Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

1985. december 2. Kelet-Magyarország 3 © KERDESEIREIiHi-ii^ a megyei főkapitány-helyettes, Jónás László és Nagy Sándor nyíregyházi olvasóink kérdezik, hogy a rendőrség miért nem bünteti szigorúbban a kivilágí- tatlan kerékpárral közlekedőket'.’ — A közlekedési szabályok pontos rendelkezést tartal­maznak arra vonatkozóan, hogy a közutakon közlekedő járműveket mikor kell kivi­lágítani. Sajnos, mi is ta­pasztaljuk, hogy a kerék­párral közlekedők jelentős része, de esetenként a gép- járművezetők is megszegik ezt a fontos közlekedési sza­bályt. A kivilágítatlan jár­művel közlekedés pedig fő­ként az esti szürkületben és ködben nagyon balesetveszé­lyes. A rendőrség és a me­gye közlekedési rendjéért fe­lelős más szervek megfelelő propagandamunkával pró­bálják a járművezetők fi­gyelmét a szabályos közleke­désre irányítani. Ennek el­lenére a közlekedési fegye­lem az utóbbi években nem javult. Sok a balesetveszé­lyes, durva szabályszegés. Továbbra is gyakran előfor­dul többek között, hogy itta­san vezétnek járművet, fi­gyelmen kívül hagyják a ti­los jelzést, sokszor még vasúti átjárókban is gya­kori a szabálytalan előzés és a kivilágítási szabályok meg­szegése. Sokan szóvá tették, hogy egy­re többen parkolnak szabályta­lanul a tűzoltók részére kijelölt helyen és az autóbuszmegállók közelében. — A tiltott helyen vára­kozás ugyan nem balesetve­szélyes szabálysértés, de a tűzoltóság és a tömegközle­kedési járművek részére ki­jelölt helyen a várakozás fontos közérdeke* sért Er­re tekintettel a rendőrség közlekedési és igazgatásren­dészeti szervei megyénkben utasítást kaptak ezeknek a szabálysértéseknek a ;zigo- rúbb elbírálására, indokolt esetben a gépjármű,-vezetői engedély bevonására. Dr. Nagy Lajos tiszalöki ol­vasónk nem tartja megnyugtató­nak Tiszalök közbiztonsági hely­zetét, s kérdezi, :ior;v az áruház kirakatát szándékosan megron­gáló személyt miért nem he­lyezték előzetes letartóztatásba? — A közbiztonsági helyzet az utóbbi években országo­san és megyénkben is rom­lott. A bűnözésben nőtt az agresszivitás. Emelkedett a testi épséget veszélyeztető és a vagyon elleni bűncselek­mények száma. A bűnözés visszaszorításához az illeté­kes politikai, állami, társa­dalmi és gazdasági szervek összehangolt és következete­sen végrehajtott intézkedés­rendszerére, valamint a la­kosság segítő közreműködé­sére van szükség. Természe­tesen az állami szervek kö­zött a rendőrségnek is fon­tos feladata van a bűnmeg­előző munkában, de az ál­lampolgári fegyelem szilár­dítása, a tudatformálás, a törvénytisztelet, a szocialista embertípus kialakítása — amelyek a bűnözővé válás folyamatában alapvető té­nyezők — nem elsősorban a rendőrség feladatai közé tar­toznak. A bűnmegelőzés or­szágos és területi rendszeré­nek kialakítása napjaink feladata. Az előzetes letar­tóztatás elrendelésére, fenn­tartására és megszüntetésére a törvényes kereteken belül, az ügyészi szervezet jogo­sult. A fogva tartás elrende­lésére a kialakult joggyakor­lat szerint a törvényes felté­telek esetén is általában a társadalomra különösen ve­szélyes személlyel szemben, illetve súlyos bűncselekmény elkövetése esetén van lehe­tőség. Egy jósavárosí olvasó kérde­zi: miért nem elég sűrű a jár­őrözés és tervezik-e a munkás­őrség bevonását a járőrszolgá­latba? — A rendőrség létszáma meghatározott keretekhez van kötve, amit szigorúan be kell tartani. A jelenlegi köz- biztonsági helyzet megítélé­sem szerint is indokolja a rendőrség létszámviszonyai­nak rendezését. A lehetősé­gek határain belül a szüksé­ges intézkedéseket addig is megtesszük a közterületi szolgálat erősítésére. A mun­kásőrséggel az együttműkö­désünk szabályozott. Indo­kolt esetben most is van le­hetőség nagyobb akciókhoz, razziákhoz a munkásőrség igénybevételére. Ehhez a kellő segítséget a munkás­őrség megyei parancsnoksá­gától minden esetben meg­kaptuk. Varga Gyuláné, Balassa Lász­ló nyíregyházi lakósok és még többen közlekedésszervezéssel kapcsolatos kérdéseket tettek fel. —■ Naponta kapunk Nyír­egyházáról és a megye te­rületéről hasonló kérdéseket, ezért ezúton is szeretném tá­jékoztatni a lakosságot, hogy a települések közlekedési rendjének kialakítása az il­letékes tanács műszaki osz­tályának feladata. A konk­rét kérdésekre azt a választ kaptuk, hogy a Derkovits utcán az egyirányú forgalom bevezetésére 2—3 év múlva, a Fészek utca megépítése után kerülhet sor. Az Októ­ber 31. tér és a városköz­pont forgalmi rendjének vizsgálata folyamatban van, a rendezésre 2 hónapon be­lül a városi tanács műszaki osztálya visszatér. Ekkor ke­rülhet sor az Egyház utcán a kiegészítő jelzőtábla elhe­lyezésére. B, 3. Állványzat borítja a gulá- csi művelődési ház homlok­zatát. Üstnek előléptetett kát- rányoshordóban víz gőzölög a betonozáshoz. Az udvaron sehol egy lélek. A csípős no­vemberi szél elöl szusszanás- nyi időre az ifjúsági klub­ként szolgáló keskeny szo­bácskába húzódtak a tarpai Esze Tamás Termelőszövet­kezet építőbrigádjának tag­jai. A nagyteremből testne­velésóra hangjai szűrődnek ki. Közel tíz éve délelőttön­ként ez így természetes. Tor­naterem híján a gulácsi ál­talános iskolások ott futnak, labdáznak, ha az udvarról beparancsolja őket a rossz idő. Tavaly télen nem így történt. Elterjedt ugyanis a hír, hogy az épület életve­szélyes. Tetőtől talpig A gulácsiak büszkék a mű­velődési házra. Különösen az idősebbek tekintenek rá úgy, ahogy az összefogás, áldozat- vállalás tisztes eredményére szokás. A hatvanas évek ele­jén rengeteg társadalmi mun­kával teremtették meg a kul­túra helyi hajlékát. Fuvaroz­ták az építőanyagot, rakták a falakat, vakoltak, festet­tek, mázoltak. Az már nem rajtuk múlott, hogy a terve­zés fogyatékosságai idővel egyre jobban kiütköztek. A nagytermet a tetőtől nem zárja el mennyezet, képtelen­ség felfűteni. Néhány helyen becsorgott az eső, a rossz csatornákból a falakat áz­tatta a víz, a fal süllyedni, repedezni kezdett. A romlás jeleit komolyan vették. A tarpai közös tanács illetékese az első műszaki szemrevételezés után tavaly ősszel kimondta: a gulácsi művelődési ház életveszélye­sen meggyengült. A debrece­ni Építésügyi Minőségellenőr­ző Intézet szakemberei ala­posan átvizsgálták az épületet tetőtől „talpáig”. 1984 no­vemberére elkészült a szak- vélemény. Azután hónapo­kig semmi nem történt. . . A kátrányoshordóban gő­zölgő víz mellett magyarázza Sütő Ferenc, a tsz építőbri­gádja vezetője, mit sikerült 1985 november végéig meg­csinálni. Előző munkájuk, a gulácsi vízműtelep kialakítá­sa elhúzódott, így csak no­vember első napjaiban tud­tak felvonulni. Szerencsére nem volt komoly fagy, halad­hattak a betonozással. Meg­emelték a bejárati szintet, az épület körül kifelé lejtő szé­les járdát öntöttek. Felállvá­nyoztak, következhet a külső vakolás, kőporozás. Krém és púder Ami azt illeti, egy kis krém meg púder elkelne a nagyte­remre is. Buda Barna peda­gógussal, a művelődési ház tiszteletdíjas vezetőjével együtt nézegetjük a .ránco­kat” : a kopott mennyezetet, a horzsolt falakat. — Mi tagadás. először Légből kapott életveszély, avagy mendemondák és a gulácsi müvelődási ház megijedtünk. Az újfehértói művelődési ház esetére min­denki emlékszik. Mikor kide­rült, hogy az épületet nem használhatjuk, egy csapásra az utcára került a bábszak­kör, az irodalmi színpad, a gyermekklub. Hogy mit tartalmazott a debreceni építésügyi szakem­berek véleménye, azt, a Tar­pai Nagyközségi Közös Ta­nácson Vass László műszaki előadótól tudtuk meg. — A legfontosabb: a szak­értők szerint nincs közvetlen életveszély, de nehány mun­kálat a további romlás el- kerületés érdekében halaszt­hatatlan. Előírták a tető új- rafedését, a veszélyesen el­avult villanyhálózat teljes cseréjét, kórül a járda meg­emelését. Ezekre a megyei tanácstól külön 400 ezer fo­rintot kaptunk. Volt szakvélemény, szeren­csére légből kapottnak bizo­nyult az életveszélyesség, megérkezett a felújításra a pénz. Teljességgel felfogha- tatlannak tűnt a gulácsiak előtt, hogy 1985 júliusát ír­ják, és még mindig nem tör­ténik semmi a művelődési házzal. Késett a hivatalos magyarázat, az utca 'embere a Részletekből fabrikált ma­gának egyet. A mendemonda szerint az a 400 ezer már nincs is meg, abból festették át a tarpai tanácsházát. Azután idén augusztusban mégis történt valami. Egy kisiparos egy hét alatt 160 ezerért teljesen felújította a tetőt. A fennmaradó pénzért pedig a tsz építőbrigádja ta­taroz, villanyt szerel. Mind­ez csak arra elegendő, hogy felínjekciózzák a „beteget”, a teljes gyógyulás várat magá­Társadalmí munkával — Nem jut a nagyterem festésére, és gondot okoz a fűtés. A színpadot harmóni- kafallal választanánk le, né­hány légköbméterrel keve­sebbet kellene felmelegíteni. Álmennyezetre gondolni sem merünk, olyan költséget je­lentene, amit a tanács az új gazdálkodási rendszerben képtelen lenne fedezni. — A fiatalok örülnének a legjobban, ha a felújítás be­fejeződne. A festésre társa­dalmi munkát is felajánlot­tak. Igénylik, hogy otthonuk legyen a ház. Bízunk benne, hogy g klubtanács támogatá­sával az ifjúsági klub szegé­nyes felszerelését bővíthet­jük. Akik húsz-harminc éve­sen itt képzelik el a jövőjü­ket, megérdemelnének min - den segítséget — mondta Buda Barna. 1985 végén úgy tűnik te­Gulácsi utcákon, portákon kúszott a rémhír. hát, lassan dűlőre jut a gu­lácsi művelődési ház sorsa. A huzavona néhány tanulsá­got azért tartogat. Elég, ha egy kis buborék kerül a la­kóhelyi közvélemény tájékoz­tatási rendszerébe, máris em­bólia fenyegeti a kölcsönös bizalmat, az összetartozó kö­zösségek békéjét. Reszler Gábor December A mikor vasárnap reg- ßL gel befűztem az író­gépbe a papírt, s annak rendje és módja sze­rint felírtam tetejére a dá­tumot, elgondolkodtam. December. Itt van tehát új­ra az év utolsó hónapja, a XII., az immáron hivatalo­san is téli. Ügy látszik, ahogy az ember életében futnak az évek, magyarán: ahogyan öregszik, úgy tű­nik elképesztően gyorsnak az irámlás; hihetetlenül rö­vid egy esztendő. Mintha tegnap lett volna, hogy a múlt decemberben már iz­gultunk a rendkívüli hideg miatt, keseregtünk a tél tá­madásán. S most, újra itt a EMBERE „GolileiM A Móricz Zsigmond Szín­ház idei évadjának kiemel­kedő eseménye volt a hét végén Németh László Galilei című drámájának bemutató­ja Nyíregyházán. A darab címszereplője Szigeti András, Jászai-díjas művész a pre­miert megelőző munkáról nyilatkozott lapunknak. — Mi volt a nehezebb fel­adat: a kor, a konfliktus, vagy az ember megjeleníté­se? — A legfontosabb termé­szetesen Galilei hiteles meg­formálása. Mindazonáltal az volt a legfőbb törekvésem, hogy kiderüljön: tudomány­ban és történelemben egyál­talán nem egyedi eset ekkora forduló, bármennyire is a Föld forgásának felfedezésé­ről volt szó. Előtte is és az­óta Is előfordult már hason­ló. — Akár napjainkban is? —. Ahhoz, hogy ezt kije-* lenthessük, ki kell terjeszte­ni a problémát a mindenna­pi forradalmainkra, amelyek főnök és beosztott alá- és fölérendelt konfliktusaiból kialakulnak. így a darab akár üzenet is számukra. Sőt számomra is, mert — örö­mömre — én is eljátszhat­tam a magam fájdalmát, bosszúmat, igazságkeresése­met. Remélem, a néző is ez­zel ment haza, hogy látta: az ő bajai, konfliktusai is hasonlóan nyomasztóak, még­is megoldhatók. — Könnyű volt tehát az azonosulás? — Nagyon szeretem a figu ­rát, szinte minden mondata megélt élményekhez csatla kozhatott bennem. Az előbb az átlagemberről beszéltem, hadd mondjam, hogy a mi színházi világunkban a ku­lisszák mögött ugyanolyan visszahúzó erők működnek, mint bárhol másutt, így (sajnos) könnyű dolgom volt Galilei gondjaiba beleélnem magam. — Nem mondható, hogy a darab a színészi eszközök gazdag tárházát vonultatná fel... — Az eszköztelenség is eszköz, még talán nehezeb­ben kezelhető, mint a gaz­dagság. A visszafogott gesz­tusokkal a gondolati egysé­gen tartottuk a néző figyel­mét, ami azért fontos, hogy a már említett „üzenetet” a mai kornak szánt mondani­valót maradéktalanul közve­títhessük. — Ezt bizonyára saját ma­gának is megfogalmazta. — Nem rövid vágta az élet — így lehetne röviden össze­foglalni, amit bennem fel­színre hozott a Galilei. Nem feladni akkor sem, ha telje­sen reménytelennek tűnik minden. A probléma akkor, Galileitől függetlenül is léte­zett, tehát jogos volt megal­kudni, mert az inkvizíció fö­lött ugye elszállt a kor és mégiscsak az igazság győze­delmeskedett. Ez adja az ak­tualitást, akár Németh, akár Brecht veszi elő a kérdést. É. S.V* december. Hogy mi minden lesz? Nos, jön a Mikulás, a karácsony, az év vége bú­csúztatása, egy sereg név­nap. Aztán izgulunk, hogy takarítják-e a havat, a na­pi betevő útinformot hall­gatjuk, keressük az időjá­rás jelentést, az előrejelzést, szorongunk tüzelöúgyben, futkosunk majd karácsony­fa után. De nem sorolom. Elröppen ez a hónap is. vége táján számolgatjuk a maradék pénzünket, s az utolsó napon úgy teszünk, mintha örülnénk, hogy jön az új év. Nem is tudom, miért hajtjuk annyira az órákat, napokat, heteket, hónapo­kat. Pedig az élet rövid, s bizony több bölcsességre lenne szükségünk. És több időre, amit egymásra for­dítunk, Mert a hónapok ro­hanása közben bizony alig-alig állunk meg egy­mással szót váltani, szűkén mérjük a szeretetet, mint­ha szégyellnénk a pádon ücsörgés lazító örömét, té- kozoljwk időnket és erőn­ket sok mindenre, és örökké magyarázzuk, miért nem jut soha semmire elegendő belőlük. Pedig milyen nagy szükség lenne arra, hogy gondosságunk több fele­lőséggel pásztázza a világot, hogy maradjon időnk arra is, hogy odafigyeljünk a szépre. Az ember harmincéves koráig mindig úgy érzi: de lassan is múlnak a hóna­pok, évek. Aztán rádöbben: de gyors dolog is ez a las­súság! Elfutnak mellettünk dolgok, elfutunk dolgok mellett, számlálatlan hagy­juk magunk mögött életből elköltözött hozzátartozóin­kat, s mind több és több dologra mondjuk: de szép is lett volna elérni, meglát­ni, megtartani, átölelni, megcsinálni. Lassítom ma­gam is a gépem futását, íz­lelgetem a csendes redak­cióbán az írás csodás örö­mét. December van, ismételge­tem magamban, nézem a vékony havai, s kedvetle­nül kényszerülök fordítani egyet a naptáron. Szerettem volna megállítani, ha csak egy pillanatra is, az időt. Nem sikerült. Az év utolsó EMBERE erősebbnek bizo­nyult. Ismét, (bürget) dr. Rátonyi Sándor fim

Next

/
Thumbnails
Contents