Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-31 / 26. szám
1986. január 31. Kelet-Magyarország 3---------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Egy vállalkozási siker titka „Ajánljuk magunkat” Megháromszorozott nyereség a közúti építőkőéi — Eredményesen vállalkozni csak a piac ismeretében lehet. Különben nem szabad kockáztatni — vallja Körmendy László, a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat főmérnöke. — Bennünket olyan piac érdekel, amely a vállalat fel- készültségének és eszköz- állományának megfelel. — Hogyan történik a vállalkozás? — Főleg mi kopogtatunk, ajánljuk magunkat. Természetesen előzőleg -alaposan informálódunk a megrendelő vállalat hitelképességéről és sok egyéb másról. Megtudakoljuk, milyen az építési szándéka, igénye. Olykor az igazgató súg, melyik üzlet után érdemes érdeklődni, de megtörténik az is, amikor én vagy valamelyik vezető munkatárs néz üzlet után. Nálunk minden vezető beosztásban dolgozónak feladata a piackutatás, a vállalkozás. — Nem túlzás ilyen szabad kezet adni a műszakiaknak, a vezető beosztású munkatársaknak? — Nem. S ezt az eredmények igazolják. Természetesen az 1 millión felüli vállalkozás esetében előzőleg konzultáltunk és csak közös megállapodás alapján döntök. így valósult meg többek között az ISG Mátészalkai Gyárában a térburkolás felújítása, s a megye szatmári részében a fehérgyarmati, a tunyogmatolcsi, a szamossályi, a tiszabecsi, a mátészalkai és több más tanács megrendelésére végzett útjavítás. Ezenkívül sok olyan versenytárgyalást nyertek, amelyekben alvállalkozókat is foglalkoztattak. — Így végeztük a Kis- várdai Szeszipari Vállalat demecseri gyárában az ivó- vízhálózat rekonstrukcióját. Versenytárgyaláson nyert pályázat eredményeként építjük Nyíregyházán az Alma utcát. Több munkát is említhetnék, amelyeken 3—6 jelentkező előtt mi kaptunk megbízatást. V _________________ — Mi szükséges a versenytárgyaláson meghirdetett megbízatás elnyeréséhez? — Meglehet furcsának találja, de . elsősorban az, hogy az ember á saját vállalatát ismerje alaposan. Megfelelő mélységgel tudja a számvitelt, az önfcöMség- számítást, kalkuláljon, érdemes-e vállalkozni. Ez nélkülözhetetlen, ha nem akar ésszerűtlenül kockáztatni és ráfizetni. Körmendy László mielőtt a kiszemelt, az építés iránt érdeklődő vállalatnál kopogtat, alaposan felkészül. Nagy segítségére van ebben a műszaki csoport és annak vezetője. Különben ők látják el a piac felügyelő szolgálatát is. — Ha tudomásukra jut, van olyan üzlet, ami a vállalatunknak megfelel, ami nekünk kedvünkre való, ők és a főépítés-vezetők jeleznek. Együttesen konzultálunk: érdemes-e vagy sem elindulni a versenytárgyaláson. Az árajánlat ismeretében kezdődik a „vesézés”, az aprólékos számítgatás arról, vajon meddig lehet elmenni árban. — Mindenkor a legfontosabb: reálisnak maradni — fűzi hozzá Körmendy László. A vállalkozásban is önállóságot biztosító és felelősséget növelő módszerrel sikerült elérni, hogy a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat egy esztendő alatt a háromszorosára növelte a vállalati nyereséget. Körmendy László mindennél előbbre tartja a partnerekkel a személyes kapcsolatot. — Ezt semmi más emlékeztető, szerződés nem pótolhatja — mondja. — Nem szabad a szerepeket felcserélni. Tudni kell: a megbízóé a pénz és joga van válogatni a kivitelezők között. Ha bennünket választott, akkor ezzel sem szabad visszaélni, mert bízik bennünk. Farkas Kálmán ___________________________________J Vadásztáska — Szakolyból. Az Aranypók Vállalat megrendelésére évente több ezer darab vadásztáskát készít a Budapesti Nyerges és Szíjgyártó Szövetkezet szakolyi részlege. (Császár Csaba felvétele) Évente negyedmillió mezőgazdasági gumiabroncs készül a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárában. Képünkön: György Bertalan az abroncsokat építi fel. (cs) Pecsét a csülkön Három szűrő szigora A minőség nyomában Mátészalkán Aligha van még hálátlanabb feladat a minőségellenőrénél, de tagadhatatlan, hogy nagy szükség van rájuk. A lónak négy lába van, mégis megbotlik. Az ember sem tévedhetetlen. Ám ha a meós tekintete siklik el _pláne egy élelmiszer-ipari üzemben! A megye egyik legnagyobb húsüzeme Mátészalkán található, a helyi állami gazdaság gesztorságával tíz évvel ezelőtt kezdte meg tevékenységét, társulási formában. Évente csaknem ötvenezer sertést dolgoznak itt fel, s mintegy nyolcvanféle töltelékáru, illetve tőkehús hagyja el az üzemet. Elgondolni is rossz, milyen következményei lennének, ha valami hiba csúszna a technológiai folyamatokba, ha megsértenék az egészségügyi előírásokat. Egyebek mellett az Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás kihelyezett orvosai vigyáznak az előírások betartására. Nem mindenáron Dr. Veress Ilonát is mindennapi teendői közben zavarjuk, a megtisztított, kettéhasított sertéseket vizsgálja. Aztán előkerül a bélyegző, a csülökre nyomott pecsét azt jelzi, ép, egészséges sertéseket láttunk, kezdődhet a feldolgozás. A hiedelemmel ellentétben a legritkább esetben kell az itteni állatorvosoknak közbeavatkozniuk, az elővigyázat azonban nem árt. — Mi a legfontosabb dolguk? — Röviden: a szabvány megtartatása. Ez aztán a gyártáshigiéniátói kezdve átfogja magát a gyártmányel- lenőirzést is. Az egészségügyi állomás állatorvosai természetesen együtt töltik a napokat az üzem szakembereivel, nem mindegy tehát, hogy milyen közöttük a munkakapcsolat. — Természetesen nekünk az az érdekünk, hogy termékeink vevőre találjanak i — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Árpád, a húsüzem igazgatója. — Ám nem min- j dénáron. Tőlünk egyszerűen I nem mehet ki olyan húskészítmény, mely nem felel j meg az előírásoknak. S a I mi érdekünk itt találkozik a nálunk tevékenykedő állat- l orvosok munkájával, hiszen I mindkettőnk célja: a fo- ' gyasztók elé csak jó minő- J ségű, friss áru kerüljön. 1 Szín, Iz, illat A szálkái üzemben készült szalámi, kolbász, sajt, mielőtt az asztalra kerül, három minőségi szűrőn is átmegy. A már említett egészségügyi állomás mellett felel a minőségért az üzem kollektívája is, ezen túl azonban éberen figyelnek az állami gazdaság minőségi ellenőrei is. Hajnali fél öt táján minden áldott nap megjelenik az üzemben a gazdaság egy-egy meósa, és szigorú szabályok szerint tételesen átvizsgálja az előző nap termését. Ellenőrzi a húskészítmény színét, illatát, ízét, s ha valami rendellenességet talál, azonnal viszi a mintát. a laboratóriumba. — Az érzékszervi ellenőrzések mellett, s attól függetlenül rendszeresek a kémiai vizsgálatok is, szerencsére az ottani eredmények semmivel sem kedvezőtlenebbek a helyszínen, az első látásra szerzett tapasztalatoknál — magyarázza a labor vezetője, Paksi Gáborné, aki velünk együtt folytatja a kis időre megszakított ellenőrző körútját. — Az itt készült termékeknek egyébként úgy két- három százaléka ellen szokI ■ iem tudom, ki hogy f IIJ van vele, de én i minden reggel naI gyón szívesen nézek a tü- ' körbe. Vannak ismerőseim, i akik ha észrevesznek a fe- I jiikön egy-egy ősz hajszá- ' lat, valósággal kétségbeesnek, és elkeserítik család- | juk, gyermekeik életét is, mert nem tudják magukat túltenni ezen a dolgon. Nos, az én számomra pedig éppenséggel szinte mulatságos, mikor egy-egy újabb ráncocskát észreveszek arcomon. A férjem és a gyermekeim pedig talán jobban szeretnek, mint korábban. És nap mint nap megállapítják, hogy egyre fiatalabb feleség és anya vagyok. Hogy ez hogyan lehetséges? Nagyon egyszerű! Hiszen minden csak nézőpont kérdése. Nézze az ember az egészet egy másfajta szemtünk kifogást emelni. Ez egyébként semmivel sem rosszabb az országos átlagnál, s korántsem azt jelenti, hogy fogyasztásra alkalmatlan. — Mi a leggyakoribb kifogásuk? — Hogy, mondjuk a füstölt