Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
1986. január 18. Kelet-Magyarország 3 Közvélemény és jog FOGYASZTOK vagyunk valamennyien. Még azok is, akik valahol és valamikor termelők. Az érdekek ebből adódóan egymást időnként keresztezik. Mert az, aki ma valamit előállít, tegyük fel nem is jól, nem pontosan, s azt késve és csúnyán csomagolva adja át a kereskedelemnek, holnap talán éppen saját csapdájába zuhan. Mint fogyasztó ugyanis kerülhet olyan helyzetbe, hogy valamit nem kap, amit kap, nem jó, s ha mondjuk jó, csúnyán adjusztált. A szemrehányások és bosszúságok így hárulnak ide és oda. De ne higgyük, hogy ezt megelőzően már nem zajlottak ehhez hasonló ki- sebb-nagyobb csaták. A termelőüzem megvívta harcát az alapanyaggyártóval, az a gépiparral, mert nem volt alkatrésze, s minden elvezethet oda, ahol a kör bezárul: nem jött az import, nem volt munkaerő, a keveset nehéz volt elosztani. A fogyasztó erről legtöbbször mit sem tud, s végtére nem is érdekli. A fogyasztó és a termék találkozása — más szóval a kiskereskedelem — aligha alkalmas színtér az elvi és termelési vitákra. AZ ELLENTMONDÁSOK ÉLÖEK. Nem véletlen, hogy a jogász is úgy fogalmazott a közelmúltban: a fogyasztó és a kereskedő, de a termelő és a gyártó elégedetlensége megkívánja, hogy a jog megfelelően reagáljon a szisszenésekre. Mondjuk ki: a jó esetekben szisszenésekre. Mert a rosszabbakban ez a kifejezés már enyhének ítélhető. De mit tehet ott a jog, ahol a háttérben ilyen dolgok húzódnak meg, mint: hiány, szervezetlenség, fegyelmezetlenség, szövevényes partnerkapcsolat, be- idegződött reflex és szokásjog, külföldi szállítás és így tovább. Mi következhet még, hiszen paragrafus így is van elég? Mindenképpen megjelenhet a színen, minden eddiginél erőteljesebb fogalmazásban egy szó: a tisztesség. Az a magatartásforma, amely szentnek tekinti a szerződést, az adott szót, a termelő és forgalmazó hivatását, a kereskedés legősibb törvényét, a kölcsönösséget. A jog erre kötelezhet, az ellene vétővel szemben eljárhat, a vétlent védheti, a vétőt megbüntetheti. A jog — a maga sajátos eszközeivel — lehet o terelés jobb szervezését segítő tényező, a körültekintő gazdálkodást serkentő, az etikátlanságot megtorló. Mindehhez természetesen kell az, hogy pontosan körülhatároltassék a tisztesség és tisztességtelenség fogalma. Nemcsak a nyereség, az ár tekintetében. A magatartást illetően is. Elmondható, hogy a piac- gazdálkodás sok jót és sok fonákságot is szült. A túl erős pozíciójának megnövekedése föltétlenül a rossz közé tartozik. A monopolhelyzet groteszksége kirívóbb, mint valaha. A személyes kapcsolatokra épülő rendszer morális abszurditás. A csoportérdek abszolutizálása elvileg is idegen tőlünk. Mindezek ellen tehetünk szóval és meggyőzéssel, de a várható eredmény aligha lesz meggyőző. Igaz tehát, a jog szabályozó szerepére szükség van, mégpedig mielőbb. HOGY MI KÖZÜNK EHHEZ? Csak annyi, hogy mindannyian fogyasztók vagyunk. Ha nem is látjuk és ismerjük is mindig a háttérben zajló harcokat, csatákat, szabálytalanságokat, a következmény nálunk, nekünk csapódik le. A boltokban, a pultoknál, a szolgáltatásoknál. Éppen ezért is volt örvendetes a minap a Fogyasztók Országos Tanácsának nyilatkozata, amely kilátásba helyezte a fokozott fellépést minden ellen, ami sérti az emberek napi érdekeit. Közvélemény és jog — e kettős szükséges, hogy rend legyen termelői és értékesítési területeinken. Mindany- nyiunk érdeke. Mert az is fogyasztó, aki valahol termel. Bürget Lajos Á Pedagógiai Műhely új száma Megjelent a megye pedagógiai-közművelődési folyóirata a „Pedagógiai Műhely”, amelynek legújabb száma több időszerű cikket közöl. Olvashatunk a bábjáték szerepéről az i rodai om tani tásA ar önkiszolgáló majdnem teljesen üres volt. Rátettem a ballonomat a szék támlájára, a levest, a húst és az édességet pedig az asztalra helyeztem. Ezután evőeszközért mentem, és amikor visszatértem, látom, hogy időközben egy néger ült a helyemre, és fesztelenül szürcsöli a levesemet. Dühbe gurultam. Leültem a szemközti székre azzal a célzattal, hogy szörnyű botrányt rendezek, de akkor agyamba hasított a felismerés, miközben én beszélek, megeheti a másik két fogást is. ' Ekkor a fasírtostányér felé nyúltam, és magam elé húztam. A néger abbahagyta a szürcsölést, csodálkozva rám nézett, és morogni kezdett valamit az anyanyelvén. Én azonban csöppnyi figyelemre se méltattam és rávetettem magam az ételre. Most az volt a legfontosabb a számomra, hogy elsőnek végezzek, nehogy megegye az édességet. Hatalmas kenyér darab okát törtem, és egész fasírtokat társítottam hozzá. A néger is bőszültem szürcsölt. „Nézzed a néger minde- nit! — gondoltam. Idejött Afrikából, hogy befalja az ebédemet.” A köretet sem vágtam darabokra. Egész paradicsomokait és krumplikat gyömöszöltem magamba. Annyira teli volt a szám, hogy alig tudtam nyelni. Az édességért vívott harc ádáz méreteket öltött. Mindkettőnket kivert a veríték. Végül is megelőztem, és még kidagadt képpel magamhoz rántottam a ban, a fakultációról, az alkotó pedagógus — alkotó iskola rendezvényről, az iskolai nevelés hatékonyságáról, a számítástechnika alkalmazásáról, az iskola és a múzeum egy üttműködé séről. VÁRHATÓAN 18 MILLIÓ FORINT VESZTESÉGGEL ZÁRJA AZ 1985-ÖS GAZDÁLKODÁSI ÉVÉT A BÁTORLIGETI BÜZAKALÁSZ TSZ. A VÉGÉN CSATTAN AZ OSTOR — SZOKTUK MONDANI, AMIKOR A TÁVOLABBRA VISSZANYÚLÓ ELŐZMÉNYEK MEGHATÁROZÓ SZEREPÉT KÍVÁNJUK HANGSÚLYOZNI. DE MINDIG VAN UTOLSÓ OK, OSTORHEGY, CSATTANÓS VÉG. A BÁTORLIGETI OSTORHEGYET CIROKBÓL FONTÁK. Cirokbál font csattanó Mélypont és ördögi kör Képletes beszéd helyett, inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy átlagosan 55 millió forint évi termelési értéket adó termelőszövetkezet hogyan tudott összehozni ilyen tetemes veszteséget? — Pedig nyereséget terveztünk — kesereg az elnök, Kocsis Barna — igaz szerény eredményre számítottunk. Tavaly a múlt összes hibájának mintha egyszerre támadt volna kedve visszaütni. Ezenkívül elszenvedtünk két ritka nagy természeti kártételt. Persze a saját balfogásainknak is megvolt a hátulütője. Az átlag 10 aranykoronás szántók sajátja, hogy a zsírosabb területek egyúttal belvízveszélyesek is. Ezt — kétséget kizáróan — bizonyította a természet 1985-ben. A víz miatt mintegy négymillió forint úszott el a tsz kasszájából. Tetézte a bajt, hogy az Állami Biztosító a kárnak csak 10 százalékát fizette meg mert a szövetkezet valaha olyan szerződést kötött vele, amelynek értelmében csak a teljesen kipusztult határrészek után térít a pénzintézet. A pótlólagos vetések takarmánynövényeit pedig a tsz-en belül hasznosították, így viszont odalett a növény- termesztési ágazat bevételének jókora része, az árkiegészítéssel együtt. A belvíz önmagában — feltehetően — nem rendítette volna meg a tsz-t. — A kiesések pótlására júliusban részletes és remény- teljes intézkedési tervet készítettünk— folytatja az elnök. — Ám a július 31-i országos hírű jégverés nemcsak a dohányunkat, cukorrépánkat, kukoricánkat verte ronggyá, de azon nyomban az intézkedési tervünket is porba sújtotta. Hatszáz hektáron akkora veszteség ért bennünket, hogy a biztosítási pénzek felvétele után is hatmillió forint jégkárt könyvelhettünk el. Előnytelen szerződés Sok fejtörést okozott a tsz vezetőinek a szarvasmarhatartás, annak ellenére, hogy az összesen háromezerhatszáz hektárnyi terület jókora dakompótot. Amikor végeztem vele, a néger keresztbe tett kézzel ernyedten ült a széken, és élénk érdeklődéssel vizsgálgatott. Na és aztán, hadd nézzen! Lenyeltem az utolsó falatot, elégedetten felsóhajtottam, és én is hátradőltem. Én győztem! Két fogást megettem a háromból! Találkozott a tekintetünk. Most már tiszta lelkiismerettel botrányt rendezhetek. M ivel kulturált ember vagyok, és nem áll szándékomban az egész étkezde előtt nyilvánosságra hozni a felsőbbrendűségemet, körülnéztem. Senki sem volt a közelben. Üresek voltak az asztalok. Mindössze a szomszédos ... Hirtelen elszorult a torkom. A szomszédos asztalon érimitetlenül leves, fasírt és édesség állt, a szék támláján pedig az én magányos, szürke ballonom hevert. Nagy a sürgés-forgás a seprűüzemben. ta, megrohasztotta a sárga szálakat. Mindezek következtében a feldolgozási veszteség — a szárítás során — óriási volt. A tervezettnél lényegesen kevesebb exportbálát adhattak át az ARTEN Külkereskedelmi Vállalatnak! Igaz, a seprűüzemüket el tudták látni alapnyaggal. Itt összesen hat és fél millió forintot veszítettek. — Ostromlott vár volt a tsz-iroda két-három hónappal ezelőtt, amikor az 1985-ös termést vettük át a partnereinktől. Csakis egy bizonyos nedvességszint alatt fogadtuk el a cirkot. De ez nem volt egyértelműen kikötve a szerződésekben. Volt sértődés elég. A tárolási lehetőségeink különben az idén már sokkal jobbak. — Még nem döntöttük el, hogy tengerit vagy cirkot termelünk az idén — válaszol a firtató kérdésre Czele Jánosáé tsz-tag, a seprűüzem dolgozója. — A tavalyelőtti cirokért még szép pénzt kaptunk, de a tavalyira már kevesebbet ígértek... Mi várható? Minthogy a „cirokvonalon” szakmai tévedések sejthetők, a felelősség megállapítására bizottság alakult. Ez nem befolyásolja azt, hogy az átvett növényért minden tér-, meló megkapja a pénzét március 31-ig. Tény, hogy a tsz szanálása cirokkal, vagy anélkül már nem kerülhető el. — Megfelelő pénzügyi rendezés után, több területen is — a cirokfeldolgozásban — megvan a kibontakozás lehetősége — mondja Kocsis Barna. Erre az évre új szakembergárda verbúválódott, a régiek egy része elmenekült, vagy megváltunk tőlük. Ha bár csak két éve vagyok elnök, személyes felelősséget is érzek a hanyatlásért, igaz a hibák jórésze örökölt. Nem kis feladat szembenézni azzal a ténnyel, hogy a tsz fennállása óta Bátorligeten jelentős fejlesztés nem volt. Megteszünk mindent, hogy kimozduljunk a mélypontról. Sztancs János rabjain kiváló lehetőség kínálkozik a takarmánynövénytermelésre, illetve a gyepgazdálkodásra. öt évvel ezelőtt arra szerződtek a Szabolcs- Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal, hogy évenként meghatározott ütemben növelik az állomány létszámát, és ezzel egy időben mind több vágómarhát adnak el a cégnek. Utóbb felemásnak bizonyult ez az üzlet. A létszámemelés kényszere miatt a szövetkezet nem tudott selejtezni, ami törvényszerűen együttjárt azzal, hogy leromlott a tejtermelés színvonala. Tavaly alig haladta meg az évi hozam a kétezerkétszáz litert. Ez szégyenteljesen alacsony mennyiség. Ördögi körbe került a szövetkezet. Az évek óta bille- nékeny pénzügyi egyensúly nem engedte meg, hogy lemondjanak az üzletért járó támogatásról, de nem vállalhatták fel a selejtezéseket törvényszerűen kísérő veszteséget sem. Ez a patthelyzet eredményezte, hogy leépült a tejgazdálkodás. Ntm t cirok a hibás A cirok szó kiejtése után Bátorligetre gondol a szakember a megyében. — 1981-ben egy seprűüzemet indítottunk — mondja Kun László ipari ágazatvezető. — Idegen cirokkal dolgoztunk. Később rájöttünk, hogy meg tudjuk mi ezt magunk is termelni. A döntést alátámasztotta a növény kedvező piaci — sőt világipaci — pozíciója, ami mind a mai napig fennmaradt. Csak hát az egyéb feltételek ... A tsz — fantáziát látva a cirokban — 1984-ben nagyszabású termeltetésbe kezdett. A tagokkal, illetve kívülálló kistermelőkkel mintegy 300 hektáron vettetett magot. Év végén a rázúduló hatalmas mennyiségű és vegyes minőségű termést — vállalt kötelezettsége szerint — át kellett venni. Csak éppen nem tudták hol tárolni a nyers, fésületlen ciroksza- káll zömét. A különlegesen kemény tél pedig megrontotNehéz döntés előtt M inden ember többféle szakmára, pályáira alkalmas. Igazolja ezt a gyakorlat, de ez a véleményük a pályaválasztási területen dolgozó szakembereknek is. Mégis, az volna a szerencsés, ha megtalálhatnánk azt a munkakört, beosztást, amely a legjobban megfelel az egyéni 'képességeknek, aihol találkozik a pálya követelménye aiz illető egyéniségével. Erre az ideális helyzetre szokták azt mondani: azért kapja a fizetését, amit szabad idejében is szívesen csinálna, azaz hobbija a munkája. Ilyen ideális „találkozások” előkészítése lényegében a pályaválasztási tanácsadói hálózat munkája. Évről évre a nehéz döntés előtt áldó nyolcadikosok, illetve a továbbtanulásra készülő negyedikes középiskolások segítségére sietnek a pályaválasztási intézetekben dolgozó pedagógusok, pszj- cihológusak, orvosok és más szakalkalmazottak. Tevékenységük nyomán egyre szélesebb körben tudatosul, hogy értelmetlen az irreális célokat hajszolni, s a szülőknek minden áron olyan pályára erőltetni a gyereket, ahová nem is vágyik, s amelyre nem is alkalmas. Ezek a szakemberek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a pályaválasztó fiatalok és családjuk körében teljesebb legyen a tájékozódás a választható szakmák 'köréről, az egyes szakmák követelményeiről, a végzendő munkáról, s nem utolsó sorban az egyéni alkalmasságról, képességről. Sokoldalú ez a tevékenység, Megyeszékhelyünkön immár hagyományosak a főiskolai nyílt napok, amelyek arra szolgálnak, hogy a felsőoktatási intezményékibé pályázó negyedikesek megismerkedjenek a tanárképző, illetve a mezőgazdasági főiiskola életével, egyáltalán a főiskolái polgárok életmódjával, a tanszékek működésével. Hasznosak ezek a nyílt napok a középiskolákban is — ezeket hetedik—nyolcadik osztályosoknak szánják —, mert sok gyereket a személyes tapasztalat élménye tán-1 torit el, vagy éppen erősít meg az eredeti elképzelésében. Szintén hagyományos a a pályaválasztást segítő rendezvények a kiállítások. A most befejeződött pályaválasztási hetek keretében megyénkben főként azok a szakmunkásképző intézetek mutatkoztak be így, amelyek nehezen kapnak utánpótlást, nem vonzó szakmákat iís oktatnak. Érdemes lenne megfontolni e helyi kiállítások megtartása mellett egy olyan központi bemutató megrendezését, amelyen a megyében választható szakmák teljes köréről áttekintést kaphatnának az érdeklődők. Ezáltal olyan információhoz juthatnának a gyerekek, a szülők, sőt á pedagógusok is, melyeket a családiban, vagy az iskolában nem érhetnek el. A pályaválasztási hetek keretében főként decemberben több helyen 'tartottak olyan szülői értekezletet, melyen szakember igyekezett tanácsaival segíteni a bizonytalankodókat. Másutt kisfümek bemutatásával ismertették egyes szakmák sajátosságaik A kiegészítő programok, a vetélkedők, a pályaválasztási szakkör bemutatása, a gyermek- rajzpályázat mind azt a célt szolgálta, hogy a továbbtanuló jelöltek döntése a lehető legreálisabb legyen, és számoljon a kereslet-kínálat törvényével. Remélhetőleg meglesz a következménye is, és ebben a 'tanévben már nem kell százasával elutasítani a jelentkezőket az első és a második helyen megjelölt iskolákból. Jó lenne, ha az elmúlt évek szomorú tapasztalatai nem ismétlődnének meg. 3. E.
