Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-14 / 293. szám
VÁLTOZÓ ÉLETÜNK „Kishatármente” Tudomány és hatadás Rangot a tudásnak Több tucatnyi vagy talán száz is meglehet a száma azoknak a nyíregyházi, szabolcsi vállalatoknak, intézményeknek, szövetkezeteknek, amelyek több-kevesebb rendszerességgel, szoros vagy lazább kapcsolatot tartanak fenn egy vagy több külföldi partnerrel. És noha a címben a kis- határmenti kapcsolatokra utalok, nem csupán a szó legszorosabb értelmében vett határmenti kapcsolatokra szeretnék utalni, hanem a legszélesebb értelemben vett földrajzi távolságokról hozzánk érkezők, s oda kiutazók által ápolga- tott nemzetközi összeköttetésekre — kissé fellengzősen úgy is mondhatnánk: a mi kis diplomáciánkra. Beleérteném ebbe a fogalomkörbe a vállalataink, szövetkezeteink szervezte külkereskedelmet éppúgy, mint a testvérvárosi, testvérmegyei kapcsolatok dolgát, sőt az üdülési cseréket és mindenfajta kapcsolatot, amit valamely intézményünk „logobója” alatt hoz létre találkozásokat magyar állampolgáraink és idegen országok polgárai között. Se szeri, se száma az ilyen eseményeknek, főként nyáron, de az esztendő minden hónapjára jut ilyen vagy olyan vendég- fogadás vagy éppen szabolcsiak útnakindulása ... Nem azokról kívánok szólni most, akik hivatásszerűen vesznek részt az idegenforgalom bonyolításában, hiszen őket tankönyv oktatja szakmájuk nemzetközi kapcsolatrendszerének etikájára, etikettjére, s még csak nem is azokról a politikai pályán dolgozókról, akiknek ugyancsak kötelességük elsajátítani a diplomácia leckéjét. ★ Sem tankönyv, sem tanfolyam nem oktatja azokat, akik egyéb, már .említett módon kerülnek kapcsolatba külföldiekkel, idehaza vagy külhonban. Helyesebben, létezik egy tankönyv „amatőrök” számára — az „Etikett, társasélet, protokoll” — de ez a legalább negyedszázada megjelent, egyébként kitűnő munka is ritkán kölcsönözhető ki a megyei könyvtárból, mert állandóan közkézen forog. Így azután a mini-diplomácia tankönyvből s önképzéssel aligha sajátítható el, pedig igen nagy szükség lenne rá. Persze szó sincs arról, hogy a nyíregyházi gyár igazgatója, főmérnöke vagy szakszervezeti titkára tanulja meg, hogy a testvérüzem delegációjának érkezésekor milyen rendben állítsa fel irodájában munkatársait vagy épp frakkot, szmokingot, zsakettet öltsön-e magára, amikor megbeszélést kezd külföldi partnerével. Az Ilyesmi, még a nagybetűs diplomáciában is kiveszőben lévő merev formalitások egyszerűen nevetséges«» hatnának az ilyen szintű nemzetközi kapcsolatokban. Ugyanakkor számos olyan apróságra igenis oda kell figyelni, ha egyszer külföldi vendég fogadására vagy külföldi utazasra készülünk, ami még „kishatármentén” is kötelező. Mert ezek mellőzése, ezek ismereteinek hiánya hol sértő, hol lekezelő, hol megalázkodó, hol pedig egyszerűen tapintatlan-neveletlen házigazdává vagy vendéggé tesz minket. ★ A kisdiplomácia eseménye jobbára úgy kezdődik, hogy megérkezik a távirat vagy a telex: „Többéves, hagyományos együttműködésünk, s a múlt évben megújított együttműködési megállapodásunk alapján tájékoztatjuk, hogy üzemünk háromtagú küldöttsége tapasztalatcsere-látogatásra érkezik Önökhöz...” Ilyenkor elkezdődik a tolmácskeresés, s ha nincs kéznél nyelvtudó ember az üzemben, akkor a munkatársak ismeretségi köre talán segít, csak a legkézenfekvőbb megoldás nem jut eszébe a címzettnek: a TIT megyei szervezete fordítói szolgálatával a lehető leggyorsabban tud segíteni. A távirat végre anyanyelvűnkön ott fekszik a vállalat igazgatója előtt, s most meg kellene írni a választ: várjuk szeretettel delegációjukat... Csakhogy itt történik az első tévedés, amikoris újra elő akarják venni a tolmácsot, hogy most fordítsa idegen nyelvre a választ. De minek? Ha egyszer mi a külföldi partner nyelvén kaptuk az üzenetet, mi is nyugodtan válaszolhatunk magyarul, s a partner gondja legyen táviratunk ottani lefordíttatása. Azután érkezik a vendég. Már csak órák vannak hátra, s valakinek eszébe jut, hogy tolmács is kellene erre a napra. S akkor jön a nagy hajsza: az egyik tolmács épp beteg, a másik külföldön van, a harmadikat s negyediket munkahelye nem engedi el, mert ott is szükség van rá, mígnem előkerül a vállalat nyugdíjas portásának nagynénje, aki valamikor a század közepén még a polgáriban tanulta ezt a nyelvet ... Igaz, az integrált áramkörökről még anyanyelvén sem hallott, de talán két pohárköszöntőt le tud majd fordítani (ez sem olyan biztos!) A másik véglet, amikor a tőlünk külföldre induló küldöttség akar mindenáron tolmácsot magával vinni, noha erről a fontos személyről a vendéglátónak kell (jó időben) gondoskodnia. ★ A szakmai program hibátlanul pereg, hiszen vendég és vendéglátó egyaránt kiváló mestere hivatásának, s ha a tolmács netán silány is, a szakma nemzetközi nyelve segít abban, hogy értelme legyen ennek a találkozásnak. Csakhogy a szakmai tapasztalatcserét — mintegy nélkülözhetetlen körítésként — társasági események is kísérik. Szerény vagy kevésbé mértéktartó bankett, magánmeghívás, éttermi ebéd, vacsora és ... pincelátogatás is. Ha ez a kísérőprogram arányaiban nem hivalkodó, rendjén is lenne a dolog, csakhogy itt a legtöbb gond: előfordul ugyanis, hogy a szerencsétlen szakember, amikor pár nap múltán eltávozik tőlünk, legfeljebb az igazgatói irodában szerzett pár órás szakmai ismeretet, de valamennyi nyíregyházi, tokaji étterem, pince ízének- zenéjének hangulatát viheti magával. Márpedig nem ezt, nem csak ezt hivatottak szolgálni nemzetközi kapcsolataink. És ami a legfőbb, kedves külföldi vendégünk sem bizonyos, hogy ilyesmire számított. S ha már a fehér asztalnál zajló „minidiplomáciáról” beszélünk, érdemes emlékeztetni, hogy a valódi külkap- csőlátókban zajló találkozások előtt a vendéglátó fél protokollfőnöke még azt is pontosan áttanulmányozza, hogy mik az érkező vendég hazájának gasztronómiai szokásai, netalán milyen a partner ízlése, egészségi állapota stb. Természetesen nem kívánható meg, hogy az a nyíregyházi gyár vagy intézmény, ahová olykor megérkezik egy külföldi szakembercsoport, ilyen protokollfőnököt alkalmazzon, aki mondjuk azt is megtudakolná a partner cég titkárnőjétől, hogy az érkező szereti-e a sertés- pörköltet. De az már elvárható minden külföldi fogadására vállalkozó munkahelytől, hogy az illető ország legfőbb szokásairól előre tájékozódjon a delegáció útját egyengető, szervező ember. A legkézenfekvőbb, ha már az üzenet szövegét fordító tolmácstól szerez néhány alap- információt a titkárnő. Ritkán érkezik hozzánk távoli, egzotikus ország polgára, így hát nem is oly nehéz ilyen ismeretekre szert tenni. Amellett, hogy vendégünknek kedveskedni akarunk a világszerte híres magyar konyhaművészet kínálatával, érdemes azt is figyelembe venni, hogy a túlfűszerezett, zsíros ételtől (például halászlétől) nem is egy kedves külföldi vendégünk gyarapodott a mentőszolgálatnál szerzett élményekkel is. ★ A fehér asztal mellett — főként szláv és germán nyelvterületről érkező vendégeink esetében — elkerülhetetlen a magyar szokástól kissé elütő tósztolás — a pohárköszöntők hosszú sora. Egyes népeknél a jó tószt szinte művészet számba megy, készülnek rá, cifrázzák, de mindenképpen az alkalomhoz igazítják. Ilyenkor nem könnyű a magyar vendéglátó dolga: neki is illik mondani tósztot, sőt, vendéglátóként épp neki kell az elsőt elmondania. Nos nem kell kibújnunk bőrünkből, nem szükséges tíz-húsz perces grúzos pohárköszöntőt szerkesztenünk, hiszen rólunk, magyarokról jól tudják külföldi partnereink, hogy mi rövid, frappáns, de sémmi- képp sem érzelgős üdvözlések hívei vagyunk. Ezzel el is érkeztünk a legveszélyesebb területre: a bankett asztalánál, a szakmai beszélgetések komolyságánál jóval oldottabb hangulatban fogant ígérgetésekhez. Az ilyenkor elhangzó meghívásokat, kiutazási ígéreteket is jól meg kell gondolni, mert nem biztos, hogy partnerünk a jó bukéjú vörös bornak tudja be később, hogy csak a kellemes este atmoszférájában volt komoly a dolog. És ugyanekkor válik csúszóssá a pálya a viccek, anedoták nyomán is: minden tolmács tudna mesélni saját villámhárító szerepéről, amikoris a más ország fiát épp nemzeti önérzetében sértő anekdotát egy teljesen más viccel behelyettesítve fordított le idegen nyelvre. A nemzetközi érintkezés etikettjének alapismereteire főként akkor van szükségünk, ha mi vagyunk a vendégfogadók, de kiutazáskor is fel kell készülnünk. Miért fontos mindez? — Azért, mert ma már közéletünk egyik természetes részévé vált — nálunk, vidéken is — a külföldiekkel való érintkezés. Márpedig ezek a személyes kapcsolatok, találkozások formálják a leghitelesebb véleményt ««óinkról, hazánkról Presztízsünket megtarthatjuk vagy ronthatjuk általuk. így válik a „kishacártne».«-” — a mi kis diplomáciánk a nagyobb léptékő kü! »táj,-tömtök részesévé — s nem mindegy: milyen minőségben. Szilágyi Szabolcs Olyan korban élünk, Sszenek a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés iránti igények. A Politikai Akadémián tartott legutóbbi előadásában Pál Lénárd megfogalmazta: az igények több fontos területen jelentkeznek: a társadalom tudatos alakításához nélkülözhetetlen előrejelzések és döntési alternatívák kidolgozásában, a gazdaság fejlesztésének megalapozásában, az új technológiák elterjesztésében, a kulturált és egészséges életkörülmények feltételeinek megteremtésében, a társadalmi tudat formálásában. A tudományos és műszaki haladás követelményeivel a megyei párt- és állami testületek is kiemelten foglalkoznak. Az ex- tenzív iparfejlesztés feltételei megyénkben is kimerülőben vannak — fogalmazta meg a megyei pártbizottság az intenzív gazdálkodás kibontakozásának és a vállalati szervezetek korszerűsítésének tapasztalatairól szóló értékelésében és az azt követő gazdaságpolitikai aktívaülésen — ezért kiemelt figyelmet kell fordítani az intenzív fejlődés, a hatékony gazdálkodás kibontakoztatására, melynél a műszaki színvonal gyors fejlesztése a meghatározó tényező. A tudományos kutatásokról a megyei pártértekezlet megállapította: a megye gazdasági és szellemi fejlődésével együtt tovább javultak a tudományos munka feltételei, de összességében elmaradnak az igényektől és a lehetőségektől. Eredményesnek minősítette a főiskolák természet- és társadalomtudományi tanszékein végzett kutató és adaptációs munkát, nem tartotta kielégítőnek a megye üzemeinek az új gyártmányok bevezetésével kapcsolatos tevékenységét. Megfogalmazta, hogy számottevően nőtt a tudományos fokozattal rendelkező kutatók száma, ám a kutatóbázisok és az anyagi lehetőségek szűkössége miatt szerények a kutatómunka eredményei. A műszaki alkotómunka kutatási feltételei és körülményei költségesebbek és összetettebbek, mint a társadalomtudományi kutatásoké — mondják legtöbbször joggal a műszaki szakemberek. E területen a legtöbbször olyan technikai feltételek szükségesek, melyek kisebb országban csak egy, vagy kevés helyen tervezhetők. Mivel a gyártmányfejlesztő tevékenység költséges, a több gyáregységből álló gyárak elsősorban a központokban hozzák létre és működtetik azt. Ha a műszaki alkotómunka megyei helyzetét akarjuk felvázolni, akkor a megye adottságait, az alkotás körülményeit és feltételeit kell először figyelembe venni. A megye üzemeinek többsége nem megyeközpontú, a fejlesztési feladat önállóságuk mértékétől függően van jelen. A gyáregységek kutató és gyártmányfejlesztő tevékenysége a vállalatok központjának döntésétől függ. Néhány korszerű gyár kivételével a műszaki alkotómunka a gyártásfejlesztésre, az alkalmazott technológiák fejlesztésére korlátozódik, illetve a minőségellenőrzés területén bontakozhat ki. Nincs a megyében tézet és műszaki szakkönyvtár. A számítástechnikai intézetek most létesítik első bázisaikat. A szükségesnél alacsonyabb számú műszaki szakembergárda természetszerűen a termelésben érdekelt. Az intézményes továbbképzés lehetősege néhány szakterület kivételével nem biztosított, azt a vállalatok központjaiban és az MTESZ egyesületeiben végzik, illetve egyéni önképzéssel oldják meg. Az alkalmazott kutatások témáinak száma jelenleg meghaladja az ötvenet s ezeken több mint kétszáz szakember dolgozik. Főként a termékszerkezet javításával, a gazdaságossággal és exportképességgel, illetve az alapműködéssel összefüggő kérdések megválaszolásával foglalkoznak. Pedig az MTESZ legutóbbi tisztújító közgyűlésén többen is megfogalmazták: a megye műszaki-gazdasági szakembereit elhivatottság és tenniakarás jellemzi, jelentősebb alkotószerepet vállalnának, képességeik magas színvonalú, országos jelentőségű feladatok ellátására is alkalmassá tennék őket. A megyei pártbizottság említett határozata ezek tudatában jelölte meg a műszaki alkotómunka fejlesztésének tennivalóit ★ A társadalomtudományi kutatások megyei bázisai az elmúlt húsz évben alakultak ki, illetőleg az utóbbi evekben erősödtek meg. Valamennyi fő tevékenysége mellett tartja feladatának a kutatást. A tanárképző főiskolán a régészet és a néprajz kivételével elkészült tanszékek állnak a tudo- márv",;-ak művelésére. A megyei múzeumi szét ’, czetben a régészetnek és a néprajznak vannak jelentős bázisai. Tudomány.^ kapacitás halmozódott fel a megyei levéltárban. a könyvtárban, az MSZMP megyei oktatási igazgatóságán, egyes alsó- és középfokú oktatási intézményekben. A megye ideális terep a regionális társadalomtudományi kutatások számára, van mit kutatni. Felnőtt a társadalomtudományok művelésére képes kutatógárda is: van, aki kutasson. Ehhez kell egy átgondolt regionális tudománypolitika. A tudományok területén jelentkező helyi szükségleteket csak regionális tudománypolitika képes feltárni és az igények kielégítését koordinálni. E politika megléte nélkül a regionális társadalomtudományi kutatások csak atomi- záltan, izoláltan folytathatók és nem lehetnek kiszolgálói az egyébként mindenütt elemi erővel jelentkező és mindenkitől világosan felismert szükségszerű lokális művelődési koncepciónak.’’ A társadalomtudományi kutatások eredményeit mutatja a kutatók előadói és publikációs tevékenysége. A tanácsok és megyei intézmények az utolsó negyedszázadban vállalkoztak kiadói tevékenységre is, a kutatások eredményei kötetekben, sorozatokban láttak napvilágot. E tevékenységet a szűkös anyagi lehetőségek korlátozzák, ennek ellenére napjainkban is történnek erőfeszítések, jelennek meg jelentős kiadványok. A VII. ötéves tervi me- cénálási és kiadási tervek pedig jelentősebb előrelépést hozhatnak. A párt a tudományt a szocializmus természetes szövetségesének tekinti, tiszteletben tartja az alkotás szabadságát, megbecsüli az eredményes munkát végző kutatókat, és azt várja a tudomány művelőitől, hogy hasznosítható kutatási eredményekkel, új és gazdaságos technológiai eljárások ki- fejlesztésével és alkalmazásával járuljanak hozzá a termelőmunka színvonalának és eredményességének emeléséhez. A pártszervezetek ÍJ fel hogy kiálljanak az adott szervezet jövőjéért vitázó, az új módszerek, tudományos eredmények, új technológiák alkalmazásáért harcoló és a munkában tevékenyen részt vállaló, alkotó emberek mellett. A pártmunka stílusának és módszereinek fejlesztésétől is függ, képesek leszünk-e kihasználni az emberi tényező hatékony működtetéséből adódó lehetőségeket a műszaki haladás meggyorsításában. Az intenzív gazdálkodás fejlett műszaki struktúrát és felkészült társadalmi környezetet igényei. A tudás, az ismeret akkor válik termelési tényezővé, akkor lesz a társadalmi, műszaki fejlesztés hatóereje, ha tovább erősödik társadalmi rangja és megbecsülése megyénkben is. Tóth László A tudományos munka színhelye a nárképző főiskola, ahol jelentős sz lemi kapacitás akkumulálódik. KH HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985, december 14.