kolbász kissé kormos, vagy zsírpárnás, vagy jellegtelen ízű. De hát a háziasszony főztje sem mindig egyforma, bármennyire is igyekszik. Már húsvétra készülnek Jó néhány üzemcsarnokba bekukkantottunk már, sorra vesszük hát a raktárakat is. Mindegyik lakattal lezárva. S itt nem a tolvajoktól félnek, sokkal inkább a hőmérséklet-ingadozástól, az állandó ajtónyitogatástól. Füstölt sonkák, szalámiru- dak, rengeteg szál kolbász . . . és csípős hideg mindegyikben. De ezen csak az idegen lepődik meg. A minőségi ellenőrök vezetőjének ez a látvány és ez a hideg a világ legtermészetesebb dolga, ez jelenti a rendet. — így legalább nekünk is nyugodt lesz az éjszakánk — nyugtázza az esemény nélküli látogatást az igazgató, Kovács Árpád és visszatéteti a lakatokat a hideget lehelő raktárakra, ahol már a húsvéti sonkák várják az ünnepet. Balogh Géza Jegyzet Üzlet, de kinek? SEMMI SEM DRÁGÁBB ATTÖL, ha egy gép alkatrészhiány miatt áll. Márpedig gyakran előfordul, hogy kényszerpihenőre kárhoztatja egy csavar, vagy tömítés hiánya a traktorokat, munkagépeket. A mezőgazdaság különösen sokat „szenved” emiatt. A költségek pedig növekednek, miközben a világpiacon csökkennek az árak. Valamit tenni kell ez ellen. Ezt ismerte fel az országban néhány Agroker vállalat, közte a nyíregyházi is. Egy osztrák cég, az Economos ugyanis mezőgazdasági gépekhez hidraulika tömítőgarnitúrá- kat, s más karbantartási anyagokat készít és árusít magyarországi megbízottján keresztül. így sokkal olcsóbb javítani a gépeket, mint amikor a részegységet cserélni kell. Novembertől már Nyíregyházán is megvásárolhatják a szükséges tömítőanyagokat a Rábához, az MTZ-khez, az NDK gyártmányú kombájnokhoz és egyes kotrógépekhez a mezőgazdasági nagyüzemek. Most úgy tűnik, minden igényt kielégít az osztrák cég, sőt minta után más típusokhoz is vállalják a tömítések legyártását. Ez igazán jó, nem túlzás azt mondani, üdvözítő, viszont egy gondolat motoszkál bennem. Vajon mivel fizetünk mi, a népgazdaság ezekért az alkatrészekért? Kézenfekvő, nyugati cégnek kemény valutával. Ugyanakkor a. gépek szocialista országokból származnak. Lám, a tőlünk nyugatra fekvő országban felismerték, jó üzlet keletre, keleti gépekbe alkatrészt gyártani. LEHET, ÜNNEPRONTÁSKÉNT HANGZIK ez, s örüljünk egyáltalán, hogy akad gyártó, a gépek pedig üzemelnek. Mert a konstruktőrök ezért tervezték, a gyárban ezért készítették el, s ilyen célból vásárolták a nagyüzemek. Én szavamra, örülök, amikor szántó-, vető-, vagy aratógépet látok, amint habzsolják a tömött kalászokat, vagy vágják a kukoricát. Amint megállt a gép, egyben meg is halt, s legtöbbször néhány forintos alkatrész hiánya miatt. Most már a hidraulikus egységek hibájából nem lesz több napos, esetleg hetes kiesés. Gyártják az osztrákok a tömítéseket, s ha megveszik, miért ne. Gyanítom, üzlet ez a javából, de hazai partner nem volna? Sípos Béla pontból, és máris a napfényes oldalát láthatja az életnek! Természetesen, nekem szerencsém van a férjemmel, aki nagyon okos emIRMA BOMBEK: Egyre fiatalabb... bér. Így szólt egy napon hozzám: ■ — Ha egy lány tizenkilenc éves korában férjhez megy, feltehetően húszéves korában születik egy gyermeke. Nos, hányszor idősebb ez az anya a gyermekénél? Húszszor! Pontosan húszszor idősebb! Egyik napról a másikra megöregedett! Elgondolni is rossz! A fejemhez kaptam és arra gondoltam, mondhatom, szépen megvigasztal, de folytatta: — Ámde... elmúlik húsz esztendő. A gyermek húszéves lett. Es most ez az asszony, ez az édesanya már csak kétszer annyi idős, mint a gyermeke. Igen, már csak kétszer annyi idős! Tehát megfiatalodott! Es újabb húsz év múlva már csak másfélszer idősebb, mint a gyermeke. Ez pedig azt jelenti, hogy napról napra fiatalodik... Nos, hát ezért van, hogy én minden reggel moso- lyogva nézek a tükörbe, mert onnan egy állandóan fiatalodó nő néz vissza rám. Fordította: Antalfy István
