Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
1985. december 7. Kelet-Magyarország 3 Köszönti nemcsak önmagmknak IRTA: DR. BÁNYÁSZ REZSŐ ÁLLAMTITKÁR, A MINISZTERTANÁCS TÁJÉKOZTATÁSI HIVATALÁNAK ELNÖKE □ ecember 7-e, a magyar sajtó napja, valamennyiünknek családi ünnepünk, akik a tömegtájékoztatás munkájában bármilyen poszton és bármilyen szinten részt veszünk. Az első legális kommunista lap, a Vörös Újság megjelenésének évfordulóját választottuk ünnepünkül, azt is kifejezve ezzel, hogy a szocialista Magyarország tömegtájékoztatása a Vörös Újság — és általában a haladó magyar sajtó — örökösének vallja magát. Ez az örökség a kötelezettségek egész sorát rója ránk. Mindenekelőtt hazánk és népünk boldogulásinak, pártunk politikájának szolgálatát, az általános emberi és a sajátosan magyar értékek őrzését, illetve gyarapítását, s nem utolsósorban a szakmánk iránti alázatot és felelősséget. Az utóbbi negyedszázadban — pártunk irány- mutatása alapján — kikristályosodtak azok a tájékoztatáspolitikái elvek, amelyek meg kell, hogy határozzák tevékenységünket. Közülük legalapvetőbb annak a politikának az elfogadtatása, népszerűsítése és támogatása, amelyet a szocializmus magyarországi megvalósítása motivál a legérzékletesebben. Ezzel szorosan összefügg — és nem kevésbé jelentékeny —, hogy a társadalom politikai és erkölcsi értékrend- szere összekapcsolódást folyamatát segítendő, értékőrző-értékteremtő feladataink is vannak. Azt pedig a legtermészetesebb követelménynek fogjuk fel, hogy mind párt- és állami-kormányzati vezetésünk, mind pedig a hazai közvélemény elvárja a hiteles, gyors és pontos tájékoztatást, honfitársaink határozott eligazítását a hazai és nemzetközi események nem ritkán igén bonyolult szövevényében. Jólesik leírni ebből az ünnepi alkalomból is: a magyar tömegkommunikáció egésze általában megfelelt és megfelel az elvárásoknak. Ennek bizonyítékát látjuk abban, hogy a sajtó, a rádió és a televízió változatlanul élvezi hazánk polgárainak bizalmát. A különböző jelentős párt- és kormányzati fórumokon gyakorta ejtenek elismerő szavakat a sajtómunkáról, s a kapott új feladatokban is az elismerés fejeződik ki. Az írott és elektronikus sajtó kelendőségéből, abból, hogy a felnőtt lakosság 90 százaléka onnan meríti információinak java részét, az újságolvasók, a rádióhallgatók és a televíziónézők megbecsülését olvashatjuk ki. A magyar tömegkommunikációra vonatkozó adatok, persze, saját felelősségünkre is intenek. Az, hogy a hazánkban nyilvántartott több mint hárommillió családnak van rádiója, és csaknem mindegyikének televíziója, és a több mint ezer- hétszázféle sajtótermék összpéldányszáma megjelenésenként meghaladja a 10 milliót, figyelmeztet: korra, nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül a magyar társadalom egésze figyel szavunkra, sőt, határainkon túl is visszhangja van közléseinknek. A magas elvi és szakmai szintet is megkövetelő, hiteles, pontos, gyors és egyben nyílt tájékoztatásunk a kezdeményezés lehetőségét biztosítja számunkra, olykor politikai céljainkat segítő nyilvános viták formájában, amelyek — alkotmányos kereteinken belül — nézeteket is ütközni engednek lényeges társadalmi és politikai kérdésekben. Ezek a viták — és általában sajtónk tevékenysége — nemcsak a valóság pontosabb, hitelesebb tükrözését segítik elő, hanem hozzájárulnak politikai döntéseink előkészítéséhez, illetve azok társadalmi visszhangjának visszacsatolásához is. E családi ünnepen az illendőség is megkívánja, hogy bár az elismerés és a köszönet a tömegkommunikációban dolgozó sok ezer ember mindegyikének szól — szerkesztőségi és kiadó segédszemélyzetnek, technikusoknak, nyomdászoknak, terjesztőknek, műszaki szakembereknek, vagyis mindenkinek —, külön is megemlékezzünk a derékhadról, újságíró-társainkról, akik tollal, mikrofonnal vagy kamerával végzik egyáltalán nem könnyű, felelős munkájukat. A Kossuth Lajosok és az Ady Endrék, a Móricz Zsigmondok és a Kosztolányi Dezsők, a Rózsa Fe- rencek és a Mihályfi Ernők mai követői ők. Nagy elődök nemes és nehéz örökségének továbbvi- Vői. A nemzet és a haladás, a harcosság és az igazmondás, az eszmei elkötelezettség és nyelvünk tisztaságának védelme egyaránt ehhez az örökséghez tartozik. Nem könnyű hát méltó utódnak lenni! És a feladatok sem apadnak — inkább gyarapodnak —, amint telnek az évek. Talán minden korábbinál bonyolultabb körülmények között nekik, újságíróknak — dolgozzanak bár az írott sajtóban, azMTI- ben, a rádióban vagy a televízióban — kell hiteles, igaz képet rajzolniuk a világ és dolgaink állásáról, s ugyanakkor mozgósítaniuk is a társadalmat nagy feladataink végrehajtására. osztolányi írta egyszer: „Meggyónni I — önmagámnak is — nehéz, hogy a nyomdafesték részegséget okoz, nekem, aki régóta írok. De a vallomás megtisztít. Becsületesnek érzem magam, hogy ily szókimondó vagyok, és nem játszom az olcsó játékot, mint akik penészes diplomáciával azt állítják, hogy az írásnál fontosabb egy szivar, és rögvest epesárba esnek, és hasgörcsöt kapnak, mihelyt valaki véletlenül tovább lapozza írásaikat... Mert kényelmes felelőtlenül élni... nem állani teljes lélekkel a felelősséget azért, amit mívelünk”. Ha kívánhatunk önmagunknak és minden tisztelt olvasónknak valamit ezen a családi ünnepen, úgy hadd kívánjam azt, hogy a felelőtlen lét kényelme kerüljön tőlünk minél távolabb, és azért, amit olvasóink érdekében mívelünk, álljuk teljes lélekkel a felelősséget. •• Önállóan könnyebb A névjegyen újra VULKÁN A történet igaz: hétfőn jött a német kereskedő, rajzokat hozott. Utazott tovább, ezért azt kérte, pénteken, amikor visszajön, nyilatkozzanak: tudják-e gyártani a rajzon szereplő öntvényt. Négy nap múlva kész mintadarabbal, árajánlattal várták. Ez a példa jelzi azt a rugalmasságot, amit a kisvár- dai /ulkán Öntödei Vállalat tanúsít az exportmegrendelések megszervezésében. így már érthető, hogy a néhány évvel ezelőtt első tőkés exportterméket, a csapszekrényt jelenleg 150 féle öntvény követi, mintegy hárommillió márka értékben. Gazdag termékskála Kevesen tudják, hogy az ország legnagyobb szürkevasöntödéje található Kisvár- dán. Az egyedi darabok kézi formázásától a nagy sorozatú, korszerű gépi öntésig terjed a skála, amivel a megrendelők rendelkezésére állnak. A Vulkán híre korábban az öntöttvas radiátorok és a különféle satuk gyártásával terjedt. Azonban a vállalat ettől jóval szélesebb gyártmányszerkezetet kínál, többek között innen kerülnek ki az automata mosógépek ellensúlyai, a vasútnak féktus- kókat gyártanak, a Borsodi Ércelőkészítő Műnek rostélyokat, hőerőművi őrlőkalapácsot formáznak az évi 25 ezer tonnás kapacitásból. A Vulkán név hivatalosan csak január óta szerepel, hiszen korábban az Öntödei Vállalat egyik gyára volt a kisvárdai. Csakhogy a tíz gyárral rendelkező országos' vállalatot megszüntették, önállóvá tették a gyárakat. így „vették vissza” a régi nevet, hiszen a Vulkánt 1921-ben alapították. — Megszabadultunk egy csomó kötöttségtől, nagyobb lett a döntésszabadságunk, eredményesebben gazdálkodhatunk — foglalja össze az önállóság tapasztalatait Csehi István főkönyvelő. Ennek egyik példája a szépen bővülő tőkés export. Ehhez pedig gyorsan, megbízhatóan kell dolgozni, a minőségi követelményeknek eleget tenni, hiszen erős a kon- kurrencia a nyugat-európai országokban. — Meg kell keresni azokat a kis réseket, ahol a piacon hiány van — adja meg a vállalati magatartást Csehi István. Ugyancsak a piacra orientált magatartást tükrözi a belföldi termelés. Valamikor az öntöttvas radiátorok képviselték a meghatározó arányt, ma pedig igyekeznek más termékeket is felsorakoztatni melléje. Sőt, még az is megesik, hogy más öntödének adnak át munkát, mert annyi a megrendelésük. Ez utóbbi a vaskohászat és öntészet világméretű válságát emlegetve ugyancsak meglepő. — Mi most nem érezzük a világon lezajló válságot, de feltétlen szükséges a rekonstrukció ahhoz, hogy a jövőben is versenyképesek legyünk — fogalmazza meg Kovács Zoltán igazgató. Forró vassal dolgozni ma is nehéz munka. vártak, hogy majd egyszerre végeznek el minden jelentősebb munkát. Csakhogy akkorra, mikor Kisvárda került volna sorra, elfogyott a pénz, következett az önállóság, így bizony a maga erejéből nehezebb a változtatás. Pedig voltak szép tervek, az öntött- vasradiátor-gyártás rekonstrukciójára, tárgyaltak az öntöttvas kazánok gyártásának hazai meghonosításáról. — Most más programot dolgoztunk ki — folytatja a magyarázatot a főkönyvelő. — A régi baromfikeltető épületét vettük meg, ahol az elektromos főzőlapok gyártását, illetve szerelését kívánjuk megoldani. Az új tervek kapcsolódnak az energiatakarékossági programhoz, hiszen egy szabadalom alapján olyan főzőlapokat gyártanak elektrokemen- cében, mikroötvözéssel, amelyek a jelenlegihez képest 15—20 százalékkal kevesebb áramot fogyasztanak. (Országos szinten egy kisebb erőmű kapacitását spórolnák meg, ha minden főzőlapot ilyenre cserélnének.) Kapcsolódnak a megye munkahelyteremtő beruházásaihoz is, mert az új üzemmel mintegy 250 embert vesznek fel, köztük 110-en rehabilitációs munkát kapnak a csökkent munkaképességűek közül. Hz eddigi tton Az önállóság első lépései korántsem voltak könnyűek Kisvárdán. Nehezítette, hogy féltő kezek helyett a vagyonmegosztás viták tejtók-.npher 4. zebbé a munkát, néhány hónap azzal telt el, hogy megteremtsék a külső szervekkel a megfelelő kapcsolatokat. Mindebből a munkások kevesebbet éreztek, hiszen elegendő megrendelés volt az 573 milliós terv teljesítéséhez, amivel együtt remélik, hogy a 63 milliós nyereséget is elérik. Februárban tovább nő a helyiek felelőssége, mert ekkor alakul meg a vállalati tanács. Ügy szeretnének felkészülni, hogy a testület az eddigi úton járva jusson tovább. Lányi Botond Miért nem, ha igen? M iért nem társadalmi munka a társadalmi munka? — hangzott el a kissé furcsa kérdés egy nagykáliói eszmecserén. Az óvónő, aki felvetette, indokolta is, miért ilyen paradoxonban fogalmaz. Sorolni kezdte, mi mindenben vesznek részt az intézmény, s a hozzájuk hasonló intézmények dolgozói. Részt vállalnak idősek patro- nálásában, előadást tartanak a nevelésről, egészségvédelemről, betegekről gondoskodnak, vért adnak és szervezik ha kell a humánus akciót. Ha valami ezek és a sok más közül munkaidőre esik, a többiek átvállalják a közért cselekvő feladatát, természetesen minden térítés nélkül. A nap, mint nap, hónapról hónapra visszatérő, százakat érintő tevékenység mégsem társadalmi munka. Ugyanis nincs forintértéke. Nem elszámolható. Nem készült számára rubrika a jelentőlapokon. Nem tagadható: elgondolkozhat az ember ezen. Mert vajon mennyivel ér többet egy járdalap elhelyezése, mint mondjuk egy idős ember támogatása? Joggal mondják erre Önök is: ezek nem összehasonlítható dolgok. Valóban. De mig az egyik mondjuk 15,70 forinttal szerepelhet az elszámolásban, a másik pénzben valóban ki nem fejezhető. Így aztán nem is a tettel van baj, hanem az értékeléssel. Félek, hogy anyagias bűvöletben élő világunk értéktorzulásának egy megnyilvánulásával állunk szemben. Mi több: az emberi tett devalválódásával, a szeretet, a gondoskodás, az áldozatvállalás másodlagos megítéléséről. Ha minden jól megy, járhat érte egy vállve- regetés, egy oklevél, de hivatalos elismerése a jónak nem születik nyomán. Ha most valaki félreért, s úgy véli: azt kívánom, hogy legyen forintosítva az ilyen, valóban társadalmi, társadalomért végzett munka, téved. Mentsen meg az ég attól, hogy. á,gje^yzós. készüljön -ju , jóság forintosítqtt tetteiről! De kívánom! mi több, ha szabad, akkor követelem azok nevében, akik csak ilyen társadalmi tevékenységet fejtenek ki, hogy munkájuk igenis kapjon helyet az értékelésekben. Legyen egy- egy falu, város, városrész vagy tanyaközpont közcselekvésének mérlegserpenyö- jében az emberséges tett, a másokért élni, cselekedni tudás, a hétköznapi emberség megannyi példája. Elismerésként, serkentésként. Az önként vállalt humánus munka ugyanis nem csak társadalmi, de társadalmat minősítő is. (bürget) >o*o*o*o«o*o«o*o*o*o*o*o*o*o»o*o*o*o Elmaradt A Vulkán úgy járt, mint a tröszti, országos nagyvállalati gyárak közül jó néhány. Evekig elhalasztották a nagyobb arányú felújítást, arra E gyszer lesz — hol nem lesz — lesz egyszer egy város. Ebben a városban észreveszik, hogy a rövidülő munkahetekkel együtt nő az emberek szabad ideje. Látják, hogy a lakosság igényli a programokat, és lehetőségeket kell teremteni szabad idejük hasznos eltöltésére. Nosza építenek egy csodálatos szabadidő-központot. A ház társadalmi összefogással rekordidő alatt megépül és valóban minden igéfiyt kielégít. A tágas előcsarnokban a belépőt ruhatár fogadja. A munkaruhát beadva a látogató kényelmes szabadidőöltözetek között válogathat — legjobban az elnyűtt, megfakult hacukákat szeretik. Aztán Ki-ki az érdeklődési körének legjobban megfelelő foglalkozásokra vonul. Szerszámokat, eszközöket vételez a raktárakban és kezdődhet az aktív pihenés. Van itt bedolgozó-szakkör, ahol fröccsöntő kisiparos részére gyártanak gumikutyákat; fürge uj jak-szakkör, ahol butikok részére kötnek női pulóvereket. A korrepetáló szakkörben főleg pedagógusok kapcsolódnak ki — bukásra álló gyerekeket tanítanak méltányos áron. A rajz szakkörben a mérnökök családi házak terveit készítik. Az orvosok baráti körét bárki felkeresheti bajával — jó pénzért meggyógyítják. Az épület alagsora a kisállattenyésztőké. A 100 kocás sertéshizlalóban, a tágas juh- hodályban vagy a 10 000 daSzabadidőközpont rabos húscsibenevelő szakkörökben sokan ütik agyon az időt. Van, aki nyülakkal foglalkozik, de a nagyobb állatbarátok bika hizlalásával is kikapcsolódhatnak. Az épület harmonikusan illeszkedik környezetéhez — valóságos zöld sziget. Nem csoda. A teteje földtakarással készül. Itt a dohánybarátok szórakoznak. Palántázzák, egyelik, gyomlálják és törik a dohányt családostul. Nem unatkoznak egy percig sem. Az alacsonyabb teraszokon a kiskertbarátok szorgoskodnak, a pincében a gombaszakkör működik, ök is jó pénzeket tesznek zsebre a megtermelt laskagombából. Az új szabadidő-központhoz tágas udvar tartozik — kinyúlik egészen a város széléig. Az utak mentén a fasorokat az almakertészek gondozzák. Az ügyesebbek almái külföldre is eljutnak. Az udvar szélén a csináld magad szakkör szorgoskodik. Sokan látogatják. Bárki családi házat is építhet magának. A szakköri tagok ingyen, bérmentve tölthetik szabad idejüket itt, és ha jól sikerül a játékház — akár bele is költözhetnek. Az új szabadidő-központ óriási forgalmat bonyolít majd le. A hajnali nyitás pillanatától sötétedésig folynak a szabadidő-programok. Az intézmény az új gazdasági lehetőségek szerint önellátó — sőt a látogatóknak fizetni tud — hiszen a piacra termel. A hétvégeken a törzsvendégek a büfében csak bekapnak valamit és önfeledten szórakoznak tovább. Kell a pénz, kell a kikapcsolódás. Estelente a vendégek jóleső fáradtsággal adják le a szabadidő-ruháikat a portán, és egy-egy tartalmasán eltöltött hétvége után sonan a tv kommersz műsoraira sem kíváncsiak — csak ruhástól elnyúlnak otthon az ágyon és az aktív pihenést — passzív alvás követi — esetleg a munkahelyen is. Kulcsár Attila
