Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-19 / 297. szám
1985. december 19. Kelet-Magyarország 3 Elmaradt bérek A szabolcsi gyáregységekben általában alacsonyabbak a keresetek, mint a törzsgyárakban, vállalati központokban — mutatják a tények. Nem egy helyen évi 10—20 ezer forintos lemaradás is van, amiből egy rész -minden bizonnyal nem a fiatal üzemek rovásara írható. Különösen igaz ez a textiliparban, a műszergyártásban, ahol a pesti munkásszállásokra érkezett fiatal lányok semmivel sem tudnak többet, mint itthon maradt társaik — mégis jobban fizetik őket, hogy ne álljanak a drága gépek. Vannak persze olyan tapasztalatok is, miszerint a kisebb gyakorlat miatt alacsonyabbak a keresetek. A Magyar Posztógyár nagy- kallói gyárában például az idén több, mint tíz százalékkal emelkedtek a keresetek, azonban ha csak az elért teljesítményeket vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a dolgozók átlaga nem éri el a száz százalékot, amit Csepelen, a régi munkások könnyűszerrel meghaladnak, Mindez persze tükröződik a bérekben is. A nagyobb begyakorlottság minden bizonnyal idő kérdése. Ám a gyár vezetői némiképp rettegnek is ettől, hiszen ha férjhezme- nés, szülés és más okok miatt nem volna az évi 150— 200 fős cserélődés, ha mindenki elérné a kívánt teljesítményt, akkor hirtelen olyan bertúllépest érnének el, ami komoly büntetéssel jár. Ezért szeretnék, ha ilyenkor adókedvezményt adnanak az adott vállalatnak. Ügy vélik, más szabolcsi üzem is kerülhet hasonló helyzetbe, s ezáltai érdekeltebbé válnának az egyenletes és jó teljesítmény elérésében. A javaslaton túl tényleg az lenne a helyes, ha a fiatal munkásnők betanítói egyaránt érdekeltek lennének a nagyobb eredményekben, hi szén adott gepeken a többlettermelés a legjobb befektetés akkor, amikor szükség van a termékre. L. B Ráérünk E gy Amerikában élő honfitársunk mondta el a televízióban: számára az egyik legnagyobb meglepetés az volt itthon, hogy napközben tele vannak az utcák. Számára — mondotta volt — ez szokatlan, hiszen az ottani városokban nappal mindenki dolgozik, s bizony nem sokan akadnak, akik ráérő- en az utcákat róják. Legfeljebb az ügynökök, akik házalnak — tette hozzá némi iróniával. Magam is csodálkozom, hogy mennyire igaza van. Nemcsak ilyenkor, ünnepek előtt, máskor is a magyar városok utcái ' népesek, nyüzsgőek. Úgy hihetné az ember: mindenki szabadságon van. Ráérősen bóklásznak, járkálnak, mennek boltról boltra, álldogálnak az utcasarkon beszélgetve. A boltos a másik üzletébe siet, vesz, beszélget. A hivatalnok is kiugrik ügyét intézni a másik hivatalban, és még a presszókba is jut, fiatal, öreg egyaránt. Ráérünk. Aki gyakorta jár falura, az tudja: a falu utcája nappal néptelen. A mindenkori munka szigorú fegyelmet alakított ki az évszázadok során. Ott nem lehet ellátatlanul hagyni jószágot, műveletlenül földet. Télen is akad munka, a szerszám javítgatása, a ház körüli megannyi apró rendezgetés. Bezzeg a városban más. Itt valahogy minden lezserebb Igaz, falun meg is szólnak azt, aki tétlenül támasztaná a kerítést, vagy éppen flangálna az utcán. De a városban? Ki tudja itt, ki miért hogyan, milyen indokkal, milyen okból, milyen időbő! gazdálkodva jár-kei? Ki törődik itt azzal, hogy munkából ugrik-e el a dolgozó? És kinek-kmek úgyis ott az előre gyártott indok a keze ügyében A minap arról beszélgettünk: hogyan is élünk. — Jól! — mondtam, és gondoltam, csak így lehet, ha ennyire ráérünk. Valami nincsen rendben lelkiismeretünk háza táján Valami kótog a felelősségnek nevezett gépezetben is. Jarunk-kelünk, panaszkodunk, mégis vásárolunk, beszélgetünk. Panaszkodunk, hogy nincsen időnk, s közben mégis van. Főleg a munkaidőben. Hiába, ráérünk. Miközben mindezeket írom, mellettem szól a rádió. Valami gazdasági hírcsokrot közöl. Gondokat, a nehéz jövő év terveit, a feladatokat. A gép zörején is átszűrődnek a mondatok gondolatai. Ráérünk? — kérdezem magamtól. A nyáron láttam egy francia trikót egy kislányon. Egy rajzos kis figura fekszik rajta, lustán, ráérősen. Fölötte ékes francia argóban a szöveg: „Megy a munka, ha viszik.” Kik? Hová? Mikor? Teli az utca, nyüzsögnek az emberek. Ráérünk. Ráérünk? B. L. Sokkolnak. Záporozik rám a rengeteg információ. Hal, bontott csirke, pácolt sonka, mák, dió és mogyoró, lesz kaja ragyásig. írja az újság, mondja a rádió, mutatja a televízió. Aztán műszaki cikkek, rövidáruk, ajándéktárgyak, játékok. Milliós nagyságrendben. Már unom. Kikapcsolok. Rádiót, televíziót, mindent. Magamat is. Elég az ünepi előkészületekből. Pláne így, hogy fájó pontom a buksza, már üres. Én már mindent megvettem, minden pénzt elköltöttem és hetek óta aggaszt valami. Nincs tél. Se hó, se jég. Ha továbbra is így lesz, lőttek a boldog karácsonynak. Mert mi a boldogság mostanában? A vágyak és álmok meglepetésszerű kielégítése. Erre én még a nyár derekán felkészültem. Éppen javában arattak, amikor a fiútól megkérdeztem. MŰTRÁGYA EXPORTRA. A vajai Rákóczi Termelőszövetkezet mütrágya-csomagoló üzemében a Szovjetunióból ömlesztve érkező carbamid műt ragyát csomagolják és zsákolt termékként exportra szállítják. (Jávor László felvétele) Megfogni minden fillért Borúlátó történetet mesélt egy tudományos dolgozathoz anyagot gyűjtő kutató. Termelőszövetkezeti, állami gazdasági sertéstartó telepeket vizsgált, ám amikor az eredményeket kellett összehasonlítania, meglehetősen nehéz helyzetbe került. Alig talált két adatot, amelyet tudományos módon egybevethetett volna. Különösen a takarmányo- zás költségek számbavétele változott gazdaságonként. Elterjedt gyakorlat ugyanis, ihogy a takarmányt nem tényleges arán, hanem előállítasz költségén könyvelik el. A költség pedig gazdasaigon- gént eltérő, hiszen függ a talaj minőségétől, az égiek kegyétől, az alkalmazott; termelési technológiától, és még lelhetne sorolni a költségeket befolyásoló 'tényezőket. AMIBE KERÜL De miért baj ez? — kérdezhetnénk. Első hallásra természetesnek is tűnik, hogy az állatok takarmányát azon az. érteken számolják el a gazdaságok, amennyibe éppen nekik került. Kétségtelen, nem nélkülözi a logikát az ilyenfajta gondolkodás, de mégsem egyszerű a helyzet. A MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központjának adatai szerint 1984-ben egy tonna búzát átlagosan 2599 forintért állítottak elő a mezőgazdaságii nagyüzemekben, ugyanebben az időben az átlagos értékesítési ár 3928 forint volt A különbség tölbb. mini ezer forint tonnánként. S éppen emiatt kell alaposan megfontolni, milyen áron kapják a [takarmánygabonát az állatok. Ha valamely gazdaságban úgy döntenek, hogy önköltségén, akkor eleve lemondanak a nőszánkót, a nagymamának a „Mit kell tudni a szexről?” című érdekfeszítő regényt. Ér, most ne mondja — Akarsz te korcsolyázni? — Most nem — mondta — most fürödni szeretnék. A válasz kielégített. Éles logikámmal azonnal felfogtam, itt az ideje a karácsonyi ajándék, a korcsolya megvételének. Hasonló elvek alapján szereztem bf a lánynak a sípulóvert, az unokának a senki, hogy elsiettem a dolgom. Hallottam ugyanis a rádióban (mielőtt kikapcsoltam) a gondos háziasszony már szeptemberben ünnepi lázban égett. Már akkor kitakarított, ablakot tisztított, szőnyeget porolt Sót, már a hal is régem. . aűcóoen van. Egyetértek. Idooen kell kelni. Hogy karácsonykor ismét koszos vénytermelés nyereségéről. Ez persze még nem volna baj, hiszen az Olcsóbban feletetett takarmány elmaradó nyereségét az állattartás haszna pótolhatná Pótolhat na, de a jelenlegi jövedelmezőségi arányok mellett ezt nem lehet elérni. A statisztika szerint ugyanis a búzatermelésiben száz forint termelési 'költségre 51 forint jövedelem. jut, a tejtermelésben 12,6 forint, a marháhiizlalás- ban 1.4.8. a sertéshizlalásiban 16,3 forint. Számottevő tehát, a különbség, ezért egyáltalán nem mindegy, milyen értékesítési csatornán hasznosul a takarmány. Magyarán, jelenleg az állattenyésztés „megeszi” a növénytermelés hasznát. Ezért sokkal tisztább, észszerűbb elszámolás az. ha az állatok hivatalos, aziaz termelői áron kapják a takarmányt. Ilyen elszámolás mellett ugyanis a növénytermelés eredménye kimutatható, az állattartás jövedelmezőségét valós számok jelzik, s megszűnik az említett kutató panasza is, mert összehasonlíthatóak lesznek a gazdaságok. ÖNELSZÁMOLÁSSAL Persze csupán a kutatók panaszai miatt nem volna érdemes átállni a könyvelésben, de nem is csak ez indokolja a valóságot takaró kimutatások megszervezését. Olyannyira nem, hogy azoklesz az ablak, poros a szőnyeg az más kérdés. Különben is ki nézi akkor az ablakot, a szőnyeget? Nézni, látnivaló a fa alatt lesz. A szánkó, a korcsolya, a sípulóver. De szépen mutat majd, De hol a hé, a jég? Szóval nem akarok most ünneprontó lenni, de immáron oda sem figyelek mit kínálnak, mivel biztatnak. Felőlem sarkig tárva lehet az aranykapu, árudömpinges az aranyvasárnap. Én a pénzemért (ami ugye már nincs) csak egy kis havat és jeget akarok. Meg ragasztó is kellene. A májusban vett karácsonyfa tűleveleit szeretném valahogy a csupasz gallyakra visszarakni. Seres Ernő ban a gazdaságokban, ahol önelszámoló egységek alakultak az uj munkaszervezeti formák szinte kikényszerítették a könyvelés megváltoztatásai. Az önelszámoló egységei dolgozói ugyanis saját ágazatuk nyereségének növelésében érdekelitek. ettől függ havi fizetésük, prémiumuk, végül is egész évi jövedelmük. Ezért a növénytermesztők — saját kárukra — nem mondanak le egyetlen fillér ágazati haszonról sem. Versenyben vannak egymással az ágazatok a gazdaságon belül is, s ebiben az a győztes. amelyik a nagyobb nyereséget hozza. S ebbői az is következik, hogy az ágazatok dolgozóit kevésbe érdekli a termelésered- mény, a tehenenkénti tejtermelés, vagy a sertések súly- gyarapodása, az ő érdekeltségük a termelés nyereségének növelésében van. Persze ez összefügg az úgynevezett naturális mutatókkal, — a termésátlagokkal, a 'tejtermelés alakulásával —, de az ágazati verseny és a személyes érdekeltség elválasztja egymástól a növénytermesztőket és az állattenyésztőket A jövedelmezőség vállalatoktól független differenciálódása ily módon kedvezőbb, illetve rosszabb helyzetbe hozhat embereket. Ennek persze nem szükségszerűen kell bekövetkezni, hiszen az ösztönzés módjáról is a gazdaságokban döntenek, s figyelembe vehetik a közgazdasági szabályozástól függő jövedelmezőségi arányokat. Megkaphatják a tisztességes munkájukért járó fizetést az állattenyésztés dolgozói akikor is, ha szerényebb jövedelmet hoz fáradozásuk, de érzékelhetően és mérhetően mindent megtesznek a növeléséért. Mindezek csupán a belső szabályozástól függenek, de nincsenek szoros kapcsolatban a könyvelés módszerével. KÉNYSZER IS ... Az önelszámoló egységek tehát kikényszerítik az egyes ágazatok ráfordításainak és hozamainak a szigorú rend szerinti számbavételét, ezzel egyszersmind a vállalati tisztánlátását is megkönnyíti. Nem a vezetők, vezetőségek akaratától, döntésétől függ, hogy melyik ágazaton mekkora a haszon. A jövedelmezőség egységes számbavétele persze néhány állattenyésztési ágazat sorsát is megkérdőjelezi, hiszen mint egy nemrégiben megerősített állami gazdasági igazgató mondta: a vállalati tanács előtt nehéz — vagy egyáltalán nem is lehet — megvédeni a veszteséges ágazatokat. V. F. J. Megújul a fűrészüzem Hatvanmillió forintos beruházást hajtanak végre az ÉRDÉRT Vállalat mátészalkai gyáregységében. Május 6-án kezdtek hozzá az 1-es fűrészüzem rekonstrukciójához és 1986 január végén már a próbaüzemelésre kerülhet sor. Az épületet már elkészítették, jelenleg a technológia: szereléssel haladnak. Magas műszaki színvonalú gépekkel dolgoznak majd a megújuló fűrészüzemben. Többek közt svéd szélezőgépet, osztrák fűrészáru osztályozó gépsort és ugyancsak osztrák keretfűrészt -szerelnek fel. A rekonstrukció eredményeként két műszakban évi 80 ezer köbméter rönköt dolgozhatnak fel. A nyugati gépsorokat külföldi szakemberek szerelik be a helyszínen. Fásítás, járdaépítés A napokban fejezték be több utcában a fásítást Nyírteleken. Most pótolták azokat a hiányzó csemetéket, amelyek az előző akció során nem találtak táptalajra. Spirál fűzeket ültettek ki a lakosok a házak elé. A tanácsnak ez egyetlen fillérjébe sem került, mert a facsemetéket is az egyik lakos termesztette és bocsátotta a tanács rendelkezésére. A napokban vette meg a községi tanács azt a 4500 darab járdalapot, amelynek lerakását szintén társadalmi munkában végzi el a lakosság. így tavasszal szilárd burkolatú járdát kap a Rákóczi utca, mintegy ezer méter hosszon. BUCIBABÁ H ogy milyen tervezői gondolat szülte a bucibabát? Nem tudom. Tény. hogy a természet ilyen bárgyú ábráza- tot — mint a bucibabáé — csak kivételesen sajnálatos esetben alkot. A tv-reklámocska a maga bugyuta zenei aláfestésével méltó e játék bum- fordiságához. Olcsó dolog persze a képernyő segítségével felheccelni a gyerekeket. Sikerült elérni: a legtöbb kis embernek karácsonyra bucibaba az álma. Olcsó. Ezt a szót használtam meggondolatlanul az előbb. Pedig dehogy olcsó 580 forintért árulták Nyíregyházán a Centrumban a nagyobb méretű bucik darabját... Amíg el nem kapkodták. Hiába. Erre a bucibubára ránézni sem tudó, Olyan csúnya, megoldhat ■ nánk vele a mezőgazdaság madárijesztö gondját. (sztancs) ?
