Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-28 / 279. szám

1985. november 28. Kelet-Magyarorazág 3 Érdeklődjünk az új iránt Teríteni az ismeretet Tudás — fantázia — bátorság. Ha a fogalmakat nem felsoroljuk, hanem a felsorolás sorrendjében egymásból fej­lődőnek tekintjük, megkapjuk azt az értelmet, amit Tre- thon Ferenc szánt e hármas jelszónak a Szervezési és Veze­tési Tudományos Társaság megyei tisztújító küldöttközgyű­lésén. (A nyugalmazott miniszter igen aktív, jelenleg az MTESZ társelnöke és az SZVT elnöke.) Cél = folyamat = szervezet. Ezt a hármas egyenlőséget már Török István ci­tálta a szervezés és folyamat matematikájából, amikor a megyei szervezet munkájáról, céljairól beszélgettünk vele. A KSH Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat me­gyei számítóközpontjának igazgatója egyúttal az SZVT me­gyei titkára is. — Válasszunk példának egy kontrafékes vadászku­tyát. A legújabb modellt, amelyik 120 kilométeres se­bességgel üldözi a vadat, de képes tízméteres fékúttal megállni. . . — Elnézést, de milyen va­dat? — Hát ez az. Ha ilyen vad nincs, akkor nem szükséges ilyen vadászkutya sem. A példát az értékelemzők tárá­ból vettem kölcsön, pusztán azért, hogy érzékeltessem az optimalizálás szükségessé­gét, amely a szervezők leg­fontosabb eszköze. Mert ma ez a legalapvetőbb problé­ma: olyan terméket gyárta­ni, amelyre éppen szükség van, és ehhez olyan és ak­kora szervezetet kialakítani, amely éppen elegendő. — Nos, amikor a vállalato­kat alapították... — ... jól mondja, a leg­többet alapították, vagyis annak idején megkaptak egy bizonyos mennyiségű terme, lőeszközt egy bizonyos vala­mi gyártására, de nem terem­tettek arra keretet, hogy ru­galmasan kövessék a szük­ségleteket. Ügy kezdték meg a munkát, mintha időtlen időkig arra és pusztán arra lenne szükség, amihez hoz­zákezdtek. Magyarul olyan rugalmatlanok, hogy az el­képesztő. A szervezethez ke­resik tehát a célt, és így ta­lálnak valami folyamatot, ahelyett, hogy kiindulva a szükséglet diktálta célból ahhoz megfelelő folyama­tot terveznének és ehhez alakítanák a szervezetet, vagyis magát a vállalatot. Persze, ha ez így lenne, ak­kor nagyon vaskos megle­petések születnének. — Visszatérve a szuper va­dászkutyához, nálunk talán ennek egy nagyon szelíd vál­tozatáról van még szó. — Akár így, akár úgy, mindenhez meg lehet találni egy optimális változatot, és ezt tűzte ki magának a szer­vezés tudománya. Nem mechanikus hozzáidomitga- tásról van szó, hanem na­gyon is kell hozzá fantázia. A felvetéséhez, valamint be­vezetéséhez pedig bátorság. Mindebből tehát kiviláglik, hogy a szervezők és szerve­zettek együttműködése elen­gedhetetlen. A pontos adap­táció az eredményekhez nél­külözhetetlen. — Mit tehet mindezért az SZVT? Önöknek nagyon sok a rendezvényük és ta­nácskozásuk. Nem áll fenn a veszély, hogy ezekkel „meg­felelően” adminisztrálják a tevékenységüket? — A szervezet maga való­lóban nem dicsekedhet az­zal, hogy nagyon sok konkrét köze lenne az eredmények­hez. Ha azonban vannak eredmények, és vannak, ak­kor van közünk hozzá. Mi­vel az újdonságok nap mint nap sokasodnak, feladatunk oroszlánrészét az képezi, hogy tagjainkhoz eljusson az információ ezekről. Erre nagyszerű lehetőség a na­pokban megrendezett szer­vezési és vezetési filmnapok, amely egyedülálló hazánk­ban, és hatodik alkalommal került sorra Nyíregyházán, de a szervezéstudományi aka­démia jövőre már tizenne­gyedik lesz a sorban. Hazai és nemzetközi kapcsolataink megfelelő garanciának te­kinthető arra, hogy aktívan közreműködő tagjaink nap­rakész információval rendel­kezzenek. Ilyen események persze nem sűrven vannak, de a megyei könyvtárban működő információs köz­pontunk állandóan rendel­kezésre áll. Itt mondom