Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

1986. január 18. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET A rirágkötész A virág nem egyszerűen növény. Ajándék, amely ünnepélyességet kölcsönöz. Dekoráció, amely kifejezi egy esemény hangulatát. Tu­datosan lehet irányítani a virág kifejező erejét. Ezt érezte meg Moravszki Istvánná, aki gyermekkorától vonzódott a szép virá­gokhoz. Mindig arról álmodott, hogy egyszer szép növények, díszes virágok közt dolgoz­hat. Ki is nézte a szakmunkásképző iskolák közt a virágkötészeti szakot. Kecskeméten indították, s szinte bizonyosra vehette, hogy szülei nem engedik el ilyen messzire. Azt is számításba vette, hogy a négy testvér közül a legidősebbnek a segítségére szorulnak a szülők. Így aztán maradt a közelebbi szak­munkásképző, a tiszaberceli gyümölcster­mesztési szakja. Akkor még nem is sejtette a fiatal lány, milyen vargabetűket ír le élet­pályája, amíg a hőn szeretett virágok közt keresheti a kenyerét. Valóban hosszú út ve­zetett addig, amíg a napokban Nyíregyházán megtartott virágkötészeti versenyen az ő kompozícióját nyilvánították a legszebbnek. — Tudatosan készültem erre a szakmára, már amennyiben tudatosnak mondható a négygyermekes nyírszőlősi családból a leg­idősebb testvér pályaválasztása. Különösen a mezei virágokat szeretem. Apró gyermek­ként feltűnt, ha egymás mellé teszek két- három búzavirágot, pipacsot, gyermeklánc- füvet, akkor az együtt már másként hat, mintha külön-külön látnám őket. Készítet­tem is a lakásba néhányat. Tetszett, de kü­lönösebben nem méltatták figyelemre ezt a szenvedélyt. Amikor Tiszabercelen végez­tem, 1968-ban, már a második vargabetűre kényszerültem. Az egyetemi klinika óvodá­jában helyezkedtem el, mint kisegítő. Csak azért, hogy közelebb legyek a tűzhöz. Deb­recenben ugyanis több virágboltban foglal­koztak kötészettel. Igen alacsony fizetésért álltam munkába. Egy szép napon felhívtam az ottani kertészeti váUalatot és megkérdez­tem, nem tudnának-e alkalmazni egy eladót valamelyik virágboltban? Kereskedelmi kép­zettség helyett mindössze a virágok és a kö­tészet iránti szenvedélyemet ajánlhattam feL Ami nem is kevésnek ígérkezett. A vál­lalat fél éven belül a belváros egyik leg­szebb virágüzletében alkalmazta a fiatal lányt. Albérletben lakott egy néninél, aki magányát osztotta meg két lánnyal, névle­ges pénzért. Anna éjt nappallá téve tanul­mányozta a virágokat, a tulajdonságaikat. Szakmai lapokat, prospektusokat nézegetett. Külföldi lapokban bukkant érdekes alkotá­sokra. Megpróbálta ő is. Sikerült. Az önbi­zalom megszerzésének hónapjait néhány si­ker koronázta. Virágkötészeti versenyeken indult és hamarosan felfigyeltek a tehetsé­ges fiatal lányra. — A menyasszonyi csokor készítése a leg­vonzóbb munka a számomra. A feladat inspirál, hiszen életünk örömteli és emléke­zetes eseményére kell virággal készülni. S ezen a területen is diktál a divat. Míg ko­rábban elment a művirág, manapság már szinte kizárólag élőt kérnek. Hódít a bordó rózsacsokor, a színes gerberacsokor, előkelő a kálából összeállított virág. A menyasszony vagy a jegyespár jellemére, tulajdonságaira lehet következtetni az általuk választott vi­rág alapján. Például a tini menyasszonyok rendszerint nagy csokrot kérnek, bizonyára azért, mert ez látványosabb. A véknyabb, csinosabb ara a rózsából vagy az orchideá­ból való csokorral akar az anyakönyvvezető elé állni. Ma