Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1985. december 31. Lezser, praktikus, színes A jövő ősz és tél divatja Az International Wool Sece- retariat (IWS), a Hungarotex és a Woolmark magyarországi licenctulajdonosai már a jövő őszre gondolva nagyszabású divatbemutatót tartott a Hotel Duna Intercontinentalban. Bemutatták az IWS 1986—87. évi kínálatát. A több mint 150 női, férfi- és gyermekrubát brüsszeli szakértők válogatták, a divatot meghatározó trendekből. A termékek Woolmark-licenc alapján készültek. Franciaország, Olaszország, Anglia, NSZK divattervezők voltak a legtermékenyebbek. A tervezők igyekeztek minden modellt tiszta, élő gyapjúból megálmodni, bár a felvonultatottak között volt olyan is, amely kevert márka. A tiszta gyapjút keverték pamuttal vagy selyemmel. Hazánkban 21 Woolmark 11- cenctulajdonos van, az ő munkájukat is reprezentálta ez a bemutató. Az IWS képviselője szerint azért rendeznek itt, hazánkban szívesen divatbemutatót, hogy évről évre lemérjék mit tanultak a magyar divat- tervezők. Nincs miért szégyenkezniük! A színek, a formák a fazonok megközelítik, sőt néha — praktikusságuknál fogva — túl ■: szárnyalják az európai divatot. A bemutatott modellek nagy t. iibsége valóban hordható. Ez különösen a férfiruhákra érvényes. A csípőben bő, bokában szűk, kényelmes nadrágok, hangsúlyozott vállú, néha csak a csípőig érő zakók a legváltozatosabb színekben készültek. A grafltszürke, a kekizöld, a mogyoróbarna — élénk kiegészítőkkel — szinte egész nap hordható. S az az öltöny, amely nappal egy sportos pulóverrel viselhető, este mellénnyel, csokornyakkendővel már ünnepivé varázsolható. És a hölgyek? Nos, náluk már „bolondosabb” a divat. A nád- szálvékony manökeneken jól illett a hason raffolt, térd fölött végződött alkalmi ruha. a hófehér gyapjúöltözet, amelyet nem minden dolgozó nő vehet magára, de a többség valóban viselhető, szép modell volt. És milyenek a divatszínek? A paletta igen széles: püspöklila, erős kék, mély zölddel kombinálva, vagy külön-külön, a kekizöld, a mogyoróbarna, a rozsdabarna, a fluoreszkáló rózsaszín és a klasszikus fe- kste, fehér, piros, szürke ... Szó”?.i -zinte minden, ami az egyéniségnek megfelelő. És ez lényeges! Az 19S6—87. évi őszitéli divat valóban igyekszik minden ruhadarabot az egyéniségnek megfelelően meghatározni. Legyen sportos, lezser, hétköznapi, Ünnepi — ki-ki (. énisége, s f 'ként a pénztárcája szerint szabja meg, mit vasáról, mit készíttet. Mindkét nem divatjában nagyon hangsúlyozott a váll, a derék. A ruhák, kabátok váll- tömése segíti ezt, a karcsú derekat pedig a széles, és még szélesebb övvel emelik ki. A hölgyek divatjában újra hangsúlyt kap a kosztüm, délelőtt, délután, este. Térd fölött érő szoknyával, térdig érővel, nadrággal, hosszú szoknyával, bricsesszel. Az egyszerűség, a nőiesség, a színek dominálnak. A kabátok távolodnak a trencskótól, a karkivágások túlméretezettek, a ruhák re- dőzöttek, csípő alatt vágottak. Divat a tunika és a macskanadrág. Az alkalmibb jellegű ruháknál az 1950—60-as éveket idézik a divattervezők. A kötöttben az úgynevezett cityruhák a divatosak. Mindegyik bő, túlméretezett, puha, kényelmes. Fontos hangsúlyt kap az 1986—87. évi őszi-téli divatban a kiegészítő. Legyen az egy sál, amelv kockás — de a ruha színével harmonizál, vagy épp ellenkezőleg eltér attól — kesztyű, harisnya, kalap vagy cipő — mind-mind azt szolgálja, hogy valóban egyénien, praktikusan, lezseren itözködhes- senek a nők és a férfiak. S ami még ennél is fontosabb: az összhatás Ezt kell hangsúlyozni, hiszen ezek a termékek nem lehetnek tiszavirág életűek. A magas árnak magas értéket kell képviselnie. Ősz Katalin Kéményseprőt látok... Óévet búcsúztató, új esztendőt köszöntő szokások Szilveszterkor a földkerekség minden zugában ünnepelnek az emberek, elbúcsúznak az óévtől, és vidám poharazgatás közepette köszöntik az új ismeretlen, reménységekkel teli évet. S amióta csak ünnepük az emberek az új évet, a babonák és népi hagyományok sora fűződik ehhez az ünnephez. Ezekből a régi szokásokból adunk közre most egy csokorra valót — újévi jókívánságaink mellé. Üjévkor az év közben felgyülemlett rossztól legtöbb esetben bizonyos tárgyak segítségével kívánnak az emberek megszabadulni. Nigériában újévkor égő fadarabokat dobnak az útra. A zsidók egykoron trombitával igyekeztek elűzni a rossz szellemeket. Koreában elégették a szellemeket megtestesítő papírmaszkokat. A régi Rómában egy felöltöztetett szamarat kergettek ki a városból: úgy tartották, hogy vele minden rossz eltávozik. Németországban kéményseprők járnak újév reggelén házról házra, hogy az embereket megérintve, szerencsét hozzanak nekik, persze azért is, hogy megjutalmazzák őket e szolgálatukért. Sok országban szokásos szilveszter napján a petárdasütö- getés, ami Olaszországból ered. Ott az is szokás ilyenkor, hogy ócska holmikat dobálnak ki az ablakokból az utcára, a járókelők nagy derültségére. Nálunk is elterjedt a papírtrombiták éktelen fúvogatása, ami Európa/ sok országban is dívik az újév hajnaláig. Az angolok szilveszter éjjelén körbefogózva és énekelve, táncolva köszöntik az új esztendőt. Svájcban a férfiak maskarákat és álarcokat öltenek, így járják az utcákat, hogy elriasszák a rossz szellemekkel. Svédországban tűzijátékokat rendeznek a tereken, és a kikötőkben megszólaltatják a hajók kürtjeit éjfélkor. A Szovjetunióban 273 millió ember ünnepel december 31- ének éjjelén. Dalol, koccint s állít fenyőfát. Ilyenkor ajándékozzák meg egymást családtagok, barátok és ismerősök. A szovjet fővárosban már hagyománnyá vált ezekben a napokban a külföldi turistákat is az utcára csalogató orosz téli fesztivál, amelynek egyik legnépszerűbb attrakciója a csilingelő orosz trojka. Jókora tömegeket vonz évről évre egy másik látványosság is: a rozmárok első fürdése a Moszkva folyóban. No persze csak idézőjelben vett rozmárokról van szó — így nevezik magukat azok az edzett férfiak és nők, akik jéggel és faggyal dacolva élvezettel mártóznak meg a frissen vágott lék vízében. Bulgáriában változatlan az a szokás, hogy az ünnepi asztalról nem maradhat el a ,,kravaj” (a kör alakú búzakenyér), amelybe egy ezüstpénzt sütöttek bele. Régen az új év beköszöntése előtt vastag fatörzset vetettek a tűzre, hogy az egész éjjel ki ne aludjék. A család körülülte a minden földi jóval megrakott háromlábú kerek asztalt. A legidősebb családtag felvágta a rétest, amelybe előbb belesütötték a szerencse-jelképeket — a juhokról, lovakról, mezőkről elnevezett somfaágacskákat, az arany- és ezüstpénzeket — majd megpörgette a tepsit és mindenki kapott egy-egy darab rétest. A somfaágacskákból mindenkinek jutott. Azok mutatták, kinek, mivel kell foglalkoznia egész évben. Szívesen látott vendég volt a fiatal anya gyermekével, hogy jó termés legyen abban az évben és sok kisbárány szülessék. Szilveszter éjszakáján még ma is mindennek jelentősége van . . . Kint pedig egész éjjel járnak házról házra a jókedvű ,,virgácsotok”. ök feldíszített somfaágakkal köny- nyedén megütögetik a háziakat, miközben „egészséget, termékenységet” kívánnak. A japánok számára — bár szilveszterkor éjjel 12-kor megkongatják a templomi harangokat — az új év akkor kezdődik igazán, amikor a horizonton felbukkan a vörösen izzó napkorong. Hogy ezt láthassák, egész éjjel mulatozva ébren maradnak, vagy pirkadat előtt felkelnek. E napfelkeltéig heteken keresztül ünnepi előkészületeket tartanak. Mindenhol szorgalmas takarítás folyik: susuharainak (korompucolásnak) nevezik. A nagy szerencse ugyanis, amelyet mindenki az új évtől remél, nem megy be a piszkos házba . . . Ilyenkor az egész családot új ruhába kell öltöztetni. A befejezetlen dolgokat igyekeznek befejezni, mindenki szeretné kifizetetlen adósságait rendezni, mert ettől függ a család becsülete. A fiatalok és a felnőtt férfiak ezen a napon színesre festett sárkányokat eregetnek az égbe. Thaiföldön az új évet háromszor ünnepük: a keresztény naptár szerint — január elsején, a kínaiak — januárban, illetve februárban tartják, a thai Szongk- ran (Napújév kezdet) pedig — áprilisban van. Az ünnep előtt a gazdaasszony gondosan kitakarítja a lakást. A rongyokat és az összegyűlt limlomokat elégeti. A buddhista hit szerint, az új év előtt meg kell szabadulni a felesleges és öreg holmiktól, hogy a gazdájukra ne hozzanak szerencsétlenséget. Az ünnep napján a thaik a buddhista templomba sereglenek, adományokat visznek a boncoknak és lemossák a buddhaszobrokat. Közben a templomban zene szól. A fiatalok tiszteletük jeléül sz nos vízzel locsolják meg az ör<_ - két, akik azután megáldják őket. Ugyancsak újévi szokás a kis halak vízbe bocsátása. A thaik hisznek benne, hogy ez sikert és boldogságot hoz nekik. Orosz Szilárd A mángorlótól A vasalás manapság nem tartozik a legnehezebb háztartási munkák közé, nagyanyáink korában azonban ez is másképp volt. A vasalás nagyon nehéz, hosszadalmas, komoly testi erőfeszítést követelő otthoni teendőként fárasztott leányt és asz- szonyt egyaránt. A mángorló — a „hidegvasaló” — a belocsolt vagy félig nedves ruhát ugyanúgy simította ki, mint ma a gőzölős vasaló. A mángorló először a 17. században bukkant fel Skandináviában és Észak- Németországban. Hazánkban a legrégibb — múzeumban őrzött — darabjai az 1700-as évek elejéről valók. Ám a parazsas, majd a kivehető, tűzben hevíthető bel- sejű „papucsos” vasalók kiszorították a mángorlót, s a 19. században már csak a paraszti háztartások hidegvasalója volt. Végleges eltűnését mégis az magyarázza, hogy századunkban általánossá váltak a villanyvasalók. Ezeknek a vasalóknak nélkülözhetetlen kelléke volt a nedvesített kendő, amelyből a forró vasaló gőzt fejlesztett. Az fények — és a kényelem — növekedése miatt a fejlesztők arra törekedtek, hogy kiiktassák a nedvesített kendő használatát. Megjelentek tehát az elektromos fűtésű gőzvasalők, amelyeknek víztartályát fel kellett tölteni, és az itt képződött gőz nedvesítette meg a vasalandó textíliát. Kezdetben rengeteg hibájuk volt ezeknek a vasalóknak: vagy túl gyorsan fogyott ki a víz a tartályból, vagy a vízkőlerakc s miatt szabályozhatatlanná vált a gőz kiáramlása. A Philips-cég oldotta meg a a gőzvasalóig kérdést azzal, hogy olyan víztartályt alkalmazott, amelyben nem forr fel az egész betöltött víz- mennyiség. A vasaló talpán elhelyezett nyíláson kell a vizet betölteni (a képen éppen kinyitják), a képződött gőz pedig a vasaló elején lévő három nyíláson át fújódik ki; Ily módon megfelelően elosztódik. A gőz adagolását a vasalón gombnyomással lehet szabályozni, illetve be- és kikapcsolni. A tartályba 1/8 liter víz tölthető be. ami 30— 40 percig ad gőzt. Természetesen a vasaló termosztáttal Is fel van szerelve, ami a vasalandó anyag tulajdonsága szerint szabályozza a hőfokot. Egy kis égő jelzi a vasaló bekapcsolt állapotát. A vasaló súlya mindössze 1,1 kg. A kiáramló gőz elegendő nedvességet ad e szőve* kisimításához vagy a ráncok le-, asalásához. Szerencsemalac — ropogósra „Disznó szerencséje van” — mondják az olyan emberre, akit teljesen váratlanul ajándékoz meg a sors valami jóval. Az ősi magyar néphitben a disznó, csakúgy mint a malac, a szerencsét hozó állatok sorába tartozik, és nyilván ezért nevezik a magyar kártya legmagasabb — de nem mindig a legerősebb — lapját is „disznónak”. Érdemes egy kicsit firtatni, hogyan is keveredett szerencsét hozó állat hírébe a gazdaságban és az étkezésben oly fontos szerepet betöltő jószág. A babona nyomai a 13. századig, a tatárjárást követő időszakig nyúlnak vissza. Közép-Európában akkoriban — állítólag — előelőfordult, hogy a tölgy- és bükkfaerdőkben legeltetett disznók egy-egy nem túl mélyre ásott, a tatárok elől elrejtett kincset kitúrtak, így aztán ehhez az állathoz tapadt az a feltevés, hogy „kitúrja a szerencsét”. Az már a babonák természetrajzából következik, hogy a jót hozó hírét éltette és erősítette az állat évi kétszeri ellése, tartásának gazdaságossága. A Magyar közmondások múlt századi gyűjteménybe került majd’ 200 szólásból is kitűnik, mekkora becse van ennek a mindén porcikájáig feldolgozható, hasznosítható állatnak. Ez hát az előzménye a szilveszteri malacpecsenyének, amit — ha babonából nem is —, de ínyenckedésből feltétlenül érdemes fogyasztani, kivált, ha beszerezhető. A szilveszteri pecsenyének való beszerzésekor nemcsak azért kell ügyelni az állat korára, méretére, mert a már 2—3 hónapos jószág bőre nehezen puhul, hanem gondolni kell arra is, hogy beférjen az edénybe, sütőbe — lehetőleg kifektetve. Az 5—6 kilós darab még jól elhelyezhető, könnyen puhuló. A malac belső részei eltávolítása után alaposan megmosandó. Puha ruhával a vizet kívül-belül töröljük le róla, majd kevés sót dörgöljünk a pórusokba. Kerítsünk 3 nem túl vékony fadarabot, olyan hosszúságút, mint a tepsi szélessége. Erre fektessük a jószágot, hogy mintegy a levegőben piruljon a forró sütőben. A sütőteret nem kell előre bemelegíteni, sem nagy erejű lángra állítani, hanem lassú lánggal kell sütni, hogy a húsa megpuhuljon, s csak a végén gyors tüzet adni neki. Zsírral nem kell öntözni, hanem szalonával kell a bőrét kenegetni mintegy 20 perces időközökben. Aki szereti, belsejét bedörgölheti fokhagymával, majoránnával. Ha a malac 7—8 kilós, akkor megmosás előtt a hátsó lábánál kell „megrövidíteni”, annyit metszve le belőle, hogy a tepsibe beférjen. Ez esetben az állat bőrét ajánlatos sós vízzel leforrázni, sőt hátra fektetve néhány percig a forró sós vízben hagyni, s úgy tenni a ..gerendafákra”. A régebbi szakács- könyvek javallják a malac mellső-hátsó lábainak fával való kipeckelését. Ez arra jó, hogy bőre kifeszüljön, akkor kapja meg fényességét. „Rézi néni” azt ajánlja a szakácskodóknak, hogy a malac „Igen forró kemencébe” kerüljön, nehogy a lassan keletkező gőzben csak főjön. Venesz mester tanácsa: csavarjuk papírba a malac fülét, farkát, nehogy megpörkölődjék. ö sörbe mártott szalonnával kenege- ti a sültet. Fontos és minden szakértő javallta eljárás: a mintegy 3 óra alatt puhára-rapogósra sült malacot az elkészülte után a tepsiből kiemelve egyetlen bárdcsapással válasszuk el a fejétől, hogy a gőz minél hamarabb kimenjen belőle. A fejet a tálaláskor természetesen vissza kell a törzshöz illeszteni. A tálra helyezett ropogós malachús hidegen-melegen egyaránt finom falat. Melegen sült burgonya, piros párolt káposzta illik hozzá, köré téve, ügyelve, hogy a káposzta le nélkül kerüljön a malac mellé, el ne áztassa a húst. A pecsenye levét lezsírozva, alaposan meg- forrósítva külön edényben tálaljuk hozzá. A hideg maiacsülthöz finom a majonézés franciasaláta és ízletes 7 marinált (savanyított!) piros paradicsompaprika. Akár ■ idegen, : kár melege adjuk a malacot az asztalra. szájába illesszünk citromkarikát. Nyerges Ágnes V J
