Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-05 / 260. szám
1985. november 5. Kelet-Magyaromág 3 Tárgyilagosan a nőkről Egyenjogúság a munkában FORRÓ KÁSA EZ MÉG MINDIG a legtöbb munkahelyen, mármint a nők egyenjogúsága. Az ünnepekkel, az akkorra szánt szép szavakkal ugyanis nincsen baj. A baj akkor kezdődik — és mélyre nyúló gyökerekkel van jelen a gyakorlatban —, amikor annak az egy Nagy Zsuzsannának, Kis Piroskának ap képességeit, munkáját, teljesítményét kell — kellene — tárgyilagosan elbírálni. Mert igaz, a munkája mindenben megfelel a várakozásnak, de ... s a de szócska után tülekednek az indoknak látszó előítéletek, fenntartások. Természetes, hogy a nők és a férfiak biológiai adottságai különböznek. Eltérnek bizonyos munkakövetelmények, munkafeladatok is, sőt szakmák, munkakörök — mint például a bányászatban, melegüzemekben stb. — meghatározott csoportjában jogszabályok tiltják a nők foglalkoztatását. Azon is kevesen akadnak fenn, hogy a textilipar sok üzemében a művezető, a segédművezető férfi, összes beosztottjuk viszont nő. A két férfi kötelességei közé ugyanis olyan nehéz fizikai megterheléssel járó feladatok tartoznak, — mint amilyen például a bálabontás, a lánchengerek cseréje és így tovább —, amelyeket nem lehet, nem szabad nőkre bízni. A textiliparnál maradva: azt sem tarthatjuk furcsának, hogy jó néhány munkahelyen a hónap bizonyos napjaira könnyített beosztást kapnak a leányok, asszonyok, ez ugyanis nem a munkában való egyenjogúsítás megsértése, hanem biológiai tényezők tisztelete, amint e tisztelet diktálta például a kismamaszalagok szervezését is. MEGHÖKKENTŐ HELYZET. Ne keveredjék tehát össze az, aminek semmi köze egymáshoz! A biológiai adottságoknak ugyanis nincsen része á meghökkentő helyzetben: az azonos munkakörben dolgozó, azonos munkafeladatot ellátó nők átlagos keresete — amint azt a termelő és a nem termelő ágazatokra kiterjedő reprezentatív elemzés feltárta — húsz százalékkal kisebb a férfiakénál! Meghökkentő a helyzet azért, mert kiderül belőle, a munkában egyenjogúsító társadalom — annak intézményei, szervezetei, tisztségviselői — megadja az összevetés lehetőségét munkában, a javadalmazást azonban korántsem igazítja hozzá ehhez. Még nyersebben fogalmazva, legyen csak az a nő műszerész, tanácselnök, főosztályvezető, üzletigazgató, jogtanácsos, tanár, betanított gépmunkás, legyen csak joga ezeken az adott helyeken a férfiakéval megegyező tel- jesítmény felmutatása, ám milyen alapon lenne joga azt hinni, az erkölcsi, anyagi megbecsülés is azonos lesz?! TÉVHITEK, ELŐÍTÉLETEK. Néhány, eligazodást, arányt megismertető szám. A szocialista szektor 4,7 millió aktív keresőjéből 2,2 millió a nő. A népgazdaság egészében tizenkilenc százalék a nők aránya a szakmunkások között, továbbá 52,2 százalék a betanított és 60,7 százalék a segédmunkások táborában. A műszakiak csoportjából ugyanakkor csupán 23,7 százalék a nők részesedése ... Objektív tényezők következményei éppúgy sűrűsödnek . az előbbi számsorban, arányokban, mint 'a képzés, szakképzés sokféle szubjektív elemet is magába foglaló hatásai. Ahogy mondani szokták: az igazságtalanságoknak már abban fellelhető az egyik, vastag gyökere, hogy ugyan egyenjogúsít, de nem mindegy, milyen munkában egyenjogúsít a társadalom. Köznapibban kimondva, mit kínál fel Választási lehetőségként a leánynak, asz- szonynak? Napjainkban a női aktív keresők 2,2 millió fős táborán belül a legjelentősebb létszámú csoport a negyven—ötvennégy éveseké. Azoké tehát, akiknek — történelmi okok kivédhetetlen következményeként is, a képzésben elkövetett hibák, tévedések hatására is — gyakran még a választás látszatát sem kínálták fel, mert az az egy munkahely volt, az az egyféle beosztás. Ezen túljutottunk, de nehezen jutunk túl a tévhitek, előítéletek, ismerethiányok liánjainak sűrűjén, a „nem nőknek való”, a „nők itt nem tudnak ugyanannyit teljesíteni” stb. felfogásokon, vélekedéseken. Ezeknek a felfogásoknak, vélekedéseknek — és a nyomukban, hatásaikra kialakult gyakorlatnak — meghatározó szerepe van abban, hogy az élelmiszeriparban például minden száz szakmunkás közül csupán tizennyolc az asszony, a leány, de a textilruházati iparban nyolcvanegy, a gép- és gépiberende- zés-iparban mindössze 4 ... Valóban biológiai különbségek tükröződése lenne ez, vagy valami egészen másnak vetülete a foglalkoztatási szerkezet egy-egy részterepére? LEHETŐSÉGET A VÁLASZTÁSRA. A munkát egyenjogúsító társadalomnak — a lényeges haladás ellenére is — sokféle további teendője van abban, hogy a nők fizikai, fiziológiai különbségeinek okos mérlegelésével tágítsa a lehetőségek körét a szakmák, munkafeladatok, munkakörök választása tényleges egyenjogúságának megteremtésével. Még több azonban a társadalom — intézményei, szervezetei, tisztségviselői — dolga, feladata a munkában. Vagyis a munkaterhekben, -követelményekben, (illetve a munka eredményében, a teljesítmény mennyiségében, minőségében) már egyenjogúvá tett, lett asszonyok, leányok erkölcsi, anyagi megbecsültségének, javadalmazása igazságosságának javításában. Sőt, némely tekintetben ennek az igazságosságnak a megteremtése a teendő. Ennek a teendőkörnek a jogosultságát aligha vitatja bárki is, az elvek magasztos mezején járva. Csak éppen a gyakorlat rögös útjain menve, botladozva el-elfelej- tődnek ezek az elvek, s talán nem is az a gond, hogy akadnak feledékenyek, hanem az, hogy ők — szemben az érintettekkel! — semmiféle hátrányát nem érzik, nem szenvedik ennek a furcsa emlékezetkiesésnek. M. O. Unokahúga volt a tanácséi nőknek ez a Kis Bertuka. igen szép szemű leányka, ám igen nagy kezű is, akkora ujjai: ha a tehenek tőgyéhez nyúlt, hogy megmossa a csecseket, mielőtt rájuk kapcsolná a berendezést, hát azok inkább lefeküdtek, úgy várták a gépet, csakhogy ettől a hatalmas kéztől megszabaduljanak; amúgy egyébként, amikor simogatta a pofájukat, sőt megpuszilta a homlokukat és szólt; — Hunyni! — olyan engedelmesek lettek, hogy azt ember akár el se higgye. 2 Idehelyeztek a szövetkezetbe egy ifjú mezőgazdászt, név szerint Kis Bertalant (egy s-el a vezetéknevében), aki ugyan a gyakornoki idejét Mezőhéken, abban az igen nagy kombinátban töltötte, de mégiscsak e tájra való volt, és a szíve is idehúzta, be is fogadták rendesen, amint az áthelyezését kérte, ám nemcsak ettől dagadt a keble, hanemhogy meglátta ama igen szép szePénzr vagy rafinált ötlet? Lakásunk „ruhái" Furcsa gondolattársítás — nekem mindig Koncz Zsuzsa néhai slágere jut eszembe a „négy szomorú szürke falról”, ha dolgom akad a Képcsarnok nyíregyházi Ben- czúr-termében. Mert itt, az igényesen kialakított belső terek, a finom vonalú kisbútorok, lakberendezési tárgyak között óhatatlanul fölvetődik a kérdés: mi minden szükséges ahhoz, hogy a „négy szomorú szürke fal” között megteremtsük az otthont? Mi fér el mondjuk 35 négyzetméteren, panellakások miniszobáiban? Még ha telne is a fiatalok keresetéből, a józan ész diktálja, hogy felejtsük el a régi szép bútorokat. A fölényes eleganciát száműzi a praktikum, a jövő az elemes, öszszecsukható, sorolható búto- Szín, forma, harmónia: Csete Ildikó textíliái és Puiz György roké, melyekhez a minőségi lakberendezési tárgyai (Császár Csaba felvételei) csere után meg lehet rendel- 1 ni a soron következő darabokat. Pénzkérdés vajon otthonunk kialakítása? Vagy inkább a rafinált ötleteké? És ha már van ötletünk, s hozzá némi kis pénzmag, vajon a kereskedelem, az ipar hogyan igyekszik a segítségünkre? Külföldi prospektusokat forgatva, mi tagadás, irigykedhetünk. Rácsodálkozhatunk például a finnek nyugalmat, harmóniát árasztó lakásbelsőire. A tervezők és az erre szakosodott, speciális végzettségű lakberendezők, talán a mienkénél zordabb éghajlat elfelejteté- sére sok nemes meleg anyagot alkalmaznak. Kedvelik a faborításokat, általában több a természetes anyag, mint nálunk. Zaklatott világunkban legalább egy kuckó legyen a béke szigete —mintha ezt sugaUanák a berendezési tárgyak, kiegészítő kellékek. már akad jó példa is, de inkább az ellenkezője a jellemző: még a szaküzletekben is ritkán árusítanak garnitúrát, a függönnyel harmonizáló térítőt, faliszőnyeget, párnát stb. És mi kerüljön a polcokra, mitől lesz összkomfort-érzetünk, s mikor „több” a kevesebb? A Képcsarnok nyíregyházi Benczúr-terme a képkiállítások mellett rendszeresen rendez bemutatókat iparművészek munkáiból. Alkalmasak ezek a kiállítások a vizuális kultúra fejlesztésére, s az iskolai oktatásban csak véletlenszerűen megtalálható esztétikai nevelésre, az ízlés formálására. Űjabban már elérhető áron is hozzá lehet jutni egy-egy szép darabhoz, jó ötleteket találnak itt a látogatók az ízléses otthon megteremtéséhez. Most Csete Ildikó textiltervező és Putz György forNálunk nem képeznek lak- berendezőket, ki-ki önmaga „iparművésze”. A belsőépítészek szerint az a jó lakás, amely lakójának egyéniségét megmutatja és szolgálja: ha esztétikum és funkció találkozik. Érdekes, hogy pszichológusok is foglalkoznak lak- berendezéssel, előfordul, hogy nem is tudjuk, mitől vagyunk idegesek, s a lélek búvára talál meg a lakásban egy oda nem illő, rikító színű tárgyat. Alaptárgynak számítanak a lakásban a textíliák. Első pillantásra vezeti a tekintetet az ablakhoz az onnan érkező fény, legelőbb talán a függönyt pillantjuk meg. Ma matervező iparművész közös kiállítása látható. Textilgar- niturák többféle színösszeállításban és mintával, illetve kiegészítő lakberendezési tárgyak. A kiállítást a nagy érdeklődésre való tekintettel november 12-ig meghosszabbították. Baraksó Erzsébet c----------------^ Váltás Hosszú volt az út ahhoz, hogy az ország gabonatermesztése meghaladja a 15 millió tonnát (ebből a búza 7,5 millió tonna). A néhány éve még hihetetlenül nagy mennyiség elérése után sincs megállás. A gabonaprogram újabb feladatokat jelöl, ismételten a rekordok megdöntése a cél. Ez kizárólag csak a termésátlagok növelésével már nem igen érhető el, szükség van a termőterület növelésére is. A területnövelés egyedüli útja a művelésiág- váltás. Újabb búza, és kukoricaföldet csak úgy lehet nyerni, ha más növény, például a gyep területét csökkentjük. Van ilyen törekvés. Idén először hirdették meg a gyep-gabona váltóprogramot. Ennek lényege, hogy a gazdaságok pályázat alapján elnyerhetik azt az állami támogatást, amelyet a gyep helyén termelt búza után kapnak. Négytonnás termésátlag esetén ez négyezer forint. Pályázni október 31-ig lehetett. Szabolcs-Szatmárban tucatnál több gazdaság ezer hektárnál nagyobb területen vállalta a gyepgabona váltás megvalósítását. Ez a kezdet, de mivel a program több évre szól, valószínű, hogy a következő évek során több ezer hektáron valósul meg a búzaföldnyerő akció. Megnyugtató a gyep-gabona váltóprogram kiírásában, hogy a természet- védelmi területeket óvják. Olyan ősgyepeket, melv''1- valamilyen oknál fogva védettek, nem szabad feltörni. S. E. ■ ________________> Kattog a kassza R akja a suhanc a bolti kosárba a cseresznyepálinkát, a sört, a cigarettát. A kassza kattog, a fiú fizet. Kinek viszi? A drága papának? Magának? A rakkoló munkatársnak? Ki tudja. Es nem is kérdi senki. És nem az egyetlen a vevők között az említett kiskorú, aki vidáman veszi az „élvezeti cikkeket”. Gondolkodom: jól van ez igy? Hír hírt követ, ami arról szól, sok az alkoholizáló kiskorú. Mind több gyermek dohányzik. Teheti, veheti, gát sehol, a boltban sem. Pedig csak egy belkereskedelmi miniszteri rendeletbe kerülne, mely leszögezné: ennyi és ennyi kor alattinak a bolt nem szolgálhat ki szeszt, dohányt. Hogy ez adminisztratív eljárás. Az. De vajon miért félünk ettől? Láthatóan többet fordítunk moralizálás- ra e témában, mint a tettre. Közben a kamasz vásárol. Gát nélkül. Marad a kép: kattog a kassza, fizet a kamasz, (bürget) mű, de hatalmas kezű Bertu- kát. — Odase — gondolta —, majd megölelem, s annyi! Késő esti ellenőrző körutat tervezett az állattenyésztés minden szektorában; a ju- hoknál, a baromfiaknál, a sertéseknél; a tehenészetet hagyván utoljára, ahol — megtudta? — ama nagy kezű Kis Bertuka az ügyeletes. Tehát ott kell lennie. Hape- dig nincsen ottan? Háhá! Jelentés a vezetőségnek! Én aztán kőkemény ember vagyok, gondolta. Ám ott volt a leány. Az éjszakás vénemberek az emberi pihenőhelyen eddegél- ték a már kihozott vacsorát, — rezsón melegítvén fel a vastag disznópörköltet, a galuskát a kutyáknak lökték belőle — „faljatok ti is” — ez a jó perkelt csak jó puha kenyérrel jó — szóval ott volt Bertuka, hátul a borjak között, hát odament nagy mellel: — Na! Végre! Olyan telt vagy, olyan friss, mint a tehén tőgye, meg a tej. Hát hagyjalak itt szüzén? Azt gondolod te? És marta volna eme Bertalan eme Bertukát, ám a leány elkapta a karját, a térdére csapta, eltörte. Nyílt seb nem volt. Csak megkékült a kéz azonnal. Menni, rohanni, a világba ordítani: emberek! Elkapott egy mentőautót, amely egy olyan beteget hozott haza, akit hetenként kellett hurcolniuk vércserére. — Emberek, jaj, a keze! Gyorsan! Jöjjenek. Ha van isten, maguk azok. Jöttek, elvitték. — Hogyan történt? — kérdezte a műtétet vezető orvos. — Emberi erőszak, tudatos támadás, ami előfordulhat kérem, volt már ilyen, és azt kötelességünk jelenteni az eljáró hatóságnak. Avagy egyéni mulasztás, figyelmetlenség, az ilyesmi nem gyerekjáték! — Én azt hiszem, csak játék — vélte a beteg. — És? — Az orrommal mi van? — kérdezte a beteg. — Csak a jobb alsó porc sérült meg a szem alatt, vul- ginaris ossiis, nulla, ha a műtét sikerül, s miért ne sikerülne, nem marad egy csepp ferdeség sem az orrán, csak az a kis porc fog hiányozni, esetleg! — Bánná az ég. Csak aki tette, megbocsájtana. — Aki tette? Ember! — Bizony isten. Aki tette, csak 6 megbocsájtana. — Szerencsétlen ember — mondotta az orvos. Már szombat délben bement Bertuka Bertalanhoz. Meg sem várta, amíg a látogatók előtt megnyitják a nagykaput, adott a portásnak egy húszast, s megkér- dezté, hol fekszik az az átok Kis Bertalan. — Hetedik épület, hetedik emelet, 120-as szoba, de csak a teherlift működik. — Le van ejtve — mondotta a lány —, nem tudok tán felmenni hét emeletet? Felszaladt ő, mégcsak nem is lihegett. A nővérek próbálták útját állni, de rájuk se hederített. Belépvén a 120- as szobába, odament Bertalanhoz: — Hogy vagy, te átok. — Akár ki is mehetnék, de nem engednek. Csak három nap múlva, holott menynyi munkám lenne! — Csend. Megétetlek, mert épp a jobb kezedet törtem el, igaz? — így igaz. — Hát akkor törd el nekem mindkét karomat, ha hántással még hozzád nyúlok. Akarod, hogy azonnal kivigyelek innen? — Jó lenne. f— De magamhoz viszlek, te átok. 8 A beteg bólintott. Eme emberi világban ugyan mi mást tehetett volna?
