Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-14 / 293. szám
1985. december 14. 0 Kedves Kincs Géza! Bár személyesen nem ismerem, ám tisztességes szándékom és a ramocsa- házi pártfórumon elhangzottak jogosítanak, s egybe köteleznek is, hogy e sorokat közvetlenül Önnek írjam. Minden bizonnyal tájékoztatták már az év végi beszámoló taggyűlés hangulatáról, I azokról a kritikai észrevételekről, amelyek a Baktalórántházi ÁFÉSZ-t, s így természetesen az elnök irányító munká- í ját is érintették. Simon József, a ramocsaházi párt- szervezet titkára igazán csak szőrmentén, igen kultúráltan és tapintatosan tette szóvá a község ellátása körüli gondokat a beszámolóban. Csaknem szó- szerint a következőket mondta el közel negyven ár trag és az illetékes párt- és más vezetők előtt: „A közellátásról elég sok negatív véleményt mondtak a beszélgetések során a község lakói. Ez volt az egyik fő téma, mely számunkra közügy. Az emberek nem tartják megfelelőnek a felvásárlást, különösen nem a kistételű termékeket illetően. Ez máig sincs megoldva. A műszaki bolt árukínálata kritikán aluli. Gondok jelentkeznek időnként az alapellátásban is.” Egyik elismerő mondata pedig így hangzott: „örömmel látjuk, hogy többszöri kérésünket meghallgatva megkezdődött az önkiszolgáló bolt felújítása.” Elnök Elvtárs! Igazán sajnálhatja, hogy nem hallhatta ön vagy valamelyik munkatársa a pártfórum szenvedélytől fűtött, ám a falu közhangi atáért nagyon felelős, azt alapvetően befolyásoló, az ellátással kapcsolatos gondokat elemző értékes vitát. Sok lantos információt szerezhetett volna az ÁFÉSZ munkájának javításához, a boltok nyitvatartási rendjéről, a különböző hiánycikkekről, a készletgazdálkodásra való hivatkozásról és sok fontos másról. Idős parasztember panaszolta. „sokszor megesik, hogy elfogy a só, nem lehet cukrot kapni és most a sertésvágások idején hiányzik a rizskása.” Majd szó szerint ezt kérdezte: miért nem hívták meg a tanácskozásra az ÁFÉSZ elnökét? Az egyik fiatalasszony az idős, sokszor magukról is nehezen gondoskodó öregek iránti iyelmességet sürgette, „ök nem tehetik meg, ha nincs kenyér vagy só, beülnek a Ladába és elmennek vásárolni Nyíregyházára, vagy Kisvár- dára.” Ezen a fórumon szó esett arról is, hogy a ramocsaháziak már korábban több alkalommal jeleztek ellátási és más, az ÁFÉSZ hatáskörébe tartozógondot, orvoslásra váró bajt. Sajnos nem kevésszer ilyen megjegyzés volt rá a válasz: „Maguk mindig csak kritizálnak.” Meglehet, hogy a falu ellátásáért, a közügy érdekében, azokat javí- tandóan, igen! Ez nem baj, inkább dicsérendő, hiszen a köz szolgálata igényli, követeli ezt. Szükségtelen védenem, s ezért talán felsorolnom is, mi mindenre tellett az itt élő, szülőhelyüket szerető és érte áldozatokat is vállaló emberektől ebben az esztendőben, azért, hogy jó legyen az emberek közérzete. Említhetném a napközi otthon megszületését, az iskolai oktatás színvonalának javítására tett intézkedéseiket^ a ramocsaházi gyerekek zenetanítását segítő zongora megvásárlását a tsz segítségével és így tovább. Ezek valóban közhangulatot javító, a falu megtartó erejét, művelődését segítő tényezők. És jórészt saját erőből! Ez a becsülendő! Sajnos nem mondható ez mindenkor a mintegy 1600 lakos ellátásáról. Olykor az alapvető cikkek hiánya — melyek elvárhatók! — rontják a falu egyébként jó politikai közhangulatát. Elnök Elvtárs! Talán éppen ezért is sajnálhatja, hogy a meghívásnak az ÁFÉSZ nem tett eleget. Nem tudom, mi akadályozhatta ebben. S itt válaszolnék annak az idős parasztembernek is, aki felelősségre vonta a párttitkárt, hiszen ő elküldte a meghívó levelet erre a taggyűlésre, egy jó héttel előtte. Kötelességemnek eleget téve igyekeztem önt informálni. Meglehet, hogy az említett dolgok csak részben igazak. Nem az én feladatom, hogy ezt patikamérlegen kigrammozzam. Jelezni viszont igen. Önön múlik, hogy mérlegelje: mi az, ami sürgősen megszívlelendő és cselekvést kíván, s mi az, ami későbbi intézkedést igényel. Ezt viszont várják, s joggal elvárják a ramocsaháziak. Makrai László igazgatóval gabonáról, takarmányról Ha ez az interjú tavaly készül, akkor a vállalat minden idők legnagyobb volumenű felvásárlásáról és az ezzel velejáró ugyancsak legnagyobb nyereségéről számolhatott volna be. Mi a helyzet az idén? — Nekünk olyankor jó, amikor a mező- gazdaságnak is; tehát elmondhatjuk, hogy messze elmaradunk az 1984. évi eredményeinktől. A kiemelkedően magas tavalyi termés lehetővé tette — ahogy Ön is mondta —, hogy minden magtárunkat dugig töltsünk. Ennek eredménye több mint 100 millió forint saját jogú nyereség volt. Ez utóbbihoz magyarázatként annyit, hogy a húsiparhoz hasonlóan mi is tröszti szervezetben dolgozunk és több mint valószínű, hogy a következő tervciklusban is abban fogunk dolgozni. Így a nálunk realizált nyereséghez bizonyos tröszti visszaosztás is járul. Ebben az évben — mivel a kalászos és kukorica- termés kevesebb volt mint tavaly — körülbelül 60—62 százalékkal kevesebb a felvásárlásunk is. További eredményrontó tényező, hogy nálunk az export is elmaradt. Összefoglalva tehát, nagyon-nagyon szerény nyereségünk lesz. Milyen újdonságokkal rukkol elő a vállalat a következő esztendőben? „Igyekszünk kitalálni, Mi kell a fagyasztónak, sőt befolyásolni szeretnénk az ízlését.” két órát telepünkön — amire egyébként semmi mentségünk —, nem szabad felszámolni sehol az állattenyésztést. A Azt azért mégsem mondhatjuk, hogy W semmi baj sincs a táppal. — Igyekszünk kitalálni mi kell a fogyasztónak, sőt befolyásolni szeretnénk az ízlését. Először tehát malmaink lisztjéről beszélnék. A nagykállói malom rekonstrukciója 1983 nyarán befejeződött és egy pályázat során elnyertük az úgynevezett durum búzák őrlésének a jogát. Erről a termékről tudni kell, hogy igen fiatul hazánkban. Magas fehérjetartalma eredményeként tojás nélkül is tészta süthető belőle, ami jó hír a koleszterinérzékenyeknek. Az olaszok makarónibúzának hívják. Rostosabb szövetű szerkezete különleges őrlési eljárást kíván, erre lesz alkalmas a jövőben a nagykállói malom. — Tényleg nem. Viszont bővebb körben szétnézve, tudnunk kell róla, hogy hosszú évek folyamatának végén napjainkra vált kritikussá az állattenyésztés jövedelmezősége. Az idegesség mindenkinél érthető és ez magyarázat arra, hogy mindenben keresik az okot. Nem szép dolog csak a tápra fogni mindent. Mi abból keverjük, amit kapunk és nem hagyunk ki belőle semmit. A receptfegyelmet tovább szigorítjuk és elmondhatom, hogy minden keverőnkben fegyelmi fenyegeti azt, aki megszegi. Nem mondom, még lopásra is akadt példa, de ezeket ki fogjuk szűrni tűzzel, vassal. A De ilyen búzát a megyében alig ter- W melnek. — Ügy is mondhatnám, hogy csak nyomokban. Legyen erre magyarázat, hogy az ország malmaiban is, és megyénkben is nagyarányú specializáció folyik. Szabolcs- Szatmárban a következőképpen osztottuk meg a feladatokat. A nagykállói malomról már volt szó, Nyírbátorban a volt Demjén- malomban rozsot, Baktalórántházán pedig a demecseri keményítőgyárnak való ipari árut őriünk. A Térjünk át egy kényesebb témára, a ke- w veréktakarmányok készítésére. Szakadjanak-e el a termelőszövetkezetek a gabonaforgalmitól és készítsenek-e maguknak keveréket, vagy pedig vásárolják továbbra is az Önök által előállított tápot? — Mint tudja, nyolc hónappal ezelőtt még a TESZÖV titkára voltam, talán másképp válaszoltam volna. Új székemben tanulmányoztam a termék jövedelemtermelő képességét. Árbevételünk 44 százalékát adta a keveréktakarmány-készítés 1984-ben, amivel a vállalatnál semmi más nem versenyezhet. Nyereségből viszont meglepően keveset produkál, árbevétel-arányosan mindössze 3,7 százalékot. A kooperációkban látjuk a megoldást. Van is kilenc ilyen bérkeverési megállapodásunk termelőüzemekkel, a tizedikre éppen most kaptunk ajánlatot. A nagy abrakfogyasztó állománnyal rendelkező termelőszövetkezetek egy része pedig nem vár a kérdés megválaszolására, hanem már megépítette saját keverőjét. A Az előbbi válaszában azzal példálózott, w hogy milyen a gazdaságban megtermelt egyéb takarmányok minősége. Ez az eltérő minőség, amint a felvásárlás megtörténik, a GMV kapuján belülre kerül... — Hát éppen ez az. Feltehetnék én is egy ilyen kérdést, hogy mikor lesz béltartalom szerinti kukoricafelvásárlás? A búzánál azt hisszük, hogy már megvalósult. Pedig nincs más, mint a gazdaságoknak azon törekvése, hogy miként tudnák egy-egy osztállyal drágábban eladni kenyérgabonájukat, mint amilyen. A tengerinél pedig még itt sem tartunk. Abból keverünk, amit kapunk. 0 És úgy árulják, ahogy van... — A bolthálózatunk és valamennyi kiszolgáló helyünk tényleg meglehetősen elavult. Mentségére csak annyit mondhatok, hogy legalább kiterjedt és széles körű. Ráférne a korszerűsítés erre is és a szállítójárműparkunkra is, de leginkább a belső anyag- mozgatásra. Nem megfelelő a kiszolgálás, amivel vevőinket várjuk. Kevés targoncánk van és nagy részük elavult. Nincsenek tárolóink a készáru számára, így bizony előfordul, hogy a gyártó szalagról várja a vevő a zsákokat. Így aztán ha műszaki hiba van, akkor tovább várhat. Igaz, hogy a nagyüzemi vevő viszi a nagyobb tételt, viszont a kistenyésztő hangosabb ha valamilyen sérelem éri. Mostanában például „úgy hallották” sokan, hogy valamiféle bilétarendszer lép életbe a szemes kukorica felvásárlására. £ A problémák elsősorban az árra, a minőségre, és a kiszolgálásra terjedhetnek ki. — Akkor vegyük sorra. Az árral kapcsolatban már elmondtam az elemzésünket, nemigen változtathatunk rajta. Annál is kevésbé, mert az alapanyagok árával is ösz- szefügg. A minőségről már bővebb fejtegetni valóm van. Azt mondja az állattartó, hogy az az igazi táp, amelyik sárgállik a kukoricától. Van is benne valami igazság, de azért tudnunk kell, hogy amit a kukorica tartalmaz, az más takarmány-alapanyagokból is bekeverhető, anélkül, hogy a végtermék minősége változna. Még a kukoricánál maradva alkalmam van összehasonlítani a nálunk termesztetett és azt, amelyet hagyományos, jó kukoricát adó vidékekről hozunk be a megyébe. Például egy szatmári fekete földit a Dunántúlról származóval. Ami a forgalmazást illeti, abban tényleg tapasztalhatók hiányosságok. De pusztán azért, mert valaki várakozni kényszerül egy— Az ilyen „úgy hallottam” információnak nagyon sokszor az ellenkezője igaz, így esetünkben is. A hír a következő: a sertéstenyésztési kedv csökkenésének megállítása, sőt növelése érdekében a kormányzat hízónként 3 mázsa szemes takarmány biztos vásárlási lehetőséget akar teremteni a kis- tenyésztők részére, őket mindenki elé helyezve. Erre kapnak egy bizonylatot. Semmiféle jegyrendszerről nincs tehát szó, hanem éppen az ellenkezője biztos. A szemes- kukorica-ellátást egyébként annak ellenére biztosítjuk, hogy szakmailag nem is indokolt, mert tápokkal nem is drágábban jobb hizlalási eredmények érhetők el. Még a kistermelőknél maradva a tápok kapcsán egy észrevétel. Van időszak, amikor a táp ellentmondva a fizikai törvényeknek, valósággal porzik a moslékban. — Én pedig ellentmondók a látszatnak Nem arról van szó, hogy ennyire könnyű lenne a fajsúlya és a béltartalma a keveréknek, pusztán arról, hogy esetenként fű- és lucernalisztet is keverünk a takarmányba. A lucernalisztről pedig köztudott, hogy éppen nem rontja, hanem jelentősen javítja magas fehérjetartalmánál fogva a keverek értékét. Receptúráinkban különben egyáltalán nincs lehetőségünk manipulációra, mert független laboratóriumok ellenőrzik folyamatosan betartásukat. Ez persze önmagában még nem lenne biztosíték arra, hogy mindig jobb és jobb tápot keverjünk. Éppen ezért a közelmúltban felkértünk egy angol szervező intézetet, a Maynard-céget, amely a magyar Égszi Vállalattal együtt elemzi az egész keveréktakarmány-gyártást és -forgalmazást. Ajánlatot tesz azok megjavítására, továbbfejlesztésére és az olyan munka- szervezési módszerre, amely biztosíték lesz a minőségre. A Bár mint mondta, a takarmánykeverés w csaknem felét kiteszi árbevételüknek, bizonyára akadnak hasonló nagyság- rendű gondok a vállalat gazdálkodásának más területein is. — Nos, ezeken, amelyeket elsoroltam, nehéz túltenni, de legalábbis vetekszik vele raktárgondunk. Tavaly tetőzött a már említett csúcstermések kapcsán. 1984-ben 44 gazdasággal kötöttünk bértárolási szerződést. Az ilyen konstrukció nagyon előnyös a tároló gazdaság számára, mert egyáltalán nem vagyunk szűkmarkúak. Igaz, hogy pénzünkért százszázalékos értékmegőrzést kérünk, amely nem kis dolog, ismerve a takarmánytárolás veszélyeit, kezdve az egérrágáson, bezárva a csapadék kártételéig. Felszínre hozta a magas termés azt a problémát, hogy a bértárolókkal együtt is kevés a raktárunk. Az idei kevesebb búza és kukorica viszont ráébresztett bennünket arra, hogy a termelők talán egyenesen utaznak is a tárolási bérre. Mindenesetre nehezen tudtunk sorrendet tartani, hogy kinél tároljunk az idén és kinél nem. Meg kell mondjam, még jó partnereinkkel is kerültünk konfliktushelyzetbe. Az lenne jó, ha folytatódna a világbanki hitelkonstrukcióban megkezdett tárolóépítés. Nyírbátorban egyébként 1986-ban épül meg egv hatezer tonnás tároló, de ennél még többet is szeretnénk. _ Ez a tárolóépítés mintha megkésett fP volna egy kicsit. — Valóban. Ennek a megyének az elsőbbséget élvező témái a következők voltak: alma, burgonya és dohány. Valamennyi beruházás és fejlesztés ezekre koncentrálódott. Nem valami elfogultság diktálta persze ezt, mert tudjuk, hogy az állami támogatás is az ültetvénytelepítésekre, az almatárolókra, a burgonyagépsorokra és a dohányszárítókra ösztönözte a beruházások tervezőit. A gabonaszárítás és a -tárolás pedig — valljuk be — mostoha gyermek volt. Csak az utóbbi négy-öt évben kapcsoltunk rá. Amit elértünk, azzal éppen hogy csak utolértük azt az állapotot, ahol tartani kellene. Sőt, még túlzás is az utolértük szó. Az lenne jó, ha a tsz-ekben és az állami gazdaságokban tovább folytatódna a korszerű tárolók és szárítók építése, mert a szükségtárolók ugyan ideig-óráig üdvösek és hasznosak, viszont nem veszteségmentesek, nem lehet bennük a termény biztonságban. És vajon az utóbbi fél évtizedben megszületett beruházások jó helyre kerültek-e? — Ha az elhelyezésnél az vezette a tervezők kezét, hogy oda kerüljön, ahol nincs, az csak az első pillanatban hangzik ésszerűen. Ennek alapján ugyanis a fehérgyarmati és a beregi térségben kellett volna a legnagyobbat lépni. Meg is tettük. Hiába volt azonban kevesebb ezeken a tájakon, még nálunk is jobban szorít a helyzet Kis- várda környékén és a Tisza-parti jó, zsíros fekete földek mellett. Errefelé ugyanis tovább növekedtek a termések, míg Szatmár- ban, Beregben enyhén szólva stagnálnak. Egészen friss adat: most kötöttük meg a több éves szerződéseket és alig mozdultak valamit a számok. Pedig még azt is belekalkuláltuk, hogy arrafelé befejeződik a térségi melioráció, a többlettermésnek azonban se híre, se hamva, míg a Tisza-parton kitartóan növekedtek az átlagtermések. Végezetül hadd kérdezzem meg, hog> érzi magát vállalatuk kollektívája most, hogy évet zárnak? Egészen kőnk rétan: öröm ma a gabonánál dolgozni — Ha pontos választ szeretne kapni, célszerű lenne mind az 1300 dolgozónkat megkérdezni. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy azonos feleletet kapna valameny- nyiüktől. Bérszintűnk sajnos meglehetősen hátul kullog, tröszti összehasonlításban. Azt hihetnénk, hogy ennyire hátulról sokkal könnyebb javulást elérni. Sajnos ez nem mondható el. Biztató azonban, hogy már ebben az évben is, de a következő évtől növeljük a dolgozók javadalmazásában a mozgóbér arányát. Ezzel lehetőséget kívánunk teremteni arra, hogy a kiemelt teljesítményt nyújtók a többiekhez képest ugyancsak kiemelkedőnek mondható bért kapjanak. Célunk az, hogy dolgozóink jó körülmények között, anyagilag és erkölcsileg megbecsülve végezzék munkájukat. Csak így érhetjük el, hogy partnereink, vásárlóink kifogástalan árut és megelégedésre okot adó szolgáltatást kapjanak tőlünk. ® Köszönöm a beszélgetést. Esik Sándor KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
