Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-27 / 22. szám

1986. január 27. Kelet-Magyarország 3 az IBUSZ megyei igazgatója Kalotai László Nyírtelekről írt B. J. aláírással egy olvasónk, aki arra kíváncsi, bogy a sorozás és a behívás kö­zött hogyan lehet nyugati útle­velet váltani és hány napra utazhat ki? — Minden 18 évet betöl­tött magyar állampolgár kér­het egyéni turistaútlevelet nem szocialista országba. Harminc napon belüli kül­földi kintartózkodáshoz nincs szükség a Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnok­ság engedélyére, ilyen enge­délyt csak harminc napot meghaladó kinttartózkodás esetén kell a kiutazási ké­relemhez csatolni. A nyugati utazásokhoz szükséges kérel­met az IBUSZ-hoz kell be­nyújtani, de a kiutazás en­gedélyezése a BM útlevélha­tóságának hatáskörébe tar­tozik. Hogyan lehet hozzájutni olyan információhoz, amelyből meg­tudhatom, hol vannak kempin­gek, milyen szolgáltatásokat nyújtanak és milyenek az áraik? — kérdezi Szilágyi Sándor nyír­egyházi olvasónk. — Irodánk rendelkezik olyan kiadvánnyal, amely a magyarországi szállodák, kempingek, turistaszállók, fi­zetővendég-szolgálati szál­láshelyek címét és árait tar­talmazza. Ha a kérdező, vagy bárki bejön irodánkba, szí­vesen adunk felvilágosítást. Ugyancsak Szilágyi Sándor kér­dezte; van-e jelenleg Európában olyan ország, ahová kétütemű kocsival nem lehet beutazni? — Jelenleg nincs olyan or­szág, ahová ne lehetne két­ütemű kocsival beutazni, s információink szerint nem is tervezik sehol a beutazás megtiltását. Azt tudjuk, hogy néhány országban nem hoz­nak forgalomba ilyen jármű­veket, de ez nem jelenti azt, hogy nem engedik be orszá­guk területére. Varjú Imréné kísvárdai olva­sónk Ungyáron született, ott él­nek testvérei. Eddig évente két­szer is meglátogathatta őket, mert Nyíregyházáról buszjárat közlekedett Ungvárra és vissza. Ez megszűnt, a háromnapos utakra induló buszok pedig nem térnek be Kisvárdára. Kérdezi: visszaállítják-e a jól bevált egy­napos utakat? — Sajnos, kedvezőtlen vá­laszt kell adnom a kérdező­nek, mert az egynapos ung­vári utak visszaállítására nincs lehetőség. Megszünte­tését egyébként a szovjet partner kérte, mert ezek az utak nem turisztikai jellegű­ek voltak, sőt még a három­naposak sem mindig azok, az utóbbi időben kereskedelmi jellegűvé váltak. Éppen azért, hogy a turisztikai utazás va­lóban turisztikai célú le­gyen, a háromnapos utak időtartamát is növelni fog­juk, egyetértésben a szovjet partnerrel, az INTOURIST­tal. B. C. számlája van egy Ság- vári úti olvasónknak. Nem érti, miért nem mehet évente több­ször is nyugati országokba, pe­dig nem venné igénybe az állam által adott valutakeretet. — Természetes dolog, hogy csak az a magyar állampol­gár utazhat külföldre — kü­lönösen nyugati országokba — akinek megfelelő mennyi­ségű valutája van. Aki a Nemzeti Banktól kéri, az 15 200 forint értékű valutát kap, akinek pedig B. C. szám­lája van, saját maga fedezi kinttartózkodásának költsé­geit. Az évi egyszeri utazás nem valuta kérdése.- az útle­véltörvény — 1984. január 1-e óta van érvényben — kimondja, hogy évente csak egy alkalommal lehet nyu­gatra utazni, legyen az láto­gatás, társasutazás, vagy egyéni turistautazás. Rend­kívüli esetben méltányosság­ból a Belügyminisztérium engedélyezheti a többszöri kiutazást is. Komlóssy Imréné nyíregyházi olvasónknak több rokona lakik Romániában. Ügy hallotta, hogy egyénileg csak február 1-ig le­het Romániába utazni és roko­nainál sem szabad megszállni. Kérdése: igaz-e ez? — Körülbelül fél éve hal­lani olyan híreszteléseket, hogy megszűnnek a kiutazá­si lehetőségek. Ez szerintem szóbeszéd, hivatalosan sem­mi erre utaló információt nem kaptunk. Aki járt mos­tanában Romániában, tapasz­talhatta, hogy ugyanúgy le­het kiutazni, mint korábban. Ami a szállást illeti: csak közeli, egyenesági rokonok­nál lehet megszállni, ennek hiányában szállodában kell tölteni az éjszakákat. Olvastam az újságban a hir­detést, hogy az Autóklub tagjai megvehetik a jegyet a Forma—1- es autóversenyre. Nekem nincs kocsim, nem vagyok az Autó­klub tagja, de én is szeretnék elmenni a versenyre. Hogyan tu­dok jegyhez jutni? — kérdezi Krisztin Béla Vásárosnaményból — Irodánk is foglalkozik a Forma—1-es verseny jegyei­nek értékesítésével. Nem árt tudni, hogy egy személy ma­ximum négy jegyet igényel­het, s az igénylők nevét és címét is közölni kell, mert a jegyet névreszólóan a vevő lakására küldjük ki. Ezt a módszert nemzetközi tapasz­talatok alapján választottuk, mert szeretnénk elkerülni a jegyhamisítást, s azt, hogy bárki is üzérkedjen a jegyek­kel. Az augusztus 8 és 10 közötti autóversenyen a pén­tek és szombati rendezvény­re egy felnőtt egy tíz éven aluli gyereket ingyen is ma­gával vihet, vasárnapra ez már nem vonatkozik. Külön­ben egy-, két- és háromna­pos bérleteket is árusítunk 300 és 1000 forint közötti ér­tékben. B. J. ■ >em társulok. Nerriva- I /V gyök Pali és nem le- w szék pénzestárs. Mondom ezt azért, mert I hivatali helyiségembe a mi­nap beállított egy férfi. Korra amolyan bő negyve­nes, termete 160 felett, köz­állapota részeg. Mindezek ellenére összefüggően be­szélt. Dicsekedett dörzsöltségé­vel, mondván, bőven kop­tatta érte a pesti aszfaltot. Nacionálé jaként megemlí­tette még, hogy München­ben nősült, Bécsben vált el és Vácon csücsült 18 évig. Szakaszosan. — Tizennyolc évig volt időm gondolkodni. — kö­zölte bizalomgerjesztőén, majd előadta jövetele cél­ját. — Korszakalkotó talál­mányom van. Pár éve meg­jelent egy könyv a totózás­ról. Kérem én azt kézből megkontrázom. Idenézzen! Odanéztem. Egy tt&tjeszre tömött aktatáskát *és ha­sonló módon bélelt reklám- szatyrot emelt meg. — A számításaim. Még Tsz-közgyűlés a színházban A tanyabokrok népe most, január 25-én Nyíregyházára, a Móricz Zsigmond Szín­házba jött közgyűlést tarta­ni. E rendhagyó mód oka a jubileum: huszonöt éve ala­kult meg a nagycserkeszi Kossuth Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet. A színház megtelt, nincs gazdátlanul egyetlen bársonyszék sem. Az alkalomhoz illően a Nagycserkeszi Általános Is­kola Toldi Miklós úttörőcsa­pata színvonalas műsort ad. „Várta a paraszt, ezer évig várta, hogy földje legyen” ... — mondják a gyerekek. És lett földjük a nagycser- keszieknek. Hogyan és mi­ként, arról Lakatos József, a termelőszövetkezet ' elnöke szól: — A nagy átszervezést megelőzően, Cserkeszen 1949­ben már alakult egy szövet­kezet ... Itt nem voltak föld­birtokok, amit fel lehetett volna osztani, ezért a volt cselédek, nincstelen föld­munkások az állami tartalék földeken közösködtek. Szö­vetkezetüknek az Üj Élet nevet adták, de ez az Űj Élet tele volt gonddal, baj­jal. Tomasovszki András, az akkori elnök tíz évig je­gyezte