Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-15 / 12. szám
1986. január 15. Kelet-Magyarország 3 Kiváló Á ruk Fóruma A minőséi kötelez „NAGY MENET VOLT...” Rekonstrukció után a nyíregyházi papírgyárban Az embléma olyan megkülönböztetést takar, ami garantálja a biztos és magas színvonalú minőséget. Az Országos Piackutató Intézet Kiváló Áruk Fóruma titkárságán a feltételekről érdeklődtünk, a szabolcsi termékeket tudakoltuk Kovács Mária- főosztályvezetőtől és helyettesétől Szántó Andrástól. — A Kiváló Áruk Fórumának pályázatán bármelyik termelő részt vehet. Az emblémát az a termék viselheti, amelyik műszaki megoldásában, esztétikai megjelenésében a nemzetközi minőségi követelményeknek megfelel. — Hogyan lehet pályázni? — A nagy pályázatainkat valamilyen alkalomhoz kötjük, mint a Budapesti Nemzetközi Vásár, de bármikor, folyamatosan is lehet jelentkezni. (---------------------------------\ Erdei traßpax Majdnem levertem az asztalról barátom fényképezőgépét. — Vigyázz — kiálltotta —, a munkaeszközöm! — De hiszen én úgy tudtam, te karateedző vagy. — Másodállásban fényképezem az emberek boldog pillanatait. — Igen, szóval te vagy az, aki a bölcsődékben, óvodákban lefényképezi a gyerekeket, s a gyanútlan szülőknek méregdrágán eladja a képeket? — Tévedsz. Először is én nem gyermekeket fényképezek, hanem felnőtteket. Másodszor én nem abból élek, hogy elkészítem a fotókat, hanem abból, hogy nem készítem el őket. — Szóval ráadásul csalsz is? — Dehogyis! A lefényképezitek maguk kérik, hogy ne készítsem el a fotót. De látom, nem érted, miről van szó. Tegyük fel, A úr sétál az erdőn egy hölggyel, mondjuk B-nével. Boldogan borulnak egymás nyakába. Ekkor jövök én a kis masinával, s megörökítem édes kettesüket. — Értem már! Aztán elkészíted a fényképet, s azzal zsarolod a szerelmespárt. Szégyellem, hogy ilyen alakkal barátkoztam! — Várj, amíg végig mondom! Dehogyis készítek én fényképet, hiszen már mondtam. A párocska a fényképezőgép kattanására szétrebben, aztán tárgyalásokba kezd velem. Felajánlja, hogy megveszi tőlem a negatívot. Én hajlok rá, de azt javaslom, ne várjon, amíg elkészül a film, mert az elveszhet, elkallódhat, és sohasem érik utói a kész képeket. Eladom a nyers negatívot mondjuk 500 Ft-ért. Megegyezünk. Én kiveszem e filmet a gépből, kazettástól. Ö előveszi a pénzt, és kicseréljük. — Agyafúrt ötlet. És még nem volt belőle baj? Nem vertek még meg a kuncsaftok? — Ugyan már! Egy karatemestert? De áltálában nagyon meg is vannak illetődbe ilyenkor az emberek. Csak állnak és fizetnek. Azt hiszik, életük párja bérelt fel, hogy fényképet csináljak a válóperhez. Erdei trafipax- akcióm jelmondata: „Ha nem fizet, képet kap." Gőz József V ___ ✓ — Hogyan történik az elbírálás? — Mi koordináló szerv vagyunk. A műszaki vizsgálatot az illetékes minőségellenőrző szervek végzik el, mellette egy iparesztétikai vizsgálat van, ahol a fogyasztói szempontokat — kötelező feliratok, eltarthatósági idő — jobban megkövetelik, végül egy minősítő bizottság dönt a Kiváló Áruk Fóruma emblémájának odaítéléséről. — És ha valaki nem felel meg a követelményeknek? — A pályázatokat titkosan kezeljük, ezért nem érheti hátrány őket. Sőt az elutasított termékekkel tovább foglalkozunk, segítséget adunk, hogy olyan színvonalú legyen, ami kell az embléma elnyeréséhez. Ugyanez vonatkozik a menet közbeni ellenőrzésekre is, amikor szúrópróbaszerűen a forgalomban, a boltokban nézzük meg a termékeket. — Mennyi időre adják a KÁF-emblémát? — Maximum három évre, de a divatérzékeny textilipari, ruházati termékeknél csak két évre, ami után újra meg kell ismételni a vizsgálatokat. — Milyen a szabolcsi részvétel? — Viszonylag csekély. Jelenleg a Nyíregyházi Konzervgyárból a Nagymama lekvárja szilvából és sárgabarackból, a húsipari vállalattól a szafaládé, párizsi és krinolin, a MEZŐGÉP-től a billenőplatós pótkocsi és a DETK tartálykocsi és az Alkaloidából több növényvédő szer, mint a Glialka, Pirimor, Gramoxone, Régióné viseli a címet. — Minek tudják be a kisebb érdeklődést? — Talán annak, hogy akinek eladható terméke van, úgy érzi, felesleges erre pénzt költeni. Pedig a Kiváló Áruk Fóruma presztízs értéke többet ér, mint bármilyen reklám. Korábban pályázott és nyert a Szatmár Bútorgyár is, de újabb termékeivel nem jelentkezett. Az viszont elgondolkodtató — és ilyen az ország más területein nincs — hogy a szabolcsi ipari szövetkezetek közül egy sem pályázott a Kiváló Áruk Fórumán. L. B. Korszerűsítés és elbocsátás? — Igen. Ilyen élesen vetődött fel a kérdés a rekonstrukció előtt. Ha korszerűsítünk, kevesebb emberre lesz szükség a modern gépek kiszolgálásához — magyarázza az ismert és elméletileg elfogadott, de a gyakorlatban mégis megcáfolt képletet Sárdi Sándor, a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárának igazgatója. Űjjászületési időszakát éli a nyíregyházi gyár. Megújították a hullámlemezgyártó gépsort, korszerűsítették a belső anyagmozgatás rendszerét és a dobozgyártás jelentős részét, 630 millió forintos beruházásból. — Amikor az automatizálás ötlete felvetődött, már tudtuk: ez munkaerőt pótol, de ugyanakkor kevesebb, de magasan képzett munkást, termelésirányítót igényel — veti közbe Erdei Bálint, a gyár termelési főmérnöke. Szigorú piac — A verseny arra kény- szerített bennünket, hogy csökkentsük a termelési költségeket, növeljük és javítsuk a termelést, a termékek minőségét, mert a piac kemény és szigorú — von tanulságot az igazgató. A nyíregyháza papírgyár termékeinek fele, 50 ezer tonna különböző csomagolóeszköz kerül közvetett exportra az országból; áruval töltve. Hogyan, milyen áron, milyen minőségben és költséggel, megfelelő termelékenységgel vagy sem? Ez igényelte a beruházást. Megvalósulásával az alapgépnél jelentős létszám szabadult fel. Mi történjék ezekkel az emberekkel? Eresszék szélnek őket, vagy megpróbáljanak számukra gyáron belül — a korszerű munkaszervezés révén — bizonyos képzés után olyan munkát találni, amely hasznos a gyárnak is? — Az utóbbi utat választottuk — summáz az igazgató. A rekonstrukció után a jelenlegi legkorszerűbb technikával működik a hullámgyártó gépsor a nyíregyházi papírgyárban. (Elek Emil felvétele) — Egy csoport kidolgozta ennek a lehetséges módozatait. Szélesebb termékskála gyártására tértünk át — magyarázza Erdei Bálint. Ez a korszerűsítés azonban nem ennyiből állt. A fejlettebb technika valójában legalább 200 embert érintett. Ennyien jelentkeztek, hogy vállalják: megtanulják az új technikát, elsajátítják a modern gépek kezelését. Ezek az emberek nemcsak a plusznehézségeket, a túlmunkákat vállalták, hanem azt is, hogy saját maguk régi, tegnapi gondolkodásukkal szakítanak. Tavaly az első fél évben közülük csaknem 70 válogatott munkást, termelésiráötven év nagy idő. Gyakran egy emberélet. Talán ezért is különös öröm olyanokkal találkozni, akik fél évszázada, vagy még hosz- szabb ideje dolgoznak becsülettel egy nehéz pályán. A megyei kórházban hétfőn két gyémánt- és egy aranydiplomát adtak át arra emlékezve, hogy dr. Fest Zoltán orvos, és dr. Barzó Lajos gyógyszerész 60 éve, Kahler Frigyesné gyógyszerész pedig 50 éve esküdött fel a gyógyításra. A gyémántdiplomás orvossal és gyógyszerésszel beszélgettünk. Dr. Fest Zoltán, Nyíregyháza szülötte, az itteni Kossuth gimnázium volt diákja. 1925-ben szerzett orvosi diplomát, 1940-ben szakvizsgázott fogászatból. — 1931 óta vagyok Nyíregyházán orvos. Legnehezebb éveim a háború idején voltak. Ma talán el sem hiszik, hogy 1944-ben mindösz- sze hárman voltunk itt orvosok. Dr. Csiszár Gusztáv és dr. Losonczi Ferenc kollégáimmal láttuk el a város és környéke betegeit. — A MÁV-nál dolgoztam hosszú évekig. Ahogy akkor mondtuk, pályaorvos és ellenőrző főorvos voltam. Hozzám tartozott a nyíregyházi vasút valamennyi dolgozója — nagyon sok kilométert A gyógyításra esküdtek Arany és gyémánt tettem meg a sínautón. Itt sem volt más a hejyzet mint korábban, szüléstől a foghúzásig mindent meg kellett csinálni. — Bizony sokat aggódtam miatta — szól közbe Mária néni, aki 46 éve hűséges társa férjének. Gyakran magam is vele mentem a távoli betegekhez, féltem egyedül elengedni. Az is megesett, hogy szinte egész éjjel szülést vezetett a férjem! Ikreket segített a világra. — Nem éreztem én akkor semmi fáradtságot — folytatja Fest doktor. — Képzelje, mindkettő fiú lett. Az állomás első osztályú várótermét ürítettük ki, csak akkor tudtuk az anyát kórházba juttatni, mikor a cseppségek világra jöttek. Az emlékek szinte megfiatalítják az idős házaspárt. Egymás szavába vágva mesélik a történteket. Látszik, nemcsak az életük, a munkájuk is egymáshoz köti őket. — Ma már könnyebb a fiataloknak. Igaz, sokkal több a beteg is. Az évek során azt tapasztaltam, mára türelmetlenebbek lettek az emberek. Az orvostól még többet várnak, néha a lehetetlent. Pedig nem lenne szabad elfelejteni: az orvos is ember. Dr. Fest Zoltán 80 éves koráig dolgozott. Máig vallja: orvosnak lenni talán a legnehezebb hivatás. A beteg emberrel bánni különleges felelősséget jelent. A gyógyíthatatlan betegségek létezésébe soha nem tudott belenyugodni. Azért maradt optimista, mert látta: a tudomány előrehaladásával mind több, korábban végzetes betegségre akad gyógyszer. Dr. Barzó Lajos most betegágyán vette át a gyémántdiplomát, mégis derűsen emlékezett életpályájára: a hároméves budapesti gyakor- nokság után két év egyetem következett, s csak azután vehette át a megtisztelő gyógyszerészmesteri címet. — Nem volt sok munkahelyem — mondja. — Nyíregyházán kezdtem, majd anyám halála után az örökségből megvettem az ibrányi gyógyszertárat. Tíz évig dolgozhattam itt, utána Deme- cserbe kerültem. Aztán visz- sza Nyíregyházára; hetvenkét évesen mentem nyugdíjba a Korányi gyógyszertárból, ahol 10 évig voltam vezető gyógyszerész. Utána is dolgoztam, négyórásként még évekig visszajártam. A családi hagyomány nem szakadt meg a nyugdíjba vonulással. Két lánya gyógyszerész lett, fia sem választott távoli szakmát — a Chinoinban dolgozik. Gyógyszerész az egyik vő is. Lajos bácsi világéletében ókedvű ember volt. Talán ez segítette abban, hogy hosszú évekig egészségesen, jó kedvvel dolgozott. — Régen kényelmesebb volt a gyógyszerészek élete. Nem volt a patikákban akkora tumultus mint manapság. Sok gyógyszert mi magunk készítettünk, az orvosok által felírt pirulák a mi kezünk nyomán jutottak el a beteghez. Lajos bácsi sok emléket, még több vidám történetet őriz hosszú pályafutásából. Mostani betegségében jut ideje arra is, hogy jó kedvet, derűt varázsoljon a kórházi szoba falai közé. Kovács Éva nyitót küldtek tanulni Angliába, az NSZK-ba, Svájcba és Hollandiába. Átlag egy- egy munkás 1 hétig ismerkedett a hullámlemezgyártás és -feldolgozás modern technológiájával és azoknak a gépeknek a kezelésével, amelyeket a nyíregyházi gyárban beszereltek. Ezek mellé ők kerültek. « háttér még gyenge — ősszel befejeződött a szerelés, szeptember 1-től taft a próbaüzem — mondja Sárdi Sándor. Milyen eredménnyel? — Vannak zökkenők. Olyan most a nyíregyházi papírgyár világszínvonalú technikájával-technológiájával, mint a tengerben egy kiemelkedő sziget. A korszerű, gyárat pontosan, precízen kiszolgáló háttér nem működik mindig olajozottan. — Egyet említek ezek közül. Ennél a technikánál nagyon fontos az, hogy mindig azonos, változatlan minőségű anyag legyen a feldolgozáshoz. Ezzel van gondunk — jegyzi meg a főmérnök. Január 27-én már kezdődik a garanciális próba is. Ekkor bizonyítania kell az angol, a japán gépeknek, mire képesek. Lényeg, hogy a korszerűsítés sikerült és nem-járt együtt emberek elbocsátásával. Az új, intenzív, a minőség javítását célzó fejlesztés, amely képzett munkásak sokaságát igényelte, sok emberi konfliktussal is járt. Kétségtelen: az a 200 munkás, aki megbirkózott a feladatokkal, s megtanult korszerűbben gondolkozni, most sikerember. Mások — úgy érzik — kissé háttérbe szorultak. De biztos a kenyerük, s hatékonyabb lett a munkájuk. — Nem akarjuk eltitkolni: ezer emberünkből így is akadt legalább 10, aki úgy érezte, a magas követelményeknek nem tud megfelelni és munkahelyet változtatott — fűzi tovább gondolatait Sárdi Sándor. Űj pályán — Én maradtam. Igaz, nagyon meg kellett küzdeni, hogy bizonyítsak — említi Mándi Szabolcs gépvezető. — Májustól augusztusig sokszor reggel hattól estig szereltük az új görgősorpályát az angol szerelőkkel. Lestük, tanultuk. Ez nagy menet volt. S közben ez idő alatt megjártuk a franciaországi Lyont is,. ahol egy hétig ta-. nultuk a szakmát. — Engem elég kritikus időszakban érintett a rekonstrukció — mondja Mocsári Csaba, az ABC lemezgép alig 20 esztendős kezelője. — A régi gépen, amelyen dolgoztam, toldozták- foltozták, csak bírja már ki a rekonstrukcióig. Minket teszteltek, számítógép-programozás szerint dolgoztunk. Értékelték, megfelelünk-e? Nekem sikerült. Tolmács segítségével tanultunk. És vizsgáztunk is. Sikerült tehát új pályára kormányozni a nyíregyházi papírgyárat, ahol ma világ- színvonalon készül a hullámlemez. Embert próbáló irányváltás volt. Farkas Kálmán
