Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-11 / 290. szám
1985. december 11. Kelet-Magyarország 3 Kimenőt kap a gyár ABC-áruházat és búsboltot nyitott Bal- sán a Rakamazi Fogyasztási Szövetkezet. A két üzletet — melyek egymillió forintos árukészlettel állnak a vásárlók rendelkezésére — a napokban vehette birtokba a lakosság. A megye és az ország életében látszólag nem túl jelentős esemény, hogy ABC-vei és húsbolttal gazdagodott egy aprócska szabolcsi község. Ez elsősorban az ott élő, mintegy kétezer embernek öröm, akik néhány napja a korábbinál jobb körülmények között, s az eddiginél gazdagabb választékból vásárolhatnak. Ez az eset több szót nem is érdemelne, ha a manapság már megszokott késéssel, határidő-módosítások után készült volna el az üzletház. De Balsán nem ez történt. Az ÁFÉSZ építőbrigádja ugyanis idén júliusban kezdte meg az alapozást, s rekordidő alatt be is fejezte az építést. Sajnos az ilyen gyors, példamutató munka ritkaságszámba megy. A kőművesek, villany- és vízvezeték-szerelők, s a többi szakember akaratán múlott, hogy december 4- én már vásárolhattak a két boltban a balsaiak. A brigád tagjai még ebben a hónapban új feladathoz fognak: a régi önkiszolgáló üzletet alakítják át bisztróvá. Vállalták, hogy rövid idő alatt befejezik ezt a munkát is, s ígéretükben nem kételkedhetünk. így a balsaiaknak minden reményük megvan rá, hogy az új évben fölavathatják községükben a bisztrót, ahol a szövetkezet tervei szerint meleg ételt is kiszolgálnak majd a vendégeknek. (házi) Ez azt is jelenti, a ház körüli munkát leginkább szabadnapjukon, szombaton, vasárnap végezhetik. Nem beszélve az almaszedésről, meg a háztájiban termettek betakarításáról. Otthon az unokával — Nem mondom, amikor először hallottam, nagyon rosszul esett — emlékezik vissza az augusztus végi megbeszélésre Diószegi Sán- dorné előátnéző. — Belegondoltam, ott a gyümölcsös, az alma, ki szedi le. De nem sokáig keseregtem, összefogott a család, különben is csak hat szombatról volt szó, minden második héten. így legalább december második felét otthon töltöm az unokámmal és még a másik lányom stafirungjának az elkészítésére is lesz időm. Diószeginé Darnóról jár be, nem könnyű ellátni a háztartást, a munkát. Talán látszatra könnyebb a helyzete Király Lajosnénak, aki Fehérgyarmaton lakik. — Nekem is megvan a napi elfoglaltságom a háztartásban — mondja a kötőhurkoló gépen dolgozó fiatalasszony. — Amikor meghallottam, nemcsak a két ünnep közötti időt, hanem előtte még négy munkanapot ledolgozunk, nagyon megörültem. Egyrészt, hogy a gyerekeimmel tölthetem a téli szünidőt, másrészt azért, mert szeretnénk kihasználni ezt a két hetet, SZOT-beuta- lóval elutazni a hegyekbe. — Szerencsére mindenki megértette, mégha elsőre nem is, hogy a szabadnapján dolgozni kell — ezek Gulyás Pálné, szakszervezeti bizalmi szavai. — A vezetők megértéssel voltak, akinek halaszthatatlan ügye volt, szabadságra mehetett. Éltek is ezzel a lehetőséggel a dolgozók. Egyik szombaton szinte mindenki szabadságot kért. Persze a munka nem állhatott meg, így egy nagy kalapból kihúztak néhány nevet, s a szerencsések szabadságra mehettek. A sorsolást teljes egyetértéssel fogadták. Teljesítik az exporttervet a fehérgyarmati HÓDIKÖT-ben ■ Amikor a Hódiköt fehérgyarmati gyáregységében dolgozók megtudták: az őszi szabad szombatokat műszakkal töltik, nem volt mindenki lelkes. Persze ez egy kicsit természetes, hiszen a négyszáznegyven dolgozó nagyobb része bejáró. Az energiatakarékosság indokolja — Nem tudtuk másképp megoldani, nem akartunk senkit sem előnyben részesíteni, ez tűnt a leghumánu- sabbnak — magyarázza a bizonyítványt Bodnár Judit műszakvezető. — Különben a gyár „bezárását” főként az energiatakarékosság indokolja. A ledolgozott napok után a bért a decemberi fizetéssel együtt kapják. Ez volt az általános kérés, mert így a december sem lesz csonka hónap, ha a pénzt nézzük. Ha a termelést vesszük, akkor sem, hiszen az 1985-re előírt darabszámot teljesítik. — A tervnek megfelelően egymillió 300 ezer terméket gyártunk — mondja Légrádi Zoltánná üzemvezető. — Hogy ez összegben mennyit jelent, nem tudom, mert nekünk nincsen az üzemre külön lebontott tervünk. Nemhogy tervük nincs a fehérgyarmatiaknak, de még a fizetést is Hódmezővásárhelyen határozzák meg. Nem önállóak, ami egyik kerékkötője a gyorsabb továbblépésnek. Időben küldték az exportot — Kevés gondunk van a dolgozókkal — folytatja az üzemvezető. — Megértik, amikor dolgozni kell, nincs más választás. Az augusztus 20. előtti munkaszüneti napokon is dolgoztunk, sőt maguk az asszonyok kérték, hogy éjszaka is bent maradhassanak. így legalább a következő nap teljesen szabad volt. Megcsinálták a pulóvereket, időben elküldhettük szovjet exportra. Most bérmunkában az egyik budapesti szövetkezetnek férfipulóvereket készítenek. Ez áthúzódik jövőre. Fehérgyarmaton a Hódi- kötben már számolják a dolgozók a még hátralévő napokat. A nyolc munkanapból hatot ledolgoztak, kettő pedig a szabadság terhére megy. Utólag már senki sem emlékszik a „rosszra", csak a szépre. Ezek után Fehér- gyarmaton nem lesz év végi hajrá. Sipos Béka Hangverseny a színházban A művelődési központban rendezett amerikai filmtörténeti kiállítás miatt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban tartják az Országos Filharmónia december 11-i bérleti hangversenyét. A szerdán este 7 órakor kezdődő hangversenyen a Budapesti vonósok lépnek a közönség elé Vivaldi-, Rosetti-, Haydn- és Mozart-művek szerepelnek a műsorban, közreműködik Botvay Károly, ifj. Kertész Ottó (gordonka). Kabina Barnabás, Maruzsa Tibor (kürt), Kiss András (hegedű). Jegyek a művelődési központban, illetve az előadás előtt a színház pénztárában válthatók. Olcsóbb, bár ráz. A „Vozifa" nem benzinfaló Divat manapság, hogy a ZIL teherautókba IFA-mo- tort építsenek. A Szabolcs Volán Vállalat 1983 óta végez ilyen autóátalakításokat, és azóta a különböző közüle- teknek összesen 61,' a saját maga számára pedig 150 ZIL teherautóból hozott létrg. úgynevezett „Vozifát". Az idén még 6 ZIL-be épít IFA- motort. — Két éve főként az üzemanyag-takarékosságot előmozdítandó kezdtük meg a ZIL teherautókba való IFA-motor szerelését — mondja Zsuk István, a SzaA beteg tanácstalanul toporgott a 'rendelőben. Az orvos az asztalnál ült, háttal a betegnek. — Hol törte el a kezét? — kérdezte hivatalos hangon. A betegnek nagy erőfeszítésébe került, hogy megértse a kérdést, és válaszolni tudjon. — A Tömő utcában ... Az orvos idegesen körözni kezdett a ceruzájával az iktatókönyv felett. — Pontosabban? A beteg feljajdult, mire az orvos ráripakodott. — Nem szégyelli magát? Férfi létére így viselkedik? A beteg arca torz grimaszba szaladt, és nagy nehezen kibökte: — Ügy rémlik, hogy a Szigony utca sarkán ... Az orvos fölpattant, odalépett a falon függő hatalmas térképhez, végighúzta rajta az ujját, és a fejét csóválta. — Hol? Pontosan hol? Hányas számú ház előtt? A beteg szájából bugyborékolva törtek elő a szavak. — Azt hiszem, hogy a 43. sz. előtt... — Biztos ön ebben? — kérdezte az orvos szigorúan. A beteg nem válaszolt Orvosnál azonnal. Sűrű ráncok jelentek meg gyöngyöző homlokán, végül kinyögte: — Igen, a Szigony utcánál történt. .. Az orvos ismét a térképre nézett. —- Ember! Nem lehet, hogy inkább a Rusznyák utcánál? Á beteg elgondolkodott. Hogy is volt? Igen, az a borostás képű fiatalember már régóta követett. A Sárkány utcánál figyeltem föl rá, bár az is lehet, hogy már korábban a nyomomban volt. Ezután átmentem az úttesten, befordultam a Dugonics utcába, s még mindig mögöttem volt. Meggyorsítottam a lépteimet, és arra is világosan emlékszem, hogy Tömő utca volt kiírva, amikor utolért, elvette a pénztárcámat, s dulakodás közben eltörte a kezem. Lehet, hogy ez még az Illés utcánál volt, de az is megeshet, hogy már a következő saroknál. És arra sem emlékszem pontosan, hogy a 43. sz. ház előtt történt volna ... Az orvos, látva a beteg tétovázását, diadalmasan felkacagott: — Aha, szóval nem vagyunk őszinték? Félrevezetjük a kezelőorvost! Nos, hol történt? A beteg teljesen megzavarodott. Lehet, hogy csak álmodom az egészet, és hamarosan fölébredek a Práter u. 43. sz. ház II. emeletének 24. sz. lakásában? — Doktor úr! — mondta töredelmes hangon. — Nekem már nem is fáj a kezem. Talán csak képzelődöm ... Az orvos most először fordult a beteg felé, és lesújtóan nézett rá. — Fiam, maga valóban súlyos beteg. Nincsenek rendben az idegei... — azzal visszaült az asztalhoz, elővett egy darab papírt, rá- firkantott valamit, és részvevő szavak közepette átnyújtotta: — Tessék! Menjen át ezzel a 13. sz. szobába, de figyelmeztetem, hogy a kolléga nem lesz ilyen elnéző! Adamecz Kálmán bölcs Volán Vállalat ipari és szolgáltató üzemének vezetője. — Ugyanis a ZIL 100 kilométerenként 33 liter benzint fogyasztott, míg az IFA tehergépkocsinak ugyanakkora távolságon 22,5 liter gázolaj a megállapított közlekedési alapnormája. S ha a mennyiségi különbségen kívül a benzin és gázolaj ára közötti differenciát is figyelembe vesszük, akkor a megtakarítás igen jelentős. A szakemberek elmondták, hogy a ZIL-átalakítások ösz- szességében megtérültek, hasznosnak bizonyultak, de a gépkocsivezetők nem szeretik, mert a Vozifa a Zlh- nél jobban ráz és attól hangosabban működik. Sőt, mivel az átszerelés során változatlanul hagyott, illetve visszaépített ZIL-alkatrészek nem az IFA dízelmotorja támasztotta igénybevételre készültek, ezért bizonyos típushibák is jelentkeztek. — Lehet, hogy a ZIL-át- alakítás összvállalati és nép- gazdasági szinten hasznos volt — közli Lukács Tamás, a Volán vállalat műszaki üzemvezetője —, de tény: gyakori a motortartótörés, a kuplungtárcsa-szakadós. Ezek a kocsik az út- és forgalmi viszonyokra, a gépjárművezető képzettségére, vezetési technikájára a ZIL-nél jóval érzékenyebbek. A javításuk élőmunka-igényesebb. A szakemberek szerint a ZIL-ek említett átalakításának megtérülése azok számára kedvezőbb, ahol a Vozifa évente 40—50 ezer kilométert tesz meg. Aki a jövőben akar a ZIL autóba IFA-motort szereltetni, annak Debrecenbe, a XIII. AFIT-hoz kell fordulnia. A garanciális javítási igényeket a Volán nyíregyházi, illetve kisvárdai telepén elégítik ki. (cselényi) Villanymotorokat javítanak a leveleki Dózsa Termelő- szövetkezet villamos Üzemében, évente mintegy 12 millió forint értékben. (Jávor L. felvétele) Várakozó kisközségek A KIS ÜDÜLÖKÖZSÉG- BEN — csodás szépségű hely —• a tavaszi jeges vihar tonnányi követ, kavicsot söpört a falu jószerével egyetlen aszfaltújára. Hónapok teltek el, és elmúlt a nyár, de semmiféle kérés, könyörgés nem hatott a tanácsi kirendeltségen: az utat vastagon borító hordalék maradt, mert nem volt pénz az eltakarításra. Akadt valaki, aki telefonon próbált segítséget kérni a felsőbb útügyi hatóságtól, ám. háromnapi próbálkozás után sem sikerült létrehozni a telefon- kapcsolatot. Végül a környék lakói és nyaralótulajdonosai fogtak össze, hogy lapátokkal próbálják valamennyire is biztonságossá tisztítani a tönkretett utat. Az alföldi kisközségben a legelemibb'iparcikkekért, de á' legközönségesebb gyógyszer beszerzése miatt is majd’ húsz kilométert kell utazni, alkalmazkodva a ritkán járó autóbusz menetrendjéhez. S mert a vegyesbolt árukínálata módfelett szegényes, sokan mélyhűtő- ládák beszerzésével, és az egykor volt járási székhelyen történő, havonként ismétlődő nagyobb élelmi- szerbevásárlásokkal próbáltak segíteni a gondjaikon. Aztánt letettek róla, amikor kiderült, hogy a gyakori áramszünet miatt kiló- számra dobhatták ki az ily módon tartósított élelmiszereket. S vegyük mindehhez hozzá az egészségügyi ellátás szervezetlenségét — vagy éppen célszerűtlen és hasznavehetetlen agyonszerve- zését —, az iskolahálózat hiányosságait, a szolgáltató- hálózat hiányát, egyszóval mindazt, ami a községek és főleg a kisíalva'k általános leromlottságát jellemzi. Csoda-e, ha manapság 4 százalékkal kevesebben élnek az ország 3000 községében, mint másfél évtizeddel ezelőtt, s ezen belül az apró- falvakban majdnem 20 százalékkal csökkent a lakosság száma? Vitatható, hogy ez mennyire természetes, és ezért üdvözlendő, vagy éppen mennyire elgondolkoztató jelenség. Ám ne feledjük: még manapság is öt- millióan élnek e mostoha életfeltételeket kínáló településeken, s egyáltalán nem biztos, hogy az elköltözés gondolatával foglalkoznak. Tudom: az utóbbi évekV_______________________ ben némi javulás tapasztalható a falvak infrastrukturális ellátásában. Azt is tudom, hogy a megyék legtöbbjében a korábban általánosan jellemző 10 százalékról 20 százalékra emelték saját fejlesztési alapjuknak ama hányadát, amelyet a falvak,, a községek gyarapítására, gazdagítására fordítanák. TUDNIVALÓ, HOGY A MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEMEK vagy pénzzel, vagy egyéb módon — és többnyire természetbeni juttatások, szolgáltatások formájában— há csak tehetik, könnyítik a falusi életmódot. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság megállapítása szerint a vizsgált mezőgazdasági nagyüzemek évi majdnem 70 millió forintot adtak a körzetükhöz , tartozó falvaknak, s ez az összeg a helyben képződő fejlesztési források 6 százaléka. Csakhogy e támogatások java része a nagyközségeknek jut, s talán nem véletlenül. Az igazán mostoha körülményekkel bajlódó kistelepüLéseket ugyanis a mezőgazdasági üzemek vezetői is mellőzik. Többségük a fejlettebb infrastruktúrájú nagyközségekben telepedett le — s onnan jár a „területre” —, s a korábbi településpolitikai koncepció érvényesítése oly annyira sikerült, hogy a manapság jelentéktelenebbnek ítélt aprófalvakat, kistelepüléseket az értelmiségi réteg is mellőzi, elkerüli. Igényességük, életmódbeli feltételeikkel kapcsolatos követelményeik tehát aligha befolyásolhatják a szóban forgó települések infrastrukturális fejlesztését. S nem befolyásolhatják ez ügyben —' valamiféle igényességre nevetve, biztatva — az ott maradt lakosságot sem. Az ottmaradottak ugyanis annak is örülnek, ha megérhetik, hogy a pusztító jégeső által tönkretett utat valaki, valami módon használhatóvá teszi, ha a' termelőszövetkezet földmunkagépe néhány évente egy- szer-kétszer végigmarja-si- mítja a vastag- sárral-por- ral borított falusi földuta-. kát, vagy ha nem kell naponta többször is kilométereket gyalogolniuk a vegyesboltig, hogy vajon megérkezett-e már a kenyér? * Vértes Csaba-J
