Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-20 / 298. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. december 20. Gazdaságpolitikai munkánk 1985-ben és a jövő évi ieladatok (Folytatás az 1. oldalról) szaki értelmiség jobb anyagi és erkölcsi megbecsülésére. Tudatosítani kell. hogy a vállalatirányítási rendszer korszerűsítése együtt jár a belső szervezeti rendszer továbbfejlesztésével. Űj elemekkel kell gazdagítani az irányítás, az érdekeltség, az ellenőrzés eddig bevált módszereit. A változásoknak a belső szervezettség javulásában, a gazdálkodási és munkafegyelem erősödésében, az önállóság, kezdeményezés — újítás fokozódásában kell kifejezésre jutni. A pártszervezetek politikai és mozgalmi eszközeikkel segítik az intenzív gazdálkodás kiterjesztését az ipari egységekben. Valamennyi gazdálkodó egységben foglalkozni kell a piaci munka javításával. Céljaink elérésének fontos feltétele a szervezettség és a munkafegyelem javítása. A hatékony foglalkoztatás mellett a megye egyes területein — különösen a szatmár-be- regi térségből — a meglévő szabad munkaerőre alapozva szükséges a foglalkoztatottság szintjét növelni. Nagy figyelmet kell fordítani az alacsony hatékonyságú vállalatok gazdálkodásának javítására, a hatékonnyá nem tehető tévékenységek megszüntetésére. Várható az üzemek közötti még erőteljesebb differenciálódás, ami a párt- és szakszervezeti szervektől fokozott munkát követel. A mezőgazdasági üzemekben a jövedelmezőség javítására, a gazdaságok megszilárdításához szükséges személyi, irányítási, szervezési tennivalókra, a komplex melioráció folytatására kell a fő figyelmet fordítani. Fokozni kell a termelés — feldolgozás — felvásárlás folyamatában a kölcsönös érdekeltség alapján álló együttműködést. A kiegészítő tevékenységnél az élelmiszer-feldolgozás, a háttéripari termelés és a szolgáltatások bővítése álljon első helyen. A beruházási feladatoknál a foglalkoztatást növelő, a termelést bővítő és exportot megvalósító fejlesztések állnak előtérben. Elsőrendű a 15 éves lakásépítési program utolsó ütemének teljesítése, amihez szükséges a magánerős építést szolgáló telkek kialakítása. Az építőiparban a kapacitások jobb kihasználását, a belső érdekeltségi rendszer fejlesztését indokolja a vállalatok helyzete. A kereskedelemben és szoigál- tatásban erősíteni kell a gazdálkodói jelleget, összhangban az igények kielégítésével. A pártbizottság hangsúlyozta: a tanácsok olyan VII. ötéves és éves tervet fogadjanak el, amelyek szolgálják a lakosság érdekeit, pénzügyileg megvalósíthatók. Ehhez kell a lakosság széles körű tájékoztatása, a terület- és településhálózat-fejlesztési koncepció olyan társadalmi vitája, amiben a legfontosabb helyi igények kielégítésére ösztönöznek. Az önállóság növekedésének érződnie kell az egész tanácsi gazdálkodásban. A Hazafias Népfront, a KISZ, a szakszervezetek, a tudományos és érdekképviseleti szervek, a társadalmi szervezetek megyei és helyi szervei ismerjék meg és ismertessék a megye VII. ötéves tervi feladatait és sajátos eszközeikkel segítsék azok zökkenőmentes, gyakorlati megvalósítását. A pártszervek és szervezetek kiemelt feladataként szabta meg a testület 1986- ban a vállalati középtávú terv kidolgozásával összefüggő politikai tevékenységet. Munkájukban kapjon nagyobb hangsúlyt a gazdaságCsütörtökön reggel Bukarestben megnyílt a szocialista országok vezető pártjainak ideológiai és külügyi értekezlete, amelyen a központi bizottságok illetékes titkárai vesznek részt. A tanácskozáson a Bolgár Kommunista Pártot Milko Balev, Dimitr Sztanisev és Sztojan Mihailov; a Csehszlovák Kommunista Pártot Jan Fojtik és Vasil Bilak; a Kubai Kommunista Pártot Lionel Soto Prieto és Victor Manuel Gonzalez; a Laoszi Népi Forradalmi Pártot Sámán Vianaket; a Lengyel Egyesült Munkáspártot Józef Czyrek, Jan Glowczyk és Henryk Bednarski; a Magyar politikai céloknak és a szabályozás megfelelő változtatásának megértetése és a követelményeknek megfelelő cselekvés kibontakozása. Támogassák a kezdeményező és kockázatvállaló magatartást, az újat kereső, aktív vezetőket és kollektívákat. A pártmunkában alapvető feladat a gazdaságpolitika helyi érvényesítése, a végrehajtás politikai eszközökkel történő megszervezése, segítése, ellenőrzése. A káderpolitikai elveket a megye gazdasága egész területén következetesebben kell alkalmazni. A területi pártszervek munkájában nagyobb teret kell adni a gazdasági folyamatok elemzésének, a gazdálkodás minőségi tényezői értékelésének. Határozataik az intenzív gazdasági folyamatok kibontakoztatására, a kedvező tapasztalatok elterjesztésére, a gazdaságtalan tevékenység visszaszorítására hívják fel a figyelmet. A vállalatoknál, szövetkezeteknél működő pártszervek önállósága és politikai felelőssége növekszik. Munkájuk során támogassák a helyi jó kezdeményezések széles körű elterjesztését. Segítsék a szocialista brigád- és versenymozgalom olyan működését, amelyben a vállalások a helyi feladatok végrehajtására irányulnak. Szocialista Munkáspártot Be- recz János, Pál Lénárd és Szűrös Mátyás; a Mongol Népi Forradalmi Pártot Ceren- dasin Namszraj és Cerenpilin Balhadzsav, a Német Szocialista Egységpártot Kurt Hager és Joachim Herrmann: a Román Kommunista Pártot Miu Dobrescu, Petru Enaclie. Comel Pacoste és Ion Stoian: a Szovjetunió Kommunista Pártját Borisz Ponomarjov es Mihail Zimjanyin; a Vietnami Kommunista Pártot Hoang Tung képviseli. A tanácskozáson Miu Dobrescu, az RKP KB PVB tagja, a Központi Pártkollégium elnöke mondott megnyitó beszédet, majd a résztvevők felszólalásai következtek. Végső búcsú Oláh Istvántól Elvtársainak, barátainak, harcostársainak, tisztelőinek hosszú menete kísérte utolsó útjára csütörtökön a Mező Imre úti temetőben Oláh István hadseregtábornokot, honvédelmi minisztert, az MSZMP KB tagját. A vörös drapériával szegélyezett, koszorúkkal övezeti ravatalnál — ahol kitüntetéseit bíborpárnákon helyezték a koporsó elé — díszőrségben tisztelgett az elhunyt előtt az MSZMP Politikai Bizottságának, a kormánynak több tagja, párt- és állami életünk számos személyisége. Elmentek a végső tiszteletadásra a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszterei, illetve a temetésre érkezett katonai delegációk tagjai, s ott voltak a budapesti diplomáciai testület képviselői is. A gyászszertartáson — a Himnusz elhangzása után — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében Czinege Lajos miniszterelnök-helyettes vett búcsút az elhunyttól. Életpályáját felidézve kiemelte, hogy még nem volt 18 éves és belépett a Magyar Kommunista Pártba, s 1945. március 15-én jelentkezett a születő demokratikus hadseregbe. A család, a szegényparaszti környezet, a forradalmi párthoz való tartozás meghatározó elemei voltak az eszmélő fiatalember sorsának. Amikor a háború befejeződött, megkezdett tanulmányait folytatva tanítói képesítést szerzett. A párt hívó szavára 1947-ben lépte át az akkori Kossuth Akadémia kapuját, tehetsége, alkotóképessége kibontakozásával arányosan egyre nagyobb és felelősségteljesebb feladatok megoldásának vált részesévé. 1966-ban miniszterhelyettes, 1973-ban pedig az egyik legnagyobb felelősséggel járó vezető katonai posztra került: a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke lett. Éppen egy esztendeje vette át a honvédelmi miniszteri tisztet. Közéleti, politikai és katonai szerepének, tevékenységének megtisztelő elismerését jelentette, amikor a párt XI. kongresszusa 1975-ben a Központi Bizottság tagjává választotta. Oláh István elévülhetetlen érdemeket szerzett a Magyar Néphadsereg fejlesztésének, erősítésének és korszerűsítésének nagy horderejű feladatai megoldásában — mondotta végezetül Czinege Lajos. A Honvédelmi Minisztérium, a néphadsereg személyi állománya, a gyászoló család, a barátok és a fegyvertársak gyászát Mórocz Lajos altábornagy, honvédelmi államtitkár, a fegyverbarátok együttérzését Flórián Siwicki, a Lengyel Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB Politikai Bizottságának póttagja tolmácsolta. Ezután a koporsót ágyútalpakra helyezték, s a gyászolók sokasága kísérte a díszsírhelyre Oláh István földi maradványait. A gyászszertartáson a díszzászlóalj díszmenettel és sortűzzel tisztelgett a hadseregtábornok emlékének. A kegyeletes búcsúztatás az Internacionálé hangjaival ért véget. A nap folyamán Lázár György fogadta a hazánkban tartózkodó katonai küldöttségek vezetőit. ★ Szabolcs-Szatmár megye párttagsága és lakossága nevében Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára és Bánóczi Gyula, a megyei tanács elnöke rótta le kegyeletét Oláh István honvédelmi miniszter ravatalánál. (Folytatás az 1. oldalról) áthidaló hitel, amelyet a régi lakással rendelkezők vehetnek igénybe, ha újat akarnak építeni. A hitel azt az átmeneti időszakot segít áthidalni, amely alatt elkészül és beköltözhetővé válik az új épület, s a tulajdonosok a régi lakást értékesíthetik. A hitel kamata egy éven belüli visszafizetés esetén 8, két éven belül 10, ezen túl pedig 12 százalék. Ugyancsak kedvezmény, hogy az ifjúsági betét utáni különkölcsön a magánforgalomban történő lakásvásárláshoz is igénybe vehető. Változik — a takarékossági időtartam függvényében — a különkölcsön felső határa és összege. Szabadabbá válik a munkáltatói támogatások felhasználása. Januártól ezek a támogatások felhasználhatók magán- forgalmú lakásvásárlásra, felújításra és korszerűsítésre is. A helyi tanácsok támogatási lehetősége ugyancsak bővül, a valóban rászoruló családoknak a lakáshoz jutás és a fenntartás bármilyen költségének viseléséhez vissza nem térítendő támogatást nyújthatnak. Ennek feltételeit a helyi tanácsok rendeletben határozzák meg. * Változások lépnek érvénybe a lakásügyi jogszabályokban is. A tanácsok lehetőséget kapnak, hogy — a bérlakásokról való lemondás, illetve nagyobb lakások kisebbre történő cseréjének ösztönzésé érdekében — a normatív központi szabályozás helyett önállóan szabályozzák a pénzbeni térítés mértékét. A tanácsok így lényegesen magasabb összeget fizethetnek ki — a lakás- használati díjnak akár a nyolcszorosát is — térítésként. Lehetővé válik az is, hogy lakással nem rendelkező idős emberek — tanácsi bérlakás leadása nélkül — nyugdíjasházi lakáshoz jussanak. Ebben az esetben azonban háromszoros—ötszörös mértékű lakás-használatbavételi díjat kell fizetniük. Mivel számottevően megnövekedett az igény a nyugdíjasházak iránt, indokolt a lakossági erőforrások foko zottabb bevonása. A jövőben így szövetkezeti formában is épülhetnek, illetve működhetnek nyugdíjasházak. Kedvezően változnak az állami tulajdonú házingatlanok értékesítésének feltételei. Jelentős, 40 százalékos engedmény illeti meg a vevőt, ha a vételárat egy összegben kifizeti, illetve arányos kedvezményt kap, aki a részlet- fizetéskor a szerződésben foglaltaknál többet törleszt. Mondják, hogy minél kisebbek az ember lehetőségei, annál gazdagabb tartalmúak ábrándjai. Igaz! A jövőt sokszor képzeltük csodálatos nőnek, akihez csak lassan lehet közelíteni. Ráaggattuk álmaink legszebb ékszereit, megbocsátottuk neki, hogy szigorú és zárkózott arcú, nincsen semmi hajlandósága, hogy nekünk bármiről is nyilatkozzék. Hallgatag vagy kisszerű és rafinált volt? Kérdezni nem tudtuk. De voltak, akiknek nyilatkozott, mert sokkal többet tudtak róla, mint mi. Az MKP-nak terve volt a megnyerésére. A kommunisták azt tanácsolták: életünk alakulását ne bízzuk a véletlenre és ne higgyük, hogy a jövő kész ajándékokat tartogat. Tanuljunk, dolgozzunk, fogjunk össze, mert csak ilyen módon lebbenthetjük fel e titokzatos istennő fátylait, csak így pillanthatjuk meg az ölébe rejtett lehetőségeket és készíthetünk jó cselekvési programot azok megszerzésére. Ki így, ki úgy fogott hozzá a maga jövőprogramjának elkészítéséhez, de voltak közös vonásai e tevékenységnek. Mindnyájan tudtuk, megtanított rá a közelmúlt: az ország sorsától független egyéni jövő nem lehetséges, olyanról ábrándozni önámítás. Közös volt az az óhaj, majd alapelv: ami volt ne térjen vissza! Az ezt követő kérdés is azonos volt: mi legyen helyette? Az adott válaszok nagyon különböztek egymástól; de volt bennük közös is. Ez abból következett, hogy egész Európa népei egy jobb világ felépítését tűzték célul. A legtöbben olyan társadalmat akartak létrehozni, vagy a meglévőt úgy kívánták átalakítani, hogy ha a kapitalista tulajdon — korlátozásokkal, ellenőrzés alatt — megmarad is, a nép anyagi és kulturális létérdekei legyenek az uralkodók ezután. Mi is efféle berendezkedést feltételezve gondoltuk el a magunk egyéni életét. Én például azon töprengtem: szakmát válasszak, vagy iskolában tanuljak, mert mindegyikre megvoltak már a lehetőségek. Azt latolgattam: szakmunkásként vagy iskolázott emberként juthatok e többre, közelebb ahhoz az életszinthez, amire „éheztem”: a foglalkozásom legyen biztonságos, a megélhetésem úgyszintén. Megélhetésen akkor nem értettem többet, mint kenyér, ruha és lakás. Tagadhatatlan, hogy a kis egyéni jövőprogramok kezdetben esetlegesek és ellentmondásosak voltak. A nagy közösségnek, az országnak is voltak elgondolásai a jövőre, de egyeztetett terve nem. Egyszer aztán olvastuk: a koalíciós pártok vezetőinek egyetértése után a Minisztertanács elfogadta az újjáépítés hároméves tervét. Hamar megismertük részleteiben is (közölték az újságok, kiadták füzet formájában). Megtaláltuk benne a magunk helyét, részét, tennivalóit és életdarabját. Lelkesedtünk a tervért, szerettük törvénynek mondani, hogy ígéretei biztosan teljesüljenek. A terv szó pedig rányitotta a szemünket: a jövőről nem elegendő ábrándozni, a jövőt meg kell, mert meg lehet tervezni és valóra kell váltani. Hit volt ez, vagy bizonyosság is? Mind a kettő! Sokan azt vallották és hirdették, hogy az ország újjáépítésére nem három év, de három évtized is kevés lesz. Voltak, akik a három évvel egyetértettek, de sikert csak külföldi — nyugati — kölcsön árán jósoltak. A rossz „jóslatok” és a riasztó „példák” ellenére az ország lakosságának többsége bízott a maga erejében. Bizonyosságnak vette, hogy hamar'kijutottunk abból az ördögi körből, amibe a háború zárt; van értékálló pénzünk, lezajlott a földreform, állami kezelésbe kerültek a nagyüzemek, a bányák, megnyílt előttünk az iskolák és a kollégiumok kapuja. Éreztük, hogy elkezdődött „a munkások és parasztok kulturális színvonalának olyan fokra emelése, hogy a régi kultúra elsajátításával és a maguk eddigi elnyomott kulturális erőinek kibontakoztatásával és alakításával képesek legyenek az államban, a gazdasági és kulturális életben a hatalmi pozíciókat elfoglalni.” Ügy tekintettünk mindezekre, mint makacs igyekezetünk eredményeire. Sok olyat értünk el, amiről korábban álmodni is csak kevesen mertek. (Ezek rendkívülisége elültette bennünk a hajlamot arra, hogy később elhiggyük — különleges képességeink vannak és példátlan erővel rendelkezünk.) Hitünk is volt és bizonyosságunk is. Így fogtunk munkához és nem csalódtunk. A kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülési kongresszusán, tehát egy évvel a 3 éves U. ■. indítása után ilyen címszókkal h róttak el a beszédek: „Mezőgazdasági ea ipari termelésünk megközelíti a békeszínvonalat!”, „Az ipari munkásság életszínvonala lényegében eléri a békebelit.” A terv által jobbá, szebbé vált az életünk és az emberekben megerősödtöt az a biztonságérzet, ami nélkül nincsen sem otthon, sem haza. Hittük és tanultuk: csináljuk a történelmet! Olyanra, amilyenre akarjuk! Hit és álmodás volt ez. Sokkal szükségesebb hatóerő, mint ma sokan gondolják. Ez magyarázza a mi akkori lelkesedéseinket és nagy igyekezetünket. Űj megítélés alá került a politika, mint korábban volt. Azt vártuk és akartuk, hogy a politika más legyen, mint az élet egyéb területei: legyen erkölcsös! Mi a földosztást, az államosításokat, az újjáépítést a becsületesség bizonyítékának tartottuk. A kommunista politika és a kommunista politikus volt az eszményünk. A kommunista politikusok követésére késztettek is. Voltak könyvek, például Joszif Visszarionovics Sztálin életrajza, a Tizenhat év fegyházban és mások. De nagy hatással voltak a vezetők transzparens képei is. A televíziózás előtt e képek a személyes kapcsolat illúzióját adták. Lehetővé tették, hogy a politikust ne csak programja, hanem külső megjelenése alapján is megítéljük. A jó kép rokonszenvet és cinkosságot ébreszt, ugyanis egy képből tulajdon vonásainkat olvashatjuk ki — de felmagasztosítva. Sztálint a legtöbb kép félprofilból ábrázolta, amint messzire előre néz. Ügy tűnt, ez a tekintet irányítja és átszellemíti a jövőt, hatalma van felette, mint mindenen. Rákosit leggyakrabban szemben vagy nagyon kicsit balra fel fordított arccal mutatták. Képei az éleslátás, a komolyság és a nyíltság képességét sugallták. Az volt az érzésünk, hogy mindig az ellenségen, az elhárítandó nehézségeken tartja éber tekintetét. Nagy, kopasz fején megült a fény és sugárzott. Glóriás üstökű szenteken nevelt szemünkben ez fölénk emelte őt a magasztos érzelmek világába. (Folytatjuk) Ideológiai és külügyi tanácskozás Bukarestben
