Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-10 / 263. szám
1985. november 10. Kelat-Hagjraroniág 3 Ha kevés az aranykoronád... Űjfehértó „százas44 sikere Dr. Hagymási József Mikor kap már Csenger egy normális ABC-áruházat? — kérdezi Opre Zoltán. — Jó hírt tudok mondani: a VII. ötéves terv első felében. A település központjában egy közel 600 négyzet- méter alapterületű ABC épül, ahol a napi élelmiszereken kívül iparcikkeket is lehet majd vásárolni. Mi lesz velünk, nyugdíjasokkal, lesz-e szenünk a télen? — kérdezi Hudák István Mátészalkáról. — Megyénkben is — mint ahogy az országban — operatív bizottság irányítja a tüzelő területek közötti elosztását. A megyei operatív bizottság megkülönböztetett figyelmet fordít arra, hogy valamennyi TÜZÉP-telep folyamatosan kapjon szenet. Az az igazság, hogy eddig hátrányos helyzetben voltak a szövetkezeti TÜZÉP-telc- pek, ezen most változtatunk. A szenet az előjegyzés, illetve az átvett utalványok sorrendjében szolgálják ki a telepeken, sajnos a kívánt mennyiséget egyszerre, egy tételben még most sem tudjuk kiadni. A konkrét kérdést megvizsgálom, de a többi nyugdíjast is szeretném megnyugtatni: nem maradnak szén nélkül, soron kívül is segítünk rajtuk. Általában 25 mázsa szenet adunk ki egyszerre addig, amíg nem lesz megfelelő ellátás a TÜ- ZÉP-telepeken, de ha valamelyik nyugdíjasnak egyáltalán nincs tüzelője, akkor 5—6 mázsát soron kívül is kapnak. Egy társadalmi ellenőr kérdezi: csúcsidőben miért nem működtetnek több pénztárt az élelmiszer-áruházakban ? — Felhívjuk a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek figyelmét, hogy valamennyi pénzltárt működtessenek. Ezután jobban alkalmazni akarjuk az ikerpénztárosi rendszert, ami azt jelenti, hogy egy pénztárnál két dolgozó végzi a munkát, ahol pedig lehetőség van rá, expressz pénztárt szeretnénk működtetni, hogy aki csak két-három tételt vásárolt, annak ne kelljen a hosszú sorok végére állni. örömmel vettük a kereskedelemnek azt a kezdeményezését, hogy záróra előtt olcsóbban adják a tejet és kenyeret. Sajnos, ez csak reklám volt, mert a valóságban nem tapasztaltunk ilyet — teszi szóvá Huszár Árpád nyíregyházi olvasónk. — Kapott is érte kritikát az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, mert mi is azt tapasztaltuk, hogy a helyes kezdeményezést a gyakorlatban nem, vagy csak alig alkalmazták. Gazdaságossági okok befolyásolták ezt, legtöbbször kenyér és tej sem maradt meg, így a kockázati alapot nem kellett erre felhasználni. A vállalat most újból visszatért erre, bővítette azoknak a boltoknak a körét, ahol lehetőség van a kenyér és a tej árának mérséklésére, de meg kell mondanom, hogy ez a forma nem válhat általánossá. Ha pedig a boltvezetők körültekintően — az igények ismeretében — rendelik a tejet és a kenyeret. akkor erre nem is lesz szükség. Nem lehetne megvalósítani, hogy csak délelőtt 10-től este 10-ig árusítsanak Magyarországon szeszes italt? — kérdezi Pusztai József mátészalkai nyugdíjas. — Sok bírálat éri az ágazatot az alkoholforgalmazás miatt. Ügy vélem azonban, hogy ez a javaslat nem valósítható meg. Már azt is eredménynek tartanám, ha a jelenlegi szabályok megtartásában előbbre tudnánk lépni. Abban például, hogy az üzemektől csak megfelelő távolságra lehessen szeszes italt forgalmazni, hogy az éttermekben ne szolgálják ki az ittas vendéget és a fiatalkorúakat sem. Előrehaladást jelent, hogy az alkoholizmus elleni bizottsággal közösen szeszmentes ifjúsági szórakozóhelyeket hozunk létre, de fontosnak tartanám, hogy a munkahelyeken szigorítsák meg az alkoholfogyasztást. A konkrét javaslatra visszatérve: az élelmiszerboltok este A társasági ember egyik legnagyobb álma, bejutni valamelyik előkelő angol klubba. Kevés embernek adatik meg ez a szerencse. Létezik hazánkban is egy klub, amit a szakemberek az agrár jelzővel illetnek, ide sem könnyű ám bekerülni. Legfeljebb száz tagja lehet, akiknek minden évben újból és újból vizsgázniuk kell. tízkor már nincsenek nyitva, a vendéglátóiparban pedig szintén csak a bárok és szállodai éttermek fogadják ilyenkor a vendégeket, ahol külföldiek és turisták is vannak. Többször olvashatunk arról, hogy néhány hivatalban az átlagos munkaidőn túl is nyitva tartanak, hogy mindenki elintézhesse ügyeit. Vajon a boltok nyitvatartását miért nem igazítják jobban az emberek szabadidejéhez? — kérdezi Nádasi István Nyíregyházáról. — Miniszteri rendelet kötelez bennünket arra, hogy a munkaidőalap védelméért a munkaidőn kívüli vásárlásra nagyobb lehetőséget kell teremteni. Jól bevált a bevásárlónap alkalmazása, de a közeljövőben érvényesítjük azt a jogszabályt, hogy a három személynél nagyobb létszámban dolgozó boltokban hatnapos lesz a nyitva- tartás. A nyíregyházi ■ TÜ- ZÉP-telepnek illene hat napon át nyitvatartani, nem engedhető meg, hogy az autóalkatrész-kereskedelmi bolt már 4-kor bezárjon, az óra- és ékszerboltnak és a BÁV-nak is jobban kellene alkalmazkodni a vásárlók idejéhez. Néhány alkalommal finom karcagi tejtermékeket találtunk a nyíregyházi boltokban, aztán eltűnt. Mi ennek az oka? — kérdezi Puskás Antal nyíregyházi olvasónk. — Jó gyakorlatnak tartottuk, hogy a Nyíregyházi Tejipari Vállalat a társvállalatoktól beszerzett termékeket is forgalomba hozta Nyíregyházán. örültünk azonban, hogy az élelmiszer-kiskeres- delmi vállalat Karcagról is hozott be tejtermékeket, hogy bővítse a választékot, és bátorítanánk erre a jövőben is. B. J. A MÉM a napokban tette közé az agrárklub tagjainak új névsorát, ahol hosszú idő után először egy szabolcsi gazdaság is szerepel, az újfehértói Lenin Termelőszövetkezet. A rangsorban a nyolcvanhetedik helyen állnak, de ha az igazán fontos mutatókat nézzük, például az esz- köiíhatékonyságot, a költségek alakulását jóval előrébb állnak. S ami tagságuk rangját csak növeli, a szövetkezet kedvezőtlen adottságok közepette, alig több mint tizenkét aranykoronás földeken gazdálkodik. Homok és agyag A téesz főagronómusa, Nagy Jenő a falon lévő szövetkezeti térképre mutat: — A gazdaság határának pontosan kilencven százaléka homok, a többi vályog és agyag. Ez természetesen erősen behatárolja lehetőségeinket, de talán pontosan az a legnagyobb erényünk, hogy maximálisan igyekszünk ahhoz sikeresen alkalmazkodni. A Lenin termelőszövetkezet mindössze tízéves múltra tekint vissza, 1975-ben alakult három helyi szakszövetkezetből és egy közös vállalkozásból. Már akkor eldöntötték — s kiderült, rendkívül szerencsés módon — hogy egy viszonylag egyszerű termelési, és azon belül is egyszerű termékszerkezetet honosítanak meg. A szövetkezetben ma is elsődleges az alaptevékenység, s ha az országos átlagokhoz képest kiugró eredményeket nem is produkálnak, de az adottságaikat nézve figyelemreméltó az út, amit az elmúlt évtizedben megtettek. Az elmúlt öt esztendőben például négyszer kaptak magas kitüntetést, köztük kétszer nyerték el a kiváló címet. Többek között tavaly. Nyitott szemmel Nézzük hát a múlt évi eredményeket, melyekkel bekerülhettek a százasok klubjába. — Kilenevenhárommillió forintos termelési értéket és huszonnégymilliós nyereséget értünk el — sorolja a számokat a főkönyvelő, Gyetvai József. — Legfontosabb növényünk? Gabona, gabona, s mégegyszer gabona. Búzából például 1430, kukoricából pedig 1100 hektárt takarítottunk be, 4,4 tonnás átlagot elérve. Ez különösen a búzánál szép teljesítmény, hiszem említettük, itt homok szinte az egész határ. Az a negyvennégy mázsa persze nem méltó csodálatra, de ha tudjuk, hogy a búza szűkített önköltsége mázsánként alig haladta meg a kétszáz forintot... — Az egyszerű termék- szerkezet ugyan magas színvonalú. de széles körben alkalmazható gépparkot kíván — fogalmaz Dankó János párttitkár. — Nekünk nincsenek rendkívül drága gépcsodáink, van viszont például egy jól felkészített kombájnparkunk, mely júniustól novemberig munkában áll. Nyitott szemmel járnak a világban, s ha megjelenik egy új szabályozó, nem cse- pülni kezdik azt, hanem megpróbálnak abból a jó értelemben véve hasznot húzni. Persze, nekik is le kell nyelniük néha egy-egy keserű pirulát: az idei szabályozóváltozások a számítások szerint mintegy nyolcmillió forinttal rövidítik meg őket. A váratlan húzások is arra kényszerítik a gazdaságot, hogy bővítsék tevékenységi körüket — az alaptevékenység elsőbbségének tartása mellett — ennek egyik útja az alapon kívüli tevékenység fejlesztése. Nincs titok — Van már lakatos, papírragasztó és építőipari üzemünk, most pedig egy cipőfelsőrész-készítő üzem létrehozásán munkálkodunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Bánfalvi András elnök, aki alakulása óta vezeti a téeszt, s aki ebben a percben jött meg Nyíregyházáról a cipőipari szövetkezetből, mellyel partneri kapcsolatot alakítottak ki nemrég. — A tervek szerint mintegy kétszáz embernek ad majd munkát a cipőüzem, s ez már nemcsak nekünk, de a községnek is sokat jelent majd. Balogh Géza újabb levéltári, múzeumi anyagok feldolgozásához egy közös, állandó kiállítás céljából. Magyar részről Nagy Ferenc, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgató- helyettese lett a kezdeményezés érdemi gazdája. — Több alkalommal dolgoztunk együtt a szovjet történész, régész kollégákkal, s mondhatom, élmény volt számunkra a közös gondolkodás, eszmecsere, az anyagok 'kiválogatása, feldolgozása. Magyar vonatkozású érdekességekre is bukkantunk az ukrán kollégák anyagát megismerve. Nagy Ferenc a közös kiállítás magyar szakértője, szervezője több alkalommal is járt a Kárpátontúli területen, szoros barátságot kötött az ukrán régészekkel, történészekkel, akik otthonukban is szívesen látták a magyar vendégeket. Tíz napig pedig Nyíregyházán dolgozott a magyar és az ukrán stáb, ekkor formálódtak ki azok a jellegzetes vonások, amelyek a „Szomszédok barátsága 1917—1985" című, november 5-én a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Házában megnyílt kiállításon látható. — A közös kiállítás nagy értéke — mondta Nagy Ferenc —, hogy elsősorban a legújabb történeti korszakra vonatkozó és eddig nálunk ki nem állított dokumentumok negatívjai maradnak nálunk, teljesebbé tévé a két nép forradalmi harcait, múltjának árnyaltabb megismerését. De a saját, a magyar történelem egyes mozzanatainak jobb megismeréséhez is hozzásegít bennünket a két múzeumi szervezet, a szabolcs- szatmári és az ungvári területi és helytörténeti múzeum anyagából készült tárlat. Nagy Ferenc, aki a Rétköz újkori történetének lelkes kutatója örömmel utazott kedden a fővárosba a kiállítás megnyitójára. Jó volt látni a több hónapos munkálkodás gyümölcsét. Páll Géza \ EMBERE ííííNííífíííííiíííNíííííi Á kiállításrendező Olyan kiállítás rendezése, szervezése, tartalmij szakmai megkomponálása fűződik Nagy Ferenc nyíregyházi megyei múzeumigazga- tó-helyettes nevéhez a héten, amely két nyelven „beszél”. Magyarul és ukránul.. . Egy évvel ezelőtt született meg az ötlet, hogy hozzálátnak mindkét oldalon, Sza- bolcs-Szatmár megyében és a Szovjetunió Kárpátontúli területén, Ungváron, Munkácson a két nép barátságát, a történelmi sorsfordulókat szemléltető dokumentumok, © KÉRDÉSEIRE VÖLRSZOL a megyei tanács osztályvezetője Bemutatkozó üzemek „Ez a mi munkánk .. .” címmel sorra lehetőséget kapnak Fehérgyarmat üzemei arra, hogy a lakossággal megismertessek gyártmányaikat, dolgozóik munkáját. November 6-án Légrády Zoltánná — a Hódiköt fehér- gyarmati üzeme vezetője — nyitotta meg a fehérgyarmati művelődési központban szervezett bemutatkozást. Tíz napra a tiz évvel ezelőtt a városban új gyárat nyitott Hódiköt, és a legrégibb, nőket foglalkozó üzem, a Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet lányai, asszonyai „költöztek” a művelődés házába. A szövetkezetiek BNV sikerszériájukat, a hódisok a jövő évi ajánlataikat is elhozták. Az állami vállalat büszkén számolhatott be a Szovjetuniótól az USA-ig piacot talált pulóverekről, kardigánokról; a szövetkezetieknél is mindennapos az NSZK, a holland, az osztrák, s más tőkés partner. A november 16-án záruló rendezvény jó alkalmul szolgál a város és körzete iskolásainak is a pályaválasztáshoz. Adó Jelek szerint társadalmi méretű helyeslés övezi a kormány múlt heti döntését, amely a jövedelmekkel arányos közteherviselés érdekében az adók átcsoportosítását szabályozza. A lényege ennek az, hogy az alacsonyabb jövedelműek adói csökkennek, a magasabb jövedelmek terhei pedig nőnek. Mindez eddig rendjén is van, hiszen nálunk bizonyos magasabb jövedelmek eléréséhez nem- csupán az illető hozzáértése, vállalkozókedve kívántatik, hanem megfelelő feltételek is kellenek, amit — tágabban értelmezve — a társadalom teremt meg. Illő tehát, hogy a kiugróan magas jövedelmekből az adózás révén arányosan több kerüljön vissza abba a bizonyos közös kasszába. Humánus ugyanakkor a másik cél is: akik objektíve hátrányosabb helyzetben vannak, vagy szociális helyzetük miatt kevesebbet kényszerüljenek adó címén kifizetni, a munkával megszerzett keresményükből. (Ezt célozza, hogy az évi 200 ezer forint alatti jövedelmeknél az adókulcs csökken, míg e fölött arányosan emelkedik.) önmagában mindez így igazságosnak tűnik, miként a kormányrendelet egyéb passzusaitfán is találni méltányos rendelkezést a szociális mentességtől a kistelepüléseken működő vállalkozók különböző kedvezményeiigMondhatják erre egyesek: bizonyára jócskán lesznek majd, akik ezt az új szabályozást is ügyesen kijátsszák. Ügyeskedők persze mindig akadnak, most mégsem kerülheti el figyelmüket a legutóbbi kormányrendelet garanciája. Az nevezetesen, hogy — különböző szervezeti változásokkal — az eddigitől lényegesen jobban megszigorítják az adóellenőrzést az arra hivatott állami szervek. Ugyanakkor — ha kis létszámban is — országos hatáskörű adóellenőrzési egységet is létrehoznak, amely képes lesz a különböző vállalkozások gyors, operatív ellenőrzésére, és elősegíti a pénzügyi szabályok szigorú megtartását. A. S. ________________J
