Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
1986.. január 4. Kelet-Magyarország 3 „A FELEK A SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSÉNÉL EGYÜTTMŰKÖDNI KÖTELESEK, ÉS FIGYELEMMEL KELL LENNIÜK EGYMÁS JOGOS ÉRDEKEIRE.” (PTK XVIII. FEJEZET 205. § (2). Bizalom és bizalmi válság 2 Végiggondolva mindazt, amit a szerződésről eddig hallottunk, el kell gondolkodni mindennapjainkról. Mert mindannyian szerződések szövevényében élünk. A buszjegy, a biztosító kötvénye, a totószelvény, a lakás- szerződés, az építési megállapodás, a bolti vásárlás mind-mind szerződéses viszony. S bizony mi is találkozunk ilyenekkel: az elveszett áruért a vasút nem vállal felelősséget. A kimaradt járatokért felelősséget nem vállalunk. És sorolhatnék a bolti, kereskedelmi kikötéseket, melyek egyértelműen azt mutatják: a felelős saját felelősségét továbbhárítja, s így eljutunk végül oda, hogy soha nem találjuk a felelőst, Tanulni illene A Divat Ruházati Vállalat igazgatója Holp János és főmérnöke Varga József tud vigasztalót mondani. Külföldi cégekkel kötött szerződéseket sorolnak. Nyugatnémet és francia vállalatokat, melyekkel évek óta vannak kapcsolataik. — A szerződések pontosak, precízek, egyértelműek, és igen kemények. Részünkre is komoly kötelezettséget jelentenek, de a másik fél is halálosan komolyan veszi a ráháruló feladatokat. Hadd tegyem hozzá, náluk is lehet vis major, vagyis kivédhetetlen akadály. Igen, de ók veszik a telexet, és időben jeleznek, ha szóban állapodunk meg, az legalább olyan kötelező, mint az írásbeli, érdekeinket messzemenően figyelembe veszik. Ez minket Digitális n aratom, Mihály, vett egy órát. Digitálist. Felcsatolta a hagyományos helyére, és büszkén nézegette. Ugrottak a számok, egy gombnyomásra a fény is kigyulladt a számok fölött. Az,órás beállította a pontos időt, másodpercre. Mihály büszke volt, s ha kérdezték hány óra, így felelt: 21:45.28. Hogy aztán mi történt az alig tudható, tény, hogy az óra elállítódott. Lehet, hogy az ing mandzsettája nyomott meg egy gombot. Lényegében mindegy. A lényeg: a digitális megbolondult. Barátom, Mihály magabiztosan kezdte nyomogatni az összes pockokét. Az eredmény lehangoló volt. Izzadtan görnyedt órája fölött, a lakás kis asztalkájára könyökölve próbálta a lehetetlent. Még a használati utasítás sem segített. Digitális nem állt kötélnek. Lánykája szánakozva nézte a papa küzdelmét. Látván a teljes kudarcot, megszánta. — Add ide! Majd én!. Az apa megtörtén, a kudarctól megviselten nyújtotta át az órát. A kislány nyomott egyet, kettőt, aztán odaadta. — Lehet, hogy egy másodpercet késik, de azt majd este a híradó után beállítom. Az apa bávatagon nézte a digitálist. És a lányát. Megrázó volt a pillanat, amikor két korszak találkozott. (b.) sok mindenre megtanított. Nemcsak szerződést kötni, hanem szervezni, dolgozni. Egy jó szerződés alapja a jó munkaszervezésnek, s rászoktat arra is, hogy tudjunk rugalmasak lenni. Bár belföldi szerződéseink lennének ilyen pontosak! — A példa meggyőző — igazolja vissza az állítást beszélgetésünkkor dr. Vékony János, a megyei bíróság elnökhelyettese. — Bizalom és a bizalmi válság, talán ebben foglalhatnék össze a gondokat. A kereskedő, gyártó mindig nevét, annak hitelét adta a szerződéshez ráadásnak. Ez a bizalom csekkje volt. Ma sajnos a hazai szerződések megkötésénél gyakorta a legjobban csengő vállalati név sem jelzi, előlegezi ezt a bizalmat. És ez baj. A presztízs sok helyen nem része annak, amit úgy nevezünk, hogy ráadás a garantált minőségre. r Érdekek és ütközések — Ha a debreceni barom- fisokhoz fordulok — fejtegeti Szűcs György, a nyíregyházi Csemege Áruház igazgatója —, akkor tudom, hogy pontos, gyors, megfelelő szállításban reménykedhetek. Adnak hírnevükre, felmérik az én boltom érdekét, és saját üzleti hasznukat is. De így van ez a sátoraljaújhelyi, váci, miskolci Fűszért-tel is. Kétségtelen, itt egy-egy szóbeli megállapodás, a telefon- beszélgetés ugyanolyan kötelező érvényű, mint az agyon- parafált szerződés. De hogyne rendülne meg a bizalmam mondjuk egy másik szállító cégben, ha délben közli, azért szállít késve, mert nem jött be a sofőr? Vagy mert lerobbant az autó? Ha valaki nézi valakinek a partnert, nem él ilyen olcsó kifogással — Kaptam olyan választ hiányosan teljesített vagy meg se valósult szerződésre, hogy nem tudtunk szállítani, mert jött az export — mondja Király József, a Nyírfa Áruház igazgatója. — Pedig tudom, hogy a belföldi ellátás nem mellőzhető, hogy a termelést részarányosán kell teljesíteni. Mit tehetek? Tudomásul veszem, de hát ez a vevőt nem érdekli. Sajnos, igen jó nevű vállalatok, gyártók hoznak nehéz helyzetbe. A negyedéves bontást úgy értelmezik, hogy a negyedév utolsó napja is odatartozik. Mi várjuk az árut, tartalékoljuk a pénzt, mást nem tehetünk. A március 30-án érkező áru megjött az első negyedévben? Meg. A kör bezárult. Érdekek? Ugyan. Spejzolni lehet? Ennyi bizonytalanság mellett a naiv Laikusban felmerül a kérdés: vajon miért nem spejzol árut a bolt? Miért nem raktároz anyagot a gyár? Nos, ennek sok oka van. Van az előírt pénzforgási sebesség, vannak banki szankciók, nem mellékes a divat és a szezon sem, vagyis ezer és egy dolog miatt nem lehet raktáron tartani árut. A gazdasági bíró sem tartja ezt megoldásnak: — A szerződéseknél a lényeg az, hogy azok legyenek tisztességesek. Ha ma a közvélemény sziszeg, s joggal, akkor erre a jognak is reagálnia kell. Aligha odázható ez el. Borget Lajos (Következik: Epilógus, tanulságokkal) Különböző típusú villanymotorokat gyártanak az Ipari Műszergyár lehérgyarmati üzemében. Az. egyik szalagon szellőzőberendezések villanymotorjait készítik. Álmodozhatunk ? Kívánhatunk ? Fél évtizedünk a tervasztalon Amíg a döntés megszületett — Most pedig meghívom a társaságot egy pohár pezsgőre — mondta az osztály- vezető 1985. december 20-án, amikor véget ért a megyei tanács ülése. A poharak persze csak a munkaidő lejárta után koccantak össze, s amire ürítették, az az volt, hogy elfogadta a testület a jövő évi tervet, elkészítették hosszú hónapok kemény munkájával a VII. ötéves terv koncepcióját, a hosszú távú terület- és településfejlesztési koncepciót, s most már hozzáláthatnak a VII. ötéves terv konkrét kidolgozásához. Ezt így elmondani meglehetősen könnyű, a munkát elvégezni azonban ... De beszéljenek erről inkább azok közül hárman, akik dolgoztak: Lajtos György, a megyei tanács vb tervosztályának helyettes vezetője, Ga- rai Lászlóné főmunkatárs és Gincsai István előadó. Garai Lászlóné: A munka 1982-ben kezdődött, amikor a kormánynak az 1971-es terület- és településfejlesztési koncepcióját módosítani kellett. Akkor ismertük meg a központi elgondolásokat, mert bevontak azok véleményezőEajtos György sébe. Mint minden tervezés, a szükségletekből indultunk ki, a másik oldalról azt néztük: milyen valós feszültségek alakultak ki. Természetesen felhasználtuk Hajnal Béla kandidátusi értekezését, amelyben a megye helyzetének elemzésével foglalkozott. így kezdődött. Aztán hetekig, hónapokig tartó estébe, éjszakába nyúló munka következett. Ma már nevetnek rajta, amikor a sokadik estén nyolc óra tájban egyikük lába már nem bírta a cipőt, és zoknira vetkőzött. Nemsokára már alig lehetett cipőben lábat látni a tervezöasztal alatt. Lajtos György: Az igény- felmérés két síkon mozgott. A helyi tanácsok is készítettek szüksógletszámításokat és mi is, de ez nem volt azonos a helyi tanácsok igényeinek a summájával, mert ha kérni kell, a helyi tanácsok többnyire vastagabban fogalmaznak. Ez a tervezés utolsó stádiumában, a céltámogatások egyeztetésekor több helyen vitát okozott, de azért mindig sikerült ésszerű kompromisszumot kötni. Gincsai István: A tervezés most teljesen új volt. A pénz egy részéhez — 3 milliárd 540 millióhoz — úgynevezett fejkvóta alapján jutottak a tanácsok, egy másik jelentős részét — 2 milliárd 690 milliót — pedig a legfontosabbnak tartott beruházások támogatásához adtuk. Központi támogatás a lakásépítésekre, az egészséges vízellátásra és a középfokú oktatás feltételeinek javítására adható. A lakásépítést mi komplexen értjük, nemcsak tanácsi lakások építését, hanem mindenfajta lakásépítést segítünk. A beszélgetés során szóba került az is, hogy mit tettek akkor, ha többen akartak olyan építkezésbe — például egészségügyi központ építésébe — kezdeni, amihez támogatást kapnak. Garainé: Az egészségügyi központoknak bizonyos feltételeknek meg kell felelni. Ilyen feltétel például, hogy saját népességükön túl a környező települések lakóinak középfokú ellátásából is részt kell vállalni. Így már eléggé leszűkül a kör. A cél- támogatásra adható négymillióból az egészségügyi létesítmény nem telik ki, ehhez még nagy összeget kell a helyi tanácsnak letenni. Két, vagy több körzeti orvosi munkahely, gyermekorvosi és fogorvosi rendelő, kisla- boratórium, fizikoterápia, tanácsadó, s vagy gondozási kör, vagy központi ügyelet tartozik hozzá, így könnyeh belátható, hogy ilyen komplexum nem kell minden községbe. A tervkészítés az ember fejében egy kicsit álmodozásokkal, szubjektivizmussal jár. Vajon kikerülhették-e ezt a megyei terv készítői a pénz — például a fejkvóta — elosztása során? Lajtos: Valamikor az év elején kezdtünk el foglalkozni azzal, hogy miképpen lehet elosztani a normatív fejlesztéseket. Akkor még azt sem tudtuk, mennyi pénzünk lesz, csak a gondokkal, szükségletekkel foglalkozhattunk és azzal, hogy milyen elvek szerint osszuk el a pénzt. Több variációt készítettünk, aztán a testület azt a változatot fogadta el — hozzáteszem, bölcsen —, amelyik az aprófalvas térségek, a kistelepülések népességmegtartó erejét jobban előtérbe helyezi. Egyszerűen arról van itt szó, hogv a szatmár-bere- gi térség, a dél-nyírségi apró fejletlenebb falvai a városok után — mert ez kiemelt kategória — a legtöbbet kapják. Egyesek tehát többet, egyesek kevesebbet kaptak. Lajtos: Vizsgálnunk kellett, hogy milyen fejlett egy adott település, mert nincs olyan összevont mutató, amivel össze lehet mérni egy Hermánszeget egy Botpaláddal, egy Nyíregyházával pedig végképp nem. Egy-egy tanács, vagy település helyzetének megítéléséhez 40— 50 féle paramétert vettünk alapul, és ezek motiválták alapvetően, hogy egy település melyik fejkvótacsoportba kerül. Voltak hatalmas dilemmák, amikor egy adott települést ide, vagy oda kellett besorolni. Ilyenkor azt vettük nagymértékben figyelembe, hogy jelenleg milyen fejlesztése van folyamatban, s ahol nagy terhelést jelentő fejlesztés volt, ott a magasabb kategóriába tettük a települést, hogy biztosítsuk a beruházás befejezéséhez a pénzt. Még így is volt olyan tanács, amelyiknek nem tudtunk segíteni. Ezt oldottuk meg az átmeneti beruházások céltámogatásával. Természetesen nincs olyan támogatási, besorolási rendszer, amely mind a 114 tanácsnak Jó, de mindegyik variációban Gincsai István volt, lett volna olyan, amelyik néhány települést hátrányosan érint, s néhányat előnyösebb helyzetbe juttat. Garainé: Ügy érezzük, azt a variációt fogadta el a tanács, amelyik a legkevesebb településnek hátrányos. Tudtuk, hogy a megye az országtól külön felzárkóztatási pénzt kap, amelynek felhasználását ránk bízták. Ha mi kiharcoltuk az elmaradott megye számára a felzárkóztatási pénzt, vajon erkölcsös lett volna-e a megyén belül figyelmen, kívül hagyni, hogy itt is vannak elmaradott részek? Lajtos: Elébe menve a kormányprogramnak, lehatároltuk 17 mutató alapján a kedvezőtlen adottságú településeket. 125 a gazdaságilag elmaradott település, a többszörösen hátrányos helyzetű pedig 120—130. Ha külön-kü- lön néznénk egy-egy témáGarai Lászlóné ban — például egészségügy, vízellátás stb. — akkor minden településünket elmaradottnak nyilváníthatnánk. Ezért úgy határoltuk le, hogy amelyik településnek hatnál több mutatója is a kedvezőtlen, arra mondtuk ki, hogy többszörösen kedvezőtlen adottságú. Gincsai: Ha minden jól sikerül, akkor 1990-re 16—18 ezer lakással, 250—300 iskolai tanteremmel, 600—700 óvodai férőhellyel, 60—70 középiskolai és szakközépiskolai tanteremmel, 800—1000 középiskolai kollégiumi hely- lyel leszünk gazdagabbak, jó vize már mindössze 10 településnek nem lesz, elkészül 14 egészségügyi központ, 12 településen épülnek a szennyvízcsatornák, 70 helyen ravatalozó. Persze a fejlesztés egy folyamat, amelynek a VII. ötéves tervi része a többinél lényegesen konkrétabban ismert intervalluma. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy 1990-re minden gond mindenütt megoldódik. Számolnunk kell azzal, hogy az eldöntött fejlesztések megvalósulása után is lesznek, sőt keletkeznek új feszültségek, amelyek megoldására a következő tervidőszakban kell sort kerítenünk. A tervkészítés idején egyik fiatalember megnősült és legénybúcsút tartott a tervosztályon. Délután kettőre szépen megterített egy asztalt, de mivel a tanács nyomdája arra várt, hogy a mellékletek elkészüljenek, este nyolcig a terített asztal közelébe sem jutottak. A tanácsülés után ezért is koccantak a pezsgőspoharak. Balogh József
