Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
Életmódváltozás megyénkben Lenin egy angol közmondásra hivatkozva egyik művében kijelenti: a tények makacs dolgok, akarva-akaratlanul számolni kell velük. Aki életünk, a szabolcs-szatmári ember életkörülményei formálódásának akárcsak néhány évtizedes történetéhez keres kiinduló és végpontokat, látványos összehasonlításokat tehet: visszaemlékezhet a kerékpárra, amely még a negyvenes-ötvenes években is luxuscikknek számított, s láthatja napjaink hétköznapi küzdelmét, kis- és nagyvárosi gondját a zsúfolt parkolóhelyek körül. A mosószappan, gyermekkorunk természetes tisztálkodó szere volt. Ma tucatnyi hazai és néhány külföldi szappanmárka közül válogatunk az önkiszolgáló ABC gondoláin. De ott van az egyik végponton a néprádió és a Tavasz tv-készülék, s a másik, a mai végponton a Hi-Fi-torony, a színes tv és a képmagnó, fis ott van még egy tény: 1938- ban 40—50 pengős országos havi átlagjövedelemmel számolt a statisztika, s ez mai árakon számolva 900—1000 forintnak felel meg. — Ez érvényes volt a mi megyénkre is? — Kérdezem dr. Hajnal Béla kandidátustól, a Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs- Szatmár Megyei Igazgatóságának vezetőjétől, noha tudom hogy ez az intézmény 1952 óta méri a tények, adatok sokaságát megyénkről. Ugyanakkor a statisztikus, a kutató régi, felszabadulás előtti kiadványok ismeretében joggal tehet összehasonlítást. — Megyénk és az ország többi része köpött akkor hatalmas különbség volt, s ezt az akkori jövedelmi viszonyok is pontosan tükrözték. Napjainkban is vannak életkörülménybeli különbségek, de már nem any- nyira az ország egyes tájai, hanem a városok és falusi térségek között.. . Ami pedig a mai megyei átlagjövedelmeket illeti, vásárlóereje mintegy 4—4 és félszerese az 1938-as, pengőben számított országos átlagnak. A statisztika, amely gyakorlati és tudományos eszköze, módszere — egyebek között — életkörülményeink fejlődése megméretésének, voltaképpen a társadalomban végbemenő anyagi-szellemi-társadalmi mozgás pontos szeizmográfja. — A számok mögött ön, a kutató jelenségeket lát. Néha külsőségekben is szembeötlő dolgok ezek ... — Valóban, hiszen emlékezzünk csak visz- sza akár pár évtizedre, amikor még az utcán járkálva is csaknem tévedhetetlenül meg lehetett állapítani, akárcsak az öltözetről is, hogy a velünk szembejövő munkás, ügyvéd, orvos, r raszt vagy éppen tanító-e. — De hiszen az öltözködés ma még tarkább képet mutat... — Csakhogy ez ma a korosztályok ízlése, az egyéni igények szintje közötti különbség inkább, s egyáltalán nem a társadalmi rétegek közötti elkülönülésé, noha az anyagi helyzet tagadhatatlanul visszatükröződik az öltözködésben is ... de nem mindig. Életünk, kú: úlményeink változásának egyik tekintélye: mérőeszköze a háztartás- statisztika. A KSH e téren bőséges adatokkal, összehasonlítással szolgál. — Ezek szerint hivataluk belelát minden egyes ember háztartásába? — Ez így nem igaz, de pontos képünk van, - "‘••»tálvhoz, réteghez tartozó háztar- az egyes azok váltótások fogyasztási szerkezetei,.., zásáról, a tartós fogyasztási cikkek állományáról, hiszen szamunkra nem az egyedi jelenségek, hanem az összkép nyújt hiteles mozgásképet. re, mindenekelőtt a tartós fogyasztási cikkekre fordított kiadás aránya is. Háztartási gépekre, rádiókészülékekre, tv-re, motorkerékpárra, autóra gondolok. — Maradjunk is az autónál. Emlékezzünk vissza akárcsak a hatvanas évek rádiókabaréira: hányszor elhangzott, hogy „X-nek kocsija van ... de miből?” — Akkor még ujjal mutogattunk arra, aki kocsit vett. Statisztikánk igazolja, hogy ma száz megyénkben munkáscsalád közül 24-nek, tehát minden negyediknek van gépkocsija. És ennek ellenére is tény, hogy ma még az ezer lakosra jutó kocsimennyiség a mi megyénkben a legszerényebb. — A statisztika egyebek között hosszú évtizedeken át az ezer lakosra jutó rádió- és tv-mennyiségben mérte az életszínvonal alakulásának területi különbségeit. Ez már idejét múlt mérce, hiszen — mint ismert — e készülékek területi szóródása napjainkra kiegyenlítődött. — Ma ezeket a készülékeket az emberek inkább kicserélik, jobbra, korszerűbbre, drágábbra váltják fel. A különbségeket ma sokkal inkább a színes tv-készülékek elterjedése mutatja. Például egy 1983-as adat szerint nálunk száz munkáscsalád közül 3- nak volt színes készüléke. A szellemi foglalkozású családoknál ez a 100:21 arányt mutatja. — És mi a jövő mutatója? — Mégpedig a közeljövőé... A hivatal felismerte az élet újabb igényét, s felkészültünk arra, hogy statisztikai munkánkban a képmagnókkal, személyi számítógépekkel való ellátottságot is mérjük a háztartásoknál. De ezekről ma még ne kérjen tőlünk adatokat... — ... és az automata mosógépekről? — Még három évtizeddel ezelőtt is a mo- sóteknő volt minden családban a mosás nélkülözhetetlen kelléke. Ugyanilyen szükséges felszerelés ma a mosógép. Az elmúlt években egyre több háztartásban „új családtagként” jelent meg az automata mosógép, ebből azonban száz szabolcs-szatmári munkáscsaládra még csak 6 jut. — Mi sem természetesebb, mint hogy a fogyasztás, a vásárlás szerkezetében is változások történtek, s ezt fejlődésnek nevezem. — Igen, de ezt a „fejlődés” szót tegyük idézőjelbe. Véleményem szerint az egészséges arányokat túllépve költünk élvezeti cikkekre. Napjainkban például kávéra, italra, cigarettára hasonló összegeket költenek a családok, mint ruházkodásra. — Az italra szánt kiadások pedig egyéb súlyos társadalmi problémákra is sűrítenek ... — Nos ha a múltat vetjük össze a jelennel, érdemes emlékeztetni, hogy nagyapáink, apáink még tudtak mértéket tartani, s az egészségre a legkevésbé káros bort fogyasztották inkább. Statisztikánk ma riasztóan jelzi a tömény szeszes italok fogyasztási arányának növekedését. _- Az életkörülményeket alapjaiban- ■ -.i,mező a lakás. Az össze meghatározó - --»-mdos távlat hasonlítás akarcsak fel ers^u., _ ban is figyelmet érdemel itt, a megyében — Mit mutatnak tehát a szabolcsi, szatmári háztartások? — Az itt élő emberek számára is a napi kalóriaszükségle; előteremtése jelentette a legfőbb gondo; ég a háború utáni esztendőkben is. A választék úgyszólván szóba sem jöhetett. A statisztika bizonyítja, hogy ma már korántsem ez a családok alapvető gondja-baja. Az lultápláltság rég megszűnt, sőt egyre nagyobb gond a túl tápláltság. Ezt mutatja a pénzelköltés, a fogyasztás alakulása is. Egyre növ kszik a vegyes iparcikkek— Az ismert történelmi örökség tárgyi emlékeire emlékeztetek: az alapozás nélküli építkezésre, a vert falra, a vert földes padozatra ... Azt is jól tudom, hogy még úgy 30—40 évvel ezelőtt is az számított ügyes háziasszonynak, aki szépen ki tudta mázolni, pingálni lakását. Ma a mosógép huszadik programjának a beállítása az igazi asz- szonyí „virtus”. — Van-e adata a KSH megyei igazgatóságának ezekről az elavult lakásokról? Varga Imre: Lenin — Figyeljük például a vert földes padló- jú szobák számának alakulását. Szabolcs- Szatmárban 1980-ban 280 ezer szoba közül már csak 20 ezer volt földes. Megyénk lakásai közül már csak minden huszadik épült a múlt században, s a 70-es évtizedben megújult a lakások egyharmada. Statisztikánk azt is bizonyítja, hogy ez a folyamat alig vesztett lendületéből, s most a magánerős építkezés fejlődik erőteljesebben. — Megyénkben az állami lakásépítések aránya mindig is alacsonyabb volt az országos vidéki átlagnál... — A rendkívül szorgalmas, dolgos ember hírében álló szabolcsi és szatmári lakosnak éppen ezért a más vidékek lakóinál is takarékosabban kellett élnie, gyűjtögetnie kellett a pénzt, s kell ma is, majd hitelt felvenni, törleszteni kell, mégis vállalják az önerős építkezéseket, mert az a törekvés nálunk is erős, hogy a fiatal család önálló háztartásba, lakásba kerüljön. És az is igény, hogy a különnemű gyerekek lehetőleg önálló szobákban nevelkedjenek. — Még mindig a lakásokról, mégpedig a minőségi jegyekről... — A megyénkben épülő lakások megállják a versenyt az ország más részein épülőkkel, alapterületüket, felszereltségüket, szobáik számát illetően is. A 3 és több szobás lakások aránya ma megegyezik nálunk az országos átlaggal, s a falusi új lakások átlagosan 80—100 négyzetméteresek. — A hivatal egyik friss kiadványából tudom, hogy egyre növekszik a szabolcsi lakosság villamos energia fogyasztása. Ez pedig ugyancsak az életszínvonal, a kulturális igények emelkedésének mutatója. És itt talán nem is kell sok évtizedes ösz- szehasonlítást tenni. Mit bizonyít az áramfogyasztási statisztika? _ *7 húsz évben 9,6-szeres nővekedést a há7tar:Acnkban- A villamosénérgiS- keaest a naztai - • —,iá«át nagyon fogyasztás az életszínvonal javu^-. kifejezően mutatja, bár tudjuk, hogy energiaszegény világunkban ezzel a lakosságnak is jobban kell takarékoskodnia. Ugyanakkor megjegyzem, hogy a lakossági fogyasztás csak töredéke az ország villamos energia felhasználásának. Életünk gyakori velejárója, egyesek mindennapi eseménye az utazás. Jól ismert dolog, hogy a háború utáni hosszú évekig még csak a vonat kötötte össze a megye településeit, busz alig járt. Azóta minden községünket, városunkat bekapcsolták a vasúti vagy autóbusz-hálózatba. Elérhetővé váltak mind a szabolcsi, mind a szatmári ember számára a munkahelyek és azok a szolgáltatások, amiket még kizárólag a város nyújthat. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Azt is, hogy naponta 67. ezer embernek kell lakóhelyéről más ’télépüléSFe 'fnüh- kába utaznia, de a távolság az esetek többségében 20 kilométeren belüli körzetet jelent. Igaz, a viteldíjak emelkedése azt is jelenti, hogy ma még olykor egy 10 forintos gyógyszerért 40 forintot buszjegyre kell költeni. S ez új minőségi igényt vet fel: a kistelepüléseken is bővíteni kell a szolgáltatások körét. És ha már minőségről szólok, nem hagyhatom szó nélkül azt a tényt, hogy Nyíregyházáról ma már a főváros jó három óra alatt, a megye keleti részei 4 óra alatt érhetők el. — Az autóról már beszéltünk, de arról még nem, hogy a saját jármű, a gépkocsi elterjedése a családok kirándulási igényeit is alaposan felkeltette. — Ma már a családi tervezgetések egyik izgalmas témája: hová utaznak a nyáron? Az úticél pedig gyakran külföld. Lássuk hát a szervezett idegenforgalom megyei tényeit. Négy nyíregyházi utazási iroda adatai szerint 1983-ban' 15 ezren utaztak külföldre szervezett formában. Ennek sokszorosa lehet az egyéni kiutazók száma, de erről nincs adatunk. ★ Teljessé tenni korántsem tudtuk ezzel a szabolcs-szatmári családok életkörülményeinek statisztikailag érzékelhető változásáról alkotható képet, hiszen adatok százezreit idézhetnénk még a táplálkozási szokásokról, élelmiszer-fogyasztásunk mennyiségi és minőségi alakulásáról, az iskolázottságról (ma 22 ezer felsőfokú végzettségű szakember él, dolgozik a megyében) és még sok tényről. Mindezek helyett mint a változást is, de a megye és az ország összefüggéseit is jellemző képet mutatom be dr. Hajnal Béla 1984- es kandidátusi értekezésének egyetlen bekezdésével („A terület- és településhálózatfejlesztés infrastrukturális kérdései Sza- bolcs-Szatmár megyében”): „Egy nemrégiben elvégzett, igen sok tényezőt figyelembe vevő, megyékre kiterjedő infrastrukturális vizsgálat szerint Sza—-wa két évtizede alatt bolcs-Szatmár inc6, _ -zu. (1960-ról 1980-ra) a lakás- és kommuuo.., ellátottságban maradt a 20. helyen, az egészségügyi ellátottságban a 20-ról a 17. helyre került, az oktatási, művelődési ellátottságban, valamint a kereskedelmi ellátottságban a 20-ról a 19. helyre lépett, a közlekedési ellátottságban a 8-ról visszaesett a 11. helyre. A komplex infrastrukturális ellátottságban maradt a 20. helyen.” Szilágyi Szabolcs Mosószappan, Hi-Fi-torony, képmagnó A fejlődés íve KM ÜNNFPI MELLÉKLET 1985. november 7.