fel az eseményeket, most abból idézek: „Hanem volt pénzünk — írta Toma­sovszki — kivágtunk egy fasort, és eladtuk a fát. Az is megtörtént, hogy a tagok adták össze kevéske fillérei­ket, vetőmagra vagy amire kellett”. A színházban fiatalok és idősek szinte egyenlő arány­ban vannak jelen. Akik át­élték a nagy időket, tudták, Lakatos József Racskó Mihály titok, de magának eláru­lom, olcsón megüthetnénk a főnyereményt. Egyelőre itthon forintért. Aztán Európa-szerte rámennénk a dollármilliókra. — Életemben nem totóz­tam. — Az nem baj. A szűz kéz csak előny. Az én szisz­témámban ennek is jelen­tősége van. Akarja látni? — Nem. Nem hiszem, hogy kíváncsi vagyok rá. Különben is mondtam már, annyit értek a sportfoga­dáshoz, mint tyúk az abc- hez... Vendégem hervadtan saj­nálkozott. Kérdezte, kihez fordulhatna. Egy okos em­berre, egy igazi jó fejre len­ne szüksége. Közölte, nincs nagy igénye. Beéri a „Kont- ratotókönyv" találmánya utáni haszon 20 százaléká­Lakatos Pál nehéz szavakban minden jót és rosszat korhűen meg­idézni. Racskó Mihály, aki 1952-ben lépett az Új Élet­be és fogatos volt nagyon sokáig, azt mondja: '— Az én szüleim 1947-ben kitelepedtek Csehszlovákiá­ba. Egy lány testvéremmel maradtam itthon. Nem volt semmink, se földünk, se ingóságunk. Haszonbérletben hét hold földet műveltem. Később ezt vittem a közös­be. Nehéz időkét éltünk át, nem hittem volna, hogy el­jutunk idáig. Már nyugdíjas vagyok, de ott van helyettem a termelőszövetkezetben a két fiam, traktorosok, jól ke­resnek, nekik már köny- nyebb... Az elnök beszédében nem kozmetikázza a huszonöt év­val. Ja és sürgősen kell egy százas okmánybélyegre, mert a szabadalmaztatás és a miegymás, egyszóval... — Nem — mondtam ha­tározottan — nem társulok. Különben is ha olyan jó az a kontra, tegye vele saját magát gazdaggá. Ez utóbbi érvelésnek nem lett foganatja. Végül, hogy lerázzam a feltalálót, jóin­dulatúan figyelmébe aján­lottam az egyik kollegám. Félóra múlva az én nagyra becsült és tisztelt barátorn {idézőjelben minden jelzőt) üvöltve rohant a folyosóra. — Ki volt az az őrült, aki hozzám küldte ezt a félnó- tás kontrást? Kikészített, megemésztett... 5 zegény kolléga. És szegény feltaláló. Ez utáfjbit láttam, amint csalódottan lép ki az utcai ajtón. Utánasiettem. Ad­tam neki egy húszast. Meg­érdemelte, megdolgozott ér­te. Aztán a kollégát vigasz­taltam. .. Seres Ernő vei korábban történt ese­ményeket. — Sokan nem akarták a termelőszövetkezetet. Buj­káltak a szervezők elől, de amikor már nem volt más kiút és beléptek, akkor csut­kakúpba, pelyvásba dugták el szerszámaikat, szekerei­ket. Abban bíztak, hogy ha­mar vége lesz a szövetke­zésnek. Még a hetvenes években is voltak, akik ve­tőgépet, gazdasági felszere­léseket ajánlottak fel meg­vásárlásra. Akkor szedték elő eldugott ingóságaikat... Nagycserkeszen 1961-ben három termelőszövetkezet alakult: a Kossuth, a Rákó­czi és az Új Élet. A három tsz 1972-ben egyesült. Ezt követően töretlenül fejlődött a gazdálkodás. A Kossuth Tsz négyszer nyerte el a ki­váló címet, számtalanszor is­merték el termelési eredmé­nyeit oklevelekkel. A hat­vanegyben alakult Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke volt Lakatos Pál, aki het­venöt éves és 18 holdját vit­te a közösbe: — Nem könnyű szívvel cselekedtem. Nem tudtuk mi, hogyan fog alakulni. Nagyon sok rossz példa volt