már nincs különbség falu vagy város esküvői virágai között. Bár tavasszal bejött a boltba egy fiatal pár és művirág­csokrot rendeltek az esküvőre. Tapintatosan elmagyaráztam, mennyivel más az élő virág hatása. Végül szegfűt választottak, talán ez a legkevésbé feltűnő. . . Moravszkiné a házasságkötés révén haza­jött Nyírszőlősre. Hamarosan építettek egy kis házat. Tuja, fenyő, nyírfa és gazdagon pompázó virágoskert adja meg az otthon hangulatát. — Margarétából, gladióluszból, őszirózsá­ból kötök a szobánkba virágkompozíciót. Az egyszerű, de nemes virágot szeretem a la­kásban. A rózsát nem veszem le, az a szá­rán mutat szebben. Szabad időmben is so­kat járjuk a férjemmel a természetet. A he­gyeket kedvelem, Ózd és Miskolc környéké­re mintha hazajárnánk. Természetesen gya­logosan megyünk, hiszen az apró dolgok szépségét nem lehet autóból észrevenni. Szalmarózsát, taplót, gombát gyűjtök a he­gyekben. Mindazt, amit a természet alkot, legyen az kő vagy növény, szeretem. Lenyű­göz a formák gazdagsága és a színek kaval- kádja. Érzelmileg feltöltődve jövök haza egy kirándulásról. Aztán megpróbálom felhasz­nálni, amit a szabadban találtam. Ügy ala­kítom a munkát, hogy közvetítsem azokat az érzelmeket és gondolatokat, amelyeket én éreztem a növények csoportosításából. Meggyőződésem, hogy egy virágkompozíció hatásosan fejez ki érzelmeket, felkelt bizo­nyos hangulatot. Csak figyelni kell arra, mit mond a virág. Nem szabad például finom és durva virágot együvé rakni, mert ütik egymás hatását. Képzelje csak el, hogy néz­ne ki az orchidea kaktuszvirággal! önmagá­ban mind szép, de együtt már kifejeznek valamit. S vigyázni kell a színekkel, mert a szín is érzelem- és hangulatkeltő elem. Ezt az eszközt csak a várt vagy remélt hatás is­meretében lenne szabad alkalmazni. A virágkötészet — költészet. De a minden­napok verseivé kellene válnia, mert a virá­gok nyelvén ma még nem mindenki ért. tz- lésformálás, az igény felkeltése fontos szem­pont Moravszki Istvánná előtt. A Közterü­let-fenntartó Vállalat 5-ös boltjában, a piac­csarnoknál árusítja a virágot. — Nem egyformák a vásárlók. Az egyik tudatosan keres valamit, a másik még nem döntötte el pontosan, mit szeretne venni. Érdeklődöm, milyen alkalomra lesz a virág, vagy milyen közeli ismerőst vagy családta­got akar megajándékozni. Az a tapasztala­tom, hogy a férfiak határozatlanok virág- ügyben. Szívesen veszik a tanácsot, hagyják magukat befolyásolni. A nők rendszerint ha­tározott céllal jönnek, ők előre eldöntött tényként fogják fel a vásárlást. A tapintat azonban átsegít a kellemetlen helyzeten, ha a vevő olyasmit kér, ami nem az alkalom­hoz illik. A virág megszépíti a hétköznapo­kat, ünnepet varázsol az emberek köré. Meg­hittebbé teszi a környezetünket. Minden­napjaink, a rohanó ember költészete, a szép virág több figyelmet érdemel. Színt visz a szürkeségbe, széppé tesz környezetet. Ékesíti a nőt. A virág által emberibbnek érezzük életünk kereteit. Tóth Kornélia Kiss István: Szitakötők Szabolcsi história Nótás ifjak, magyar nóták A XIX. század kiváló zon­goraművésze, zeneszerzője, a magyar zenei múlt nagy tu­dású ismerője volt id. Ábrá­nyi (családi nevén: Eördögh) Kornél (1822—1903), régi sza­bolcsi család leszármazottja. Atyjának, Eördögh Alajosnak a kúriáján élt és tanított egy évtizeden át Lavotta János, a kor magyar zenéjének egyik megteremtője. A csa­ládot annyira megszerette, hogy