Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-22 / 18. szám

1986. január 22. Kelet-Magyarország 3-----------------^----------------­Megbillent érdekközösség MAJDHOGYNEM UD­VARLÁSNAK TŰNIK, ahogy manapság cégek egész sora próbálja „kiénekelni” még a magánemberek zse­béből is a pénzt. Nem elég, hogy soha nem látott ma­gas kamattal kecsegtet, még jutalomsorsolással is biztat némelyik, hogy magához csalogassa az eddig taka­rékban heverő tőkét. Bi­zony nem kis summa az a 11 százalékos kamat. Je­lentősebb összegnél akár szerényebb megélhetésre is lehetőséget nyújt. Amikor azt hallottam, hogy me­gyénk termelőszövetkeze­teiben a száz forint tőkére jutó nyereség a korábbi évek hét forintjáról négyre csökkent, előbb arra gon­doltam, hogy a hétért is kár volt forgatni a pénzt, nemhogy a négyért, hiszen vehetnének kötvényt, ak­kor tizenegyet fiadzana. A következő gondolat persze már az volt, hogy ha min­denki kötvényt venne, ak­kor ki'forgatná a pénzt. Mert igaz, hogy pénznek pénz az apja, de bizony csak az értéket termelő munka közbeiktatásával. Vajon éppen az értéket termelő munkával lenne baj? Mindenesetre erre utal, hogy a tavalyi esztendőre a néhány évvel ezelőtti 52-ről 86-ra emelkedett az ala­csony hatékonysággal dol- zó közös gazdaságok száma Szabolcs-Szatmárban. így már valamivel jobban ért­hető a fentebb említett hét és négy forint, de felvető­dik a kérdés, hogy vajon mind a nyolcvanhatban er­ről van-e szó csak, és sem­mi másról? A kedvezőtlen adottságok és a hátrányos közgazdasági helyzet adott, bár ilyen helyeken is tu­dunk kiemelkedő eredmé­nyekről. Most már az em­beri hiányosságok is hamar napvilágra kerülnek. Erre elég példa, hogy az elnökök zöme az utóbbi fél évti­zedben kicserélődött. Tag­lalhatnánk még, hogy a megtermelt javak nyomott ára milyen súllyal esik latba, ehelyett azonban kö­vetkezzék egy vargabetű: a termelőszövetkezetek tag­ságának életszínvonala év­ről évre egyenletesen emel­kedik, a múlt évre már megközelítette az egy főre eső munkadíj az ötvenezer forintot. MONDHATNÁNK, NEM NAGY ÖSSZEG, de tudjuk, hogy mennyi minden kiegé­szíti ezt. Az is szállóigévé válik lassan, hogy a gyenge tsz-ben tehetős a tagság, mert a háztájiból nagysze­rűen pénzel, amíg a közös csak vegetál. Kellene vala­mi csodaszer, ami egyfor­mán érdekeltté tesz mind­két szektorban — sóhajta­nak sok helyen. Csodaszer? Ugyan! A buji tsz-ben ta­valy mindenki a háztáji te­rület kétszeresén gondozta a paprikát és az eladás után felezett a tsz-szel. Ez nem csodaszer, ésszerűség és va­lódi érdekeltség. Ez csak egy példa, a helyi szükség mindenütt hozhat hasonlót. Nem baj, ha hull a hó, csak a vadász ne jöjjön, mondja a kis nyuszi a gyerekvers­ben. Nem baj, ha rossz a tsz, csak a bikám hízzon... Elnézést a kissé erőltetett párhuzamért. Befejezésül csak annyit, a vadászok itt vannak. Már lőttek is. Esik Sándor Vizsga után BEFEJEZŐDÖTT AZ EL­SŐ FÉLÉV a nyíregyházi „közművelődési szakiskolá­ban”. Iskola is, meg nem is, tanfolyam, továbbképzés — sokféle névvel lehetne il­letni. A képzés célját te­kintve tevékenységére ta­lán az lehetne a legköze­lebb álló kifejezés: „köz­művelődési szakiskola”. Tavaly nyáron hirdették meg először a felvételt, szeptemberben kezdődött a tanítás és a napokban már be is fejeződtek az első fél­évi vizsgák. A Művelődési Minisztéri­um engedélyével, közműve­lődési területen dolgozók számára szervezte ezt a képzést a megyei tanács művelődési osztálya, illetve a Váci Mihály művelődési ház. A művelődésügy egyik nagy gondján kívánnak enyhíteni, amikor az érett­ségizett, de szakképzetlen dolgozók középfokú képzé­sét szorgalmazzák. Me­gyénkben is túl nagy a szakképzetlen népművelők aránya, és különösen a ki­sebb településeken nem is várható főiskolát végzettek jelentkezése. A hozzá nem értés viszont sokszor na­gyobb károkat okoz, mint­ha betöltetlen maradna az állás. Ezért „járták ki” a minisztériumnál ezt a két éven át tartó iskolaszerű oktatást, amelynek kereté­ben a résztvevők megismer­kedhetnek a népművelés el­méleti és gyakorlati tudni­valóival. Kéthetente két napon át hallgatnak előadásokat, egyetemi, főiskolai tanárok­tól, szakemberektől, vesz­nek részt konzultációkon. Az első félévben egyebek közt népművelés-történet­tel, művelődéselmélettel foglalkoztak, soron követ­kezik a szociológia és a pszichológia. JÖL SIKERÜLT A START tavaly a felvételin: a bizottság nagy meglepe­tésére több mint kétszeres volt a túljelentkezés. így lehetőség volt a legráter­mettebbek közül választani. A következő szűrő: az első félévi vizsga. Voltak, akik nem jelentek meg a vizs­gán, mások tanítás közben kimaradtak, a többségnek azonban sikerült. Harminc- ketten vizsgáztak és foly­tatják a „tanévet” az eddi­gihez hasonló jó hangulat­ban, munka mellett ké­szülve a következő erőpró­bára, a májusi évzáró be­számolókra. Baraksó Erzsébet Első a Rakamazi Takarékszövetkezet. A múlt év októberére meghirdetett országos takaré­kossági versenyt a rakamazi szövetkezet kollektívája nyerte el, amikor is 46 millió forinttal nőtt egy hónap alatt a betétállomány. Áz 1985. évi pénzforgalmuk — mindent beleértve — több mint 1 milliárd 800 millió forint volt. íF.lek Emil felvétele) „Nyereséggel zárunk...“ Kisar Szatmárban a Tisza mentén fekszik. Nem lehet ráfogni, hogy a legjobb talajon, mert a terület mély fek­vésű, kötött agyag. Ha itt jelentkezik a belvíz, hosszú ideig vendég marad. Tavaly tavasszal még a csapadék is több volt a szokásosnál, negyven hektárt eleve őszi vetésnek hagy­tak meg, de a tavaszi is eltolódott időben. Ezekben a napokban ké­szül az elmúlt év mérlege, pontos számokat, s egyálta­lán bármilyen adatot a pénz­ügyi helyzetet illetően nem tudnak mondani. Gacsó Lász­ló, aki az Üj Élet Termelő- szövetkezet növénytermesz­tője, csak annyit mond: Mint a tenyerét — Nyereséggel zárunk. Hogy mennyivel, most még nem lehet tudni, találgatni pedig nem érdemes. Gacsó László toisari, a szarvasi főiskola elvégzése után hazajött. Négy eszten­deje dolgozik a szövetkezet­iben, s úgy ismeri minden zu­gát, mint a tenyerét. — Nem nagy a szövetkeze­tünk, 1653 hektár — mond­ja. — Dolgozná viszont ezen a ikis területen is lehet. Sőt így sokkal több feladat jut egy embernek, nincsen be­zárva egy részre. Ezekben a napokban az idei tervet ké­szítem, szervezem a napi munkát Is. Az elnökünk, a főagronómus továbbiképzésen van. A növénytermesztésben hasonló vetésszerkezetet ter­vezünk, minit tavaly volt. ősszel elvetettünk 117 hektár búzát, tavasszal 430 hektáron kukorica lesz. Nagy az állat- állomány, szükség van az ab­rakra meg a silóra. Aztán nagy területen, van még rét, legelő. A tagságunk izomé te- hóntartássali is foglalkozik, így szálast termesztünk a háztáji részére is. bájnolták, de volt olyan te­rület, ahol éppen csak a ve­tőmagot adta vissza a föld. A késői vetés miatt persze ké­sőbb is érett, ez sem hasz­nált a hozamnak. Ennek. el- , lenére az előzetes számolga­tások szerint nem lesz vesz­teséges ágazat a szövetkezet­ben. Az állattenyésztést sokáig fekete bárányként emlegették Kisaron. Holott valódi fehér bárányokat tartanak. S hogy valóban fehér bárány legyen az ágazat, három éve szemé­lyi váltást határoztak el. Az addig veszteséges állatte­nyésztés mára jövedelmező­vé vált. Nem álom a négyezer — Legfontosabb teendőm az volt, hitessem el az em­berekkel, képesek megoldani a feladatokat, az ő munká­juk is hozhat nyereséget — szól munkába állásának kez­detéről, 1984-ről Végh László főállattenyésztő. — Ügy ér­zem, sikerült az emberek ön­becsülését visszaadni, ami már az eredményekben is .tükröződik. A másik lénye­ges momentumnak a kör­nyezet tisztaságának megte­remtését tartom. Ha a kapun belépve rend és tisztaság fo­gadja az embereket, akkor ezt megtartják az istállókban •is. Az állattenyésztésben ne­héz máról holnapra ered­ményt produkálni. Szívós, és következetés' tény é&zfőr mun­ka jellemzi a kisari változást is. Két év alatt kiszelektál­ták a gyenge hozamú tehe­neket, s nyolcszáz literrel nö­velték a tejtermelést. — Tudom, a négyezer li­ter benne van a tehenekben — folytatja Végh Lásaló. — Ám nem törekszünk a kiug­ró eredményre, de a nyere­ségre mindenképpen. A költ­ségeket pedig leginkább a ta­karmányozásnál lehet csök­kenteni. 1985 rosszabb év volt az előzőeknél, az eredmény még­is megközelíti azokat. Mire gondolhat az ember? Nem másra, mint arra, hogy a ta­gak, a vezetők egyaránt jól dolgoztak, nem kímélték ere­jüket, idejüket. Éppen ezért a gépműhelyben, az állatte­nyésztésiben, növénytermesz­tésben dolgozók bizakodva várják a számadás napját. Szivattyú a földeken „Nem kell nekik palota!1’ Mármint az állatoknak. Ezt vallják a Szamos menti Állami Tangazdaság fehérgyarmati kerülete szakem­berei. A SZATG saját építőbrigádja, a csahold önelszámoló egy­ség sonkádi telepén, még e hónap végén két istállót ad át. A fém­vázas, az északi oldalról deszkával védett ólak lehetőséget terem­tenek arra, hogy az állatok védett helyre húzódjanak az időjárás viszontagságai elől. Marad a tavalyi termés- szerkezet. Erre vannak gé­pek, s ez kiválóan megfelel az ottani talajviszonyoknak, nem utolsósorban. kitűnő szakembereik is vannak. S hogy sok múlik a szakembe­reken, azt bizonyítja az el­múlt esztendő is. Korábban termett ez a föld négyton- nás búzát is, tavaly örültek a háromnak. Igen, a három­nak, de az is nagy munká­val, keservesen termett meg. Ki hitte volna még 1985 ele­jén, hogy a tsz szivattyúi, meg a falu tűzoltószivattyúija a búza táblákon fog üzemelni Mert Kisarban ezzel is csök­kentették a belvízkárt. Más gazdaságban nem is gondol­taik ilyen módszerre. Aztán itt van a kukorica. Előző évben nyolc tonnát ta­karítottak be, tavaly hat és félig ment a mérleg nyelve. Megint csak nem a termelési hozzáértéssel volt gond. Nem egy tábláról tíz tonnát kom­A faluban nagy lako­dalom van. Közel háromszáz vendég a lányos háznál. Az aszta­lok gazdagon megterítve a sátortetős udvaron. Az ifjú párt ünnepük. A menyecs­ketánc sikerét a púpozott nagy szakajtó sejteti. He- gyén-hátán az ezresek, az ötszázasok. Hajnalban „tetőzött” a hangulat. A kacagás, az éneklés, a ze­nebona bábeli zűrzavar­ra utalt. A zenekar tagjai a nagy udvar szinte min­den sarkában külön-külön játszották a talpalávalót. Az egyik asztalnál a ci- terás Jani magánszámai­nak van sikere. Többen vele énekelték ... a fele­ségem olyan sovány, cite- rázok az oldalán ... Nem messze tőlük szólt a har­monika, a nagyfülű ze­nész szívhez szólóan éne­kelte: Járom az utat, a macskaköves utat... egy borízű hang közbeszólt: — De nem a mi falunk­ban! A nagy nevetés elnyom­ta a nagyfülű hangját. A cimbalmos mellett Nagy Jani, a falu móka­Sipos Béla mestere, a karmester sze­repét töltötte be. Egy kis idő múlva megszólalt: — Ide figyelj Lajos! Ha eljátszod és elénekled az én nótámat... úgy kapsz tőlem egy kabátravalót! Lajost nem kellett ké­retni, máris felcsendült a jól ismert dallam: Deres már a határ, őszül a vén betyár... Állj! — szólt közbe a mókamester. Mit is Ígér­tem én neked? — Azt tetszett mondani Jani bácsi, ha nótáját el­játszom, kapok egy kabát­ravalót ... — Igazad van, megka­pod! Ezzel a cimbalmos nagy megdöbbenésére a zakójáról letépett egy gombot és letette Lajos elé. Akkor kvittek va­gyunk, megkaptad a ka- bátravalót — szólt, és ka­csázó léptekkel elindult egy terített asztal felé. Alkatrész nélkül Félidejéhez érkezik a téli nagyjavítás a Balkányi Ál­lami Gazdaság gépműhelyé­ben. Egy éve vezették be az önelszámolási rendszert a műhelyben és érezteti ked­vező hatását az új módszer. Gyorsabb a gépek javításá­nak átfutási ideje, hiszen a szerelők ugyanazt a pénzt kapják, ha rövidebb idő alatt elkészülnek, s utána újabb javítást vállalhatnak. Minden géptípusra kidol­gozták a javítási értéket éá a normaidőt, ám ez utóbbit sohasem használják fel. Az alkatrészhiány lassítja több fontos gép javítását és műszaki vizsgára történő fel­készítését. Az IPA tehergép­kocsikhoz 12 különböző al­katrészt nem kap sehol a beszerző, akadozik a csehszlo­vák gyártmányú Zetor al­katrész utánpótlása. Nincs nyomásátalakító, tárcsás csapszeg, biztonsági tolókar, fékdob, fékbetét. Nem teljes a felsorolás. Amit lehet, házilag barká­csolnak, a régieket felújítják, de így is többet kell félre­tenni félig javított állapot­ban. Az átmeneti nehézségek ellenére a gazdaság gép­műhelyében remélik: már­cius 31-ére, a nagyjavítás ha­táridejének végére befeje­zik a téli munkákat. De sok­kal egyszerűbb volna, ha a gépekhez alkatrészeket is árulnának, legalább azokból, amelyek hamar elhasználód­nak. Nyírbátori Eszterga exportra A nyírbátori fúrógépgyár­ban a késztermékek szerke­zete az idén lényegesén nem változik, a feladatok azon­ban nőnek. Üj termékként lép be az eddig gyártott pe­remeszterga továbbfejlesz­tett változata, az SMC—132 tí­pusú speciális pontosságú automata eszterga gyártása, melyet a Szovjetunióba szál­lítanak. Az 1986. évre tervezett szerszámgépek 37 százaléka kerül exportra, mintegy 40— 60 százalékos arányban szo­cialista és tőkés piacokra. Az RF fúrógépeknél az ed­digi megrendelőkön túl je­lentős érdeklődés mutatko­zik az iráni piac részéről. Delet harangoztak, ami­kor a banda csomagolt és elköszönt. A zenekar prí­mása kezében egy demi- zsonnal elindult hazafe­lé. Zsiga, a banda bőgőse kapatos állapotban igye­kezett vele lépést tarta­ni. Alig értek a kert vé­géhez, amikor megszólalt: — Jenőkém! Segítek én neked vinni azt a demi- zsont. — Hagyd csak Zsiga, el­bírok én vele magam is. Inkább a lábad elé nézz, mert még felbuksz! A nagybőgős egy ideig csendesen ballagott, sze­mét le sem véve a demi- zsonról, majd megszólalt: — Jenőkém! — Adj ne­kem akkor egy kortyot be­lőle, mert úgy ki vagyok száradva, mint ez a kocsi­út... — Nem lehet, te Zsiga. — Hát miért nem? — Azért, mert a fele bor a brácsásé és éppen az övé van felül!... — Hm. Hogy az ördög vigye el! Nem tudták for­dítva tölteni?... Dragos Gyula Számadás elölt Kisarban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents