Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
Minden olvasónknak boldog új esztendőt kívánunk! Bőséget, békességet! M ikor édesebb a bor, a remény, a jövendő, ha nem azon az éjszakán, amely utoljára rekeszti be a megunt, megvénült esztendőt? — kérdezi Krúdy, és máris felel a költői kérdésre; szólván régi kedvünkre eszmélé- sünkről, új reményeink éledéséről, a múlt idő nyomairól. És: „De mily jó tudni, hogy az éjféli óraütést sok millió ember várja ébren és jókedvűen, akinek kedve, öröme, reménysége azonos a miénkkel.” Igen, nagyon jó tudni, hogy sok millióan vagyunk ebben az országban, akik azonos örömöket és reménységeket táplálunk; sok száz milliónyian vagyunk a világon, akik ugyan más és más nyelven beszélünk, de egyaránt kívánunk magunknak és másoknak közös jót. Békét, az emberek boldogulását, hiszen ezen az éjszakán még jobban keressük azt, ami - összeköt bennünket, mint máskor. Üj esztendő küszöbére értünk. Mögöttünk egy fáradtságos, sok törődést, nehézséget hozó esztendővel, amelyben sok mindent meg tudtunk valósítani céljainkból, de amelyben bebizonyosodott az is, hogy a legkeményebb munka sem mindig hozza meg a várt eredményt. Ez azonban nem szabad, hogy elkedvetlenítsen bennünket. Ellenkezőleg: minden tapasztalat, amelyet 1985- ben gyűjtöttünk, leeven buzdítás arra, hogy 1986- ban jobban, eredményesebben dolgozzunk, alkossunk. A vígság, a reménykedés hangulata nem jogtalan: sok bajjal, gonddal terhes világunkban is esztendőről esztendőre sikerül valamit alkotnunk, létrehoznunk ebben a kis országban. Több, mint négy évtized áll mögöttünk. A történészek, közgazdászok, politikusok már a szabad Magyarország történelmet formáló időszakairól beszélnek. Tavaly egyszerre tekintettünk vissza és előre: a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa, hazánk felszabadulásának 40. évfordulója, a képviselői és tanácstagi választások, a népfront kongresszusa egyaránt módot adott a körültekintésre. Az óévet búcsúztatva, az újesztendőt köszöntve nem azért lehetünk derűlátók, mert ezen az ünnepnapon így diktálják a hagyományok, hanem mert van erőnk az elkövetkezendő hónapok teendőit elvégezni. Bort, búzát, békességet! Bőséget szoktak kívánni egymásnak a magyar emberek új esztendő küszöbén. Ezt a jókívánságot azonban nem elég kimondani. s nem elég a szándék sem. hogy „a bőség kosarából" egyaránt jusson mindenkinek. Gondjaink, nehézségeink, sőt feszültségeink is létezhetnek. « ennek ellenére megőrizhetjük politikai helyzetünk szilárdságát, a nemzeti közmegegyezést. Ehhez azonban többet tudunk juttatni azoknak, akik többet adnak, és azoknak is, akik önhibájukon kívül élnek nagyon nehéz viszonyok közepette. A vártnál nehezebb teherrel lépjük át 1986, és ezzel a VII. ötéves terv küszöbét, de a kormány megítélése szerint a magyar gazdaság ilyen körülmények között is képes rá, hogy valamit javítson a 70 éven felüliek helyzetén, biztosítsa a gyermekgondozási díj meghosszabbított igénybevételét, és néhány munkakörben központi bérintézkedéseket hajtson végre. Ezzel természetesen sok minden későbbre marad, amelyen már most jó volna változtatni. De: amíg nem javítjuk lényegesen a gazdaság hatékonyságát, jövedelemtermelő képességét, a munka termelékenységét, amíg nem tanulunk meg igazán bánni a fejlett technológiákkal és — ami ezekkel csaknem egyet jelent — takarékoskodni anyaggal, energiával, addig nemigen lesz miből növelnünk a jólétünkhöz szükséges nemzeti jövedelmet. Kétségtelen: az elképzelnél, a reméltnél hosz- szabb ideig tart a fejlett szocialista társadalom felépítése, új, és a kezdeteknél nem várt akadályokkal kell megküzde- nünk, de a cél változatlan marad. A nagyon nehéz 1985-ös esztendő, még akkor is, ha céljainkat nem mindenben sikerült megvalósítanunk, közelebb vitt bennünket ehhez a társadalomhoz. És amikor 1986-ban új ötéves tervet kezdünk, abban a reménységben láthatunk munkához, hogy a párt XIII. kongresszusán is körvonalazott elképzeléseket meg tudjuk valósítani. Bort, búzát, békességet! Bőséget tehát és békét. A szocializmus és a béke egyet jelent. A mi társadalmi rendszerünknek még sokat kell fejlődnie, de már a napnál világosabban bebizonyította életképességét. Nem a fegyverek, hanem az élet minden területén mutatott példák erejével kívánja bizonyítani fölényét a mai világ két különböző társadalmi rendszerének vitájában. A magyar kormány és az MSZMP békepolitikája az élet védelmének mindent megelőző érdekéből fakad. Az elmúlt esztendő óvatos nyitást hozott a nemzetközi kapcsolatokban, a genfi csúcstalálkozó reményeket ébresztett, amelyekben nagyon rossz volt csalódni. A világ helyzete, nyugalma vagy feszültségei befolyással vannak ránk is. Hazánknak van olyan tekintélye, hogy — bár nem tartozik a világpolitikát meghatározó hatalmak közé — segítsen visszatérni az enyhülés útjára. Az égbolt, amelyből télen hó hullik, tavasszal csillagait ragyog- tatja a szerelmesekre, nem lehet egy esetleges, a Föld egész lakosságát fenyegető háború színtere! Biztonságra a világ összes népének, államának joga van. De: ezt a lehető legkevesebb fegyverrel kell megteremteni. És ezzel az óhajunkkal ismét csak nem vagyunk egyedül. Százmilliók reménykednek szerte a világon, hogy a következő esztendő úgy vonul be majd a nemzetközi politikába, mint jó esztendő. És igazán jó tudni — Krúdyval szólva — „hogy az éjféli óraütést sok millió ember várja ébren és jókedvűen, akinek kedve, öröme, reménysége azonos a miénkkel.” Pintér István XLII. évfolyam, 306. szám ARA: 2,20 FORINT 1985. december 31, kedd ÜNNEP! SZÁMUNK TARTALMÁBÓL • Városaink tervei 1986-ban • Japán parasztok nyomdokán (2. oldal) í6- oldal> • Igazgatóválasztás • Megyénk egy éve képekben (3. oldal) Q-*- oldal> • Sorsfordító esztendők • Diszkrét oldal j (5. oldal) (II. oldal) k—if-1--*'!*'**■ tin ti it -iwi» trit~i vmri i • i naati'nri~ii»irmaia»iiMn Biibnwir- ~ w —'T
