Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

1985. november 11. Kelet-Magyarország 7 A SZOMBATHELYI SAV ARIA NAGYSZÁLLÓ. Szombat­helyen, a Kovács nagyszálló, amely 1915-ben nyitotta meg kapuit a vendégek előtt, nem csak a városnak, de a Dunán­túlnak is a legmodernebb szállodája volt. Az idei szezon­ra felújitották, s Savaria nagyszálló néven 99 szobával, több különteremmel, kávéházzal, bárhellyiséggel, és egy 350 főt befogadó rendezvényteremmel áll a vendégek ren­delkezésére. (MTI fotó: Czika László felvétele) Úí helységnévtár Rövidesen — még e hónap­ban — ismét megjelenik az ország helységnévtára, ame­lyet 12 év után állított ösz- sze újra a Központi Statisz­tikai Hivatal. A Statisztikai Kiadó Válla­lat gondozásában megjelenő kiadvány az 1985.' július 1-i helyzetet rögzíti. Eszerint ha­zánkban 12 év alatt a váro­sok száma 83-ról 109-re nö­vekedett, a községeké — ösz- szevonások és várossá nyil­vánítások következtében — 3106-ról 2955-re csökkent. Az elmúlt évi államigazgatási változások miatt ennél is na­gyobb mértékben csökkent a községi tanácsok száma. A helységnévtár tartalmaz­za az ország valamennyi la­kott településének nevét, ál­lamigazgatási területi beosz­tását, az egyes helységek te­rületének nagyságát, lélek­számút, a beépítés jellegét. Részletes adatokat közöl ar­ról, hogy a városok, közsé­gek központjától a legtávo­labbi lakóépület hány kilo­méterre van, s milyen mesz- szire találhatók a települé­sekhez tartozó, úgynevezett külterületek. Mit importál a kereskedelem? Beszélgetés a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetőjével Az idén ősszel ismét megjelent az üzletekben a gra­pe-fruit, és bizonyára menetrendszerűen megérkezik majd a narancs és a banán is. Az utakon Ladák, Skodák, Polski Fiatok futnak, az áruházakban NDK háztartási gépeket, csehszlovák üvegedényeket, japán híradástechnikai készü­lékeket, román ingeket árusítanak, a szaküzletek Felina és Triumph fehérneműt, Salamander cipőt kínálnak. A kül­földi áruk megszokottak és keresettek Magyarországon ak­kor is, amikor a nemzetközi fizetési mérleget csak kemény erőfeszítésekkel lehet egyensúlyban tartani. Minek köszön­hető, hogy ilyen körülmények között is válogathatunk az importtermékekben? Erről kértünk tájékoztatást Király At­tilától, a Belkereskedelmi Minisztérium nemzetközi főosz­tályvezetőjétől. — A lakosság áruellátását alapvetően a hazai ipar biz­tosítja, a magyar gyárak kül­dik az üzletekbe a forgalom­ba kerülő áruknak több mint négyötödét — mondja a főosztályvezető. — Emelett folyamatosan szerzünk be külföldről olyan termékeket, amelyeket itthon nem lehet előállítani — például autót, déli gyümölcsöt, fűszereket — és igyekszünk hozzájutni minden, a választékot bővítő, az életet korszerűbbé, ké­nyelmesebbé tevő, keresett fogyasztási cikkhez. Termé­szetesen erre csak bizonyos határok között van módunk. A korlátok ellenére is ei­nem kaphatók. Ez az eltérő kínálat netán a helyi keres­kedelmi vállalatok aktivitá­sára utal? — Minden bizonnyal, hi­szen az államközi szerződé­sek értelmében érkező ter­mékeket országszerte forgal­mazzák, viszont a más konst­rukcióban behozottak gyak­ran csak ott jelennek meg, ahol a vállalatok szert tettek rájuk. Mind több belkereske­delmi vállalat él az árucsere lehetőségével, sőt, azoknak a köre is bővül, amelyek önálló külkereskedelmi joggal vég­zik ezt a tevékenységet. Ön­álló külkereskedelmi jogot ben egyáltalán nem kapunk, vagy nem tudunk a szüksé­ges mennyiségben beszerezni. A Említette, hogy a dollár w elszámolású országokból érkező importot is kiegészí­tik különféle devizakímélő konstrukciók. Milyen termé­szetűek ezek és milyen áru­kat eredményeznek? — Közös jellemzőjük, hogy a külföldi áruért nem devizá­val vagy csak részben azzal fizetünk: az ellentétel ma­gyar áru. Megveszünk pél­dául gyártási eljárásokat, és az itthon készített termékek­kel ellentételezzük a know how árát. Vagy hasonló mó­don fizetjük külföldi gépek, gyártósorok bérleti díját. A megállapodások sokfélék, de közös jellemzőjük, hogy de­viza nélkül, vagy viszonylag kevesebb devizáért jutunk hozzá nagyobb mennyiségű, az importtal azonos minősé­gű, korszerűségű fogyasztási cikkekhez. G. Zs. infarktus 7 Veszélyes UTÁN / foglalkozások Az Országos Kardiológiai Intézet a közelmúltban az infarktusban megbetegedett aktív korú emberek munkába visszatérésének arányát vizsgálta. E szerint az infarktusban megbetegedett dolgozók mindössze egyötöde vállalta újra a munkát, a többiek inkább a rokkantnyugdíjat választották. Ez az arány már az első ránézésre is igen csekélynek tet­szik. Gondolkodóba ejtő, hogy az infarktuson átesett bete­gek zöme az NDK-ban és a Szovjetunióban bizonyos idő el­telte után ismét munkába áll, az USA-ban pedig a rehabi­litáltak aránya eléri a 80 százalékot. Ezek után nem megle­pő, hogy a magyar orvosok is úgy vélekednek, a megbetege­dettek zöme idővel nálunk is dolgozhátna, sőt egészségük szempontjából is hasznos lenne ez. Ide kívánkozik még az is, hogy más, jobban kiismert betegségeknél nem ilyen egy­szerű a leszázalékolás, mint az infarktus után. S még egy — nem elhanyagolható — adatot idézünk: e szerint 400 ezer rokant-nyugdíjas talál­ható ma Magyarországon (ez a szám persze nemcsak az infarktus utáni rokkant-nyug­díjasokat foglalja magában, hanem másokat is), ám 40 százalékuk orvosi vélemény szerint ma is dolgozhatna eredeti munkahelyén, to­vábbi 10 százalékuk pedig rehabilitációs munkakörben. Vagyis 160—200 ezer, rész­ben vagy teljesen munka­képes emberről van szó, s ez a mai munkaerőhiányos idők­ben igazán nem elhanyagol­ható szám. Életvitel? De térjünk vissza a vizs­gálat megállapításaihoz. Ha a betegek iskolai végzettsé­gét és utolsó munkahelyét nézzük, ugyancsak meglepő következtetésekre juthatunk. A mindig is menedzser­betegségnek tartott infark­tus leginkább az alacsony státusú, kevésbé szakképzett, elsősorban fizikai dolgozó­ként nyilvántartott réteget érint. Az infarktus-nyilván­tartás adatai szerint a be­tegek között kiugróan ma­gas arányt képviselnek a 4 polgári, illetve 8 általános iskolai osztályt végzettek, és az átlaghoz képest ugyan­csak magasnak tekinthető a szakmunkásképző intézetet végzett dolgozók aránya is. Legritkább az infarktus az általános iskolát be nem fe­jezők, és a felsőfokú végzett­séget szerzett dolgozók kö­zött. Hasonló tendenciát jelez az utolsó foglalkozás szerin­ti megoszlás vizsgálata. A betegek több mint egyhar- mada (37 százalék) szakmun­kás volt, miközben az ország lakosságának foglalkoztatá­si megoszlásában ez a réteg csak mintegy 25 százalékot tesz ki. Ugyancsak fokozot­tan veszélyeztetett réteg a segéd- és betanított mun­kásoké. Ezzel szemben a szel­lemi foglalkozásúak, az ügy­intézők, közép- és felső szintű vezetők rétege, amely a foglalkoztatottak felét számlálja a megbetegedet­teknek mindössze harmadát „produkálja”. Ez persze egészségesebb életvitelükkel is magyarázható. A munka öröme Ha az előbb ismertetett ada­tokat összevetjük a munká­ba visszatérők arányával, még nyilvánvalóbb az eltérés a különböző rétegek között. A segéd- és betanított mun­kások háromnegyede (75 szá­zalék) leszázalékoltatta ma­gát, míg a felső szintű veze­tők háromötöde (59 száza­lék) visszatért a munkahe­lyére. Mindezeket figyelem­be véve, megállapítható: az infarktusveszély fordított arányban áll a végzettség emelkedésével és a betöltött pozícióval. A munkába visz- szatérők aránya viszont a foglalkoztatási státus süllye­désével egyenes arányban csökken, és fordítva: minél magasabb pozíciót töltött be a beteg annál valószínűbb, hogy visszatér a munkájá­hoz. Persze ez azért is ala­kulhat így, mert infarktus­sal nehéz fizikai munkát nem mindig szabad végezni, míg a szívbeteg ember szellemi képességei hibátlanok, s a vezetők, értelmiségiek fizikai igénybevétele rendszerint nem haladja meg azt a szintet, amit betegségük mel­lett elbírnak, szaktudásuk pe­dig lényegesen konyertál- hatóbb. De mégis elképzel­hető, hogy a munka által szerzett öröm és egyéni si­ker is befolyásolja a reha­bilitáció, vagy rokkant­nyugdíjazás közötti válasz­tást. Az anyagi szemponto­kat nem találta számottevő­nek a vizsgálat. Az orvos befolyása Az OKI-tanulmány rész­letesen foglalkozik az or­vosi motivációk kérdésével, és megállapítja: az esetek leg­nagyobb részében az orvos komoly befolyást gyakorol a betegségtudat alakulására, s éppen ez, a betegeknek a sa­ját egészségi állapotukról kialakított véleménye a döri- tő tényező a rehabilitáció vagy leszázalékolás dilem­májában. A vizsgált esetek zömében az orvosok elbi- zonytalanítötták a betegeket, felerősítették az egészségi állapotuk romlásától való félelmet. Az infarktusban megbetegedettek számára a súlyos beteg szerepét kínál­ták, nem pedig az egészségét visszanyerő emberét. A tanulmány kemény íté­lete: „A kezelőorvosok egy­öntetűen kettős taktikát foly­tatnak. Amíg lehet, halogat­ják az egyértelmű állásfog­lalást, ezt bizonyítja az indo­kolatlanul hosszú idejű táp­pénzen tartás is. A döntéskor viszont a rokkant-nyugdíja­zás mellett foglalnak állást”. Sőt, a munkábaállók több­sége a kezelőorvos javaslata ellenére megy vissza dolgoz­ni, holott a kardiológia je­lenlegi állása szerint a szö­vődmények kialakulásának szempontjából nincs különb­ség az újból munkát vál­lalók és rokkantak között. Ha a beteg állapota rosszabb­ra fordul, az egyáltalán nem feltétlenül a munka rovásá­ra írandó. A leszázalékolt be­tegek szinte kényszerpályá­ra kerülnek, a betegségük­kel nem mindig indokolha­tó túlkimélő körülmények közé, s ráadásul az értelmes munka lehetősége híján a legkülönfélébb lelki trau­mákat is kénytelenek elvi­selni. V. P. mondhatom, hogy az import- termékek kínálata az idén sem romlik, ami egyfelől an­nak köszönhető, hogy a kor­mány rendkívüli jelentőséget tulajdonit a lakosság jó áruellátásának, másfelől pe­dig annak, hogy mind na­gyobb mennyiségben tudunk úgynevezett devizakímélő módszerek segítségével kül­földi termékekhez jutni. Hogyan oszlik meg a be- 9 hozatal a rubel és a dol­lár elszámolású import kö­zött? — Körülbelül kétharmad- egyharmad arányban, vagyis az importcikkek többsége a szocialista országokból érke­zik. Ennek is nagyobb, mint­egy háromnegyed részét al­kotják azok az áruk, ame­lyekhez az államközi szerző­dések értelmében jutunk hoz­zá. Az 1985. évi külkereske­delmi államközi megállapo­dások 692 millió rubel értékű fogyasztási cikk behozatalá­ra nyújtanak lehetőséget, mai folyó árakon számítva 1,5 százalékkal több, változatlan árakon valamivel kevesebb a tavalyinál. Ezt egészíti ki év­ről évre növekvő mértékben a belkereskedelmi választék­csere, a határ menti és az áruházi árucsere. A Akik sokat utaznak az ~ országban, azt tapasztal­ják, hogy az egyes tájakon, megyékben más és más im­portáruk kaphatók, illetve nyert a többi között a Skála- Coop, a Ferrovill, a Vidia, a Délker. A belkereskedelmi vállalatok a különféle belke­reskedelmi cserék — állami­szövetkezeti választékcsere, határ menti és áruházi csere — keretében már tavaly is több mint 210 millió rubel értékű importot realizáltak, ami 10—15 százalékkal ha­ladta meg az előző évit. A rubel elszámolású for­galmon belül növekszik a bel­kereskedelmi minisztériumok között az úgynevezett álla­mi csere részaránya is — folytatja a főosztályvezető. —Üj áruházák bekapcsolásá­val fejlesztettük az áruházi cseréket; az ezekben részt vevő áruházak száma már jóval meghaladja a kétszá­zat. A Végül is milyen árukat w eredményeznék szá­munkra a különféle cserék a KGST-országokkal? — A szovjet köztársasá­gokkal folytatott árucsere keretében jutottunk egyebek között hűtőszekrényhez, hor­dozható televízióhoz, pezsgő­höz, Csehszlovákiából kü­lönféle építőanyagokat, az NDK-ból cipőt, ru­hát, lakásfelszerelési cikke­ket sikerült behoznunk, hogy csak néhányat említsek. Gya­kori, hogy így jutunk hozzá olyan termékekhez, amelye­ket a kliring import kereté­HORGÁSZOKNAK Császár: 60 mázsa ponty Az idén is szép fogási ered- zsát) még jobban megnövelik a ményekről érkeztek bírek CSá- tározó halállományát, ha sike- szárszállásról, a Nyíregyházi rül egy anyagi áldozatokat is Sport HE. oláhréti horgászvizé- vállaló ötszázas horgász törzs­ről. Az október húszadikával gárdát toborozni a vízre. Arról befejezett horgászatot most kö- is szó volt, hogy a más horgász­vette az őszi halasítás. Novem- egyesületekben lévő tgaoktól az bér másodikán, szombaton '60 egyesületekben lévő tagoktól az mázsa ponty került a tározóba, éves engedélyek ára mellé ha- hogy a halfogás lehetőségei :ez- lasítási támogatást is kérnek, Után is megfelelőek legyenek. A hogy igazságos legyen a teher­kihelyezett pontyok súlya dara- viselés a hálhőség megteremtésé- bonként 40 dekától egy kilóig nél. Minderről majd a januári terjedt, de került a vízbe sok közgyűlés dönt. két kiló körüli példány is. Arról viszont már most hatá­A halasítást kővető napon ,, megtartott egyesületi vezetőségi' rozott állásfoglalás született, ülés megállapította, hogy a me- hogy szigorítani kell a hivatá- gyeszékheiy sokak által látoga- sós és társadalmi halőrök ellen- tott horgászvizén csaknem öt- őrzését és erőteljesebben kell száz éves felnőtt és ifjúsági terű- fellépni a még mindig sok sza- leti engedéllyel horgásztak az bálytalanság, sőt: szabálysértés idén és a napijegyes forgalom- ellen. A behordást például nem mai együtt a bevétel meghaladta lehet büntetlenül éltűrni, még- a 400 ezer forintot. A vezetőségi inkább nem egyes horgászok ülésen szóba került, hogy javas- különféle trükkjeit, akik nádba latot terjesztenek a jövő évi dugott pontyokkal, biciklis, közgyűlés elé a halgazdálkodás vagy „kismotorizált” gyerekeket továbbfejlesztésére. Van olyan igénybe vevő kicsempészéssel elképzelés, hogy hektáronként próbálnak jóval több halat el- kétmázsás intenzív telepítéssel vinni Császárról, mint amennyi (ez évente meghaladja a 100 má- a horgászrendben megengedett. Mi lesz a horgászstégekkel? Megyénkben elsősorban a csá­szárszállási és a vajai tározókon lévő stégekről van szó. Vaján kb. 20, Császárszálláson mint­egy hatvan stég van. A Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgató­ságtól nyert értesülés szerint eddig alig tíz fennmaradást ké­rő bejelentés érkezett hozzájuk. A december 31-i határidő el­mulasztásának az lehet a követ­kezménye, hogy a korábbi en­Hösszabb ideje közismert az a jogszabály, amely a vízi állások — stégek — felülvizsgálatáról rendelkezik. Eszerint a meglévő horgászstégek további fennma­radásához azokat tulajdonosaik­nak ez év december 31-ig be kell jelenteni a vízügyi hatóságnak. A fennmaradási hozzájárulást azoknak is meg kell szerezni, akik korábban szabályos enge­dély alapján létesítették stégjei­ket. gedély érvényét veszti, s a tu­lajdonos, akárcsak az engedély nélkül épített stég gazdája, nem kaphat kártérítést, ha a vízügyi szakértők a vízügyi érdekeket vagy környezetvédelmi előíráso­kat sértő okok miatt elrendelik a stég lebontását. Választógyűlések előtt Lassan elnéptelenednek a víz­partok, befejeződik a horgász­szezon. A téli csukázók, meny- halazók, vagy a meleg vizekre látogatók kivételével a többség elrakja tavaszra halfogó szer­számait. Annál inkább mégélén­kül az egyesületi élet, amire minden korábbinál nagyobb szükség v^n. Hiszen a párt-, ál­lami és társadalmi szerveket, szervezeteket követően a hor­gászmozgalomban is tisztújítá­sokra kerül sor. Az egyesületi törvényben előírt ötévenkénti vezetőségj-újjáválasztások ideje most érkezett el. Az idei de­cembertől a jövő év március 15- ig lezajló egyesületi közgyűlése­ken a vezetőségeket is újjá kell választani. Megyénk több mint nyolcezres horgásztábora immár 31 egyesü­letében az utóbbi években je­lentős eredményeket ért el. Ja­vul a vízhasználó egyesületek halgazdálkodása, főként az idén erőteljesen javult a halasítás a közös használatú vizeken. Ezzel párhuzamosan jobbak lettek a fogási lehetőségek is. De még mindig nem mondhatjuk el, hogy az egész megyei horgásztagság bevonható a közös célok megha­tározásába és aktivizálható e cé­lok megvalósítására. Azt sem lehet mondani, hogy valamennyi egyesületünk kifogástalanul mű­ködik és minden horgászvezető kivétel nélkül megfelelően végzi munkáját. A sorQh következő választások­nak éppen ezért az eddigi ere- mények továbbfejlesztését, az alapszabály szerinti munka szín­vonalának emelését, a demokrá­cia erősödését kell elősegíteniük a horgászmozgalom minden te­rületén. Az idei év elején lezajlott egyesületi közgyűlések megvá­lasztották azokat a jelölést elő­készítő bizottságokat, , amelyek most közvetlen eszmecserét folytatnak a tagsággal. Meghall­gatják észrevételeiket, megbeszé­lik a jövőre vonatkozó elképze­léseiket és főként: megbeszélik a tagsággal a vezetőség újjává- lasztásával kapcsolatos javasla­tokat. Az egyesületi tisztújítá­sok ilyen előkészítési módja megerősíti a demokratizmust és lehetőséget nyit arra, hogy a sorra kerülő közgyűlések a leg­jobban megfelelő vezetőségeket válasszák meg. A horgászmozgalom várható feladatainak megoldása szükség- szerűvé teszi, hogy a vezetősé­gekbe olyan horgásztársak ke­rüljenek jelölésre és megválasz­tásra, akiknek megalapozott a felkészültségük, a közösségért végzett eddigi munkájukkal és magatartásukkal minden vonat­kozásban bizonyítottak, élvezik a horgászok bizalmát, emberi,, erkölcsi magatartásuk példás és mindenkor kellő bátorsággal ki­állnak a jogos horgászérdekek mellett. Természetesen ismét ja­vaslatba kerülhetnek azok a tisztségviselők, akik. eddig is ál­dozatkészen és eredményesen dolgoztak. És gondot fordítanak arra is, hogy arányuknak meg­felelő képviseletet kapjanak a vezetésben a nők és a fiatalabb korosztály képviselői is. Természetesen nemcsak a most munkálkodó jelölést előkészítő bizottságokon, az őket minden­ben támogató jelenlegi vezető­ségeken múlik a sikeres tiszt­újítás. Hanem azon is, hogy a nyolcezres horgásztábor minél több tagja nyilvánítsa vélemé­nyét és az elkövetkező időkben senkinek ne legyen lehetősége azt mondani: ,,én nem ilyen lo­vat akartam”. Pristyák József /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents