Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-16 / 13. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. január 16. Mihail Gorbacsov nyilatkozata a TASZSZ-nak Átfogó tizenöt éves leszerelési programot javasol a Szovjetunió Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára nyilatkozatban fejtette ki az SZKP és a szovjet állam hosszú távú, a 2000. évig szóló külpolitikai programját. A nyilatkozat, amelyet szerdán közölt a TASZSZ szovjet hírügynökség, részletesen kifejti azokat a lépéseket, amelyeket a Szovjetunió véleménye szerint meg kell tenni a béke megóvásáért, a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezéséért. A Szovjetunió azt javasolja, — hangzik a többi között az SZKP KB főtitkárának nyilatkozata —, hogy 1986-tal kezdjék meg annak a programnak a megvalósítását, amelynek nyomán az emberiség megszabadul a nukleáris katasztrófa félelmétől. 5—8 év alatt a Szovjetunió és az Egyesült Államok felére csökkenti az egymás területének elérésére alkalmas nukleáris fegyvereit. A megmaradó hordozóeszközökön legfeljebb 6000—6000 robbanótöltetet hagynak meg. Magától értetődik,, hogy ilyen.-csökkentés Csak abban az esetben valósítható meg, hogy ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönösen lemond a támadó kozmikus fegyverek létrehozásáról, kipróbálásáról és telepítéséről. A Szovjetunió számo? alkalommal figyelmeztetett arra, hogy a támadó kozmikus fegyver létrehozása szertefoszlatja a földi nukleáris fegyverek csökkentésének reményét. Az első szakaszban döntenek az európai övezetben telepített közép-hatótávolságú szovjet és amerikai rakéták — ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek — felszámolásáról. E döntést végre is hajtják, ami az első lépés lenne abba az irányba, hogy az európai kontinenst mentesítsék a nukleáris fegyverektől. Ennek során az Egyesült Államoknak kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem adja át hadászati és közép-hatótávolságú rakétáit más országoknak. Angliának és Franciaországnak pedig olyan kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem növeli az ebbe a kategóriába tartozó atomfegyvereit. Kezdettől fogva szükséges, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodjanak: beszüntetnek mindenfajta nukleáris robbantást. A két országnak felhívással kell fordulnia a többi országhoz, hogy azok minél hamarabb csatlakozzanak ehhez a moratóriumhoz. A nukleáris leszerelés első szakasza a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra vonatkozik, mert példát kell mutatniuk a többi nukleáris hatalomnak. Ezt teljesen nyíltan kifejtettük a genfi találkozó idején Ronald Reagannak, az Egyesült Államok elnökének — mondotta Mihail Gorbacsov. A Szovjetunió és az Egyesült Államok a továbbiak- faain folytatja azokat a csökkentéseket, amelyekben még az első szakaszban megállapodott, lépéseket tesz közép- hatótávolságiú nukleáris fegyverei felszámolására és befagyasztja harcászati nukleáris eszközeit. Miután a Szovjetunió és az Egyesült Államok a második szakaszban felére csökkentette megfelelő fegyverzetét, újabb radikális lépésre kerül sor: valamennyi aitomhata- lom megsemmisíti harcászati atomfegyverét, vagyis a legfeljebb 1000 kilométeres hatósugarú eszközeit. Ebben a szakaszban a csapásmérő űrfegyverek betiltásáról 9zóló szovjet—amerikai megállapodásnak többoldalúvá kell válnia azzal, hogy kötelező érvénnyel csatlakozik hozzá valameny- nyi vezető ipari hatalom. Tilalmat mondanának ki az új fizikai elvekre épülő nem nukleáris fegyverzetek létrehozására. Ezeknek a fegyvereknek a romboló képessége megközelíti a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek hatását. A harmadik szakasz 1995- ben kezdődne, és ebben a szakaszban befejeződik a még megmaradt valamennyi nukleáris fegyver felszámolása. 1999 végére a földön nem marad nukleáris fegyver. Egyetemes megállapodást dolgoznak ki arról, hogy ez a fegyverfajta soha többé ne születhessen újjá. Arrób van szó W. mondta Gorbacsov .hogy ki fogjuk dolgozni a nukleáris fegyverek megsemmisítésének, valamint a hordozó- eszközök leszerelésének, átalakításának és megsemmisítésének különlegs eljárásait. Ennek során megállapodunk abban, hogy mindegyik szakaszban ho.l és milyen fegyvert semmisítünk meg, stb. A fegyverzet korlátozását és megsemmisítését nemzeti műszaki eszközökkel, valamint helyszíni ellenőrzésekkel valósítanák meg. A Szovjetunió kész megállapodni bármilyen más, kiegészítő ellenőrző intézkedésekben. Vitathatatlan, hogy a nukleáris leszerelés általunk javasolt programja jótékony befolyást gyakorolna a kétoldalú tárgyalásokra és a többoldalú fórumokra. A program meghatározná a megállapodások elérésének és végrehajtásának pontosan behatárolt útjait, irányait, konkrét határidőket szabna, céltudatosságot és célirányosságot kölcsönözne a tárgyalásoknak. Egyúttal megtörné azt a veszélyes tendenciát, amikor a fegyverkezési hajsza üteme megelőzi a tárgyalások eredményességét. A Szovjetunió tehát azt javasolja, hogy kölcsönösen elfogadható és szigorúan ellenőrzött megállapodások alapján nukleáris' fegyverek nélkül lépjünk a harmadik évezredbe. Ha az Egyesült Államok kormányzata hű a nukleáris fegyverek teljes és átfogó felszámolásának céljához — mint ahogy azt számos alkalommal kinyilvánította —, akkor lehetősége nyílik, hogy a gyakorlatban kezdjen foglalkozni ezzel a kérdéssel. Az űrfegyverek állítólag azt a célt szolgálják, hogy feleslegessé tegyék a nukleáris fegyvereket. Ám ahelyett, hogy az elkövetkezendő 10—15 évet az emberiség számára rendkívül veszélyes űrfegyverek kidolgozására pazaroljuk, nem ész- szerűbb-e megkezdeni e fegyverek megsemmisítését, s végső fokon teljes felszámolását? A Szovjetunió — ismétlem — pontosan ezt az utat javasolja. A Szovjetunió felhívással fordul minden néphez és államhoz — s mindenekelőtt természetesen nukleáris államokhoz —, hogy támogassák a nukleáris fegyverzetek felszámolásának 2000. évig szóló programját. Ugyanebből a megközelítésből kiindulva, és azzal a törekvéssel, hogy a nukleáris leszerelés programjával összefüggésben egy további gyakorlati lépést tegyünk, a Szovjetunió fontos döntést hozott. Három hónappal meghosz- szabbítjuk az összes nukleáris robbantásra meghirdetett moratóriumunkat, amelynek határideje 1985. december 31- én lejárt. Ez a moratórium később is érvényben marad, ha az Egyesült Államok szintén beszünteti a nukleáris kísérleteket. Még egyszer javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy csatlakozzék ehhez a kezdeményezéshez, melynek jelentősége szó szerint az egész világ számára nyilvánvaló. Természetesen távolról sem volt egyszerű ilyen döntést hoznunk. A Szovjetunió nem képviselhet a végtelenségig egyoldalú tartózkodó magatartást a nukleáris kísérletek terén. Túlságosan nagy a tét és a felelősség ahhoz, hogy ne próbáljunk ki mindent, ami a példa erejével hat mások álláspontjára. Jó előre szeretném a következőket leszögezni. Semmi alapjuk sincs az ellenőrzés problémájára való olyan esetleges hivatkozásoknak, amelyek szerint ez akadálya a nukleáris robbantási moratórium életbe léptetésének. Teljes határozottsággal kijelentjük, az ellenőrzés számunkra nem jelent problémát. Ha az Egyesült Államok elfogadja az összes nukleáris robbantás kölcsönös alapon történő beszüntetését, akkor a moratórium betartása felett a megfelelő ellenőrzést teljes mértékben biztosítani lehet a rendelkezésre álló hazai műszaki eszközökkel, valamint a nemzetközi eljárások segítségével — szükség esetén a helyszíneken történő vizsgálatokkal is. Mi javasoljuk az Egyesült Államoknak az erről szóló megállapodás megkötését. A Szovjetunió határozottan azon van, hogy a moratórium váljon kétoldalúvá, majd többoldalúvá. Az amerikai kormány most megint időhöz jutott, hogy mérlegelje a nukleáris robbantások beszüntetésére vonatkozó javaslatunkat és pozitív választ adjon rá. Ilyen választ várnak Washingtontól mindenütt a világon. A napokban ismét megindulnak Genfben az atom- és űrfegyverekről folytatott szovjet—amerikai tárgyalások. Tavaly novemberben Reagan elnökkel Genfben tartott találkozónk idején nyílt beszélgetést folytattunk mindazokról a problémákról, amelyek ezeknek a tárgyalásoknak a tárgyát képezik, azaz a világűrről, a hadászati és támadó fegyverekről, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről. Eldöntöttük, hogy meggyorsítjuk a tárgyalásokat, s ez a megállapodás nem maradhat puszta nyilatkozat. A Genfbe utazó szovjet küldöttségnek utasítása lesz arra, hogy e megállapodásnak megfelelően kezelje a kérdéseket. Ugyanilyen konstruktív álláspontot várunk az amerikai féltől, mindenekelőtt a világűr kérdésében. Ha a genfi tárgyalásokon gyakorlatilag érzékelhető eredményeket érünk el, ez azt jelentené, hogy lényeges tartalommal töltenénk meg a nukleáris fegyverek 2000 évre történő teljes megsemmisítésének általunk javasolt programját. A Szovjetunió teljesen reálisnak tartja, hogy még századunkban fölszámoljuk az olyan barbár tömegpusztító fegyvert, mint a vegyi fegyver. A genfi leszerelési konferencia keretében a vegyi fegyverekről tartott tárgyalásokon az utóbbi időben bizonyos előrelépés volt tapasztalható. Elengedhetetlenül hosszúra nyúltak azonban ezek a tárgyalások. A Szovjetunió azt kívánja, hogy váljanak intenzívebbé azok a tárgyalások, amelyeknek célja hatékony és ellenőrzött nemzetközi konvenció kidolgozása a vegyi fegyverek tilalmáról és a meglévő vegyi fegyver- készletek megsemmisítéséről. A probléma radikális megoldását segítené elő néhány közbülső lépés is. Az államok — sokoldalú alapom — megállapodást köthetnének például arról, hogy senkinek sem adják át a vegyi fegyvereket, és nem telepítik azokat más országok területére sem. A tömegpusztító fegyvereknek az államok fegyvertárából történő kiiktatása mellett a Szovjetunió javasolja, hogy a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők terén is hajtsanak végre egyeztetett csökkentéseket. Ezen a téren az előrelépés kezdetét jelenthetné, ha megállapodás születne a bécsi tárgyalásokon. Most pedig olyan fontos fórumról szeretnék szólni, mint az európai bizalom- és biztonságerősítő, valamint leszerelési konferencia E fórum feladata, hogy gátat szabjon az erő alkalmazásának és a nyílt háborús készülődésnek — akár szárazföldön, akár tengereken vagy a légtérben. Ennek lehetőségei kialakultak. Véleményünk szerint különösen a jelenlegi helyzetben szükséges csökkenteni a fegyveres erők létszámát azokon a nagyszabású hadgyakorlatokon, amelyeket a helsinki záróokmány előírásaival összhangban előre be kell jelenteni. Eljött az ideje annak, hogy hatékonyan hozzáfogjunk a konferencián a mindeddig megoldatlan problémák kibogozásához. A legszűkebb keresztmetszet, mint ismeretes, a szárazföldi haderők, a haditengerészet és a légierők nagyszabású hadgyakorlatainak bejelentésével kapcsolatos kérdés. Ezek valóban komoly problémák, és alaposan, az európai biztonság növelése érdekében kell azokat megoldani. A béke védelmében és az egész nezetközá légkör javítása érdekében most tett új, határozott szovjet lépések bel- és külpolitikánk lényegéből és szelleméből, szoros összefüggéséből fakadnak. Abból az alapvető történelmi törvényszerűségből, amelyet Vlagyimir I Íjács Lenin is hangsúlyozott. Az egész világ látja, hogy országunk még magasabbra emeli a béke, a szabadság, a humanizmus zászlaját, azt a zászlót, amelyet a Nagy