Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-10 / 289. szám

1985. december 10. Kelet-Magyarország 3 c--------> Csizmák, cipők exportra Angliába 60 ezer Osztrák exportra dol­goznak november 1. óta Rakamazon, a cipőipari szövetkezetben. A szállítá­si szerződés szerint decem­ber 20-ig kell befejezni a 120 ezer pár divatos, női csizma gyártását. Idén ez volt a RACITA legjelen­tősebb tőkés export meg­rendelése. A napokban fe­jezik be angol exportra női mokasszinok készíté­sét. Angliában 4—5 di­vatos modellből mintegy 60 ezer párat szállítottak az idén, jelenleg a pótren­delések teljesítésén fá­radoznak a szövetkeze­tiek. Az idén Belgiumból is kapott megrendelést a szövetkezet. A 80 ezer pár csizmát októberben és novemberbe^ készítették el, s indították útnak a megrendelő részére. k. _________________________> Keleidi divattáska Nagykállóból Év elején még 70 millió forintos termelési érték tel­jesítését várta nagykállói te­lepétől a Budapesti Bőrdísz­mű Szövetkezet december vé­géig. Nem sokkal később ki­derült, hogy az itt készülő olcsóbb áru termékekből — köztük például iskolasze­rekből — lehetetlen teljesí­teni a kitűzött összeget. Ezért a szövetkezet felülvizsgálta, s módosította tervét, s 5 mil­lió forinttal csökkentette a nagykállóiak éves termelé­si értékét. így az idén még összesen 60 ezer divatos női táskát kell útnak indítaniuk. Ebből 25 ezer táska már rak­tárban van, a hiányzó 35 ezer gyártását pedig decem­ber 2-án kezdték meg. Leg­később december 20-ra az utolsó darab is elkészül a szalagokon. Mivel ezzel telje­sítik éves tervüket, ezért a két ünnep között szabadság­ra mennek a dolgozók. A ka­rácsonyi, szilveszteri pihenő után január 2-án állnak majd munkába ismét a nagy­kállóiak. Ikarus autóbuszok har­monikáját gyártják a Taurus nyíregyházi gyá­rában. A harmonika ele­meinek összevarrását az ibrányi üzemben végzik. Képünk: Gégényi Fe­rencnéről készült varrás közben. (E. E. (elv.) Különböző típusú villanymotorokat gyártanak az Ipari Műszergyár fehérgyarmati üzemé­ben. A gyártást könnyítő gépek mellett — mint képünk is mutatja — nagy jelentősége van a kézi munkának is. (E. E. felv.) Öntelt, kishitű, reális Milyen vezető vagyok? Belenézni a video képer­nyőjébe és viszontlátni ön­magam, gesztusokat, arckife­jezést, hangerősséget, tónust, netán beszédhibát, stílust — nem éppen izgalom nélküli játék. Mikor látja önmagát az ember? Akadnak, akik a tü­kör előtt kísérleteznek a megjelenő énkép megraga­dásával, de ez igen múlan­dó, nem pergethető vissza. Nem így viszont a video. A szalagról visszajátszható min­den, s a „szereplő” pirul, vagy éppen örömében fel­gyorsul a szívdobogása. Megjelenik az énkép, amit megismerhet, korrigálhat, lenyesegetheti a gyengéit, erősítheti a pozitív vonáso­kat. S ez méginkább hite­lessé válik, ha nem csak „én”, hanem egy kisebb kö­zösség is „meózza”, s ráveze­ti az embert a saját magáról tudott és alkotott reális én­kép megfogalmazásához. Kü­lönösen fontos ez a vezető számára, aki naponta szere­pel a szó igazi értelmében, munkatársaival számos — — olykor konfliktus — hely­zetben is okos, helyes kap­csolattartásra hivatott. De megtanulható-e a vezetés? A vezetés, mint szakma? — Bizonyos értelemben a vezetés is szakma — mondja Ökrös István, a megyei peda­gógiai intézet munkatársa, aki az elmúlt héten kísér­letképpen egy intenzív videó- tréninget vezetett