Stradivari hegedűjét is rájuk hagyományozta. Száz nóta egy ültőben Ábrányi Kornél élete vé­gén — 1902-ben — a nyír­egyházi Bessenyei Kör egyik előadásán visszaemlékezett régebbi, szabolcsi zenei él­ményeire. Röviden szót ej­tett arról is, hogy a XIX. század negyvenes éveiben még megélt olyan időt, „mi­kor a kultúra még nagyon gyenge lábon állt a legneve­sebb gentry családok tagjai­nál is”, de annál bővebben, büszkébben emlékezett visz- sza a honfoglaló ősök szabol­csi utódaira: a Kállayakra, a Vay, az Elek és Ibrányi csa­ládra, ezek nótás nemes if- jaira, akik „egy ültő vagy álló helyükben száz nótára is rá tudtak gyújtani”. Az egyik legnépszerűbb nóta Lavotta szerzeménye, a Petőfi által is megénekelt „Cserebogár, sárga cserebogár...” volt, amelyet a zeneszerző az Eör­dögh házban komponált. „Aranyiné asszonyom“ Az 1840-es években szüle­tett a másik híres nóta, a „Káka tövén költ a ruca”. A hagyomány szerint ezt a hí­res szabolcsi nótás nábob, Ibrányi Ferenc rögtönözte egy debreceni országos vásár alkalmával, a híres „Aranyi­né asszonyom” csárdájában. A nábob nóta közben egy ez­res bankót nyomott a ci­gányprímás, Boka Károly homlokára ilyen felirattal: „Ibrányi Ferenc nótája.” A Boka család híres di­nasztia volt Debrecenben: apja, testvére is országosan ismert cigányprímás. Ábrá­nyi annyira becsülte Boka Károlyt, hogy még abban az időben is, amikor csak Szol­nokig járt a vonat és utána feneketlen sárban 5-6 napig tartott az út Debrecenig, évente több alkalommal meg­látogatta, meghallgatta, hogy „felfrissült magyar gondola­tokkal” térhessen haza. Elmulatott birtokok Ábrányi Emil elmesélt egy másik, Boka Károlyra jel­lemző hagyományt is. Az ön­kényuralom idején egy deb­receni mulatozáson az akko­ri hatalmasok fülébe is kel­lett nótákat húzni. A prímás a „Megvirrad még valaha” nótával kezdte játékát, erre elhallgattatták és börtönnel fenyegették. Változtak ezután az idők, a nótás dzsentri gyorsan eléne­kelte, elmulatta az ősi birto­kot, maradékát pedig végleg elsodorta a történelem. A ré­gi nóták, dallamok azonban felújulnak, tovább élnek nap­jainkban is. Horváth Sándor A cigányság történetét mutatja be Péli Tamás pannója, amelyet a tiszadobi gyermekvá­rosnak készített. Bari Károly emlékezetes indu­lása (Holtak arca fölé, 1970) az­zal a reménnyel is kecsegtetett, hogy a magyar költészet végre birtokba veheti azt a — jórészt szóbeliségben rejtőzködő — ci­gány költészetet, amelynek gaz­dagságát csak sejteni lehetett, lehet. A kötet zajos sikere egy valóban réndkíviili tehetségű fiatalembert ünnepelt. „Hiszek a költészet ember- és társadalom- formáló erejében. Olyan verse­ket szeretnék írni, amelyek nap­jaink gondjairól, az emberekről, rólam, az eltitkolt és világ elé tárt vágyainkról, egyszerű örö­meinkről, szép virágokról szól­nak” — vallotta a tizenhét éves költő. Az első kötet lendületével lá­tott napvilágot a kevésbé sike­res második, Elfelejtett tüzek (1973) címmel. Már az első je­lentkezésekor megfigyelhető volt, hogy Bari erősen hajlik a vá- tesz-szerepre. Úgy érzi, hogy né­pének vezetésére hivatott, neki kell az igaz útra irányítania a cigányságot, hogy az eljusson végre az álmodott világba. A „szegénység keserű füstje” foj­togatja ezt a népet, jövendő bol­dogságát megérdemli. A Hege­dűk vijjogásából című vers nosz­talgiából építkező világa fino­man érzékelteti a visszahúzó és előrelendítő mozzanatokat. A ci­gányok közötti élet bensőséges- ség élménye, a gyermekkor ott­honossága, a „mindenkinél sze­relmesebben szerető” anyák, akik elűzik a „némaság fekete mada­rait” olyan elemek, amelyeknek a megsemmisülését örök hiány­A varázsló sétája ként éli át a költő. De éppen a magányban fuldokló tanya képe teszi a fiatal Bari Károly számá­ra is nyilvánvalóvá, hogy tovább kell lépnie. A vátesz-szerep gyakorlati pró­báiról az Elfelejtett tüzek című kötet tudósít először. A költő bejárta a küzdelem, a vereség köreit, úgy tűnik, hogy árnyal­tabban látja a lehetőségeit és a feladatait. Érdemes szembeállíta­ni a Holtak arca fölé záróversé­nek optimizmusát a második kö­tet cimadó versében megfogal­mazott kétségekkel. Tragikus ké­pekben láttatja a jövőt, festi az elképzelt pusztulást: a cigányság sorsa megpecsételődött, „kifosz­tott sorsa ellobog”, s holtért az ének semmit sem tehet. „Magad vagy, légy erős; hínár-sátrakat sző a tó!” — zárul a küzdelme­ket összegző vers. A némaság könyvében (1983) már egy olyan népről énekel, „amely a viskói előtt pipacs­kosárkákban / hajnalok történel­mét: a harmatcseppeket őrzi, / és söpri az utcákat” (A némaság könyve), eladta a lelkét, mint a mesebeli páva, csak hogy szép tolla legyen (A páva története). A küldetésszerep fokozatos el- szürkülése arra figyelmeztet, hogy a cigányközösség sorsának, múltjának, jelenének felváUalá- sa szimpatikus emberi-költői at­titűd lehet ugyan, de egy cigány mitológia megteremtése, az er­kölcsi tisztaság abszolutizálása, a cigánysors alakulásának gyak­ran csupán külső tényezőkkel való magyarázata tévútra vezeti az értük aggódót. Másfél évtizeddel az első je­lentkezés után kézbe vehettük Bari válogatott kötetét is. A va­rázsló sétálni indul gyakorlati­lag az eddig megjelent kötetek gyűjteménye, kiegészítve öt új verssel, négy képvers kísérlettel és egy verses mesével. A kötet illusztrációit a költő készítette. Bari előző könyveiből mindössze három verset ítélt elhagyásra, az elsőből egyet (Körmenet), a má­sodikból kettőt (Vers; Éjszaka a sárga házban). Az első két kötet verseit új ciklusokba rendezte (elsősorban a bennük megfogal­mazott világkép alapján), har­madik könyvének versei válto­zatlan sorrendben kerültek a gyűjteménybe. Így válogatott kö­tete nem módosítja a költőről kialakított képet. Bari költészetében az indulat szerepe az átlagosnál nagyobb. A verset létrehívó szenvedély áthatja a költemények minden ízét: izzik, lángol, lobog. Csak az a baj, hogy az indulat elta­karja az intellektust. Célja ér­dekében a költő felnagyítja, le­rajzolja a megjelenített világot. Ez a dinamika nyújtja meg a verssorokat is, s ez az oka an­nak, hogy alig van „szabályos" strófákban irt verse. Bari első jelentkezésekor hallatlan kép­gazdagságával tűnt fel, kitűnően beszélt „metaforául”, s szokat­lan volt az az elementáris szen­vedély is, amely szinte egyetlen mozdulattal akarta a világot bir­tokba venni. A látomásosság, a metaforikus gazdagság, a frisses­ség erejével ható szemléleti ösz- szekapcsolódás a versek feltét­len erényei közé tartoznak. A másik sajátosság a vizualitásra való törekvés. Bari Károly tolla nagyon gyakran ecsetté válto­zik: szemléletesen, élénk színek­kel dolgozik. A varázsló sétálni indul méltó­képpen reprezentálja a költő ed­digi pályáját, tehetségének, vi­lágképének természetrajzát. (Szépirodalmi Kiadó, 1985) NIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents