Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-12 / 265. szám

1985. november 12. Kelet-Magyaroraúg 7 r 'i bemutató, előadás A Hazafias Népfront Sza- bolcs-Szatmár megyei Kert­barátok és Kistenyésztők Társadalmi Szövetsége kibő­vített ülésen tárgyalta az 1986. évi munkatervet. Janu­árban három esemény lesz közvetlen az év kezdetén, ér­tékelik az 1985-ben végzett munkát. Január 9-én fóru­mot tartanak a megyei Vác. Mihály Művelődési Központ­ban a szőlőtermelésről, annak növényvédelméről. 23-án (a helyszín azonos) a fórum té­mája a zöldség-, illetve a ga­bonatermesztés lesz. Február 6-án a mezőgaz­dasági könyvhónap alkalmá- - ból a megyei könyvtárban ünnepséget rendeznek, az író-olvasó találkozó vendége lesz Gévay János a Kertészet és Szőlészet főszerkesztője. A 20-án megrendezésre kerülő fórumon (MVMK) a gyü­mölcstermesztésről, ezen be­lül is a dió termesztéséről lesz szó. Márciusi esemény lesz egy vidéki kertbarát­klubban a házi borverseny. Ugyanebben a hónapban 20- án az MVMK-ban növényvé­delmi napot tartanak. Április 3-án a központi kertbarátklub bemutató klub- foglalkozást tart a termés­szabályozás témaköréről. Áp­rilis 17-én a svájci tápanyag­visszapótlás tapasztalatairól dr. Margittay Miklós tart tájékoztatót. Május 8-án a klubfoglalko­zás témája a kártevők véde­kezése elleni új módszer is­mertetése lesz. Május 12-én a vegyszeres gyomirtás új technológiájáról hallhatnak előadást a kertbarátok. Jú­nius 5-én a szövetségi elnök­ség a gyümölcstermesztésről tanácskozik. Ugyancsak júni­usban tárgyalja az elnökség a tanulmányutak és kertláto­gatások tapasztalatait, azok­nak szervezését. Augusztusban a kertbará­tok Űjfehértóra a bemutató­állomás megtekintésére lá­togatnak. Szeptemberben fó­rumot rendeznek a kertészeti termékek értékesítéséről, fel­vásárlásáról. Ismételten meg­rendezésre kerül a már ha­gyományos „Környezetünk élő díszei” című kiállítás, amelyen a kertbarátok is részt vesznek. Az esemény szintén szeptemberben lesz. Az októberi programban a nyíregyházi sóstóhegyi bor­kombinát üzemlátogatása szerepel. Itt előadás hangzik el a szőlőszüret és -feldolgo­zás időszerű kérdéseiről, majd megrendezik a nyír­egyházi kertbárátklub házi vetélkedőjét. Novemberben a szövetség elnöksége a klub- foglalkozások tapasztalatait értékeli. December 13-án a kertba- rátklub-vezetők szakmai­módszertani továbbképzését tartják meg. A hagyomá­nyokhoz híven december 20- án rendezik a kertbarátklu­bok szakmai közművelődési vetélkedőjét az MVMK-ban. ^ ________________________) Mérges gombák, gombamérgezések Gyilkos galóca (Amanita phal- loides). Mindig fehér a lemeze, gallérja és jól fejlett fehér bocs- kora van. Nyers burgonyára em­lékeztető szagú. A természetben a mérges gom­bák sokszor színűkben, illatukban hivalkodóak, szedésre csábítóak. Régebben a legtöbb gombamér­gezés a piacon ellenőrzés nélkül árusított gombától származott. Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott. A piacon árult, el­lenőrzött gombától gyakorlati­lag nem fordulhat elő mérge­zés. Napjainkban a gombamérge­zések fő oka: a saját szedésű gombát felhasználás előtt nem vizsgáltatják meg gombaszak­ellenőrrel. A legfontosabb gombák mé­reganyagainak nagy részét már ismerjük. A mérgezés jellege és súlyossága a méreganyag meny- nyiségével összefüggésben iga­zolható. Például a muscarin (mé­reganyag) több tucat gombában is kimutatható. Amelyekben sok van, az halált okozhat. így parlagi tölcsérgomba, kerti su- sulyka. Amelyik gombában ke­vesebb a méreg, azok csak eny­he tüneteket okozhatnak. Ha a méregmennyiség a küszöbérték alatt marad, — aligha észreve­hető ártalmakat okoz, esetleg tü­netmentes marad. A mérges gombákat gyakorla­ti veszélyessége alapján — füg­getlenül a méreganyagok fajtá­jától — hét csoportba sorolhat­juk: I. Halálosan életveszélyes mér­ges gomba: csak a gyilkos ga­lóca és ennek fehér hasonmása, a fehér galóca. Ezt a gombát mindenkinek ismernie kell, még annak is, aki gombagyűjtéssel nem foglalkozik. Gombát szed­ni akaró addig, amíg a gyilkos galócát nem ismeri fel, ne nyúl­jon gombához. Ez a gomba eb­ben az évben a mi megyénkben is több helyen okozott súlyos, sőt halálos mérgezést. Gyilkos galóca (Amanita phal- loides) többnyire közepes ter­metű. kalapja 2—15 centiméter. Különféle árnyalatú zöld (zöl­des, olajzöld, olajsárga, barnás­zöld stb.), de lehet fehéres is. Selymesen fénylő, sugarasan benőtten finoman szálas, vagy sima, csupasz, néha azonban egy-egy burokmaradvány fosz­lány rátapadhat, széle nem bor­dás, lemezei fehérek, sárga, hal­vány olaj zöldes árnyalatuk is lehet sűrűn állók. Tönkie fehér, hártyás, elálló szélű. Húsa fehér vizenyős, színét nem változtatja. Szaga jellegzetes gyilkos galó­caszag. édeskés, nyersburgonyá­ra emlékeztető. A fiatal, még zárt burokban ülő termőtestek to­jásra hasonlítanak. Ha egy ilyen tojást hosszábban kettévágunk, láthatjuk benne a kialakulóban lévő kalapos gombát. Tölgye­sekben, fenyvesekben a mi megyénkben is gyakori (például a nyírbátori körzetben). Nyáron és ősszel terem, de kivételesen még enyhe decemberben is megje­lenhet. összetéveszthető a csi­perkével és zöld galambgom­bával. Kerti susulyka (Inocybe fastogia- ta). Kalapja sugarasan szálas, berepedezett. Lemezei sűrűin ál­lók, nem lefutók. II. Veszedelmes, életveszélyesen mérges gombák. Ezek súlyos mérgezést, esetleg halált is okoz­hatnak. Ide tartozik a parlagi tölcsérgomba, téglavörös susuly­ka, párduc galóca, légyölő ga­lóca, kerti susulyka stb. Kerti susulyka (Inocybe fasti- giata) kis termetű, kalapja 2—8 centiméter, kúpos, kúposán kite­rülő, szalmasárga, okkerbarna, rozsdabarna. Kalapja sugarasan széles felületű, széle gyakran be- hasadozó. Lemezei sűrűn állók, nem lefutók, szürkésbarnák, sárgás barnásak. Tönkje kar­csú, egyenletesen vastag, sár­gás fehéres, felső része korpás, pelyhes. Húsa vékony, törékeny, vizenyős, tönkben szálas. Er­dőkben, bokros helyen és kert­ben tavasztól őszig, rendszerint egyesével terem. Súlyosan mér­gező, összetéveszthető a mezei szegfűgombával. III. Mérges gombák. Ezek az elfo­gyasztott mennyiségtől függően általában különböző fokú rosz- szullétet, kifejezett mérgezést okozhatnak, de haláleset ilyen mérgezésből nem igen fordult elő. Ide sorolhatók: sárga kén­virág, párduc pereszke fakó gom­bák, kesernyés tinóru. viaszfehér tölcsérgomba stb. Viaszfehér tölcsérgomba: (Cli- tocybe cerussata). A mi me­gyénkben is okozott mérgezést ebben az évben egy családban. Kis és közepes termetű gom­bák. Kalapjuk 2—10 centimé­ter, kezdetben domború, majd kiterülő, bemélyedő. tölcsérese- dő, lehet kajla is. Színűk fehér, fehéres, selymesen fénylő fe­hér bevonattal, az öregebb pél­dányoké viszont krémszínű, bar­nás, körkörösen repedező, kis­sé márványos rajzolatú is le­het. Lemezeik kissé vagy mér­sékelten lefutók, fehérek, vagy később a kalap színéhez ha­sonló piszkos testszínűek lesz­nek. Tönkjük többnyire gör­be, rendszerint zömök, lehet cso­portos is, a kalaphoz hasonló színi>, alsó része nemezes. Hú­suk rugalmas, tönkben szálas szerkezetű, vizes fehér színű. Izük, szaguk nem jellegzetes, de lehet kissé édeskés vagy do­hos is. Lomberdőben, erdőszé­leken jelennek meg seregesen, csoportosan, kisebb-nagyobb bo­szorkánygyűrűkben. IV-VII. Enyhén mérgező gombák. Ki­sebb mennyiségben esetleg árta­Viaszfehér tölcsérgomba (Clito- cybe cerussata). Kis, közepes nagyságú, selymesen fénylő fe­hér kalapú, lemezei kissé lefu­tók, csoportosan megjelenő. lom nélkül is fogyaszthatok, de nagyobb mennyiségben mérge- zőek. Ebbe a csoportba tartozik valamennyi csípős galambgom­ba, csípős tejelőgomba, citrom galóca, sárguló csiperke, rozs­dasárga tölcsérgomba, sárgás­barna tölcsérgomba stb. Megárthatnak olykor egyéb­ként ehető gombák is, ame­lyeknek csak elöregedett, idős példányai vagy a gomba egyes részei (tönk) gyomor- és bél­panaszokat, emésztési zavaro­kat okozhatnak. Különösen erő­Ráncos tintagomba (Coprinus at- ramentarius). Csak fiatalon fo­gyasztható, amíg lemezei fehé­rek. sen gombaízű gombák (aromás gombák), mint például a szürke tölcsérgomba (október 1-i Kelet- Magyarországban részletesen is­mertetve) . Ehető gombák, amik csak nyer­sen vagy nem kellően átsütve mérgezőek. Köztük van olyan is, amelyek rendszeresen gyűj­tünk és fogyasztunk. Ilyen pél­dául a változékony tinóru, tuskógomba (okt. 1-i Kelet-Ma- gyarországban részletesen ismer­tetve) . Ehető gombák, amelyek csak alkoholfogyasztás után válta­nak ki különleges mérgezési tüneteket. Ide tartozik például a ráncos tintagomba. Ráncos tintagomba (Coprinus ultramentarius) kalapja 3—10 centiméter, szürke, szürkésbar­na, közepén letörlődő barnás pikkelyekkel. Lemezei nagyon sűrűn állók, elfolyósodóak. Tönkje fehéres, szürkés. bocs- korszerű burokmaradvány lát­ható. Egyébként csak kisebb csoportokban terem. Csak fiata­lon ehető, de alkohol fogyasztása esetén rosszullétet okozhat. Elvként leszögezhető, hogy a nem biztosan felismert. ehető gombafajt ne fogyasszunk és ke­rüljük el a bizonytalan, gyanús vagy ismeretlen gombák fogyasz­tását. Mandela Tamásné gombaszakértő Gyümölcsfáinkat általában 16— 30 évre telepítjük. De akadnak olyan fák is, amelyek 50—60 évet is, megélnek. Ma ültetett fáink tehát évtizedekig társaink a kert­ben, meghatározva annak arcu­latát, és gazdasági hasznát is. Ezért szükséges átgondolni, meg­tervezni az ültetést. A telepítés tervezéséhez ké­szítsünk telepítési vázlatot! Ez különösen akkor fontos, ha par­lagot ültetünk be, vagy egyszer­re több növényt telepítünk. Egy­szerű rajzon ábrázoljuk kertün­ket a lakóépülettel és a már meglévő fákkal! Ezen jelöljük be méretarányosan az új telepí­tések helyét, ügyelve a tenyész­területre és a telekhatártól meg­szabott távolságra. A magasra növő, nagy koronájú fák ne ke­rüljenek a déli oldalra, mert a kert jó részét beárnyékolhat­ják. Tartsuk be növényeink te- nyészterületi igényét! Gyakori hiba a túlzsúfolt kert, amelyben a növények egymással versengve kénytelenek fejlődni. Ezek előbb-utóbb deformálódnak, nö­vekedésükben, fejlődésükben visszaesnek és kevesebbet is te­remnek. Az átlagos növekedésű, középmagas gyümölcsfa 25—35 négyzetméteres .. tenyészterületet igényel. A cseresznyének lega­lább 60—70 négyzetmétert szán­junk! Területhasznosítási meg­fontolásból érdemes oltványdiót telepítenüák (és nem magról kelt, úgynevezett magoncot), mert helyigénye kevesebb. Fontos a. fajta megválasztása, termőképességének, terméke- nyülési viszonyainak ismerete. Az idegen termékenyülő fajták­nál alapvető fontosságú a fajták társítása, azaz az egymást köl­csönösen porzó fajták egymás mellé telepítése. Almafajtáink közül például az Évát jól ter­mékenyíti az egri piros és a gol­den delicious. A húsvéti rozma­ring jól társítható a jonatánnal. A körtefajták közül a Vilmos­körte jó pollenadói a bőse ko­bak a conference, a hardenpont téli vaj körte és a nemes krasz- szán. A bőse kobakot (Alexan­der) jól porozza a clapp kedvelt- je, a Vilmos-körte, a conference és a hardenpont téli vajkörte. A germersdorfi óriás cseresznye­fajtát jól porozza a solymári gömbölyű és a hedelfingeni óri­ás. A Jabouiay ropogós a Bigar- reau Burlat és a szomolyai fe­kete környezetében terem a leg­többet. A meggyfajták java ön- termékenyülő, vásárláskor eze­ket részesítsük előnyben, így az újfehértói fürtöst, az érdi bőter­mőt. A szilvafajták között is van egy sor öntermékenyülő. Az idegen megporzást igénylő Alt- hann ringlót a Paczelt szilvája vágy az Ageni szilva szomszéd­ságába ültessük. A Sermina ringlót jól termékenyíti az Alt- hann ringló és az Ageni szilva. Az olaszkék fajta rossz termé- kenyülési viszonyát miatt kiszo­rult a termesztésből, a faiskolák nem szaporítják. Hogyan ültessük a gyümölcsfákat? A gyümölcsfákat nem egy esz­tendőre ültetjük, éppen ezért nem közömbös, hogy milyen azok egészségi állapota, fajta megbízhatósága, vírusmentes ál­lapota, egyszóval mennyire meg­bízható és nagy a biológiai ér­téke, kiváló-e a minősége. Ezek érdekében csak megbízható fais­kolákból, árudákból, vagy azok időszakos nyitvatartású leraka- taiból szerezzük be az ültetés­re szánt gyümölcsfaoltványain­kat, cserjéinket és egyéb gyü­mölcsfa szaporítóanyagunkat. Szállításkor vigyázni kell, hogy a növényeink ki ne száradjanak, el ne fagyjanak. Ezért a fák gyökérzetét szállításra gondosan csomagoljuk. Különösen legyünk óvatosak, amikor az autó tetején szállítjuk növényeinket. A beszerzett növényeinket ül­tetés előtt vermeljük el. A kö- tegeket szét kell szedni és a csemetéket egyenként vermelni. A föld ne csak a gyökérzetet, hanem legalább 40 centiméterig a törzset is takarja. Taposással tömörítsük, és száraz talaj ese­tén öntözzünk is. Ha a gyökérzetet nem csoma­goltuk be és az kissé megszik­kadt, vermelés vagy ültetés előtt 12—24 óráig áztassuk vízbe, hogy az elvesztett víztartalmukat pó­tolhassuk. 100 liter vízbe te­gyünk körülbelül 10 kilogramm száraz baromfitrágyát, 24 óráig állni hagyjuk, majd kevergetjük. Ebben az oldatban mindazok az ásványi anyagok megvannak, amire a növényeknek szükségük van (szén, hidrogén, oxigén, nitrogén, kén, foszfor, kálium, kalcium, magnézium, mangán, réz, vas). A konténeres növénye­ket ültetés előtt szintén tároljuk védett helyen és többször öntöz­zük is meg. Ültetés előtt a talajt meg kell forgatni (ligalérozás). 60—80 cen­timéter mélyen végezzük a ta­laj forgatást. (Az altalaj felülre, a feltalaj alulra kerül. Mikroor­ganizmust viszünk az altalajba ezzel a művelettel.) Az alaptrágyázás kövesse a talajforgatást. Ezzel visszük a gyökérrendszerhez a tápanya­got. Ha az alaptrágyázást elmu­lasztjuk, az esetben az ültetés után a felszínen végzett táp­anyag-utánpótlás már nem lesz elég és hatásos, növényeink fej­lődés helyett csak sínylődni fog­nak. Gödörbe is ültethetünk, ha a forgatás nem keresztülvihető. Ez a megoldás sziklás terepen is bevált. Az ültetőgödör leg­alább 80-szor 80 centiméter szé­les és 60—70 centiméter mély le­gyen. A szerves trágya, vagy a műtrágya ne kerüljön közvetlen a gyökérzethez, ezért a trágyá­kat az ültetőgödör aljába ássuk be. (Gyökérelhalás, növénypusz­tulás.) Az alaptrágya mennyisé­ge : gödrönként, csemeténként egy-egy villa istállótrágya és körülbelül 8—10 dekagramm ve­gyes műtrágya NPK (nitrogén, foszfor, kálium). Ültetés előtt a fák gyökérze­tét meg kell metszeni. A sé­rült és törött gyökereket az ép részig vágjuk vissza. Ügyelni kell, hogy a gyökérzet kevésbé sérüljön. A gyökérrendszer és a föld feletti részek egyensúlyban kell, hogy legyenek, ezért a föld feletti részeket is vissza kell metszeni. Ezt a műveletet vagy az ültetés után, vagy tavasszal a rügyfakadás előtt kell elvégez­ni. ültetéskor ügyeljünk arra, hogy a gyökérnyaki rész a ta­laj felszínével egy szintbe ke­rüljön. A gyökerek közötti részt jól tömörítsük, nehogy a gyö­kérzet egy része levegőben, föld nélkül legyen. Amikor a gyökér­zetre körülbelül félig rátömörí- tettük a földet, öntözzük be. Foly­tatjuk a földdel való tömörítést. Ültetés befejezése után alaposan öntözzük be a növényeket, őszi ültetéskor is öntözzünk. Ültetés után a fákat kupacoL- juk fel 20—30 centiméter maga­san. Ha a terület széljárta he­lyen fekszik, ültetés közben, amikor a csemetét a gödörbe állítottuk, a csemete azon ol­dalára, amely irányból az ural­kodó szél járja, állítsunk erős karót, arra vigyázva, hogy 1 a gyökérzetet meg ne sértsük. A karó a fa koronájáig érjen fel. Nyolcas kötéssel a csemetét a karóhoz kötjük. Ahol a kis fa a nyúlrágásnak is ki van téve. kupacolás előtt a kis fa köré perforált műanyag védőburkot helyezzünk. Konténeres növények fóliabur­kolatát ültetés előtt vágjuk szét, óvatosan végezzük, hogy a föld a gyökérzetről le ne hulíion. Ül­tetés után a földlabda és a gö­dör közötti részt alaposan tömö­rítsük. Ezt taposással, vagy be- iszapolással végezhetjük. Zsák­vászonba csomagolt növényeket a csomagolóanyaggal együtt ül­tessük el. Itt is tömöríteni és öntözni kell ültetés közben és az ültetés végén. A karózást ér­telemszerűen kell végezni. Ku­pacolásról és a törzs védelméről ne feledkezzünk el. Dr» Almássy Káról v Ösztönző ! Űj ár a baromfihúsnál Fél éve a kisvárdai baromfi- tenyésztő szakcsoport tagjai ar­ról panaszkodtak, hogy a fel- vásárlási árak a növekvő költ­ségekhez viszonyítva alacsonyak. A pár éve nagy kedvvel kezdett szakcsoporti termelés, így hova­tovább érdektelenségbe fullad, sokan már a csirkenevelés ab­bahagyására gondolnak. Meg­nyugtató lehet most számukra, de minden húsbaromfi-termelő számára is, hogy november 1-től életbe lépett a röviddel előbb meghirdetett áremelés. A gazdasági bizottság határo­zata alapján az ösztönzőbb anya­gi érdekeltség megteremtéséért 1985. november 1-től érvényes a kilogrammonkénti 2 forintos idő­szakos felár. A tervezettel el­lentétben a nyári kilogrammon­kénti 1 forintos árcsökkentés nem kerül bevezetésre. A baromfipiacon élénkülés ta­pasztalható, ez indokolja a hús- csirkenevelés fokozását, többlet árualap megteremtését. A ter­melőket ebben ösztönzi, hogy november 1-től, 1986. március 31- ig további kilogrammonkénti 50 filléres időszaki felárat fizetnek az értékesített baromfihúsért. A baromfihús-termelésnél azon­ban nemcsak a mérsékelt fel­vásárlási ár volt a gond. Kis­termelők számtalanszor elpana­szolták, hogy nem megfelelő a takarmány. A vásárolt tápok táplálóanyag-tartalma valóban alatta volt a nemzetközi színvo­nalnak. Erre utal, hogy míg a korszerű nagyüzemekben is egy kg broilercsirkehús előállításá­hoz 2,6 kilogramm abrakot hasz­náltak fel. Mindezeket figyelem­be véve az intenzív és félinten- zív abrakkeverékek fehérje- és energiaszintjét 10—15 százalékkal emelik. Ezzel elérhető, hogy csökken a fajlagos takarmány­felhasználás, lerövidül a neve­lési idő. Az új árintézkedések és a ta­karmányminőség javítása után várható, hogy a baromfihús-ter­melés jövedelmezősége jelentő­sen javul. A megfelelő, a kellő­képpen ösztönző új érdekeltségi rend hozzájárul ahhoz, hogy a baromfihús-termelés tovább nö­vekszik. Egyébként Magyaror­szág a vágóbaromfi-termelésben a világ élvonalában van, az éves termelés meghaladja az 500 ezer tonnát. Ettől azonban több­re van szükség, igényli ezt a növekvő hazai fogyasztás és az egyre bővülő export. I KISTERMELŐK-KISKERTEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents