Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-09 / 288. szám
1985. december 9. Kelet-Magyarország 3 a vízügyi igazgatóság igazgatója A kertbarátok megyei titkára, Varga Ferenc több kérdést juttatott el hozzánk. Az egyik: az Ér-csatorna part menti területét kötelesek-e átengedni a tulajdonosok az igazgatóságnak, kap- hatnak-e ezért térítést? — A vízügyi szervek jogosultak a folyók és vízfolyások mentén a parti sávot szakfeladataik (mérések, karbantartási munkák stb.) ellátása céljából használni. Az ilyen ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) tűrni tartozik, hogy a vízügyi szervek ellássák szakfeladataikat, ingatlanán keresztül a víz partjához bejárjanak és ott közlekedjenek. E jog gyakorlásáért nem jár térítés, ha azonban az ingatlan rendeltetésszerű használatát lényegesen korlátozná, akkor a tulajdonost megfelelő kártalanítás illeti meg. Beültethetik-e a vízügyi igazgatóság által igénybe vett területet, illetve kiszedetheti-e azt az igazgatóság, ha a csatorna karbantartása megkívánja? — A parti sávban (folyók- nál — a Duna, Tisza, Dráva, Körösök, Bodrog — 10—10 méter, a fel nem sorolt folyók és a vízügyi szerv kezelésében lévő vízfolyásoknál 6—6 méter, egyéb vízfolyások mindkét partján legfeljebb 2—2 méter) általában rét- és legelőgazdálkodás folytatható. Engedélyezhető a folyók parti sávjának kivételével a sáv meghatározott részén szántóművelés is, ha az nem akadályozza a vízügyi szakfeladatok ellátását és nem veszélyezteti a meder épségét. Az engedélyhez a tanács mezőgazdasagi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve és a vízügyi igazgatóság egyetértése szükséges. Kérdezte a kertbarátok megyei titkára, hogy kivághatók-e a régen telepített fák engedély nélkül, iekaszálható-e a terület növényzete, tárolhat-e a part menti tulajdonos ládákat, oszlopokat, kell-e engedély ahhoz, hogy öntözéshez, permetezéshez vizet szivattyúzzanak, lehet-e kerítést építeni a csatornapart mellett, s létesíthet-e utat a part menti tulajdonos gépkocsi bejárásához? A part menti sávban nem szabad fát ültetni, s a vízügyi igazgatóság felhívására a tulajdonosnak az ott lévő fákat is el kell távolítani. Ha a tulajdonos lekaszálja a füvet, rendelkezhet azzal. Nem tárolhat ládákat és oszlopokat, sőt ha van ilyen, el kell távolítani a part menti sávból. A vízkivételhez engedélyt kell kérni és minden gazdasági évben megismételni, hiszen a kivehető víz- mennyiség a vízfolyás kapacitásának lekötöttségétől függ. Kerítést a partéltől számítva hat méteren kívül lehet létesíteni, s ugyanez vonatkozik az út létesítésére is. Azt írja a kertbarátok megyei titkára, hogy négy éve létesítettek a csatornaparton egy vízmérőt, s kérdése: miért volt erre szükség? — Ügynevezett vízmérő helyet, vagy szakmai nyelven kifejezve vízhozam-nyilvántartó állomásokat azért építünk, hogy folyamatosan rögzíteni tudjuk az adott szelvényen átfolyó vízhozamot, számítani a vízmennyiséget. Ez a tervszerű, céltudatos vízgazdálkodás alapja. Ehhez általában burkolt mérőszelvényre van szükség. A 10—15 éve megépített szelvényeket folyamatosan felújítjuk, sőt korszerűsítésre is sor kerül néhány ilyen szelvényben, mint ahogyan ezt a kérdező is látta a IV-es számú főfolyáson Leveleknél. Igaz-e. hogy Szabolcsvcresmar- ton kikötő épül? — kérdezi Kovács Pál kisvárdai olvasó. — Az igazgatóság a Tokaj —Komoró Tisza-szakasz folyószabályozási műveinek építését megkezdte és a VII. ötéves tervben is folytatja, amely a hajózás feltételeit megteremti. A komorói kikötő megépítését pénzügyi okokból egyelőre el kellett halasztani. Látom, hogy rendszeresen kaszálják a Lónyai-csatorna partját. Szeretném tudni, hogy lehet ilyen partszakaszt bérbe venni — kérdezte P. János Keme- eséről. — Igazgatóságunknak fontos érdeke az árvízvédelmi töltéseken, csatornák, tározók mentén megtermő fű rendszeres lekaszálásának és ezáltal gyommentességének biztosítása. Ezt a területek bérbe adásával tudja megoldani. A bérlő kötelessége a fűállomány betakarítása s ezzel jogot szerez a termés hasznosítására. Elsősorban azok részére célszerű ilyen területet juttatni, akik háztáji gazdaságukban állattartással foglalkoznak. Az igazgatóság természetesen saját dolgozóit előnyben részesíti az elosztásnál, de van lehetőség arra, hogy őket követő sorrendben kívülállók is bérleti szerződést kössenek. Gyakran látom, hogy üdülőhe- lyeken elkerítik a vízpartot, néhány ember magánpartot csinál magának. Miért tűrik ezt el? — kérdezi Kukucska Antal Nyíregyházáról. — Sajnálatos módon az utóbbi időkben elszaporodott az ilyen esetek száma, annak ellenére, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések előírják a vízfolyások, tározók stb. mentén a szabad megközelítés és karbantartás lehetőségének, az úgynevezett „kezelői sávnak” a biztosítását a vízügyi igazgatóságok részére. Semmi eset re sem szabad eltűrni az ezzel ellentétes gyakorlatot és az igazgatóság a rendelkezésére álló jogi eszközökkel mindent elkövet és el fog követni azért, hogy a rendellenes állapotot megszüntesse. Megyénk legfiatalabb városa január 1-től Tiszavasvári lesz. Itt található Szabolcs-Szat- már legnagyobb vállalata, a Tiszavasvári Alkaloida, amely évi 3 milliárd forintos termelést valósít meg. Egy ófehértói panasz tanulságai Hol ebédelhet a neveld? Elkeseredett hangú levelet kaptunk Kovács Lászlóné ófehértói nevelőtől, iskolaigazgató-helyettestől. Harminc éve pedagógus, igyekszik legjobb tudása szerint dolgozni, nagyon elfoglalt, olykor annyi ideje sincs, hogy tisztességesen megebédeljen. Ezen kívül a férje rokkantnyugdíjas, s van egy középiskolás gyermekük is. Azt kérte, hogy a maga és a családja részére két adag ebédet hazavihessen a napközi konyhájáról, heti három alkalommal'.' De ezt a helyi tanács elnöke és az alig egy éve alakult Gamész vezetője nem engedi. Ugyanakkor az orvos, az asszisztensnő és a gyógyszerésznő elviheti mindennap. Ezt igazságtalannak tartja... Felemás gyakorlat „Reggel 7,30-tól az iskolában vagyok, s este 6-kor térek haza. Tanítok délelőtt és délután, közben az igazgató- helyettesi teendőket is ellátom. Vajon mikor főzhetek, mikor szerzem be hozzá a nyersanyagot? Férjem rokkantnyugdíjas, fiaim középiskolába jár Nyíregyházára. Nem szégyellem bevallani. hogy sokszor ebéd nélkül dolgozom ...” — írja. A továbbiakban még hozzáteszi: azért nem engedélyezik az ételt hazavinni, mert „nem bírja a konyha kapacitása, illetve az edénnyel bevinné a fertőzést”. Milyen szempontok szerint járulnak hozzá az étel hazaviteléhez, vagy megtiltásához Ófehértón? Ha a gyermekek érdeke diktálja, hogy ne tegyék általános gyakorlattá az ebéd hazávitelét — amit telies mértékben meg lehet érteni — miért tesznek kivételt, illetve’miért nem tesznek kivételt a Kovács Lászlóné esetében, ahol a humánus szempontok elsőbbséget kívánnak — a ráadásul felemás módon értelmezett — gyakorlattal szemben. Ezekre kerestük a választ, bár Kovács Lászlóné panaszának jogosságát aligha szükséges bizonygatni. Az iskola Igazgatónője, Dankó Mi- hályné osztozik a kolléganő sérelmében, s úgy véli, a tantestület valóságos hátrányos helyzetbe kerül az étkezést illetően, korgó gyomorral kénytelenek néhányan tanítani, akiknek nem, vagy igen kevés idő jutna a gyermekekkel együtt a napközi ebédlőjében elfogyasztani az ebédet. Eddig az igazgató döntött arról, hogy kinek enahet EMBERE Á fenyőliget gazdája A tél eleji hó már olyan távoli emlék, mintha a tavasz közelegne. A csalóka képzeletet élteti a meleg napsütés is, egyedül a rügyek alszanak mindenfelé, így a Tarpa környéki erdőkben is. A fenyvesek azonban zöldek, közülük egy huszon- valahány hektáros jó fél évtizede már a karácsonyra valót szolgálja. Felelős gazdája Bardócz József, az Esze Tamás Termelőszövetkezet erdészeti ágazatának vezetője. — Nem kimondottan karácsonyi fenyőnek telepítettük az egészet, hanem inkább kettős hasznosításúnak — mondja az erdészek zöld „egyenruháját” viselő férfi. — Dupla tőszámot ültettünk, így aztán amíg fenyves nem válik belőle, addig ritkítgat- juk, abból lehet díszíteni a szentestére. Ev közben is hasznot hajt a fenyőliget, mert amit az aljáról levagdosunk, azt elviszik a koszorúkészítők. — Hová szállítanak ezen a télen? — Nagyközségünk teljes sllátását vállaltuk. Korábban távolabbi vidékek is kaptak a tarpai erdőből, de ahogy idősödik az ültetvény, úgy válik egyre kisebbé a hozam, mert nyurgulnak a fácskák. — Mikor kezdenek hozzá a kivágáshoz? — Nem sietjük el, hiszen van még idő. Különben ilyen meleg időben vétek is lenne hozzányúlni, mert egy hétig se nagyon tartana el. Az az igazi, amikor teljesen felfagy és mindent beborít a hó. Reméljük, hogy a hét végén, a következő hét elején hozzá tudunk fogni. — Személy szerint mit kedvel inkább? A lucot, vagy az ezüstöt? — A házam előtt ezüstfenyő van, ez gondolom elegendő válasz. Lassabban nő, az idén is csak fél méterrel lett hosszabb, de valahogy mutatósabb, mint a luc. Szebb a formája is. — Méretre? — Amit mi feldíszítünk, nem nagyon szokott egy méteresnél nagyobb lenni, mert a családban többen nem ehetnek édességet. De nem is ez a lényeg. Szép legyen, és meghitt a hangulat. Attól boldog a karácsony. É. S. gedi'k meg — méltányossági alapon — az étel hazavitelét, de október elseje óta a Ga- mesz, ez a furcsa nevű — az iskola gazdasági ellátását végző szervezet — a joggyakorló, s ennek a vezetője kezében van — az igazgatónő szerint — a döntés kulcsa. Az ebédidő védelmében Beszéltünk Balogh József községi tanácselnökkel is, aki először arra utalt: el- sősarban az iskolás gyermekek zavartalan étkeztetése érdekében szüntették meg az' igen elterjedt ebédhazavitelt. Ez odáig elment, hogy majd minden nevelő haza akarta vinni az ebédet, ami különféle félreértésekre adhat okot, nem kívánatos gyakorlat. Ezért mindenkinek megtiltották a hazavitelt, de ideiglenes jelleggel a levélben is említett egészségügyi dolgozóknak, akik a közeli községek gyógyító munkájában is részt vesznek, engedélyezték. Ez csak időleges és meg fogják szüntetni számukra is ezt a kedvezményt. Kovács Lászlóné esetében viszont a tanácselnök önkritikusan megállapította, humánus szempontok miatt újra megvizsgálják az ügyet és igyekeznek megoldást találni... A nevelőket viszont arra szeretnék insprirálni, hogy a napköziben étkezzenek a gyermekekkel együtt, hisz annyi időnek kell lenni, az étkezés idejét senki nem veheti el a pedagógusitól sem. Megszívlelendő tanulságok Megkérdeztük a panaszról Leskovics Józsefet is, a megyei tanács vb művelődési osztályvezető-helyettesét, aki egyértelműen a humánus elbírálás mellett foglalt állást, azaz Kovács Lászlóné esetében minden amellett szól, hogy engedélyezzék az étel hazavitelét. Egyébként a helyi szervek döntésére bízták az elbírálást, de a követendő valóban az, hogy csak indokolt esetben járuljanak hozzá az étel hazahordásához. Ebben az esetben a feszültséget, az igazságtalanságot elkerülhették volna Öfe- hértón, ha nem teremtenek felemás, félreérthető helyzetet. Remélhető, ezt minél előbb sikerül kiköszörülni és elcsitul a vita, kialszik a parázs az ebéd körül, amelynek tanulságát érdemes megszívlelni. Páll Géza © KÉRDÉSEIRE IfTIlUi ill dr. Szlávik Lajos Téli foglalkoztatás Megyénk sok termelőszövetkezetében gondot okoz a tagság téli foglalkoztatása. Ahol lehet, melléküzemágak szervezésével próbálnak ezen segíteni. Az utóbbi néhány évben jó néhány tsz-ben alakultak ipari kisüzemek, ahol jórészt cipő, valamint ruházati cikkeket, illetve vasipari termékeket gyártanak. Szabolcs-Szatmárban eddig 18 üzem jött létre ipari, illetve mezőgazdasági szövetkezet kooperációjával. Az együttműködés lényege, hogy a tsz embert, s helyet ad, az ipari szövetkezet pedig megrendelésekkel, esetleg gépekkel, valamint szakmai irányítással segíti a munkát. A kezdeményezés bevált. Bizonyítja ezt, hogy újabb, hasonló kooperációs üzemek alapítására keresik a lehetőséget a megyében. Titok? Nem először értesülhet- ■ tünk a minap árdrágításról (arról, hogy egy szerződéses üzemeltetésű boltban önkényesen, a megszabott árnál jóval maga- sahbarjL akarta értékesíteni a bámul ~ nos, az ellenőrök igen gyakran lepleznek^ le hasonló próbálkozásokat. Engem nem is ez lepett meg túlságosan, hartem az, hogy — mint olvashattuk — az illető kereskedő nem tudta igazolni, honnan került ez a déligyümölcs a boltjába. Sőt: túl azon, hogy számlája nem volt róla, de még elárulni sem volt hajlandó, ugyan kik segítették hozzá a kurrens áruhoz. Mondom, az árdrágítás nem lepett meg, ez az utóbbi kijelentés azonban annál inkább. Mert — miként arról dicséretes gyorsasággal értesülhettünk a televízió Hétvége műsorában, ahol már szombaton kora délelőtt kommentálták az esetet —, várhatóan példásan megbüntetik a magáról megfeledkezett kereskedőt, sokan arra is kíváncsiak lennének: vajon kiderül-e, ki, vagy kik és milyen ellenszolgáltatásért tették lehetővé az árdrágítást azzal, hogy tetemes mennyiségű déligyümölcsöt vittek ebbe a boltba. Jó volna, ha ebben az esetben — de máskor is, például nyáron a sörellátásnál — az illetékesek rábírnák az árdrágítót, az „ügyes” kereskedőt annak felfedésére, kik is az áruellátás „anonymu- sai”, vagyis arctalanjai, akik azért valahol léteznek, méghozzá nem is olyan rosszul léteznek, s elégedetten dörzsölik a markukat, még csak attól sem kell félniük, hogy megbüntetik őket, hiszen a bolti kereskedő hallgat, mert ha nem, akkor — szerintük — megnézheti magát később. Ez pedig annyit jelent, hogy a jövőben nem teszik le a sörösládát, meg a banános- kartont, hanem viszik egy házszámmal odébb. Hát én rájuk volnék igazán kíváncsi, mert nélkülük lényegesen kevesebb gátlástalan visszaélés történhetne — a pultoknál. A. S.---------------------------y
