Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-04 / 284. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. december 4. Párizs Jaruzelski villámlátogatása Napi külpolitikai kommentár Mugabe Moszkvában Zimbabwe bizonyos érte­lemben Afrika mintaállamá­nak számít, öt éve, függet­lenségének kivívása óta az ország konszolidált viszo­nyok közepette igyekszik elő­segíteni a fehérek beillesz­kedését az új társadalmi rendbe, s a kormányzat rendkívül ügyes taktikai ér­zékkel kamatoztatja más fej­lődő országok tapasztalatait. A távoli Zimbabwére Robert Mugabe kormányfő mostani moszkvai látogatása kapcsán figyel oda a világ. Afrika legfiatalabb állama elkötelezte magát a szocia­lizmus mellett. A Zimbabwei Afrikai Nemzeti Szövetség- Hazafias Front, a ZANU— HF legutóbbi, második kong­resszusán megfogalmazott gazdasági és társadalmi el­képzelések a realitások tala­ján állnak. Mugabe pártja szeretné elkerülni azokat a buktatókat, amelyek a har­madik világ nem egy orszá­gában bizonyos feszültségek­hez vezettek a szocialista gazdaság és a szocialista tár­sadalom értelmezésében, a haladó rendszer kiépítésé­nek módozataiban. A zimbabwei miniszterel­nök Moszkvában máris több fontos műszaki és gazdasági megállapodást írt alá. Az ország hosszú távú tervei­nek megvalósításában nem nélkülözheti a Szovjetunió és más szocialista országok ta­pasztalatait, ugyanakkor — kormányzatának eddigi te­vékenysége is erre utal — őrzi és ápolja a tőkés világ­hoz fűződő korábbi kapcso­latait. Példát és lelkesedést merít a szovjet gyakorlat­ból, a többi szocialista or­szág társadalmi és gazdasá­gi modelljéből — hangsú­lyozta Mugabe a tiszteleté­re adott vacsorán mondott pohárköszöntőjében. Zim­A Csukakuha (Központi Mag Frakció) elnevezésű szél­sőbaloldali szervezet vállal­ta a felelősséget az elmúlt héten Japánban történt sza­botázsakció elkövetéséért. A szervezet tagjai — mint em­lékezetes — több helyütt el­vágták a Japán Államvasutak kulcsfontosságú kábeleit, és állomásépületeket gyújtottak fel. Az akció rendkívül össze­hangolt volt, az államvasuta­kat egyidejűleg nyolc köz­ponti tartományban szinte teljes bénaságra kárhoztat­ták, s tetemes anyagi károkat okoztak. A hatóságok még a felelős­ségvállalás előtt a Csukaku- hát vádolták, egyebek között erre következtettek az akció elkövetésének módjaiból, esz­közeiből és általánosságban a Csukakuha eddigi tevékeny­ségéből. így a szélsőbaloldali szervezet nyilatkozata nem okozott meglepetést, sőt az sem volt váratlan, hogy a babwe népe egyre inkább ráébred arra, hogy nemcsak a politikát, hanem a gazda­ságot is irányítani kell, s a politikai hatalom gazdasági hatalom nélkül tartalmatlan — mondta az afrikai politi­kus. Olyan felismerések ezek, amelyek híven tükrözik a zimbabwei vezetés megfon­tolt, bölcs szándékait. Zim­babwe helyzete korántsem könnyű. Mint a frontálla­mok egyike, növekvő aggo­dalommal tekint Dél-Afri- kára, a fajüldöző rezsim egy­re brutálisabb föllépésére a helyi színes bőrű többséggel, s a környező haladó álla­mokkal szemben. Ugyanak­kor a szovjet államférfiak Mugabe személyében az Af­rikai Egységszervezet soros elnökével — Zimbabwe ja­nuártól három évre tölti be ezt a tisztséget — a konti­nens sok más, a világpoliti­ka szempontjából is jelentős kérdésében cserélhették ki nézeteiket. Moszkvában ezt az alkalmat is felhasználták arra, hogy kinyilvánítsák szolidaritásukat a politikai függetlenségért és a gazda­sági önállóságért küzdő né­pekkel. Egyszersmind a szov­jet kormány támogatásáról biztosítsák az ENSZ alapok­mányának megfelelő átfogó szankciók követelését a dél­afrikai fajüldöző rezsimmel szemben. Robert Mugabe első moszk­vai látogatása nemcsak a két ország kapcsolatainak fon­tos mérföldköve. Arra is jó alkalmat kínált a zimbabwei kormányfő tárgyalása a Szovjetunióban, hogy a szo­cialista és a fejlődő országok együttműködésének elvi és konkrét irányát meghatároz­za. Gyapay Dénes Csukakuha bejelentette: mindezzel nem éri be, s foly­tatja sajátos harcát az állam­vasutak és ezen keresztül az állam, a kormányzat ellen. A Csukakuha már koráb­ban harcot hirdetett a kor­mánynak az ellen a terve el­len, hogy az államvasutakat magánkézbe adják. Közölte, hogy eltökélt szándéka a ka­binet „megbüntetése” ugyan­úgy, ahogy e szélsőséges szer­vezet már évek, sőt évtize­dek óta „büntet”. Ennek ke­retében robbantgat, gyújto­gat, különböző merényleteket hajt végre egyfajta „általános forradalom” ürügyén. Az ál­tala követett út — mint han­goztatja — a „totális kon­frontáció”. A Csukakuha a hatvanas években született, mégpedig az akkori — rendkívül heves — diákmegmozdulások tala­ján. Már abban az időben egyike volt a legradikálisabb diákszervezeteknek, amelyek Francia politikai körökben nagy visszhangot keltett a váratlan keddi közlés, hogy Wojciech Jaruzelski, észak­afrikai útjába iktatva, rövid látogatást tesz Párizsban. Hivatalos helyen mindössze annyit tettek hozzá a puszta bejelentéshez, hogy a lengyel vezető kezdeményezte a ta­lálkozót és erre szerdán dél­előtt, a minisztertanács után és Mitterrand elnöknek az Antillákra való elutazása között kerül sor. Az utolsó francia—lengyel csúcstalálkozó 1980-ban volt, amikor Giscard d’ Estaing akkori elnök Varsóba láto­gatott és Gierek jelenlétében találkozott Brezsnyevvel. A szükségállapot kihirdetésétől Nagyszabású tömegmeg­mozdulássá vált a dél-afrikai fővároshoz közeli Mamelodi •• ban annak a tizenkét sze­mélynek a temetése, akiknek életét két héttel ezelőtt egy tüntetésen rendőrsortűz ol­totta ki. Pretoria feketék lakta elő­városában egy stadionban tartották a gyászszertartást. Az áldozatok koporsóit a faji megkülönböztetés ellen küzdő, betiltott Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) zöld— arany—fekete színű lobogó­jával borították. A mintegy negyvenezres tömeg az apartheid rendszer elleni da­lokat énekelt és éltette az ANC-t. harcoltak az oktatás demok­ratizálásáért, a diákság hely­zetének és jogainak javítá­sáért, az Egyesült Államoktól való japán függőség felszá­molásáért. A szervezet szinte kizárólag diákokból állt. A diákmozgalmak lanyhu­lásával, illetve elfojtásával párhuzamosan egyes csopor­tok — köztük a Csukakuha — egyre inkább radikalizá- lódtak, és haladónak számító célkitűzéseik megvalósítása érdekében mind szélsősége­sebb eszközökhöz folyamod­tak, nem riadva vissza fegy­veres terrorcselekmények végrehajtásától sem. A Csu­kakuha egyre szélsőségeseb­bé vált, ugyanakkor egyre inkább elszigetelődött. A het­venes évek közepén élére állt a naritai nemzetközi repül tér építését ellenző tünteté­seknek, és nemegyszer fegy­veres akciót hajtott végre. Szembeszállt az építés céljá­ra kiszemelt mezőgazdasági földterületek kisajátításával, 1984 elejéig francia részről teljesen befagyasztották a kapcsolatokat. Akkor lassú olvadás indult meg. Idén májusban Ernest Kucza len­gyel külügyminiszter-helyet­tes járt Párizsban, majd ok­tóber elején aláírták a len­gyel adósságok törlesztésé­nek átütemezéséről szóló megállapodást. Franciaországban, ahol an­nak idején széles körű kam­pány folyt a később feloszla­tott Szolidaritás mellett, már ez a közeledés is vitákat vál­tott ki. Mitterrand döntése ellen, hogy Párizsban talál­kozik a lengyel államfővel, már kedden heves kampányt indítottak a polgári lapok, s a polgári pártokhoz közel álló szakszervezetek. Jelen volt több fekete és fehér bőrű dél-afrikai ellen­zéki politikus, az anglikán és a római katolikus egyház képviselői, valamint külföldi diplomaták, köztük ameri­kaiak és nyugat-európaiak. Mivel Mamelodi kívül esik azon a körzeten, ahol a rend­kívüli állapot, illetve a sajtó működését érintő korlátozá­sok érvényben vannak, a megmozdulásról nagy szám­ban tudósíthattak dél-afrikai és külföldi újságírók is. Fel­tehetően a külföldi diploma­ták és a sajtó jelenléte miatt a hatóságok tartózkodtak a beavatkozástól. Viszont a rendőrség és a hadsereg tor­laszokat állított a Mamelodi felé vezető utakon. s a tiltakozó parasztok vé­delmére kelt, amit sokan megértéssel fogadtak. De nem helyeselték az eszközöket, amelyek a társadalom szá­mára mind veszélyesebbé váltak. A Csukakuha bázisa ma is változatlan. De a mostani di­ákok közül mind kevesebb a támogatója, ezzel szemben megőrizte korábbi tagságát, amely viszont — az átlagélet- kort tekintve — egyre koro­sabbá válik. Értesülések sze­rint a Csukakuha mintegy nyolcezer tagjának — Illetve hívének — többsége harminc­öt év körüli. A szervezet főbb frakció­ból áll, legálisból, féllegális­ból és illegálisból. Feltűnő, hogy a Csukakuha jelentős anyagi bázissal rendelkezik, mivel fegyvereket gyárt és szerez, s kiadványokat is megjelentet. Ugyanakkor szembetűnő az is, hogy a ha­tóságok a szervezettel — no­ha az mind veszélyesebbé vá­lik — viszonylag kesztyűs kézzel bánnak. Erre mutatott rá a Japán Kommunista Párt is, amely a közelmúltban azt hangoztatta: „A szélsőbalol­dal tevékenységének tűrése kísérlet a baloldal lejáratá­sára.” Sajtónapi ünnepség a Munkásőrségben Berlinben tartja soros ülését a Varsói Szerződés tagálla­mainak katonai tanácsa. A képen: a tanácskozás megkez­dése előtt a delegációvezetők megkoszorúzzák a fasizmus áldozatainak emlékművét. (Kelet-Magyarország telefotó) A magyar sajtó napja al­kalmából kedden ünnepséget rendeztek a Munkásőrség Országos Parancsnokságán. Az eseményen részt vett és felszólalt Bányász Rezső ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Megjelent Karvalics László, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető­helyettese is. Borbély Sándor országos parancsnok beszé­dében méltatta a szocialista magyar sajtó érdemeit, majd kiemelkedő színvonalú alko­tásaikért, publikációikért kö­zösségi elismeréseket, egyé­ni nívódíjakat, kitüntetése­ket, jutalmakat adott át szerkesztőségi kollektívák­nak, újságíróknak, művészek­nek, nyomdászoknak. Az országos parancsnok díszoklevelet és kitüntető plakettet adományozott a Magyar Rádiónak és a Ma­gyar Televíziónak; az elisme­réseket Hárs István, a rádió elnöke, illetve Kígyós Sán­dor, a televízió pártbizottsá­gának titkára vette át. A Munkásőrség 1985. évi nívó­díjában Tábori András, a Magyar Hírlap főszerkesztő­helyettese, Nagy Jenő, a Fe­jér megyei Hírlap főszer­kesztője, Révész László, Liszt-díjas karnagy, a Ma­gyar Rádió zenei rovatveze­tője, Tihanyi János, a Sza­bad Föld főmunkatársa és Cseri Sándor, a Pest megyei Hírlap főmunkatársa része­sült. Tizennégy újságíró a Haza Szolgálatáért Érdem­érem különböző fokozatait vehette át, többen jutalmat kaptak. Robbantanak, lőnek, gyújtogatnak II Csukakuha múltja és jelene Dói-Afrika Temetés tüntetéssel Az SZKP kongresszusa elé: A jó ötletek támogatására A minap kivágandó és kitöltendő szelvény jelent meg a Kom- szomolszkaja Pravdában. A néven, koron, lakcímen vagy telefonszámon, mun­kahelyen és beosztáson kí­vül a rovatokba azt kellett beírni, milyen társadalmi kezdeményezést, újítást ja­vasol a beküldő, milyen mértékben valósult az már meg, milyen segítségre van szükség. Társadalmi újítás? A fo­galmat a szelvénnyel együtt megjelent cikk és egy olvasói levél magyarázta meg. A levél arról szólt, hogy az „Alkotó ifjúság” ki­állítások, a folyóiratok, a tévé műsorai sok érdekes műszaki újdonságot, sport­eszközt, turistafelszerelést és más effélét mutatnak be, de az ötleteket fel is kelle­ne karolni, segíteni kellene gyakorlati alkalmazásukat. A gond ez utóbbival van. Tizenöt éve annak, hogy „éber” bürokraták meg­szüntették a Komszomol kí­sérleti vállalkozását, a „Fáklya” újításmenedzselő és az ipari hasznosítást elő­készítő vállalatot. Egykori igazgatója, Alekszandr Ka- zancev ma a novoszibirszki akadémiai város megbecsült lakója, laboratóriumvezető. Az egykori kezdeménye­zés megszüntetéséről ma is keserűen szól, hiszen a Fáklya egyetlen rubelt sem vitt el az állami költségve­tésből, sőt, működésének négy éve alatt legalább ötvenmillió rubel tiszta hasznot hozott az állam­nak. És nemcsak az újítá­sok hasznosítását segítette elő, úgy mondhatnánk, si­keres közvetítő volt az üzem, a tudomány és a ter­melés, az élenjáró és az el­maradott iparágak között. Mindezt több ezer egyete­mista, aspiráns, fiatal mér­nök és tudós fejével és ke­zei által. A legtöbb „alkalmazott” félállásban dolgozott, ennek megfelelő fizetésért: a Fák­lyával együttműködő egye­temi hallgatók átlagosan fél év alatt „visszafizették” az államnak képzésük költsé­geit. Az ország jövendő köz­gazdáinak iskolája is volt a vállalat. Azóta bármilyen problé­ma megoldására létre le­het hozni ifjúsági alkotókö­zösségeket, csak nem önel­számoló, önfinanszírozó ala­pokon. Ezt azok a főható­ságok ellenzik, akik szá­mára az utasítás, a rendelet fontosabb a kezdeményezés­nél. Akik nem hajlandók kivételt tenni az újítások kedvéért, hanem azt várják el, hogy az ötletek alkal­mazkodjanak az általános bürokratikus elvekhez. Egy brigád hiába végezte el a hiányzó dolgozók mun­káját is, egyre kevesebbet kapott meg a fizetésükből, így felhagyott a kísérlettel, amelynek során pedig több­szörösére nőtt a részvevők munkájának termelékenysé­ge. Valentyin Karmanov húsz éve védi a moszkvai „Sirály” iskolai üzemet — a bezárástól. A „Sirály” is­kolásainak keresetén fel­épített ifjú technikusok há­zát ugyanis már bezárták. Az erről szóló végzésbe a pénzügyi ellenőrök beírták: „Karmanov igazgató rá nem bízott nevelési funk­ciókat lát el”. Mások véleménye szerint vissza kell adni a klubokat az embereknek ... de kitől kell elvenni őket? A hiva­tali gazdáktól — hangzik a válasz —, akik szárazzá, formálissá tették a klub­életet és nem hagynak he­lyet az önzetlen, önkéntes kezdeményezéseknek. Jevgenyij Koroljov, a szverdlovszki ifjúsági lakó­komplexumokat hozta lét­re. A szabad idejükben dol­gozó önkéntes fiatal építők tapasztalatait az SZKP KB Politikai Bizottsága is jóvá­hagyta. A fiatalokról kide­rült, hogy nemcsak akkor végeznek kiváló munkát, ha a magukét építik. Üzemek rekonstrukciójában is részt vettek. Társaságuk úgy születhetett meg és marad­hatott fenn, hogy a területi tanács végrehajtó bizottsá gának akkori elnökhelyette­se támogatta őket: „általá­ban nem megy, de ha kí­sérletről van szó, nem ve­szik a fejünket érte” — mondta. ^ ^ a az ilyen vezetőket IVI keresik. A Komszo- molszkaja Pravda az ilyen kezdeményezések föl­karolására vállalkozott, és már azon töprengenek a Komszomolban,- hogy nem kellehe-e társadalmi szervet létrehozni a társadalmi kí­sérletek újítások koordi­nálására es védelmére. Lengyel László Moszkva Nem mindennapi szolgáltatás! Kedves Vásárlóink! Segítünk önnek bevásárolni! NYÍRFA-NAPKÖZI A KORONA DÍSZTERMÉBEN. 1985. december 5-én, 12-én, 19-én (csütörtökön) 14—20 óra között INGYENES GYERMEKMEGŐRZÉS 3—14 éves korig. EGÉSZ DÉLUTÁN NON-STOP MŰSOR. Ez idő alatt a Nyírfa-napköziben átvett és a Nyírfa Áruházban, valamint a vállalat szaküzleteiben a vá­sárlás alkalmával lebélyegzett, majd leadott gyermek- megőrző jegyek 1985. december 28-án 9 órakor nyilvános sorsoláson vesznek részt, értékes nyereményekkel. A sorsolás helye: NYÍRFA ÁRUHÁZ II. EMELET. GYERMEKEKNEK JÁTÉK — FELNŐTTEKNEK GONDTALAN VÁSÁRLÁS!

Next

/
Thumbnails
Contents