előttünk, amit láttunk és hallottunk a környéken. De mi az első évek után egye­nesbe jöttünk, és mindvégig jól gazdálkodtunk. Minden jól ment, jövedelmező volt a növénytermesztés, állatte­nyésztés. Most már én sem bánom, de azt hiszem, más sem, hogy szövetkezeti gaz­da lett. .. Az ünnepi beszéd nem hosszú.. Nincs teletűzdelve számokkal, termésátlagok­kal Minek is arról beszélni, amit mindenki tud, hogy a negyedszázados gazdálkodás jó gyümölcsöt érlelt. A nagy­cserkeszi tsz erős és eredmé­nyes. Ez látnivaló a telepü­lésen is, ahol huszonöt éve még szétszórtan álltak a há­zak, ott most takaros utcar sorok, új épületek vannak. A közgyűlésen 37-en kaptak kitüntetést, sokan jutalmat. Megismertem egy érde­kes embert: úgy 40— 42 éves lehet, hivatásá­nak elismert szakembere, s ifjú korától következete­sen kitart annál az elvé­nél, hogy pályáján kizáró­lag addig alkar eljutni, amíg saját tehetsége, ön­ereje eljutatja. Írni akar­tam róla, névszerint kí­vántam bemutatni őt, de arra kért, ne tegyem, mert már ezzel is meg­kapná azt a többletet — a sajtó népszerűsítését —, amit ő maga külső katali­zátornak tart. Miután megnyugtattam, hogy nem népszerűsítem őt, elmondta, hogy rend­kívül jól érzi magát a munkahelyén, tekintélyes beosztásában. Betöltött már a szakmai ranglétrán sokféle posztot, s mind­egyikben örömét lelte. Sohasem célozta meg az egyel magasabb létrafo­kot, nem kereste felette­sei támogatását, nem elő- szobázott, nem kilincselt, nem volt hálás közönsége a felülről jött vendég vicceinek. Egyszerűen csak dolgozott. Amikor va­laki egyszer arra biztatta, keresse tudatosabban a szakma magas vezérkará­nak társaságát, mert ő ennél — mármint amit most csinál — többre hi­vatott, ez az érdekes em­ber életében először kifa­kadt : „Hagyják őt bé­kén ... higgyék el, ő bi­zony sajnálja az idejét az érdekkapcsolatok építge- tésére pazarolni. Ezalatt ő dolgoziik, pihen vagy szó­rakozik ...” Töprengek: jó példa, mintakép ez az ember? Vagy inkább ambíció­hiányban szenved? Ez utóbbi igazságtalan vád lenne, mert ez az érde­kes ember jól dolgozik, elismert szakember. Ha már nem irhátok róla névszerint, akkor szurkolok neki: sikerül­jön neki élete nagy kísér­lete, s érezze magát jól nyugdíjig. (Sz. Sz.) •S. E. v. Vasárnap is dolgoztak Megszépül a cipőbolt Sokan emlékezünk még az aprócska, zsúfolt cipőboltra Nyíregyházán, a városi ta­nács szomszédjában. Nyitás­tól zárásig olyan tömeg for­dult meg és vásárolt itt, hogy alapterületéhez képest hatal­mas forgalmat bonyolított le az üzlet. Néhány éve új hely­re, a sétálóutca elejére köl­tözött a cipőbolt: a korábbi­nál lényegesen nagyobb he­lyiségbe. Ám idő közben kiderült: ez a terület sem elég. Szüksé­gessé vált a bővítés. S mivel a szomszédos méteráru szak­üzlet sem boldogult helyszű­ke miatt, ezért az iparcikk kiskereskedelmi vállalatnál úgy döntöttek: a két kicsiből egy nagy üzletet alakítanak ki, vagyis megtoldják a ci­pőboltot. Néhány napja kő­művesek, festők, burkolók szorgoskodnak az épületben. Még vasárnap is dolgoztak, hogy minél hamarabb, leg­később február első napjai­ban megnyílhasson az újjá­született bolt a vásárlók előtt. A méteráru szaküzlet ugyan nem költözik új hely­re. Árukínálata a vállalat áruházainak, meglévő szak­üzleteinek kínálatát gazda­gítja. (H. Zs.) SZERKESZTŐI OOOOOOOO QkerpeseireFTTii^i

Next

/
Thumbnails
Contents