Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-21 / 17. szám
1986. január 21. Kelet-Magyarország 7 Ä magyar tudomány vidéki műhelyei A fájlalom citokémiája Ezzel a címmel tartotta akadémiád székfoglaló előadását Brüsz- szielben a közelmúltban dr. Csil- lik Bertalan, akit a Belga Királyi Orvostudományi Akadémia levelező tagjává választott. A Szegedi Orvostudományi Egyetem anatómiai intézetében levő professzori szobájának falát diplomák és elismerő oklevelek díszítik. Az egyetemen folyó tudományos kutatómunkáról a tanszék- vezető a következőket mondja: — Több mint tíz éve kutatunk egy fontos témát. Munkánkat siker koronázta. A téma ma már magyar szabadalmi bejelentés, és a Kőbányai Gyógyszerárugyár közreműködésével megtörtént a svájci, amerikai, belga, japán szabadalma bejegyzés is. — Mit rejt a „téma” jelölés? — A krónikus fájdalomszindrómák kezelése témakörben került sor a lényeges fölfedezésre. A kutatási témát egyaránt támogatta az Egészségügyi Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia. Ennek lényege, hogy van a fájdalomnak egy, mondhatni „haszontalan” formája, melyet krónikus fájdalomnak is nevezünk. Arról van szó, hogy általában a fájdalom egyfajta hasznos figyelmeztetés: azt jelzi, hogy testünk, szervezetünk valamelyik része veszélyben van, károsodásnak van kitéve. Ilyenkor az orvostudomány feladata az, hogy az okot elhárítsa, amely a fájdalmat kiváltja. A krónikus fájdalom azonban már függetlenné vált az októl, mintegy önmagáért van. s rettenetes, gyötrő, hiábavaló szenvedésnek teszi ki a beteget. — de rajta keresztül a családnak, a hozzátartozóknak. _a szőkébb környezetnek, s végső soron az egész társadalomnak is jelentős terhet jelent. Módszerünket az ilyen tíjuisú fájdalmak megszüntetésére dolgoztuk ki: ilyen az övsömört követő, gyakran évtizedekig tartó fájdalom, a cukorbetegek úgynevezett polineuropátiája. a daganatos betegségeket kísérő fájdalom stb. Kitűnik az elmondottakból, hogy ezeknél a betegeknél maga a fájdalom, méghozzá a krónikus fájdalom megszüntetése, gyógyítása a fő feladat a terápia során. — Hogyan gyógyították ezt a betegséget régebben? — Az idegtudománoyk neuro- tanát S. R. Cajal fogalmazta meg •miéig a század eleién. Az akkori gyógymódok vagy a sebészeti beavatkozást sürgették, vagy a gyógyszeres megoldást. Ezen a dogmán kellett változtatni. Sikeres kísérletek után találtunk rá a megoldásra. A krónikus „öncélú” fájdalom csillapítására szolgáló gyógyszerek és gyógyel- járások száma önmagában is bizonyítja a kezelés problematikus voltát. Míg a fájdalomcsillapító szerek sok esetben a hozzászokás veszélyét rejtik magukban, az idegisebészeti műtétek ideiglenes hatásuk, vagy csonkító jellegük folytán, s a nem ritkán föllépő trofikus zavarok miatt, ugyancsak nem tekinthetők végleges megoldásnak. Ismeretes a kiváló idegsebész. Livingston híres aforizmája: „A fájdalom kezelésére az a legjobb idegsebész, akiinek nincs karja”. — Milyen hipotézisekre támaszkodott a kutatás? — Az ingerület feldolgozásának már ismert útvonalát gondoltuk át újra. Több mint száz éve ismert, hogy a vékony idegrostok és a vastagabb idegrostok gerincvelői végződései között olyan közjáték folyik, melyet •magasabb központokból származó leszálló ingerületek befolyásolnak. Állatkísérletek alapján megállapítottuk, hogy az érző idegrostok felvesznek a bőrből egy fehérjeszerü anyagot, az úgynevezett idegnövekedési faktort, s A kutató, dr. Csillik Bertalan ezt egy sajátos mechanizmus eljuttatja az érző dúcban levő idegsejtekhez. Kiderült, hogy ha ezt a szállítási folyamatot megakadályozzuk, akkor az érző idegsejt központi nyúlványa a gerincvelőben •elfonnyad, s így legtöbb esetben megszűnik a krónikus fájdalomérzet. Erre a célra a Vinblastin nevű anyagot használjuk, rendkívül kis mennyiségben a beteg bőrén át juttatjuk be a .szervezetbe. Ez teljesen veszélytelen, és még csak kellemetlen érzéssel sem jár. Ez a gyógyulás útja. — Mikor kezdődött meg a kísérletes gyógyítás a felfedezésük alapján? — Az Ideggyógyászati Szemlében tavaly megjelentettük a gyógyítás pontos leírását. Szűcs Attila dr. és az én nevem alatt megjelent cikk rögzítette a fölfedezés lényegét. Kísérleti munkánk alapján 1981-ben a szegedi idegklinikán megkezdtük a neu- ralgiás fájdalmakban szenvedő betegek Vinblastin nal. illetve Vincristinnal való kezelését. Munkánkat több szegedi (klinikával együttműködve végeztük, de ezenkívül számos hazai és külföldi kutatóintézettel is kollaboráltunk. Most már 155 beteg kezelésének kétéves követési tapasztalatával rendelkezünk; ezeket az eredményeinket számos nemzetközi kongresszuson ismertettük. Állatkísérleteinket megismételte Vall professzor is Londonban, és hasonló megállapításra jutott: a klinikai kipróbálást ugyancsak Angliában végezte el Layman professzor, a miénkkel azonos eredménnyel. Dr. Csillik Bertalan és munka- csoportjának fölfedezése nemcsak népgazdaságilag fontos kutatói eredmény, hanem a magyar orvostudomány hírnevét is öregbíti. Célzott növényvédelem Január elején a Magyar Agrár- tudományi Egyesület és a megyei agrokémiai és növényvédelmi állomás szervezésében a téli alma növényvédelmének tapasztalatairól táj ért eke zlet et tartottak Nyíregyházán. Bevezető előadást dr. Tóth Bertalan, a MÉM agrokémiai és növényvédelmi főosztályának főműnk társa tartott, melyben elemezte a téli alma növény védelmének tapasztalatait és szólt az idei teendőkről. Az 1985. évi téüi alma termesztésére. növényvédelmi teendőire rányomta bélyegét a kemény tél. A közvetlen fagykár, ha nem is volt olyan súlyos, mint a szőlőkben, mégis rossz indulást jelentett. Különösen tapasztaltuk ezt a starking fajták gyenge kötődésében. A fagy másodlagos hatása jelentősebb volt. ez okozta a kéreg mikrorepedéseivel ösz- szefüggő betegségeket. Ilyen kéregbetegségekkel országosan lehetett találkozni, de itt. Hajdúban és Szabolcs-Szatmárban is tapasztalható volt. A perzselési károk a múlt évben a szokottnál nagyobb mérvűek voltak. A magyarázatokban, vitákban sokan a perzselést leegyszerűsítve a növényvédő szerekre fogták. Ez így nem helytálló. Szakszerűtlen permetezéssel lehet ugyan perzselést kiváltani, de nem ez az egyedüli okozó. A szimptómákat összetettebben kell vizsgálni. Szerintünk befolyásoló tényező volt a téli fagy, a virágzáskori hidegek, az utóbbi következtében az embrió meghűlése. Elősegítője a perzselésnek a harmat fel nem száradása. Az ültetvények vízrendezettsége is befolyásoló tényező. Azt tapasztaltuk, hogy a talaj rónázása (dombok mélybe húzása) nem a (legjobb módszer. Fent- ről elhordjuk az élő talajréteget, a hajlatokban pedig, ha nem is jön felszínre a víz, valahol ott pang a felső rétegben. A dombos területek egyengetése heLyett jobbnak tartjuk a mélyebb fekvésű helyekről a víz elvezetését. A felszín drasztikus megváltoztatása — csak azért, hogy sima talajt kapjiun-k — több hátrány- nyál, mint előnnyel jár. A legnagyobb gondot 1985-ben a fuziikládium, a varasodás okozta a tél ia Ima-1 érmés ztak körében. Ebben a tekintetben a szabolcsi kertészek hozzáértése, még mindig elmondható aümaszeretete jó eredményt hozott. Itt átlagban 10—45 százalék alatt volt ennek a gombafajnak a károsítása, de az átlagon belül található volt varasodéitól mentes kert is. Az ország egyes területein 30—70 százalékos fertőzés is előfordult. Ki lehet jelenteni: 1985 fuszi kládiiUm járván y-veszélyes év volt. A tömeges varasodás fő oka a vegetáció első felében lehullt sok csapadék. Bebizonyosodott, a védekezést nem lehet csak kontakt szerekre bízni. Kénytelenek voltunk felszívódó, úgynevezett szisztematikus szerekkel is védekezni. A jövőt tekintve is tanulság: meg kell akadályozni, hogy a fuzikládium feljusson a fára. ezért a védekezést már a vegetáció kezdetén alapozzuk meg. A fő védekezési idő a piros- bimibós állapottól a zölddió nagyságig tart. Sajnos egyes szásztematikus szerek sem mindig teljes hatásúak. Sem a preventív, sem a kuratív hatásuk nem olyan, mint amilyet elvárnánk tőlük. Főként nem várhatunk olyan hatást, hogy a permet lé vei érintkező koronarészekről a hatás átterjedjen a fedetlenül maradt részekre is. Ezért szükséges a levegős korona, a pontos permetezés. Az elsűrűsödött korona a legfogékonyabb fertőzési góc. Most a téli metszéseknél erre ügyeljünk. Elősegíti a fertőzést a gondozatlan takarónövény is. Különösen melegágya a varasodásnak az alacsony törzsű ültetvények koronájába belenőtt takarónövény. Ahol takarónövénnyel javítják a járművek, erőgépek mozgási lehetőségét. ott ne feledkezzenek meg a rendszeres kaszálásról. A jó vegyi védekezéshez jó állapotú növényvédő gép szükséges. Ezzel nem dicsekedhetünk, az országos helyzet a következő: a növényvédő gépek 50 százaléka selejtezésre érett, 30 százaléka pedig nagyjavításra szorul. Reméljük 1986-ban valami csekély javulás történik a gépellátásban és a gazdaságok beruházási pozíciója sem romlik tovább. Felhívjuk a figyelmet a szubjektív tényezőre, a pontos, szakszerű munkára, ami nem kerül külön pénzbe. A metszés ég a lemosó permetezés felületes alkalmazása — az elmaradásról nem is beszélve — az egész évi védekezésre rányomja a bélyegét. Az edd1,iginéi a szakemberek jobban vegyék figyelembe az időjárási tényezőt. Fordítsanak nagyobb gondot a növényvédelmi előrejelzésekre, de ne csak a növényvédő állomás jelzéseit várják. hanem a saját kertjükben is figyeljék a jelzőberendezéseket- A permetezést minidig a legoptimálisabb időben végezzék, ne pazarolják a drága szereket, másrészt a ritkább permetezéssel és a lehető legkisebb szükséges dózissal kevésbé szennyezik a környezetet is. A különböző károsítok közül az utóbbi időben kevésbé veszélyes az almamoly és az aknázómoly. Az utóbbi időben az atkák okoztak nagyobb gondot. Sajnos az egyes molyok ellen használt növényvédő szerek nemhogy ártottak volna az atkáknak. inkább stimulálták a szaporodást. Véleményünk szerint az atkák elleni védekezésre ebben az évben is nagy figyelmet kell fordítanunk. Az 1986-os esztendőben terjedjen el az integrált védekező szemlélet, az okszerűség. Olyan növényvédő szerek kellenek, amelyek a környezetet védik, a hasznos parazitákat megmentik. Célzott védekezéssel dolgozzunk. Olyan legyen a védekezés, (mint az orvos kése, ott hasson, ahol a betegség akut. A magyar növényvédelem feladata 1986-ban: növényvédelmi okiból a hozam ne csökkenjen, a minőség pedig fokozódjon. Javuljon a belföldi ellátás, teljesüljenek exportterveink. Csikós Balázs ÜJ TECHNIKÁVAL A szibériai gázvezetékek építése A szibériai gázvezeték-építők alig öt év alatt hat nagy átmérőjű gázvezetéket építettek meg, köztük a Szibéria—Nyugat-Euró-. pa exportfővezetéket, összesén 20 000 kilométernyi hosszúságban. Az építési programot fél évvel a kitűzött határidő előtt teljesítették. A siker mindenekelőtt az új munkaszervezésnek és az új technika bevezetésének köszönhető. A nyomvonalakon folyó munkát újszerűén szervezték meg. A különböző építésvezetőségeknek alárendelt szakosított brigádok helyett úgynevezett technológiai futószalagrendszert alakítottak ki. Ezek komplex egyesülések, mintegy 300 különböző profilú munkás és szakemberek tartoznak hozzájuk. Így a nyomvonalon minden művelet egy kézben összpontosult. A technológiai futószalag rendelkezik a teljes munkaciklus elvégzéséhez szükséges technikával, árokásástól kezdve egészen a csőfektetésig és a talaj rekultivációjáig. A munkát egy munkalap alapján díjazzák a végeredményért, az üzemeltetésre kész gázvezetékszakaszért. A munkák minden szakaszon egyidejűleg folynak, majd a kész szakaszokat összefüggő fővezetékké egyesítik. Az új módszeA Tyumenytranszgaz Egyesülés központi diszpécserszolgálata. Innen irányítják az urengoji és medvezsjei lelőhelyekről a Szovjetunió európai részébe és Nyugat-Európába gázt szállító fővezetékrendszer működését. rek a vártnál is eredményesebbeknek bizonyultak. A technológiai futószalagok alkalmazásával átlagban kétszer annyi csővezetéket fektettek le, mint a régi feltételek között dolgozó brigádok, egy év alatt a legjobbak több mint száz kilométernyi vezetéket építettek meg. A korszerű technika fontos szerepet játszott az építkezés meggyorsításában. A szovjet tervezők csupán a legutóbbi négy év alatt mintegy 90 féle új gépet és berendezést fejlesztettek ki az északi viszonyok közötti munkákhoz. Vannak köztük az örök fagy viszonyai között üzemeltethető kotrógépek, a szigetelés előtt a csövek tisztításé- végző kombájnok, új mocsári járművek és nagyobb teljesítményű csőfektető gépek. A csövek rögzítésének új módja komoly időnyereséget hoz. A nagyon nehéz vasbeton járulékos terhek — sajátos kőbilincsek — helyett, amelyeket a gázvezetékcsőre húznak, hogy nyáron ne lebegjen a felengedett mocsárban, most önbillenő zárókapcsokat használtak. Ezek sájátos horgonyok, amelyeket egy speciális szerkezet ver bele a mocsár medrébe, és amelyek megbízhatóan tartják a csövet. 5000 horgony 40 000 betonnehezéket helyettesít. Rengeteg szállítóeszköz és idő takarítható meg ilyen módon. Bővül továbbá a kész gyári szigeteléssel ellátott csövek alkalmazása. Ez egyrészt lehetővé teszi a nyomvonalon az egyik legmunkaigényesebb művelet csökkentését, másrészt növeli a gázvezeték megbízhatóságát. A legperspektivikusabb technológiai újdonság a kijevi Paton villamoshegesztési intézetben kifejlesztett Szever önműködő elektromos kontakthegesztő berendezés. Ezeké a párját ritkító berendezéseké a jövő. Bármilyen időjárási viszonyok között négyszeresére lehet növelni a munkatermelékenységet. Emellett a? ellenőrzések szerint nagyon jo a varratok minősége. Amerikai és japán cégek megvásárolták a hegesztő automaták gyártásának licencét. A Szevert állandóan tökéletesítik. a szibériai nyomvonalakon most próbálják ki a berendezés új, korszerűsített modelljét. Vitorlázórepülő - segédmotorral A vitorlázórepiilők régi gondja, hogy nem tudnak önállóan elindulni. Startszemélyzet szükséges, megfelelő csörlőrendszer, vagy vontató repülőgép, de indításukat mág a széljárás is befolyásolja. E probléma már a második világháború előtt ts foglalkoztatta a vitorlázórepülőket. Motorokat építettek be azért a gépbe, amellyel felemelkedtek, és attól kezdve vitorlázással folytatták útjukat. 1937- ben Berlinben már motoros vitorlázóversenyt is rendeztek, amelyen 20 különféle típusú motoros vitorlázógéppel vettek részt. Ezekkel a gépekkel szemben az volt a követelmény, hogy leállított motorral maradjon a gép vitorlázásra képes, de az Igazság az, hogy erre egyik gép sem volt alkalmas. Egyrészt a motor súlya okozta a problémát, másrészt az, hogy az álló légcsavar miatt a gép elveszíti eredeti repülőképességét. E probléma miatt légcsavar nélküli sugármeghajtású motorral próbálkoztak. Nyugat- Nénvetországban egy H—30-as típusú gépbe BMW 8025-ös sugárturbinát építettek, amelyről ugyan eleve tudták, hogy túl kicsiny teljesítményű motor, de alkalmas volt a próbarepü- lésre és a szükséges mérésekre. Később erősebb. BMW 8026-os motort építettek be, amely a startnál kétszeres tolóerőt képes kifejteni. Leállított hajtómű esetén a motort burkolat veszi körül, így nem okoz lég- ellenállást. A kísérletek más Irányba is folynak. Osztrák repülőgép- építők olyan vitorlázógépet szerkesztettek, amely kizárólag saját erőből, a magával vitt áramforrásokkal hajtott villanymotorja segítségével emelkedik a levegőbe. Egyenáramú motorjának névleges teljesítménye 10 kilowatt, a motor Bosch gyártmányú. Áramforrása négy szokványos (nikkel-kadmium) repülőgép akkumulátor, amelyek összekapcsolva 100 voltos feszültséget adnak. Ezeknek az akkumulátoroknak a teljesítménye 8 perces repülésre elegendő. A megoldás gyakorlati alkalmazására mégsem lehet gondolni, mert ahhoz kisebb súlyú és lényegesen nagyobb teljesítményű telepekre volna szükség. A kutatók dolgoznak olyan kisebb súlyú akkumulátorokon, amelyek öt-tízszerte több elektromos energiát tudnak felvenni. A segédmotoros vitorlázó- repülőgépek Ilyen akkumulátorokkal 40 percig is repülhetnének. Képünkön: levegőben a sugármotoros H—30 típusú vitorlázó- gép. KöxIokBdóatBchnika Csíszós, jeges éten Minden járművezető a csúszás, jeges úton vizsgázik le tulajdonképpen a fékezésből. Ez az autóvezetés igazi művészete. Utainkon az első téli fagyok már az ősz végi éjszakai lehűlések után megjelennek. Az út állapotának ismerete egyetlen évszakban sem olyan fontos, mint télen. A jég hirtelen képződik, és sok meglepetésben részesíti a járművezetőket. Az úttest jeges felületét sokszor eltakarja a porréteg vagy a felhalmozódott falevelek tömege. Különösen kedveznek a jégképződésnek a hidak és az utak alatt messziről észrevehetetlenül húzódó víz- áteresztő csatornák. A gépkocsivezető ezeket csak akkor veszi észre, amikor már rajtuk halad. Pedig ezeken a hidakon az erősebb széljárás hamarabb létrehozza a jeget, mint a föld melegét tartó útfelületen. Tavasszal pedig éppen fordítva van: az utak még javában tartják a téli fagyot, amikor a hidakon már megolvad a jégpáncél. Még nagyobb mértékben mutatkoznak ezek a megváltozott útviszonyok a vasúti és a folyami hidakon, ahol a vízpára és a mozdonyfüst lecsapódása fokozza a- jégképződést, illetőleg a felület nedvesedését. A legtöbb helyen semmi sem jelzi ezeket a veszélyeket. Ha baleset történik, ezt a vezető „figyelmetlenségének” tulajdonítják. Pedig a legtöbb gépkocsivezető lassítana, ha idejében megtudná, hogy jeges út következik. Egy amerikai pszichológus nat éven át folytatott balesetkutatásainak eredményei között az első helyen említi azt a felismerést, hogy a figyelmeztető tábláknak nagyon fontos szerepük van a közlekedési biztonság megőrzésében. E táblák mégsem mindig töltik be teljesen azt a szerepet, amelyre hivatottak. Miért nem? Azért, mert a legnagyobb hőségben is ott állnak az út mentén, és „figyelmeztetik” a gépkocsivezetőt a jég-, a csúszásveszélyre. Ha pedig a vezető egész éven át azt látja, hogy „hiába” áll ott az a tábla, akkor télen, sem veszi komolyan a figyelmeztetést, és a felhívás esetleg épp akkor, amikor nagyon is időszerű volna. hatástalanná válik. Milyen technikai módozatoK vannak arra, hogy elhárítsuk a havas, jeges úton való csúszás veszélyeit? Kezdetben voh olyan elgondolás, hogy a jégpáncélt az úttestbe beépített fűtőberendezésekkel kell megolvasztani. Az ezzel kapcsolatos kísérletezést azonban abba kellett hagyni költségessége miatt. Nem maradt más hátra. minthogy a fékberendezés üzembiztonságát fokozzák. Napjainkban — úgy látszik — eredményesen sikerül megvalósítani a „csúszásmentes fékezést”. Az új fékezési rendszer megszünteti azt a .csúszást, amely abból ered, hogy a kerekek nem forognak, „leblokkolnak”. Az az úgynevezett „pánikstopkor” alkalmazott kemény fékezésnek a jellemző következménye, de könnyed fékezéskor is előfordul, ha síkos az útfelület. A korszerű kocsikban ma már megtalálható csúszásgátló berendezés arra szolgál, hogy megakadályozza a kerekek blokkolását, illetőleg — ha ez bekövetkeznék — nyomban megindítsa a kerekek forgását.