el, hogy a szervezeten kívüliek­nek is, ha valaki érdeklődik. Előbb-utóbb úgyis közénk jön. — Ez mind nagyon dicsé­retes, de nem lehetne még konkrétabb eredményekről... — Ezt nem lehet számok­kal lemérni, ha arra gondolt. Inkább valami mást. A len­gyel testvérszervezettől át­vettünk egy nagyon jó öt­letet. Vetélkedőt rendez­tünk, hogy felderítsük: ki a megye legjobb üzemi veze­tője. Nem igazgatója, veze­tője. A győztes ma a Máté­szalkai Városi Tanács el­nökhelyettese. Más. A kis- várdai Vulkánban rendez­tünk az ottani szervezetünk­ben egy hasonlót. Amikor vé­ge volt, az igazgató önkén­telenül felkiáltott: most is­mertem meg az embereimet. — Tehát valamiféle kata­lizátor szerepére töreksze­nek ... — Ennek is egy nagyon ak­tív változatára. Teríteni akarjuk az ismereteket, éb­ren tartani az érdeklődést az új iránt, sőt gerjeszteni. Leg­több tennivalónk a befogadó­készség fejlesztésén van, mert nagyon szép az, ha ha­zamennek egy bemutatóról, vagy tanácskozásról felvil­lanyozva az újtól, ám otthon marad minden a régiben. Az a célunk, hogy a változ­tatás szándéka is helyet ta­láljon az agyakban. Az agyak­ban, a tudásban, amelyekben óriási még a tartalék. Ésik Sándor Figyelmességet! V égtelenül szomorú leve­let kaptam a minap. Arról szólt, hogy egy | bashalmi idős, nyugdíjas há­zaspár, amely már a nyáron leadta a tüzelőutalványát, ? mai napig nem kapott szenet. ! Idős emberekről van szó, akik járatlanok a TÜZÉP előtti kis csatákban, nem tudnak erősza­kosan kijárni maguknak sem- : mit, tétován várják és hiszik, ! hogy végtére is van egy rend, i ami szerint meg kellene oldód­nia gondjuknak. Az ügyből messzemenő következtetést nem szeretnék levonni. Köztu­dott, hogy hozzájuk hasonlók vannak még jó néhányan vá­rosokban, falvakban Tísmert, 1 hogy az ide* tüzelőellátás lép­csőzetes, ami persze nem je­lenti azt. hogy jó, de a kény­V szer így hozta, Ami mégis írásra késztet, az csupán egy: vajon a tüzelők elosztásánál, s még egy sor más dologban nem lehetne-e nagyobb gon­dot fordítani az öregekre? Mert sokszor és szépen dekla­ráljuk, hogy az idős emberek gondozása, segítése cél és fel­adat, kötelesség és emberség. Hogy mindezt lehet-e a keres­kedelmen számon kérni? Bizo ­nyos fokig igen. De folytat­hatnánk a kérdést: a tanácsok, tanácstagok, a környezetben élő fiatalok vajon kellő figyel­met tanúsítanak-e ilyenkor, amikor idős emberek bajban vannak? Mert a humanitás ití kezdődik. Az elv is szép do­log. De csak tett számít (bürget) _____________________J Debütált a vállalati tanács Nem lehet tudni, kik izgultak jobban a vállalati tanács tagjai közül — a vezető beosztásban lévők, vagy a dolgozó­kat képviselő tagok? Valószínű, mindkét „fél” egyformán lámpalázasan készült az első igazi beszélgetésre a Nyíregy­házi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaságban, ahol a nem­rég megalakult vállalati tanács az elmúlt napokban debü­tált. Ekkor került sor az első ér­demi vitára, eszmecserére, döntésre, amelynek már nem az volt a tétje, kik, hányán, melyik részlegből lesznek a' vállalati tanács tagjai. Ab­ban kellett közös véleményt' alkotni, elfogadják-e az igaz­gató tájékoztatóját az idei gazdasági munkáról, a terv teljesítéséről, egyetértenek-e az előterjesztett jövő évi cé­lokkal. Parázsló vita A vállalati tanács tagjai jó előre megkapták az írásős tájékoztatót, hogy legyen idő a felkészülésre, s kikérhessék a dolgozótársak véleményét is. Nehezen indult ugyan a beszélgetés, elsőnek a kö­zépvezetők szóltak, s inkább a tájékoztatás, mintsem a vi­ta szándékával. Később még­is felparázslott a vita, a vál­lalati tanács tagjai nem jöt­tek üres kézzel a megbeszé­lésre, magvas mondanivalóik életszerű, kritikus, önkriti­kus hangulatot kölcsönöztek a vitának. Ha azt nem is mondhatjuk, hogy ízekre szed­ték az igazgató — és a gaz­dasági vezetés — által nagy alaposságra, tárgyilagos elemzésre valló beszámoló­ját, de nagyon is érzékeny pontok körül forgott a vita kereke. Tudomásul vette vezető, dolgozó egyaránt, hogy az időjárás jócskán közbeszólt az idei eredményesség ala­kulásánál. A tervezett 11 millió 391 ezer forinttal szemben 5 millió 461 ezer fo­rint körül kalkulálják a köz- gazdasági elemzők az idei eredményt. Részletesen vá­zolják, hogy a különböző ágazatokban milyen károkat okozott, hány 100 ezer, hány millió forintot vett ki a dol­gozók, a gazdaság zsebéből a mostoha időjárás Kritika - javaslatokkal Mindezek ellenére sem igyekeznek mindent a rossz időre fogni. Az elemzés ha szűkszavúan is, de. tárgyila­gosan megjegyzi: az ered­ménycsökkenéshez hozzájá­rult a gazdálkodási fegyelem lazulása, az önelszámoló egységekben előforduló em­beri mulasztások, a termelé­si áíordítások indokolatlan emelkedése, a icészletgazdái- kodásban fellelhető hiányos­ságok. Mindez persze így nagyon is megfoghatatlan és ezek okai is érdekesek len­nének. A vitában vált egyér­telművé, hogy munkaszerve­zési, vezetési, érdekeltségi, tervezési, piackutatási motí­vumok játszanak elég tekin­télyes szerepet az imént em­lített gyöngeségekben. Kovács Dániel traktoros a központosított anyag- és al­katrészellátás gyenge pontja­it tette szóvá, jobban össze kellene hangolni a központ és a kerületek igényeit. Hé­jas Béla villanyszerelő az ál­lattenyésztési telepen dolgo­zók bérezésének mielőbbi ja­vítását szorgalmazta, mert sok az elvándorló. Fülöp József kerületvezető is megerősítet­te: egyre kevesebb az olyan dolgozó, akit csupán az álla­tok iránti szeretet tart a te­lepen, s aki minden szabad-, ünnepnapját feláldozza. Ö mondta azt is: egy-egy hi­ányzó ekevas miatt, amit a központi raktárból kaphat­nak csak, napokat késtek a szántással, holott önállóan beszerezhették volna, szinte órákon belül. ww árman szállnak fel a £] hajnali vonatra. Ketten ismerősök, gyakori utazásból, az új- ságvásárlásos sorban állás­ból. A harmadik, az irha- bundás a két ismerős ba­rátja. A gyakori utas tudja, hogy minden hajnali vo­natnak, vonaton utazásnak van egy sajátos szertartá­sa. Már-már rituálé, aho­gyan az örök alvó bevágja magát a sarokba, az örök viccmesélő elmondja a legújabb Ludas Matyit, az ivós előveszi a kétdecist és társakat keres a kortyhoz, a kártyás előveszi a paklit, és amíg a szokott társai meg nem érkeznek, csak úgy magának kevergeti. Van utas, aki ilyenkor eszik, és vagyunk, vannak persze olyanok is, akik he­lyet keresvén magunknak hozzákezdünk, hozzákezde­nek a mindennapos újság­fogy asztó.shoz. Az egyik Sportot vesz, a másik Ke­letet. a harmadik Népsza­badságot . . Végállomásig az újságok persze gazdát cserélnek. Most ott ül a barát, az irhabundás, aki sürgősen közli, hogy ő csak azért utazik nőst vonaton, mert Tökei György, az Ilona-ta- nyai központi gépműhely szerelője a létszámhiányt em­lítette a felszólalásában, s megjegyezte: hiba lenne a gépjavításnál a teljesítmény­bérezést erőszakolni, hisz nincsenek meg a feltételek. Amikor a szerelő kénytelen a hiányzó alkatrész után jár­ni, várni — amiről nem te­het, hogy nincs — aligha igazságos a teljesítmény sze- szerinti gépjavítás bevezeté­se. Friss gondolatok Számos észrevétel, javaslat — itt-ott aggály is — elhang­zott a vállalati tanács ülésén a várható fejlesztésekről, a továbbhaladás útjáról-mód- járól. Nem baj, hogy nem mindenki értett egyet min­dennel, a vélemények ütköz­tetése, a más-más megközelí­tés csak segíthet a kívánatos változtatások meghozatalá­ban. Jól debütált a tangazdaság fiatal vállalati tanácsa, levet­kőzve a kezdeti lámpalázt, a rutint, a beidegződést — friss gondolatok, észrevételek uralták a tanácskozást. A jövő év eredményeinek meg­alapozása, úgy tűnik, fő vo­nalaiban jó irányban halad. Majd a hétköznapok döntik el, mi valósul meg belőlük. P. G. Szoknyák milliókért Önelszámoló rendszert vezettek be ez évtől a má- riapócsi Rákóczi Termelő- szövetkezet varrodájában. A létszámcsökkentés mel­lett hatékony munkával közel 13 millió forintos árbevételt teljesítenek az év végéig. A nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat megrendelésére is dolgoz­nak: kosztümök szoknyá­ját készítik. Képünkön: Kiss Mihályné és Dávida Mihályné vasalja a kész­terméket. (Elek Emil felvétele) BÉLTEKEN, OMBOLYON Gyermekek egészségéért Az elmúlt tanévben igen sok gondot okozott Nyírbél- teken az óvodai foglalkozta­tók, általános iskolai tanter­mek fűtése. Az is előfordult, hogy a kritikus időben, né­hol egész télen jóval a mi­nimális alatt volt a hőmér­séklet. Ezekbe a termekbe a nyár folyamán hőtárolós kályhákat szereltek fel. A szünidőt a mosdók, mel­lékhelyiségek felújítására is felhasználták, bár teendő még jócskán akad. Az óvodai létszám ideális, a foglalkoz­tatótermek nem zsúfoltak. Az általános iskolákban egy műszakban tanítanak, Nyír- bélteken három épületben. Az óvodásoknál a személyi higiénét, az általános testi fejlettséget vizsgálják, az is­kolásoknál mindezek mellett a magas vérnyomást, vese- és cukorbetegség szűrését végzik. A kiszűrt beteg gyer­mekeket a körzeti orvos, il­letve a gyermekorvos veszi gondjaiba. Sajnálatos, hogy megoldat­lan a gyermekek fogászati ellátása. Fogorvosra és gyer­mekorvosra egyaránt nagy szükség lenne, hiszen a gyermekegészségügy helyze­te a nagyközség oktatási in­tézményeiben egyáltalán nem megnyugtató. Ezért tervezik, hogy a hetedik ötéves terv­ben megépülő egészségügyi központbán gyermekorvosi szakrendelő is kapjon helyet. (k. é.) a kocsija ugyebár... A bundás tehát beszél, és et­től a két barát nem veheti elő az újságot. Nyűgösen hallgat, sőt, onnan szem­ből látom, az én újságom­ba próbálnak beleolvasni, mert ez a reggeli újságol­vasás is olyan, mint a ci­garetta meg a szesz. Nehéz leszokni róla. Erről persze a bundás mit sem tud. Nem is tudhat, ö egyelőre örül, mert beszélgethet. A kocsi­jában ugyebár az útra kell figyelnie, meg szomszédja sincs. Elkezdi hát mesélni, hogy járt a múltkor a kar­burátorával ... Nekünk, többieknek nincs karburá­torunk. És az se nagyon ér­dekel, hogy a minap miért előzte őt meg szabálytala­nul egy rohadék Trabant. Ilyenkor mi már — három megállónyi volt a bundás szólója — beszélgetni szok­tunk. Mindig másról. Az arany ülbevalót tojó wa­lesi tyúkról éppen úgy, mint a csúcstalálkozó szen­zációiból, vagy éppen arról, hogy jó ellenfél lesz-e a Fe­rencváros az MNK-ban. Nem is a téma a fontos, hanem az, hogy beszélünk, kommunikálunk, megoszt­juk egymással az informá­ciókat. Rövidítjük így az utat. Rendhagyó helyzet A két barát nem meri elővenni az újságot, és már elhagyjuk az ötödik állomást, Szálká­tól Máriapócsot is, amikor a bundás kezd rádöbbenni, hogy itt bizony a gépkocsi­ról beszélgetni nagyon ne­héz. Megsajnálom. Egysze­riben kiderül, hogy legyen az társaság, vagy vonat, egy értekezlet folyosója, vagy bármi más, ő téma híján beszélgetni nem tud. Sértetten hallgat, mi pedig elkezdjük a gyalogjárók szegényes, sajnálnivaló, de izgalmas jó vitáját a vona­ton. Ügy ahogy máskor. Nyíregyházán bólintunk egymásnak és ki-ki megy a maga dolga után. A meg ­sértett autós is. Ezúttal gyalog, de azzal a szent el­határozással, hogy még egy­szer ilyen kultúrálatlan kö­rülmények között nem uta­zik. Miféle világ az, amely­ben az embereket nem ér­dekli, hogyan ilózött az a rohadék kicsi Trabant. ■ ■ Barth? Gábor L. Életszerű párbeszéd

Next

/
Thumbnails
Contents