáltatás ára­inak megőrzése érdekében — hallottuk Bajáik András- né műszaki igazgatóhelyet­testől. — Vállalati gazdasá­gi munkaközösséget szer­veztünk a bőrfestésre és -tisztításra, a szőnyegtisztí­tásra és -szegésre. Csökkent a vállalási idő és jobb a mi­nőség. A megye 31 felvevő­helye mellett a hozom-viszem szolgáltatást tavaly 62 köz­ségre terjesztettük ki. Az idén a fehér foltnak számító mátészalkai térségben 20, Fe­hérgyarmat környékén 21 település veheti igénybe a mosást, tisztítást. Az új szer­vezeti működési formák szorgalmazása mellett szigo­rú takarékosságot vezettünk be, még saját újítást is al­kalmaztunk, hogy megtart­suk megrendelőinket. Míg a Patyolat szolgálta­tásait nélkülözheti az ember, A Patyolat Vállalat nyíregyházi Petőfi utcai szalonjában naponta 150 kilogrammnyi ru­hát tisztítanak — 6—24—48—72 órán belüli határidővel. Képünkön: Magyar Andrásáé a vegytisztító gépet programozza. (Jávor László felvétele) vannak olyanok, amelyeket bármi áron kénytelen igény­be venni. Különösen áll ez a gép jármű-javításra, amely az utóbbi időben jelentős fejlődést tükröz. Igaz, né­hány év alatt a megye gép­kocsiállománya több mint tíz­ezerrel, összesen 48 ezerre emelkedett, s így a lakosság a fejlesztések ellenére sem érzi kielégítőnek a szervizhá­lózatot. Vannak kiemelt szolgál­tatások, amelyekre az átla­gosnál nagyobb gondot for­dítanak. De mit tegyen az, aki cserépkályhát rakatna, kalaposmestertől venné a fejrevalót? A KIOSZ megyei titkára Nagyfő Gábor már jó néhány szakmát csak nosztalgiával emlegethet. — Lassan kihatnak a ká­dárdinasztiák, hírből sem tudunk kötélgyártóról, szita- és rostakötőről, mutatóban sincs csizmadia. A cserép­kályhásoknak sincs után­pótlása. Ha a mester örökre leteszi a szerszámot, nincs aki a nyomdokába lépjen ... Ezek a szakmák önmaguk- tói fejlődnek vissza. Vannak azonban olyan mesterségek, amelyek manapság kereset­tek, mégsincs elég belőlük. Különösen a szatmári, bere­gi, kisvárdai környéken több vízvezeték-szerelőt, ácsot, tetőfedőt, épületbádogost tudnának foglalkozhatni. Fuvarozásban túlkínálat A lakossági szolgáltatások" ból jelentős aránnyal része­sednek az ipari szövetkeze­tek. Bengyel Gyula, a KI" SZÖV műszaki osztályveze­tője az új vállalkozási formák népszerűségével magyarázta, hogy miért lehetett rentábi­lissá tenni sok szolgáltatást. — Jó példa az ELITÁSZ Kisszövetkezet. A korábbi­hoz képest kiugró jövedel­mek természetesen más szö­vetkezeteket is az új utak keresésére sarkallták. Ma már a megyében a 38 nagy szö­vetkezet mellett 14 kisszö­vetkezetet tartunk nyilván. Számuk folyamatosan nő. Már csak azért is dicsérni kell az útkeresésnek ezt a módját, mert több szövetke­zet lakossági szolgáltatása így vált nyereségessé. Per­sze a régebbi, nagy múltú szövetkezetekben is foglalkoz­nak a szolgáltatással. De úgy tapasztaljuk, csak addig tart a lelkesedés, amíg a termelő tevékenység bőven hoz a szövetkezet konyhá­jára és nem a szolgáltatásból kellene megélni. — Az építőipari szolgál­tatásokat csak elvétve kérik a szövetkezetektől az embe­rek — folytatja Hugyecz Mi- ( hály, a KISZÖV főelőadója. — Kalákában, fusiban csi­nálják ezeket a munkákat. De visszafejlődést tapaszta­lunk a méretes ruházat, a méretes cipőkészítés és a teherfuvarozás terén. Ke­vesebb órás kell a kvarcóra térhódítása óta. Ami hiány az c«vik olda­lon, pozitív jelenség a má­sikon. Míg az ipari szövetke­zetekben visszaesett a fuva­rozás, a kisiparosok közt óriási a túlkínálat mind a személy-, mind a teherszállí­tásban. Itt végre kínálati po­zíciót talál a megrendelő. A szolgáltatásnak a nevé­ben is benne van, hogy a la­kosság igényeihez igazodik. Legalábbis igazodni kelle­ne, de ha a kereskedelmi szol­gáltatásokat nézzük, messze elmarad az igényektől a kí­nálat. Nemes András, a me­gyei tanács vb kereskedelmi osztályvezető-helyettese ne­hezményezi, hogy a falusi la­kosság mindennapi haszná­lati tárgyai kivesznek a köl­csönözhető árufélék közül. — A sertésvágás, a lekvár­főzés, a káposztasavanyítás nemcsak munka-, hanem esz­közigényes elfoglaltság is. De ezekre évente rendsze­rint csak egyszer van szük­ség! Káposztagyalut, füstö­lőt, üstöt, a százszemélyes la­kodalmaikhoz edényeket kel­lene megfelelő mennyiség­ben és minőségben a lakos­ság rendelkezésére bocsátani. A kereskedelmi szolgálta­tások közt van ingyenes és olyan, amiért fizetni kell. Igen keresett a lakáskarban­tartáshoz nélkülözhetetlen padlókefélőgép, szőnyegtisz­tító, fúrógép. Még sorbanál- lással sem tudják a kölcsön­zők az igényeket kielégíteni. A szabad idő növekedésével egyre nagyobb szerephez jut­nak a hobbikertek. S ott a háztáji, de mind kevesebb fűnyírót, kerti kapát és más kisgépet lehet kölcsönözni. ZENE K i ne hallott volna már a Kodály-mód- szerről? Ameriká­ból, Japánból, a Szovjet- i unióból jönnek hazánkba a 1 szakemberek, hogy tanul­mányozzák a zenei nevelés- j ben elért eredményeinket. I Dagad a keblünk, amikor halljuk: Magyarország ze­nei nagyhatalom... I És akkor a házigazda fel­tett egy kazettát, s bekap­csolta a magnót. Elegünk volt már a bárgyú diszkó­zenéből, tiszta forrásra, népdalokra vágytunk. Míg némán surrogott a szalag eleje, köszörültük a tor­Noha egyik oldalról szá­mít a kereskedelem a hétvégi telken megtermelt zöldség­re, gyümölcsre, viszont eze­ket a nagy értékű gépeket mégsem tudja kölcsönözni. S még egy dolog. Büszke a megye az országos átlagot meghaladó népszaporulatra, de a csecsemőmérlegből, ba­bakocsiból nincs elég a köl­csönzőkben. II Yezetfi zsebére megy... A szolgáltatók eddig szá­míthattak központi pénzek­re. Január 1-étől megszűnt a központi szolgáltatás-fejlesz­tési alap. Ha valamikor, most igazán szükség lesz az ötle­tekre. A legtöbb vezető ar­ra hivatkozik, hogy a szol­gáltatás nem gazdaságos, és a vállalati törvény értelmé­ben egyetlen gazdálkodó szerv sem kötelezhető gaz­daságtalan tevékenységre. — Ennek ellenére külön­böző módon szorgalmazzuk a szolgáltatások körének bő­vítését — összegez a megyei tanács vb ipari osztályvezető­je, Vargáné Kánási Erika. — A tanácsi vállalatok vezetői­nek zsebe bánja, ha a lakos­sági szolgáltatást nem for­szírozzák. Volt, akinek a nyereségprémiumából tekin­télyes összeget levontak emiatt. Az új gazdálkodási formáktól azt várjuk, hogy tegyék nyereségessé a szol­gáltatás és ne tűnjön úgy hogy a szolgáltató kegyet gyakorol, ha elvégez vala­mit. Ahol az érdekeltségi rendszert úgy alakították, ott visszanyerte presztízsét a la­kossági szolgáltatás. Tóth Kornélia kunk: Jaj de széles, jaj de bosszú ez az út... Aztán felcsendült a nóta. Elektromos orgona, gitár, dob, s egy rekedt férfibang: Elindultak a cigányok ja- dajdadajda ... s kibomlott a cifrábbnál cifrább, dur­vábbnál durvább „nótacso­kor”. — No, milyen kazettát vettem a piacon? — nézett szét a társaságon büszkén a házigazda. — Ilyet nem kapni a hanglemezboltok­ban! Szerencsére. Ám sajnos népzenét játszó kazettákat sem! Infantilis diszkózenét viszont rogyásig. Mert vala­kik valahol eldöntötték, ez kell a magyarnak. Szegény Kodály, ha tud­ta volna, de széles, de hosz- szú ez az út...! Balogh Géza Mélyek a gyökerek Tankötelezettség- illúziók nélkül rég láttám három KERESZTET a személyi igazolvány cseréjéhez szük­séges adatlapon, a név he­lyett. Alig huszonhárom éves lány állt előttem a rendőrségi helyiségben, ő rótta papírra az analfabé­ták egyezményes — és egy­ben fájdalmas jiélét — a há­rom keresztet. Amikor álta­lában, oktatási értekezlete­ken beszélnek tankötelezett­ségről, lemorzsolódókról, osztályismétlőkről, felmen­tettekről, túlkoros gyerekek­ről, ez olykor megfoghatat- 1 annak tűni'k. A fiatal lány — akiről azért el kell mon­dani, cigány — nagyon is életközeibe hozta a sokágú, mélyen gyökerező és társa­dalminak nevezhető gondot, amit a szaknyelv úgy jelez: hátrányos helyzet. Ügy tűnik, sok burkot kell lehámozni erről a fo­galomról, illetve értelmezé­séről és a vele összefüggő tennivalókról. Hiiba, sőt ön- beosapás lenne csupán egyes , rétegekre — vagy a cigányságra leszűkíteni — a tankötelezettség, a hátrá­nyos helyzet mindennapos gondjait. Tagadhatatlan, hogy a cigánygyermekek között több a hátrányos helyzetben lévő, de az okta­tási szakemberek felmérése alapján a megyében 8—10 ezer azoknak a gyermekek­nek a száma, akik nem ci­gányok, de hasonló szinten élnek. A gondos elemzések azt is kimutatták, hogy az igen fontos családi, szociális té- .nyezők mellett nem egy esetben a menet közben szerzett motívumok is sze­repet játszanak a hátrányos helyzet létrejöttében. Isko­lai, tanulási kudarcok, be­illeszkedési zavarok is elő­idézhetik a bajokat, s ért­hető, hogy az oktatás szak­emberei a saját házuk tá­ján keresik a változtatás lehetőségeit. Ennek egyik mozzanata volt az óév vé­gén a megyeszékhelyen tar­tott oktatási fórum, mely­nek témája a tankötelezett­ség teljesítésének elemzése, a főbb okok „felmutatása” volt. „A KIMŰVELETLEN GYERMEKFŐK a holnap, használhatatlan felnőttéi lesznek . ..” „Tartalmilag kevés eredményről tudunk beszámolni a tankötelezett­séget illetően, a megyében csaknem tíz százalékkal ma­gasabb azoik száma, akik nem végzik el a nyolc ál­talánost.” „Tanítjuk, de nem ismerjük eléggé a gyerme­keket ...” „Már az óvodá­ban kezdődik ...” Arra irányította a figyel­met a megyei oktatási fó­rum, hogy őszintébben szembe kell nézni a való­sággal. Nem lehet a sta­tisztika kedvéért, vagy ön­magunk megnyugtatására tüneti kezeléssel „megolda­ni” a tankötelezettség telje­sítését. S nem elég úgy mér­ni az eredményességet, há­nyán „verik le a lécet” a nyolcadik osztályban. A gyökerek mélyebbek, a tankötelezettség teljesítésé­nek buktatói már az isko­lára való előkészítésnél, majd az óvodában, később az általános iskola első osz­tályában kereshetők, majd pedig az átmenetinek tar­tott ötödik osztályban. AZ OKTATÁSI FÓRU­MON sok érv és ellenérv ütköztetésének lehettünk ta­núi; elsősorban a hátrányos helyzet sokrétű, korszerű értelmezését, az egyes cso­mópontok tennivalóit állí­totta a figyelem középpont­jába. Egy dolgot azonban szóvá kell tenni, ami köz­vetve ugyan, de összefügg az iskolai teljesítmények alakulásával, így a tanköte­lezettségi törvény jobb tel­jesítésével. Ez pedig a tel­jesítményre orientált peda­gógiai munka, amely isko­lai méretekben is érvényes. S amelynek megvannak a statisztikai mutatói; bukási átlag, kimaradók, lemorzso­lódók aránya, átlagosztály­zatok és így tovább. Egy ki­alakult — sok elemében jó — iskolai értékrend vár mielőbbi átgondolásra, kor­szerűsítésre. Magyarán, amíg csak az az iskola minősül jól okta­tó-nevelő intézménynek, ahol százalékosan kevés a bukás, lemorzsolódás stb., még ha ez valós teljesítmé­nyeket is takar, aligha jut­hatnak előbbre a többi is­kolák, ahol a számok nem tetszetősök, sőt rosszak, de a valóságra épültek, sokat dolgoznak a nevelők ezek pozitív megváltoztatásáért, de nem hajlandók szebbnek látni a valóságot, mint ami­lyen és nem akarják be­csapni önmagukat, a gyer­meket, a szülőt, végül is a társadalmat, amelyben a felnövekvő nemzedék él majd. Közülük sokan már a huszonegyedik század­ban ... AZ ISKOLÁK, AZ EGYES NEVELÖK MUNKÁJÁ­NAK, teljesítményeinek valós megítélése, elismerése is szükséges ahhoz, hogy mozduljon a tankötelezett­ség, csökkenjenek a hátrá­nyokat okozó tényezők, több legyen az iskolának, a ta­nulásnak örülni tudó diák. S egyszer végleg eltűnjenek a különféle iratok hasábjai­ról a keresztek ... Páll Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents