Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-18 / 296. szám
4 Kelet-Magyarorsxág 1985. december 18. Moszkvában tanácskoznak a KGST-tagországok képviselői (Folytatás as 1. oldalról) vó technológiai és műszaki eszközökről az új nemzedé- kű egységes technológiai rendszerekre. A szovjet kormányfő kitért arra is, hogy tudományos-műszaki fejlesztési programjaikat megvalósítva az Egyesült Államok és egyes szövetségesei, embargók, tilalmak és a COCOM-listák- hoz hasonló különböző korlátozások révén technológiai háborút vívnak a szocialista világ ellen. Végső céljuk az, hogy elszigeteljék a szocialista országokat a korszerű technológiáktól, lefékezzék gazdasági fejlődésüket és megbontsák a katonai-hadászati egyensúlyt. A jelenlegi politikai helyzet megköveteli, hogy a szocialista közösség országai egyesítsék erőiket a tudományos-műszaki forradalom nyújtotta lehetőségek hatékony kihasználása érdekében. A szovjet miniszterelnök emlékeztetett arra, hogy a komplex program öt fő területre összpontosítja a KGST- országok együttműködését; az elektronizálásra, az automatizálásra, az atomenergetikára, az új anyagok és technológiák kifejlesztésére, valamint a biotechnológiára. Az említett területek mindegyikén máris folyik bizonyos munka a szocialista közösség valamennyi országában. A következő öt évben azonban arra lesz szükség, hogy áttörést érjünk el a technikai újdonságok terme- lásbe állításában. Nyikolaj Rizskov megállapította: szovjet részről a komplex program sikeres végrehajtásának zálogát abban látják, hogy ezek a feladatok beépüljenek a tagországok ötéves és éves terveibe. Kifejezte meggyőződését, hogy ezt valamennyi tagország megteszi, meghatározza a programokban részt vevő szervezeteinek körét, ellátja őket a szükséges eszközökkel s megszervezi a végzett munka megfelelő ellenőrzését, többek között magas állami szinten is. A komplex programmal kapcsolatos munkánk súlypontját most a gyakorlati végrehajtás megszervezésére kell helyezni — mondotta Rizskov. Nyikolaj Rizskovot követően Gri|a Filipov miniszter- elnök, a Bolgár Népköztársaság küldöttségének vezetője szólalt fel, majd Lázár György, a Minisztertanács elnöke mondott beszédet. Lázár György A program elősegíti felzárkózásunkat a tudományos-műszaki haladás élvonalához Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, a magyar küldöttség vezetője a KGST 41. (rendkívüli) ülésszakán elhangzott felszólalásában hangsúlyozta, hogy pártunk és kormányunk kezdettől fogva üdvözölte és támogatta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, Mihail Gorbacsov elvtársnak azt a kezdeményezését, hogy gyorsítsuk meg az 1984. évi felső szintű gazdasági értekezleten a KGST-tagországok tudományos-műszaki fejlesztése 2000-ig szóló komplex programjának kidolgozásáról hozott határozat végrehajtását. Mindannyiunk megelégedésére szolgál — mondotta —, hogy az előkészítő munka eredménnyel járt, s most napirendre tűzhettük a program megvitatásai és jóváhagyását. Az előterjesztett program, amelyet a magunk részéről támogatunk és elfogadásra ajánlunk, mind gazdasági, mind politikai szempontból rendkívül időszerű, mert haladásunk egyik döntő láncszemét, a tudományos - műszaki haladás élvonalához történő felzárkózásunkat kívánja elősegíteni olyan időszakban, amikor országainkban szükségszerűvé vált a gazdaság intenzív fejlődésének meggyorsítása. A komplex program jelentőségét méltatva Lázár György emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi életben kialakult politikai viszonyok feszültségekkel és veszélyekkel terhesek. Mint a világ békeszerető népei, mi is üdvözöltük Mihail Gorbacsov elvtárs és Ronald Reagan genfi találkozóját, amely után egy fokkal nagyobb bizalommal tekinthetünk a jövőbe. Az óvatos derűlátással együtt is számolni kell azonban azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei részéről folytatódik a szocialista országok elleni megkülönböztető politika, amely fékezi, egyes esetekben pedig lehetetlenné teszi az egyenjogú gazdasági kapcsolatok fejlesztését, s így a tudományos-műszaki eredmények normális nemzetközi áramlását. Ez teszi még nyomatékosabbá annak fontosságát, hogy a program megvalósításával növeljük terveink megalapozásának biztonságát, csökkentsük műszaki-gazdasági függőségünket a tőkés országoktól. A tudományos-műszaki haladás komplex programjának megvalósításával a KGST- országok a legfontosabb területeken felzárkózhatnak a világ műszaki haladásának élvonalához, sikeresebben és hatékonyabban vehetnek részt a világméretű gazdasá- gi-tudományos-műszaki munkamegosztásban. Véleményünk szerint a megfogalmazott célok megfelelnek a KGST-közösség egésze és az egyes tagországok érdekeinek, hozzájárulnak nemzeti célkitűzéseik eléréséhez. A programban kijelölt súlyponti feladatok lényegében egybeesnek azokkal, amelyeket népgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlődésének megalapozása szempontjából a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa is megfogalmazott. Magyar részről, nagy várakozással tekintünk a komplex program végrehajtása elé. Ügy véljük, lehetőségünk van rá, hogy több területen is hozzájáruljunk a kitűzött célok eléréséhez — hangoztatta a kormány elnöke. Utalt egyúttal arra is, hogy lehetőségeinket számba véve az elektronizálási célkitűzé- megvalósításához minden sek megvalósításában jelen- szükséges feltételt időben tösebb részt tudunk vállalni, megteremtsük. Ehhez pon- így például a mini- és mikro- tosan tisztázni kell az elő- számítógépek, az orvosi mű- irányzott feladatok végre- szerek gyártásában, a mező- hajtásában részt vevő orszá- gazdaság elektronizálási gok, tudományos kutatóinté- rendszereinek kifejlesztésé- zetek és termelővállalatok ben és bevezetésében. Ezen a érdekeltségét. Ügy véljük, téren már eredményesen mű- biztosítani kell annak a ie- ködnek Magyarországon autó- hetőségét is, hogy az egyes matizált állattenyésztési és országok egy-egy adott téma növénytermesztési rendsze- kimunkálásában, megvalósí- rejc-, , tásában és pénzügyi fedezete Lazar György hangsúlyo- megteremtésében érdekelt- zottan szólt arról, hogy az ségük arányában vegyenek energiaszükségletek kielégí- részt, vagy hogy egyes mun- tésében Magyarországon is kólátokhoz később csatlakoz- egyre fontosabb tényező lesz hassanak. az atomenergia. Bekapcso- Magyar részről érdekeltek lódásunk a gyártásszakosítás- vagyunk a nagyszámú ku- ba már eddig is előnyösen tatási célkitűzésben és szá- hatott a magyar ipar számos mólunk az azok végrehajtá- területére. Ami a biotechni- sában való részvétellel. A kai kutatási-fejlesztési prog- részvétel mértékét és a to- ramot illeti, ennek keretében vábbi témákban történő be- érdekeltek vagyunk magas kapcsolódásunkat illetően a színvonalú új technológiák konkrét feltételek ismereté- és új alkalmazási területek ben születik majd döntés, kifejlesztésében, feltárásá- de a magyar kormány azon ban. Lehetőséget látunk ar- lesz, hogy minden lehetséges ra, hogy ehhez magyar alap- módon elősegítse a közös kutatási eredményekkel já- munkát, és hozzájáruljon a ruljunk hozzá. A komplex kitűzött célok eléréséhez __ automatizálást ugyancsak mutatott rá Lázár György, fontos feladatnak tekintjük, majd végezetül a magyar A fajlagos anyagfelhasználás küldöttség nevében ismétel- csökkentésére külön kor- ten megerősítette, hogy ha- mányprogramot fogadtunk zánk támogatja a KGST-tagéi, amelynek célkitűzései kö- országok tudományos-mű- zött új anyagok és technoló- szaki fejlesztése 2000-ig szófiák kidolgozása is szerepel, ló komplex programjának jóLázár György rámutatott: váhagyását, és egyetért az a fő figyelmet arra kell for- ülésszak elé beterjesztett haditanunk, hogy a program tározattervezettel. Mihail Gorbacsov I program összhangban áll közös érdekeinkkel Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden a Kremlben fogadta a KGST 41. (rendkívüli) ülésszakán részt vevő küldöttségek vezetőit és a testvérpártoknak az ülésszak munkájában részt vevő központi bizottsági titkárait. A szocialista társadalmi rend hatalmas lehetőségeket biztosít a tudományos-műszaki haldás csúcsainak meghódítására — mutatott rá Gorbacsov. E területen elért sikereinktől függ a szocializmus előnyeinek jobb ki- teljesedése, országaink gazdasági, társadalmi és szellemi potenciáljának növekedése, államaink technológiai függetlensége és az imperializmus részéről rájuk nehezedő nyomással és zsarolással szembeni sérthetetlensége. Gorbacsov hangsúlyozta, hogy a komplex program összhangban áll a tagországok közös érdekeivel. A programba beépültek az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködésnek az élet, a gyakorlat által igazolt elvei. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nemzeti feladatokat is gyorsabban és hatékonyabban lehet megoldani, ha végrehajtásuk során figyelembe veszik az egész közösség lehetőségeit és céljait, és támaszkodnak a KGST-országok közös potenciáljára. Gépkocsi és barkácsoló Módosul a vámjogszabály A pénzügyminiszter és a külkereskedelmi miniszter 1986. január 1-jei hatállyal módosította a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. PM—KKM együttes rendeletet. Az új rendelkezések alapján — a kisiparosok, a kiskereskedők, a szerződéses üzletvezetők és a gazdasági munkaközösségek tagjai mellett — már a képző-, az ipar- és a fotóművészek is vámmentesen hozhatják be a tevékenységükhöz alapvetően szükséges eszközöket. A vámkedvezmény felső határa továbbra is 200 ezer forint. Ezt az érdekeltek a jövőben nemcsak az ajándékba érkező gépekre, készülékekre, műszerekre és szerszámokra igényelhetik, hanem — a beszerzés valutaforrásának igazolása mellett — az utasforgalomban magukkal hozott árukra is. A mozgássérültek az általuk behozott, vagy részükre érkező személygépkocsikra 50 százalékig terjedő mértékben kaphatnak vámkedvezményt. Az új jogszabály a korábbinál kedvezőbb vámtételeket biztosít azoknál a gépkocsiknál, melyeket a kijelölt belföldi vállalatnál, vagy pénzintézet közreműködésével vásárolnak, illetve a devizaszámlán elhelyezett ösx- szegből a számlatulajdonosok külföldről hoznak be vagy rendelnek meg. (A részletekről az ajándékautó-szol- gálat és az OTP ad felvilágosítást). Magyar állampolgárok a jövőben is mennyiségi korlátozás és behozatali engedély nélkül hozhatnak be olyan nemesfém tárgyakat, amelyeket állami vállalatnál értékesítenek. Január 1-jétől azonban a nemesfém tárgyak eladásakor vámot kell fizetniük. A rendelkezések bővítik az 50 százalékos vámkedvezményben részesíthető, saját használatra szolgáló áruk körét. Ebbe most már a mező- gazdasági kisgépek és a bar- kácseszközök is beletartoznak. — Csak nem azokat siratja, Rozika? — kérdezte apám egy idő múlva, amikor ő is meggyőződött sírról, hogy pincevendégünknek semmi testi baja nincs. Rozika cselédasszony volt, egy közeli uradalomban szolgált családostól. Egy reggel tejet hozott be a piacra, vissza már nem mehetett, így rekedt nálunk. Apám hangjától egy kicsit juhádzott. — Nem sajnálom... de ki fog... éltartani minket... ha ők nem lesznek?... — felelte szipogva. — Majd gazdálkodnak maguk! Volt már plyan világ, maga is hallhatott róla! — Hallottam apámtól, ő emlegette... De tudatlanok vagyunk mi ahhoz, hogy elkormányozhatnánk egy egész birtokot! — ijedezett saját gondolataitól. — Akkor meg felosztják egymás között. — Jaj istenem, mondani is bűn, hát még megtenni... — mondta és égre (azaz a pinceboltozatra) fordította a szemét és keresztet vetett. — Szükség törvényt bont, Rozika! — mondta apám már nevetve, mintha csak incselkedne az ijedt asszonnyal. Mi gyermekek fel sem fogtuk miről van szó, csak nevettünk Rozika néni félelmén, apám „tréfálkozásán”. Ám éjszaka, amikor már mindenki aludt a pincében, édesanyám abban a hitben, hogy én sem vagyok ébren, közelebb húzódott apámhoz és suttogva kérdezte: — Te csak ijesztetted Rozit? — Nem csak. — Igaz lesz? — A földdel? Az igaz! — Mi is kapunk? — Mi jut eszedbe ... ! Hogy művelném én azt, nem tudnám, te sem, akkor miért adnák? — Én megtudnám! — Ugyan! Eddig sem föld után éltünk, ezután sem halunk éhen, ne félj! — Hát amíg te vagy, nem is félek! — súgta melegedő hangon édesanyám és még közelebb húzódva kezdte cirógatni apám arcát, fejét. — Jól van, jól... az ilyesminek nem most van az ideje ... ! — szabódott apám. Mi történt volna ezután, nem tudom, mert fent a fejük felett felrobajlott az ágyúszó, lent a pincében a röpködő mécslángnál meg-megrándult fekvő árnyékunk a réngő pincefalon. Sokára, észrevétlen aludtam el. Virradóra Rozika némi elszökött tőlünk. Kónya szomszéd mondta később, hagy látta elmenni. Kérdezte is, hová Ilyen korám és ennyire sietve? Azt felelte, megy a családjához, otthon akar lenni mire úgy fordul a dolog, ahogy apám jövendölte mert az ő férje olyan mafla, hogy a többi csefléd szélhordja a magtárt mire eszébe jut, hogy neki is van családja és iszűkön van kenyérrel. Kilenc óra tájban már veszély nélkül mehetett volna; Ugyanis nyolc után minden addiginál jobban kezditek robajlani az ágyúk. A dörgésük egybefolyt. Ez tartott egy negyed órán át, aztán mintha elvágták volna, süket csend lett. Kisvártatva szapora fegyverropogást, lánc talpcsörgést, dobogást hallottunk a pince körül. Hamarosan ez is megszűnt és a nagy csendben kezdtünk félni. Nem győzve türelemmel apám felmerésZkedett a lépcsőn, óvatosan kinyitotta ré&nyire az ajtót, aztán kiment. Nyomban vissza is hőkölt és keserves hangon lekiáltott: — Jaj, gyertek f eű.... rettenetes, ami itt van!... Felrohantunk. Az udvar tele volt .tört tetőcseréppel. Édesanyám sejtve a bajt nem mert felnézni, pedig apám ugyancsak: biztatta. Végre rászánta magát. Egyetlen cserép sem volt a tetőn, a lécek beszakadozva lógtak, a szarufák fekete vázként ágaskodtak az égre. A cserepet „elfújta” egy légiakna, a légnyomás kiborította mind a két tűzfalat. Apám öllbe vitte be édesanyámat a házba. Más baj is volt. Az udvaron lehasadva lógtak a szilvafák ágai, a kapu oszlopostól az utcára fordítva hevert, a kútkávét (kiborította és kettőbe törte valami, lenn a Ikútban pedig toótrét hajtva libegett a vízen egy feketeruhás katona. Jobb is, hogy édesanyám nem látta ezeket. Sírtunk! Nem volt élelmiszerünk, mert tartalékolásra nem telt, sem ruhánk, hogy magunkra öltsük. Nekem egy papírrost ing, egy klott alsó és egy tarka nadrágom volt. A nadrágot édesanyám szabta abból a sátarlapból, amit a németek a pincelejá- nó karján felejtettek siettükfoen. És „ráadásnak” tető sem maradt a fejünk felett. Mihez fogjunk e széttaposott világban? Takarítsuk el a törmeléket a ház fala alól, szabadítsuk ki a járdát a lakás előtt? De minek, hiszen törmelékkel van tele az egész utca, az egész telep. Mire juthatunk mi magunk, ha mégis hozzáfogunk? Rettenetes volt arra gondolni, hogy most pusztulunk el, amikor már fegyver nem fenyeget! A szüleim másfél napig nem lépték, át házunk küszöbét. Megbénította őket a kétségbeesés: apám töprengett, édesanyám pedig könnyefogyottan szipogott. Úgy jártunk lábujjhegyen körülöttük, mintha halott lenne a házban. . No, de a szőlőkacs is addig tekereg, hogy végül talál valami támaszt. — A jó istenit, de 'iszen élünk! — állt fel végre apám az asztaltól, ahol addig szótlan ült. Kiment az udvarra. Mi bentről lestük, mit akar. Körülment a házon, bejárta a telket, aztán végigment az utcán, majd a telepen. Egy óra hosszat szemlélődött. Amikor visszajött, már nem volt olyan sötét a szemöldöke. Leült az asztalhoz és halkan azt mondta: — Talán lehet kezdeni valamit a tetővel. .. ha van, adj valamit enni— Mentünk a lerombolt és gazdátlanná vált házakhoz tetőcserepet, lécet, gerendát válogatni a törmelékből. Fel is raktuk tetőnek, mielőtt megjöttek az őszi esők. A szomszédokat is lesújthatta a kilátás- talanság, mert ezen időben nem láttuk őket, de azután mind jöttek. Előbb az asz- szonyok, majd a férfiak. A férfiak segítségével visszaállítottuk sarkába a kaput, megabroncsoltuk a kettétört kútkávát. Lassan sor került mindenre. Az asszonyok Kónyáékhoz hordták élelmiszereiket és közösen főztek. Én pedig vittem az ebédet apámnak a harmadik, negyedik házhoz, a szomszéd és még távolabbi utcákba is, mert hetekig eljárt segíteni másoknak. Ügy tűnt, jóra fordul minden, de nem sokára észrevettem, hogy édesanyám éjszakánként nem alszik, sóhajtozik, fáj s feje. Kimerülőben voltak a konyhaközösség tartalékai. Főzés közben az asszonyok azon töprengtek, mi lesz. ha minden főz- nivaló elfogy? (Folytatjuk)