Nyíregy­házán, önként jelentkező ál­talános iskolái igazgatóknak. Az országban ketten foglal­koznak tematikusán, évek óta a videotréninggel, amely egy országos kísérlet, a ku­tatás számára igyekszik ta­pasztalatokat nyújtani. A tréning két fő célja: a részt­vevőkben kialakult „énkép” reálisabbá tétele mellett a pozitív képességek, készsé­gek megerősítése. Ha ugyan­is a vezetőben tudatosulnak a jó és hátrányos tulajdon­ságok, tevékenységében ezt szem előtt tartva tud kap­csolatot tartani beosztottai­val, s ennek következtében munkája eredményesebbé válhat. — A továbbképzésben csak olyan vezetők részvéte­le kívánatos — mondta a tréning vezetője —, akik azo­nosulnak saját vezetői mun­kájukkal, hivatásnak tekin­tik azt, s fogékonyak az új iránt, akik képesek elviselni és hasznosítani a segítő bí­rálatokat. Akár csak egy olyan csoporttag is, aki ön­telt, egyoldalúan ösztönös ve­zetési stílushoz szokott „min­dent tud”, az önfegyelmet alig ismeri, a közösség fe­gyelmét nehezen tűrő, ko­molytalan, mindenből tréfát űző személyiséggel rendelke­zik, az egész munkát ered­ménytelenné teheti. A mi A tréning egy mozzanata. (J. L. felv.) tanfolyamunkon igen jó kö­zönség formálódott a négy­öt napos együttlét alatt, amelyben volt előadás, vide­ós gyakorlat, bemutatkozás, visszajátszás, elemzés, eset- ismertetés, mesterséges veze­tői, vagy testületi megbeszé­lés, előidézett döntési hely­zet, szerepjáték, még színhá­zi előadás közös megnézése is... Árnyaltabb énkép S mit mondtak erről a résztvevők? Háda Istvánná pátrohai iskolaigazgató nem röstellte bevallani, félt et­től a sajátos vezetői képzés- tői, de a fokozatosan, nagy^* tapintattal és lélektani hoz­záértéssel haladó videotré- ning mind izgalmasabbá, ér­dekesebbé vált. Nem fogják elhinni otthon, mondta, hogy még éjjel kettőkor is készül­tünk a másnap reggeli elem zésre. iskolavezetőknek a korszerű video- és számítástechnika világába is. A jövő évben folytatják a vezetéslélektani továbbkép­zést — az igazgatóhelyette­seknek is. Elkezdődött egy igen figyelemreméltó mun­ka, amely a gyakorló veze­tőknek kíván segítséget adni napi munkájukhoz. Az üdvös az lenne, ha majdan a veze­tők kiválasztása előtt is sor kerülne a jelöltek személyi­ség-lélektani vonásainak megismerésére, hogy keve­sebb legyen a konfliktus ve­zetők és beosztottak között. P. G. Rákócziné Balogh Anna, a kisvárdai 3-as számú iskola igazgatónője is gazdag él ményekkel ment haza. Ke mény munka volt a videotré- ning, igazi közösséggé vált a csoport a néhány nap alatt és valósággal sajnálták, hogy véget ért. Békési Levente kisvárdai városi tanulmányi felügyelő elsősorban a máj dani döntésekben való rész­vételhez kapott sok fogódzót és levonta magának: jobban kell önmagunkra figyelni. Ez volt a tanfolyam egyik fontos matívuma számára. Vezetők kiválasztásánál is... Dienes Emil ajaki iskola- igazgatót a kíváncsiság hozta az önkéntes tanfolyamra; egyik legnagyobb élménye volt, hogy találkozott a saját hangjával, amit először ide­gennek érzett, majd a végén kezdett megbarátkozni vele és elfogadni sajátjának. Lá- czai György dombrádi igaz­gató azt emelte ki, hogy a saját „én” találkozott itt a közösség véleményével, ami elengedhetetlen az önisme­rethez, s betekintést adott az^ A házigazda a csönge­tésre kidugta a bo­zontos fejét az aj­tón. A munkaruhát viselő emberek sokat sejtetően el­mosolyodtak, és hangos jó reggeltet kívántak. A házigazda nem akart hinni a szemének. Vado­natúj villanyórát vett ész­re a falnak támasztva. Há­lásan megszorította a két ismeretlen kezét, köszönve a gyors intézkedést. A két férfi azonnal visszahúzta a karját, és munkához látott. Először is colstokjukkal megmérték a gangot övező korlát magasságát és a kö­zös vécé ajtajának fesztá­volságút, majd elégedetle­nül csóválták a fejüket. A házigazda növekvő aggoda­lommal leste, amint a sze­relők futó pillantást vetnek a falból kiálló vezetékekre, és sebesen jegyzetelni kez­denek a magukkal hozott kutyanyelvre. Többször is rosszallóan megrázták a fe­jüket, és a terjedelmes lis­tát, kontárnak bélyegezve a vezetékek beépítöjét, át­nyújtották a házigazdának, akinek rongyos köntöse alól kilátszottak pipaszár lábai. A házigazda ráme­redt az orra alá dugott pa­pírosra, és széttárta a ke­zét. — Ugye, maguk csak tré­fálnak? Vita a taggyűléseken Jelzések T apasztalni, -hogy egyir-e többen igénylik a vi­tát az év végi beszá­moló taggyűléseken. Szíve­sen meghallgatják a -netán kellemetlenkedő, kendőzet­len, olykor fésületlen szó­kimondásokat is. Bizonyá­ra nem csupán azért,, hogy a pártvezetőség jelezze: íme a taggyűlésünk milyen ak- itív volt. Egyre kevesebb a „tisz­teletkört leíró” felszólalás azokon a párttfórumokon. Annál több megszívlelendő és jó szándékú bölcsességet, pártszerű kritikát tapasztal­ni. Figyelmet érdemel: nem a folyosókon, hanem a pártfórumokon hangzottak el ezek. Az egyik falusi tag­gyűlésen egy bölcs paraszt- ember így fogalmazta meg: ha még ezek után is pusz­tába kiáltott szó marad az emberek véleménye, akkor az őszinteség csatornáit el­törni a közöny. Tudom, hiba lenne né­hány taggyűlés őszinte lég­köréből általános következ­tetést levonni, és egyértel­mű minősítést adni. Ugyan­akkor az sem volna helyes, ha figyelmen kívül hagy­nánk a fontos jelzése­ket, amelyeket szívünkkel, eszünkkel fel kell fognunk. Nos, ezekből a jelzésekből szeretnénk néhányra utalni. Egyik az áldozatvállalás. Tévednek, akik kishitűsé­gükben úgy vélik, hogy csökkent a kommunisták áldozatvállalása a háztájis, grnk-s és vgrnk-s szocializ­mus építésének viszonyai között. Cáfolja ezt az idei nehézségek leküzdése, ame­lyekkel sok helyen sikere­sen birkóztak az üzemek, vállalatok kollektívái. Halk szóval, tényeket említve be­széltek róla munkások, technikusok, mérnökök, szö­vetkezeti tagok és mások. A helyi, sok helyen új és a megújulás szándékával választott pártvezetőségek politikáját ugyancsak pró­bára telte ez a kemény esz­tendő, a már-már pusztító téllel, a nehezen bontakozó tavasszal. Az új pártvezető­ségek állták a szilárdsági próbát. Képesek voltak tal­pon maradni, lelkesíteni és meggyőzni is. Pedig nem volt könnyű a nyírbátori növényolajgyárban sem, ahol a vagonba befagyott az alapanyag. Olykor egy-egy üzem leállt és a másik adott munkát az így „munkanél­külivé” vált társaiknak. Volt, amikor kényszersza­badságra mentek a munká­sok, hogy ha majd érkezik alapanyag, akkor szombato­kon, szabad idejükből ál­dozva pótolják az elmara­dást. Papp László a MEZÉP- nél az emberi akaraterőt dicsérte. Tudták: ha talpon akarnak maradni, fél órá­val meg kell hosszabbítani a napi munkaidőt, csak így lehet pótolni a kemény tél okozta elmaradást az épít­kezéseken. Egy másik fontos jellem­zője a taggyűléseknek az emberek, a párt- és a gaz­daságvezetés egymás iránt érzett felelősségének a nö­vekedése. Erről vallott a munkás Szabó Ferencné Nyírbátorban, amikor „be­fogadták” a másik üzem munkásait, s máskor őket segítették ki társaik. Bába Antal, a ramocsaházi Rá­kóczi Tsz pártonkívüli tsz- elnökhelyettese a gazdaság- vezetés nevében a pártta­gok példamutató munkáját, áldozatvállalását köszönte meg. Bagoly Albertné ugyanitt így vallott a tsz és a falu lakosságának jó kap­csolatáról: „bár községünk­ben nincs áfész, nem pa­naszkodhatunk, mert a ház­táji termésének elszállítá­sáról példásan gondoskodott a tsz, s ez a falu hangula­tát jelentősen befolyásolta”. B ajban, gondban ismer­ni meg az igaz bará­tot — tartja a mon­dás. Vonatkozik ez a part­nerekre is. Erre jó példa volt az idei nehéz esztendő. Még alaposabban megis­merték egymást az első vo­nalban küzdő partnerek, a párt- és a gazdaságvezetés. Érezték s megértették, mert józanul felmérték: jobban egymásra vannak utalva. S csak együtt képesek egy irányba húzni a szekeret, mozgósítani a kollektívát. S hogy ez így történhetett, az annak az eredménye, hogy a pártszervezetek belső éle­te, szervezettsége javult. Szigorúbban és következe­tesebben érvényesítik a le­nini elveket, s ennek kisu­gárzó hatása kamatozik. Sok helyen megtanulták, mit je­lent partnernek lenni, s a benne rejlő erőt, lehetősé­geket a közügy szolgálatába állítani. Sok más fontos jel­zés, jelenség mellett ilyen tanulságokkal is szolgáltak eddig az idei év beszámoló taggyűlései. Farkas Kálmán A munkaruhás férfiak nyájasan elmosolyodtak. — Hát persze! Viszont minden jó viccnek ára van! A házigazda fázósan ösz- szehúzta magán a köntö­sét. — Nem szeretem az osto­ba tréfát! Azonnal tegyék föl az órát! Tréfa Az egyik munkaruhás szolgálatkészen biccentett, elővett egy vastag dosszi­ét, és lapozgatni kezdett benne: — Kérem! ön tehát nem érti a tréfát. Nézzük csak! A mai napon nem tud be­menni a kirendeltségre, mi­vel nincs félfogadás. Erre csak holnap kerülhet sor. Ajjaj! Nincs szerencséje! Holnap péntek. Hétfőn vi­szont újult erővel beállhat a sorba, és két-három óra elteltével már kérheti is a felülvizsgálatot. Erre majd kiküldik Karvalyt, akiről mindenki tudja, hogy a legnagyobb rabló a szak­mában. De hát maga dön­tött így. Ezután mindössze negyven napot kell várnia. Na nem azért, mintha Kar­valynak annyi munkája lenne. Hála istennek, egy­re több a jó humorérzékű ember. Ez nála elvi kér­dés. Ezután ön fellebbezni fog a kirendeltség vezető­jénél. Lássuk csak: ez idá­ig összesen három hónap. Ha minden jól mégy, és nem lesz kemény tél az idén, megúszhatja egy ki­sebb megfázással. Ha nem, hát nem. Magának kereste a bajt. Hosszú évek ta­pasztalatán alapuló szerény számításaim szerint jövő nyáron már fűthet, de ak­kor meg már minek, nem igaz? A körzeti orvos ad­digra úgyis szerez magának kvártélyt. Ellenben mi: fel­szereljük az órát, közben elmondunk egy jó viccet, maga, mint humoros ember, fizet és kész ... házigazda, aki még alig heverte ki a múltkori szívroha­mot, melyet a tatarozás so­rán kapott, odaadta utolsó kétszáz forintját a szere­lőknek, akik késlekedés nélkül megették a hibala­pot, és helyére tették az órát. A házigazda azonban, akinek szúrós tekintetéből rögtön látni lehetett, hogy nem érti a tréfát, nem ne­vetett velük. Adamecz Kálmán ____________________________)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents