Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET Erkölcsi igazsága időtlen Németh liszté: Galilei című drámájának bemutatója dar — külön minidrámája. Gazdag a leltár A szatiiu Kölcsey-bútorok a sz; Minden színháznak szüksége van a megméretésre. Saját erőinek, lehetőségeinek — korlátainak — tisztázására. Elsősorban önmaga számára. Ez valahol a közönséggel, a színházbarátokkal való kapcsolat egyik lényeges fogódzóját is jelenti. Igazában ez történik minden alkalommal, amikor felgördül a függöny és elkezdődik az előadás. Mégis e mindennapos megméretés mellett, vagy azon túl, kell hogy legyenek egy- egy színházi évadban olyan művészi, eszmei célpk, amelyek az átlagosnál nagyobb figyelmet, erőkoncentrációt, kollektív munkát kívánnak, s amelyek kockázatával is számolni kell, ha netán a művészi szándék és a megvalósítás színvonala között nincs teljes összhang. A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház társulata az évad egyik nagy vállalkozásaként tűzte műsorra és mutatta be november 30-án este Németh Lászfló Galilei című drámáját, melyet a magyar és világirodalom e kiemelkedő alakja alkotói korszakának második periódusában int. (VII. Gergely, Huszt János, Galilei, II. József.) A Galileit 1953-ban írta Németh László, népünk, társadalmunk olyan korszakában, amúkor a politika, a hatalom torzulásai nem kedveztek az igazság kimondásának, amely pedig Németh László szerint is — a közösség érdeke, „hisz ez az a lámpás, melynek fényénél helyes irányba tud menni.” Galilei igazságát össze lehet foglalni egy rövid mondatban: a föld forog. Ezt azonban nem hirdethette nyíltam, ment ez alapjaiban rendítette volna meg a hitre épült egyházat és annak világhatalmát. A nagy tudós sok testi és lelki szenvedés után, a poklok bugyrait megjárva — barátaira is hallgatva — végül kénytelen megtagadni tudományos tanait. De a hatalom a szadizmusig elment, nyilvánosan kény- szerítette ki esküjét az „eltévelyedésről”, emberi méltóságában, erkölcsiségében alázta meg Galileit, aki nehezen ad önmaga számára felmentést. Valójában nem oldja fel önmagát, de tovább kell élnie, hogy a tudomány hasznára váljék. Felismerése, hogy tulajdonképpen ő nélküle is tovább képes haladni a maga útján a tudomány újabb igazságok feltárása felé, még tovább növeli belső, lelkiismereti, erkölcsi konfliktusát. Csendes Szigeti András és Blaskó Balázs (Elek fotó) kiballagása a színről egy nagy tudós drámájának kimondhatatlan fájdalmát, magányát, mementóját hagyja a nézőre... Németh László Galileijét 1956-ban mutatta be a Katona József Színház Gellért Endre rendezésében, Galileit Bessenyei Ferenc alakította. Azóta nem játszották a történeti drámát, amely külön jelentőséget ad a nyíregyházi színház bemutatójának. Léner Péter 'igazgató, Jászai- díjas rendező a Németh László-! szellem mély tiszteletében és annak igézetében vitte színre a drámát. A szükségessé vált húzások — rövidítések — a feszességet, a drámaiságot szolgálják. A rendezés a mű gondolati, érzelmi értékeire hagyatkozva komponálta meg a dráma különböző dimenzióit, amelynek végső kicsengésében az a törekvés is kiérezhető, a főhős — bár önmaga szemében erkölcsileg elbukik — valójában a közösség, az utókor szemszögéből nem marasztalható el a hatalommal való megalkuvás miatt. Nem egyenlő erők küzdeméről volt szó. A dráma első része kissé epikusán, már-már szürkén csorgadozik, idillikus hangulat is beszüremlik a képbe, melyet Castelli apát megjelenése élénkít fel. Az első igazi nagy jelenet Galilei — Szigeti András — és Castelli apát — Blaskó Balázs találkozása, majd Maculan páter — Csikós Sándor megjelenése. Sajnos mindezek ellenére a dráma első része a vártnál visszafogottabb, kevésbé érzékelteti a lappangó feszültséget, a vészjós drámai szituációt, amely a küszöbön áll... A darab igazában a második résztől kezd élni, s ragadja magával a nézőt. S ha addig úgy éreztük, „csupán” a gondolati, a belső látványosság, az értelem izgalma és varázsa tart fogva bennünket — mintsem a színpadi hatás — a második részben a szó színházi értelmében is magával ragadó drámai játék tanúi lehetünk. A drámai szituáció önitönvénye is tovább gördíti, felpörgeti a cselekményt, amelyet a rendezés a drámán belül — Galilei és a Szentszék bírái közötti konfliktus kibontása mellett — olyan ellenpontozással is felerősít, mint Bar- berliini bíboros — Bárány Frigyes Jászai-díjas— és Ma- eulamo páter — Csikós Sánamely természetesen a műbőrt adódik, de kiváló színészi munkával az előadás egyik feledhetetlen élményével ajándékozza meg a nézőt. A fő figyelmet természetesen mindvégig Galileire irányítja a rendezés, életének e drámai ívét az ábrázolás belső művészi eszközeivel éri el a rendező és a darab főszerepét játszó Szigeti András. Amikor a bemutatót megelőzően az előadásról beszélgettünk Léner Péterrel, azt mondta többek között a Galileiről; ez egy olasz tudós drámája kelet-közép-európai környezetben, s találóan jegyezte meg a rendező, azért is örökké időszerű, mert egy kicsit valamennyien Galileik vagyunk, akiknek meg kell küzdeni az igazságért. Ezért is maradt időszerű Németh László drámája, amely elgondolkoztat — a színház eszközeivel természetesen szórakoztat is — végső hatásában mégis tovább gondolkodásra, állásfoglalásra késztet mindenkit, aki azt friss szellemmel éli meg. A dráma színrevitele — a rendezőn kívül, vele együtt — a legnagyobb feladatot a főszerepet játszó Jászai-díjas színművészünknek, Szigeti Andrásnak jelentette, akinek Sikerült megbirkózni a nagy művészi feladattal. Saját stílusán belül maradva, azonosulni tudott Galileivel, a drámai szituációk érzelmi változásait belső művészi eszközökkel keltette életre. Talán esetenként a kelleténél kicsit csöndesebben, halk szavúb- ban. Az előadás több kiváló színésznek nyújtott lehetőséget sajátos művészi képességei, tehetsége kamatoztatására. Csikós Sándor Maoulamo pátere és Bárány Frigyes Jászai-díjas Barberini bíborosa, csakúgy mint Blaskó Balázs Castelli apátja az előadás hangulatának, hőfokának meghatározó elemét alkotják. A toszkanai követ szerepében Safranek Károly új oldaláról mutatkozott be, kár, hogy kissé mérsékeltnek érezzük arisztokratizmusát. Darabbeli felesége — Saárossy Kinga — nem csak kellemes jelensége a drámának, meleg tónusú játékával az érzelmi paletta 'egyik figyelemre méltó alakja. A többi szereplő a lehetőségek keretein belül mozog: — Simor Ottó Jászai- díjas, Hetey László, Stettner Ottó, Horváth István, Pan- kotay István, Schlanger András, Farkas Ignác, Vajda János. Figyelmet érdeméi az írnok — Mátrai Tamás — és a követné szolgálóién ya: Mester Edit. A darab szereplői voltak még: Vajda János, Gados Béla, Fábián József, Teizi Gyula és Katona Zoltán. Csányi Árpád Érdemes művész — mint vendég — egyszerre alkotott korhű és modem díszletet, erősítve a dráma kontraszt hatását a háttér, a környezet hangulatának aláfestésével. Mialkovsz- ky Erzsébet Érdemes művész — mint vendég — talán a Niocoliini követ első részben látott öltözetét kivéve — jól érzékeltette a szereplők .társadalmi és jellembeli sajátosságait kosztümjeivel. A dráma dramaturgja Vend András vortit, zenéjiét Palásti Pál állította össze. A Galilei bemutatóját nagy tapssal honorálta a premier közönsége. Érdemes volt a nagy művészi feladatot vállalni, önbizalmat adhat és további igényes művészi teljesítményekre ösztönözheti a társulatot. Vahot Imre jóvoltából fennmaradt egy rajz Kölcsey Ferenc kúriájáról, amely az épület hátsó, udvarra néző részét ábrázolja. De milyen lehetett belülről, milyeh tárgyak vették körül a költőt? Milyen volt az a mindennapi mozgástér, amelyet kúriája, birtoka határolt körbe? Ezekre a kérdésekre prób állhatunk választ keresni egy 1854-es hagyatéki leltár segítségével, amely a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár iratai között lappangott hosszú évtizedekig. A hagyatéki leltár Kölcsey Ádámné, született Szuhányi Jozefina összes ingó és ingatlan vagyonát vette számba. Szuhányi Jozefina 1823-ban Kölcsey Ferenc testvéröccsé- nek, Ádámnak lett a felesége, aki az új asszonyt a testvérével közösen birtokolt kúriába vitte, ahol egy fedél alatt éltek mindnyájan. Ezen a helyzeten Kölcsey Ádám korai, 1827-es halála sem változtatott. Miután Kölcsey Ferenc egész vagyonát Kölcsey Ádám- néra és fiára, Kálmánra hagyta, szinite teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a Kölcsey Ádámné vagyonáról felvett hagyatéki leltár Kölcsey Ferenc egykor volt vagyonát illetve háza berendezési tárgyait tükrözi. Szuhányi Jozefina vagyonáról azért készült részletes leltár, mert végrendeletében talános örökösnek Ober Károlyit, fia egykori neve jelölte meg. Ezt nem aka tudomásul venni a rokomx megtámadták a végrendel Ennek iratai őrződtek mi ezáltal nyílt lehetőség hogy bemutassuk Kölcsey renc szűkebb környezetét. Hogy mennyi földterül gazdálkodott a kölltő, erre laszt kaphatunk egy 1837 rán kelt leveléből „ ... tokom ... nem lenne e kát száz hold erdőnél, hatvan hold gyümölcsösm öltödfélszáz szántó és ka földnél”. Az öccse által sz Iáit gazdaságot rendbe 1 és megfontolt, semmit kockáztató gazdálkodássá gyarapított is rajta. Talá zel magyarázható, hogy szonylag nagy eltérés n kozik a hagyatéki leltár i és a fent említett levélr között, ugyanis a hág} leltárban 184 hold szán hold gyümölcsös és ka valamint 145 hold erdő , letesen kivágott átlapo vétetett számba. A Kölcsey-kiúria Sza cseke főutcáján, a mai r lődési ház telkén állott. . hat ablakával az utcára r a kúria bejárata a keni volt. Egy kisebb fajta te ról az előszobába, onna ebédlőbe Jöhetett jutni ebédlőből balra a költő c zószobája, jobbra háló; jána'k ajtaja nyílott. Ezt rom utcára néző hely lakta Kölcsey, az udvari tust pedig a család. A le következő helyiségeket számba a lakóházban: e ba, 3 szoba, könyvtárszc kamra, speisz. A kúriáv telken állott még egy c ház, egy istálló, egy hízói sövénygóré, valamint ga: gi épületeikkel jelzett mény, amelyekben külc típusú szállítójárműve ekék állottak. A szobák berendezé: nem is fényűző, de szeré módról árulkodnak, fő második szobáé, amely ben az ebédlő, részben salgó szerepét látszott b ni. Már jelen vannak a tozott és furnírozott bi de mellettük ott vannak tett bútorok is. A konyhai eszközök« Páll Géza iPlPÄSpÄPl Szom báli galéria Üres az erdő és az út, hó tükröződik mindenütt, s a hóra varjak árnya hull, egy-egy csapat ha fölrepül. A szembe fordított tükör minden árnyat magába fal. Eltűnt a vakond-arcú rög száz tűhegy-harapás alatt. Üresen korúdul a határ, egyetlenegy öreg szekér gördíti az eget odább, pedig a ló egyet se lép. Nem jelzi semmi az utat, eltévedtünk, a rémület, mint aki semmit se akar, csupán önmagára figyel, Oláh János: Tél Csizmadia Attila: Zúzmarás fák
