Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-28 / 279. szám
1985. november 28. Kelet-Magyarorazág 3 Érdeklődjünk az új iránt Teríteni az ismeretet Tudás — fantázia — bátorság. Ha a fogalmakat nem felsoroljuk, hanem a felsorolás sorrendjében egymásból fejlődőnek tekintjük, megkapjuk azt az értelmet, amit Tre- thon Ferenc szánt e hármas jelszónak a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei tisztújító küldöttközgyűlésén. (A nyugalmazott miniszter igen aktív, jelenleg az MTESZ társelnöke és az SZVT elnöke.) Cél = folyamat = szervezet. Ezt a hármas egyenlőséget már Török István citálta a szervezés és folyamat matematikájából, amikor a megyei szervezet munkájáról, céljairól beszélgettünk vele. A KSH Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat megyei számítóközpontjának igazgatója egyúttal az SZVT megyei titkára is. — Válasszunk példának egy kontrafékes vadászkutyát. A legújabb modellt, amelyik 120 kilométeres sebességgel üldözi a vadat, de képes tízméteres fékúttal megállni. . . — Elnézést, de milyen vadat? — Hát ez az. Ha ilyen vad nincs, akkor nem szükséges ilyen vadászkutya sem. A példát az értékelemzők tárából vettem kölcsön, pusztán azért, hogy érzékeltessem az optimalizálás szükségességét, amely a szervezők legfontosabb eszköze. Mert ma ez a legalapvetőbb probléma: olyan terméket gyártani, amelyre éppen szükség van, és ehhez olyan és akkora szervezetet kialakítani, amely éppen elegendő. — Nos, amikor a vállalatokat alapították... — ... jól mondja, a legtöbbet alapították, vagyis annak idején megkaptak egy bizonyos mennyiségű terme, lőeszközt egy bizonyos valami gyártására, de nem teremtettek arra keretet, hogy rugalmasan kövessék a szükségleteket. Ügy kezdték meg a munkát, mintha időtlen időkig arra és pusztán arra lenne szükség, amihez hozzákezdtek. Magyarul olyan rugalmatlanok, hogy az elképesztő. A szervezethez keresik tehát a célt, és így találnak valami folyamatot, ahelyett, hogy kiindulva a szükséglet diktálta célból ahhoz megfelelő folyamatot terveznének és ehhez alakítanák a szervezetet, vagyis magát a vállalatot. Persze, ha ez így lenne, akkor nagyon vaskos meglepetések születnének. — Visszatérve a szuper vadászkutyához, nálunk talán ennek egy nagyon szelíd változatáról van még szó. — Akár így, akár úgy, mindenhez meg lehet találni egy optimális változatot, és ezt tűzte ki magának a szervezés tudománya. Nem mechanikus hozzáidomitga- tásról van szó, hanem nagyon is kell hozzá fantázia. A felvetéséhez, valamint bevezetéséhez pedig bátorság. Mindebből tehát kiviláglik, hogy a szervezők és szervezettek együttműködése elengedhetetlen. A pontos adaptáció az eredményekhez nélkülözhetetlen. — Mit tehet mindezért az SZVT? Önöknek nagyon sok a rendezvényük és tanácskozásuk. Nem áll fenn a veszély, hogy ezekkel „megfelelően” adminisztrálják a tevékenységüket? — A szervezet maga valólóban nem dicsekedhet azzal, hogy nagyon sok konkrét köze lenne az eredményekhez. Ha azonban vannak eredmények, és vannak, akkor van közünk hozzá. Mivel az újdonságok nap mint nap sokasodnak, feladatunk oroszlánrészét az képezi, hogy tagjainkhoz eljusson az információ ezekről. Erre nagyszerű lehetőség a napokban megrendezett szervezési és vezetési filmnapok, amely egyedülálló hazánkban, és hatodik alkalommal került sorra Nyíregyházán, de a szervezéstudományi akadémia jövőre már tizennegyedik lesz a sorban. Hazai és nemzetközi kapcsolataink megfelelő garanciának tekinthető arra, hogy aktívan közreműködő tagjaink naprakész információval rendelkezzenek. Ilyen események persze nem sűrven vannak, de a megyei könyvtárban működő információs központunk állandóan rendelkezésre áll. Itt mondom el, hogy a szervezeten kívülieknek is, ha valaki érdeklődik. Előbb-utóbb úgyis közénk jön. — Ez mind nagyon dicséretes, de nem lehetne még konkrétabb eredményekről... — Ezt nem lehet számokkal lemérni, ha arra gondolt. Inkább valami mást. A lengyel testvérszervezettől átvettünk egy nagyon jó ötletet. Vetélkedőt rendeztünk, hogy felderítsük: ki a megye legjobb üzemi vezetője. Nem igazgatója, vezetője. A győztes ma a Mátészalkai Városi Tanács elnökhelyettese. Más. A kis- várdai Vulkánban rendeztünk az ottani szervezetünkben egy hasonlót. Amikor vége volt, az igazgató önkéntelenül felkiáltott: most ismertem meg az embereimet. — Tehát valamiféle katalizátor szerepére törekszenek ... — Ennek is egy nagyon aktív változatára. Teríteni akarjuk az ismereteket, ébren tartani az érdeklődést az új iránt, sőt gerjeszteni. Legtöbb tennivalónk a befogadókészség fejlesztésén van, mert nagyon szép az, ha hazamennek egy bemutatóról, vagy tanácskozásról felvillanyozva az újtól, ám otthon marad minden a régiben. Az a célunk, hogy a változtatás szándéka is helyet találjon az agyakban. Az agyakban, a tudásban, amelyekben óriási még a tartalék. Ésik Sándor Figyelmességet! V égtelenül szomorú levelet kaptam a minap. Arról szólt, hogy egy | bashalmi idős, nyugdíjas házaspár, amely már a nyáron leadta a tüzelőutalványát, ? mai napig nem kapott szenet. ! Idős emberekről van szó, akik járatlanok a TÜZÉP előtti kis csatákban, nem tudnak erőszakosan kijárni maguknak sem- : mit, tétován várják és hiszik, ! hogy végtére is van egy rend, i ami szerint meg kellene oldódnia gondjuknak. Az ügyből messzemenő következtetést nem szeretnék levonni. Köztudott, hogy hozzájuk hasonlók vannak még jó néhányan városokban, falvakban Tísmert, 1 hogy az ide* tüzelőellátás lépcsőzetes, ami persze nem jelenti azt. hogy jó, de a kényV szer így hozta, Ami mégis írásra késztet, az csupán egy: vajon a tüzelők elosztásánál, s még egy sor más dologban nem lehetne-e nagyobb gondot fordítani az öregekre? Mert sokszor és szépen deklaráljuk, hogy az idős emberek gondozása, segítése cél és feladat, kötelesség és emberség. Hogy mindezt lehet-e a kereskedelmen számon kérni? Bizo nyos fokig igen. De folytathatnánk a kérdést: a tanácsok, tanácstagok, a környezetben élő fiatalok vajon kellő figyelmet tanúsítanak-e ilyenkor, amikor idős emberek bajban vannak? Mert a humanitás ití kezdődik. Az elv is szép dolog. De csak tett számít (bürget) _____________________J Debütált a vállalati tanács Nem lehet tudni, kik izgultak jobban a vállalati tanács tagjai közül — a vezető beosztásban lévők, vagy a dolgozókat képviselő tagok? Valószínű, mindkét „fél” egyformán lámpalázasan készült az első igazi beszélgetésre a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaságban, ahol a nemrég megalakult vállalati tanács az elmúlt napokban debütált. Ekkor került sor az első érdemi vitára, eszmecserére, döntésre, amelynek már nem az volt a tétje, kik, hányán, melyik részlegből lesznek a' vállalati tanács tagjai. Abban kellett közös véleményt' alkotni, elfogadják-e az igazgató tájékoztatóját az idei gazdasági munkáról, a terv teljesítéséről, egyetértenek-e az előterjesztett jövő évi célokkal. Parázsló vita A vállalati tanács tagjai jó előre megkapták az írásős tájékoztatót, hogy legyen idő a felkészülésre, s kikérhessék a dolgozótársak véleményét is. Nehezen indult ugyan a beszélgetés, elsőnek a középvezetők szóltak, s inkább a tájékoztatás, mintsem a vita szándékával. Később mégis felparázslott a vita, a vállalati tanács tagjai nem jöttek üres kézzel a megbeszélésre, magvas mondanivalóik életszerű, kritikus, önkritikus hangulatot kölcsönöztek a vitának. Ha azt nem is mondhatjuk, hogy ízekre szedték az igazgató — és a gazdasági vezetés — által nagy alaposságra, tárgyilagos elemzésre valló beszámolóját, de nagyon is érzékeny pontok körül forgott a vita kereke. Tudomásul vette vezető, dolgozó egyaránt, hogy az időjárás jócskán közbeszólt az idei eredményesség alakulásánál. A tervezett 11 millió 391 ezer forinttal szemben 5 millió 461 ezer forint körül kalkulálják a köz- gazdasági elemzők az idei eredményt. Részletesen vázolják, hogy a különböző ágazatokban milyen károkat okozott, hány 100 ezer, hány millió forintot vett ki a dolgozók, a gazdaság zsebéből a mostoha időjárás Kritika - javaslatokkal Mindezek ellenére sem igyekeznek mindent a rossz időre fogni. Az elemzés ha szűkszavúan is, de. tárgyilagosan megjegyzi: az eredménycsökkenéshez hozzájárult a gazdálkodási fegyelem lazulása, az önelszámoló egységekben előforduló emberi mulasztások, a termelési áíordítások indokolatlan emelkedése, a icészletgazdái- kodásban fellelhető hiányosságok. Mindez persze így nagyon is megfoghatatlan és ezek okai is érdekesek lennének. A vitában vált egyértelművé, hogy munkaszervezési, vezetési, érdekeltségi, tervezési, piackutatási motívumok játszanak elég tekintélyes szerepet az imént említett gyöngeségekben. Kovács Dániel traktoros a központosított anyag- és alkatrészellátás gyenge pontjait tette szóvá, jobban össze kellene hangolni a központ és a kerületek igényeit. Héjas Béla villanyszerelő az állattenyésztési telepen dolgozók bérezésének mielőbbi javítását szorgalmazta, mert sok az elvándorló. Fülöp József kerületvezető is megerősítette: egyre kevesebb az olyan dolgozó, akit csupán az állatok iránti szeretet tart a telepen, s aki minden szabad-, ünnepnapját feláldozza. Ö mondta azt is: egy-egy hiányzó ekevas miatt, amit a központi raktárból kaphatnak csak, napokat késtek a szántással, holott önállóan beszerezhették volna, szinte órákon belül. ww árman szállnak fel a £] hajnali vonatra. Ketten ismerősök, gyakori utazásból, az új- ságvásárlásos sorban állásból. A harmadik, az irha- bundás a két ismerős barátja. A gyakori utas tudja, hogy minden hajnali vonatnak, vonaton utazásnak van egy sajátos szertartása. Már-már rituálé, ahogyan az örök alvó bevágja magát a sarokba, az örök viccmesélő elmondja a legújabb Ludas Matyit, az ivós előveszi a kétdecist és társakat keres a kortyhoz, a kártyás előveszi a paklit, és amíg a szokott társai meg nem érkeznek, csak úgy magának kevergeti. Van utas, aki ilyenkor eszik, és vagyunk, vannak persze olyanok is, akik helyet keresvén magunknak hozzákezdünk, hozzákezdenek a mindennapos újságfogy asztó.shoz. Az egyik Sportot vesz, a másik Keletet. a harmadik Népszabadságot . . Végállomásig az újságok persze gazdát cserélnek. Most ott ül a barát, az irhabundás, aki sürgősen közli, hogy ő csak azért utazik nőst vonaton, mert Tökei György, az Ilona-ta- nyai központi gépműhely szerelője a létszámhiányt említette a felszólalásában, s megjegyezte: hiba lenne a gépjavításnál a teljesítménybérezést erőszakolni, hisz nincsenek meg a feltételek. Amikor a szerelő kénytelen a hiányzó alkatrész után járni, várni — amiről nem tehet, hogy nincs — aligha igazságos a teljesítmény sze- szerinti gépjavítás bevezetése. Friss gondolatok Számos észrevétel, javaslat — itt-ott aggály is — elhangzott a vállalati tanács ülésén a várható fejlesztésekről, a továbbhaladás útjáról-mód- járól. Nem baj, hogy nem mindenki értett egyet mindennel, a vélemények ütköztetése, a más-más megközelítés csak segíthet a kívánatos változtatások meghozatalában. Jól debütált a tangazdaság fiatal vállalati tanácsa, levetkőzve a kezdeti lámpalázt, a rutint, a beidegződést — friss gondolatok, észrevételek uralták a tanácskozást. A jövő év eredményeinek megalapozása, úgy tűnik, fő vonalaiban jó irányban halad. Majd a hétköznapok döntik el, mi valósul meg belőlük. P. G. Szoknyák milliókért Önelszámoló rendszert vezettek be ez évtől a má- riapócsi Rákóczi Termelő- szövetkezet varrodájában. A létszámcsökkentés mellett hatékony munkával közel 13 millió forintos árbevételt teljesítenek az év végéig. A nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat megrendelésére is dolgoznak: kosztümök szoknyáját készítik. Képünkön: Kiss Mihályné és Dávida Mihályné vasalja a készterméket. (Elek Emil felvétele) BÉLTEKEN, OMBOLYON Gyermekek egészségéért Az elmúlt tanévben igen sok gondot okozott Nyírbél- teken az óvodai foglalkoztatók, általános iskolai tantermek fűtése. Az is előfordult, hogy a kritikus időben, néhol egész télen jóval a minimális alatt volt a hőmérséklet. Ezekbe a termekbe a nyár folyamán hőtárolós kályhákat szereltek fel. A szünidőt a mosdók, mellékhelyiségek felújítására is felhasználták, bár teendő még jócskán akad. Az óvodai létszám ideális, a foglalkoztatótermek nem zsúfoltak. Az általános iskolákban egy műszakban tanítanak, Nyír- bélteken három épületben. Az óvodásoknál a személyi higiénét, az általános testi fejlettséget vizsgálják, az iskolásoknál mindezek mellett a magas vérnyomást, vese- és cukorbetegség szűrését végzik. A kiszűrt beteg gyermekeket a körzeti orvos, illetve a gyermekorvos veszi gondjaiba. Sajnálatos, hogy megoldatlan a gyermekek fogászati ellátása. Fogorvosra és gyermekorvosra egyaránt nagy szükség lenne, hiszen a gyermekegészségügy helyzete a nagyközség oktatási intézményeiben egyáltalán nem megnyugtató. Ezért tervezik, hogy a hetedik ötéves tervben megépülő egészségügyi központbán gyermekorvosi szakrendelő is kapjon helyet. (k. é.) a kocsija ugyebár... A bundás tehát beszél, és ettől a két barát nem veheti elő az újságot. Nyűgösen hallgat, sőt, onnan szemből látom, az én újságomba próbálnak beleolvasni, mert ez a reggeli újságolvasás is olyan, mint a cigaretta meg a szesz. Nehéz leszokni róla. Erről persze a bundás mit sem tud. Nem is tudhat, ö egyelőre örül, mert beszélgethet. A kocsijában ugyebár az útra kell figyelnie, meg szomszédja sincs. Elkezdi hát mesélni, hogy járt a múltkor a karburátorával ... Nekünk, többieknek nincs karburátorunk. És az se nagyon érdekel, hogy a minap miért előzte őt meg szabálytalanul egy rohadék Trabant. Ilyenkor mi már — három megállónyi volt a bundás szólója — beszélgetni szoktunk. Mindig másról. Az arany ülbevalót tojó walesi tyúkról éppen úgy, mint a csúcstalálkozó szenzációiból, vagy éppen arról, hogy jó ellenfél lesz-e a Ferencváros az MNK-ban. Nem is a téma a fontos, hanem az, hogy beszélünk, kommunikálunk, megosztjuk egymással az információkat. Rövidítjük így az utat. Rendhagyó helyzet A két barát nem meri elővenni az újságot, és már elhagyjuk az ötödik állomást, Szálkától Máriapócsot is, amikor a bundás kezd rádöbbenni, hogy itt bizony a gépkocsiról beszélgetni nagyon nehéz. Megsajnálom. Egyszeriben kiderül, hogy legyen az társaság, vagy vonat, egy értekezlet folyosója, vagy bármi más, ő téma híján beszélgetni nem tud. Sértetten hallgat, mi pedig elkezdjük a gyalogjárók szegényes, sajnálnivaló, de izgalmas jó vitáját a vonaton. Ügy ahogy máskor. Nyíregyházán bólintunk egymásnak és ki-ki megy a maga dolga után. A meg sértett autós is. Ezúttal gyalog, de azzal a szent elhatározással, hogy még egyszer ilyen kultúrálatlan körülmények között nem utazik. Miféle világ az, amelyben az embereket nem érdekli, hogyan ilózött az a rohadék kicsi Trabant. ■ ■ Barth? Gábor L. Életszerű párbeszéd