Október bontott ki a földön. Amikor a béke megőrzéséről van szó, arról, hogy az emberiséget megszabadítsuk a nukleáris háború veszélyétől, nem lehetnek kívülállók és közömbösek. Ez közös és egyéni ügy egyaránt. Ezen a téren fontos minden állam — legyen az nagy vagy kicsi, szocialista vagy kapitalista — hozzájárulása. Ezen a téren fontos minden felelős politikai párt, minden társadalmi szervezet, minden ember hozzájárulása. Nincs igazabb, nemesebb és humánusabb feladat, mint az, hogy egyesítsünk minden erőfeszítést e magasztos cél elérése érdekében. Ezt a feladatot a mi nemzedékünk tagjainak kell elvégeznie, nem háríthatjuk át utódainkra. Ez az idők szava, ha úgy tetszik, ez annak a történelmi felelősségnek a súlya, amelyet a harmadik évezred kezdetéig hátralévő időben hozott döntéseinkért és tetteinkért kell viselnünk. A KiUtés című sorozatunk mai lapszámunkból anyagtorlódás miatt kimaradt — olvasóink szíves elnézését kérjük. (Folytatás az 1. oldalról) hangsúlyozta Kádár János, s hozzátette, hogy a Taurus kollektívája ebbe az irányba, jó úton halad. Gratulált a vállalat dolgozóinak az elért eredményekhez, további sikereket kívánt, s reményét fejezte ki, hogy az iparban mindinkább gyarapodnak majd a Taurushoz hasonlóan jól gazdálkodó nagyüzemek. Az ipar — mint mondotta — a nemzeti jövedelem jelentős részét állítja elő és ha a népgazdaság jövedelemtermelését növelni akarjuk, akkor az ipartól is többet várunk, mint ameny- nyit eddig teljesített. A párt főtitkára néhány más, társadalmi összefogást igénylő tennivalót is említett, kiemelve a munkafegyelemmel, az italozással, a családi élet széthullásával kapcsolatos gondokat. Olyan feladatok állnak előttünk, amelyekkel eddig nem foglalkoztunk kellőképpen. Ezek megoldásában a nők támogatására az eddigieknél is jobban számítunk — mondotta, utalva arra, hogy a Taurus előbbre jutásában is milyen jelentős szerepet vállaltak a dolgozók nagy részét kitevő munkásasszonyok. — Egészséges, megfelelő erkölcsi normák szerint élő társadalmat akarunk, s ennek nélkülözhetetlen része, hogy a kollektívák is egészségesek legyenek, a család is rendben legyen, és maga az ember is harmonikusan éljen. Sok tennivalónk van, de nagyok a lehetőségeink is. Ha igazán meg tudjuk mozgatni társadalmunk erejét és a tisztességes emberek mindenütt megfelelő határozottsággal lépnek fel, akkor el tudjuk érni azokat a nagy célokat, amelyet a párt XIII. kongresszusa meghatározott, s amelyeket népünk a választások idején szinte egyhangúan támogatott — mondotta befejezésül. Kádár János látogatásának befejező programjaként találkozott a vállalati tanács tagjaival. Bárány György, a testület elnöke köszöntötte a vendégeket, majd a tanács tagjai számoltak be az új vezetési forma kialakításának előkészületeiről. Dán Gábor, a tanács megalakítását előkészítő bizottság vezetője elmondta, hogy a kollektíva véleményét kikérve termelési tanácskozáson döntöttek a vállalati tanács létrehozása mellett. A 37 tagú testület — benne tíz fizikai dolgozó — tavaly december 17-én tartotta alakuló ülését; amelyen egyöntetű volt a vezér- igazgató személyének megerősítése. Betyár Ferenc, a termelési igazgatóság vezetője szerint a tapasztalat azt mutatta, hogy ha a dolgozók kellő információval rendelkeznek, akkor akarnak és tudnak dönteni érdemi kérdésekben. Bárány György elmondta, hogy mivel merőben új intézményről van szó, sok mindent munka közben kell megtanulni. Várkonyi Bernát munkás, csoportvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanácsban a fizikai dolgozók véleményét is ismertetni kell, s fontos, hogy a munkások mindig tudják a döntések értük és nem ellenük jönnek létre. Ezt követően Kádár János kért szót. — Örülök, hogy alkalmam van e fontos új intézménynyel, a vállalati tanáccsal megismerkedni, s annak is örülök, hogy e testület tagjaival személyesen is találkozhattam — mondotta, majd az elhangzottakhoz kapcsolódva rámutatott: az intézmény létrejötte demokratizálást jelent, de demokratizálni csak önmagáért — nem helyes törekvés. A demokratizálásnak rendeltetése van. Mint ahogy Marx, Engels és Lenin sem azért dolgozták ki a munkásosztály forradalmi elméletét, hogy ezzel a történelemben megörökítsék a nevüket. Hanem azért, hogy az elnyomottak felszabadulhassanak, az embernek ember általi kizsákmányolása megszűnjék, s a dolgozók élete szebb, különb legyen. Vagy a máról szólva: marxista—leninista tudományunk, szocialista elveink arra valók, hogy az embereknek jobb és emberibb életük legyen. Ilyen értelemben fogható fel a demokratizálás és a vállalati tanácsok létrehozása. A lényeg, hogy segítse szocialista céljaink, a hatékony gazdálkodás megvalósítását. A döntés helyes volt, szükséges ez az intézmény. A továbbiakban arról szólt, hogy e tanácsok köznapi munkájának még természetesen formálódnia, alakulnia kell. Segíteniük kell a hatékony gazdálkodást, a fejlődést, annak az alapnak a létrehozását, amely a dolgozók életminőségének magasabb szintre emelését szolgálja. Ez a vállalati tanácsok alapvető rendeltetése. Éppen ezért elvileg fontos érteni: a kommunisták feladata az ilyen testületekben is az, hogy a párt és a kormány gazdaságpolitikai elveinek érvényesítéséért dolgozzanak. Kádár János utalt az egyik felszólalásban elhangzottakra, mely szerint a vállalati érdek a döntő. De ha a vállalaté és a népgazdaságé ütközik — folytatta —, mindig a népgazdasági érdek az első. A vállalati tanács tevékenységében tehát érvényesülniük kell a gazdaságpolitikai elveknek, s a helyi és az országos érdekek megfelelő összehangolását kell biztosítaniuk. Kitért arra is, hogy a vállalati tanácsok létrejöttével felmerült a vezérigazgatóval való együttműködés kérdése. Nem baj — mondotta —, ha megválasztásakor a vállalati igazgató függ a dolgozóktól, de az év munkanapjain az igazgató a „parancsnok”. Olyan kollektív vezetésre ugyanis nincs szükség, amely anarchiára, fejetlenségre és meddő szócséplésre vezet az értelmes cselekvés helyett. Ezért is fontos tehát a hatáskörök pontos rögzítése, hogy minden szervezet, minden vezető tudja pontosan, világosan, mi az ő dolga és miért felel. Meg kell tanulni tehát operatívan dolgozni. Általában gyenge pontunk a döntési folyamat lassúsága. Jó lenne ezen javítani — hangoztatta —; nem szabad egy-egy kérdésen hónapokig meditálni, több helyen vitatkozgat- ni, miközben döntés nem születik. Kádár János kitért a fiatalokról elhangzott véleményekre is. Ezzel kapcsolatban hangoztatta, hogy valamiképpen párosítani kell az idősebb nemzedék tapasztalatát a fiatalok lendületével, dinaimizmusávial, sőt türelmetlenségével is. Hozzáfűzte: bizonyos anyagias szemlélet van terjedőben a társadalomban, amely hat a fiatalokra is. Egy részük közönyös a társadalmi kérdések iránt, holott nem igazi fiatal az, aki a világot nem akarja megváltani. Ezért is rendkívül fontos a szocializmus eszméinek vonzó propagandája az ifjúság körében. A műszaki értelmiség helyzetéről, szerepéről Kádár János hangsúlyozta: a társadalom fejlődésének törvényeiből adódóan a jövőben az értelmiség szerepe nemcsak termelési, hanem társadalmi értelemben is növekszik. Ennek megfelelő figyelemmel kell e réteggel foglakozni. Ez azért is lényeges, mert a szocialista rendszer szabad utat ad a termelőerők fejlődésének, a műszaki-technikai »előrehaladásnak, s ebben meghatározó szerepe van a műszaki értelmiségnek. Végezetül Kádár János eredményes munkát, erőt, egészséget kívánt a vállalati tanács tagjainak. Ezzel ért véget az MSZMP főtitkárának szerdai munkaprogramja a Taurus Gumiipari Vállalatnál. Kádár János a Taurusban
