Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-27 / 278. szám
1985. november 27. 3 Meggyőzni és mozgósítani partszervezeteinkben OKTOBER KÖZEPÉN elkezdődött a tömegpoliiti- kai oktatás. Ebben az oktatási évben egyetlen, a XIII. kongresszus dokumentumainak feldolgozását, megértetését szolgáló tömegpolitikai tanfolyam indult „Társadalmi fejlődésünk időszerű kérdései" címmel. A tanfolyamon részt vesz párttagságunk túlnyomó része, továbbá a különböző területen dolgozó pártonkí- vüli vezetők, tisztségviselők, a pártba tagfelvételüket kérő fiatalok. E nagy jelentőségű oktatási év előkészítésének és indulásának 'tapasztalatait értékelte a közelmúltban a párt megyei végrehajtó bizottsága. A testület megállapítása szerint az oktatási év előkészítését körültekintő, tervszerű munka jellemezte. A párttagság, az oktatásba bevont pártonkívüli- ek megértették a tanfolyam jelentőségét, az aktív részvétel fontosságát. Így ösz- szesen harmincezer párttag és pártonkivüli ismerkedik meg a kongresszus dokumentumaival, a pártnak az elkövetkezendő időszakra vonatkozó céljaival. Az alapszervezetekben témakörönként a foglalkozások vitaindítójának megtartásával más-más propagandistát, gazdasági vezetőt, tömegszenvezeti tisztségviselőt bíztak meg. A munka segítésére a községi és üzemi, intézményi pártbizottságok mellett előadói csoportok alakultak. A vezető propagandisták felkészítése előzetes terv szerint — az egyes témák szakértőinek bevonásával — történik, akik sokoldalú tájékoztatást adnak a propagandisták munkájához, fontos szempontokat a.; egyes kérdések elemzéséhez. Megnövekedett aktivitás, a korábbinál nagyobb arányú részvétel jellemzi a foglalkozásokat. Az érdeklődés középpontjában napjaink megoldást sürgető kérdései, a társadalompolitikai célok megvalósításának lehetősége , kilátásai állnak. Sokan adnak hangot nyugtalanságuknak amiatt, hogy a kongresszus óta eltelt időszakban sem csökkentek a gondok a gazdaságban, jelentős az elmaradás az éves tér tői. Ez sokakat elbizonyta mit a gyors élénküléshez fű ott reményeket illetően, ’ontos feladata a pórtpropágandánk- nak megérteni: a kongresz- szus a gazdasá ,ra, az élet- körülményekre nem máról holnapra történő változás igényét fogalmazta meg, hanem a gazdaság dinamizálásának hosszabb távon megvalósítandó stratégiáját. EZ A STRATÉGIA a realitásokból kiindulva fogalmazta meg a társadalom- építés céljait. Elérésük egyik forrásaként a rugalmas, vállalkozói magatartást, az újítószellemet, tehát az emberi tényezőkben — ezen belül a kollektívákban — rejlő, eddig ki nem használt lehetőségek feltárását, mozgásba hozását jelölte meg. Vitáinknak tehát akkor van értelme és előrevivő hatása, ha nem csupán a valóban meglévő — a kongresszuson is számba vett — gondjaink felvetéséig jutunk el, hanem azt keressük, mi a teendőnk az eredményesebb és hatékonyabb.munka kibontakoztatásában, politikai és erkölcsi elveink következetesebb érvényre juttatásában. Propagandistáinknak fontos szerepük van abban, hogy a tanfolyamokon elméleti igényességgel mutassák be pártunk politikájának lényegi vonásait és a közös eszmecserében minél eredményesebben tárják fel céljaink, elveink megvalósításának célszerű módszereit. Ehhez azonban az is elengedhetetlenül szükséges, hogy párttagjaink lelkiismeretesen tanulmányozzák a tanfolyam számára megjelölt dokumentumokat. A foglalkozások akkor nyerik el értelmüket, ha á párttagok meggyőző választ kapnak politikánkkal kapcsolatos kérdésekre, és ezek alapján meggyőződéssel képviselik a párt álláspontját. Továbbá szükséges az is, hogy a vita középpontjába politikánk érvényre juttatásának helyi feladatait, az ezzel kapcsolatos személyes és közösségi felelősséget állítsák. A tanfolyam tartalmas és eredményes munkáját segíti, ha a munkahelyi vezetők, tisztségviselők aktívak, részt vesznek a foglalkozásokon. Ezért is fogalmazzák meg a párttagok igényként, hogy a foglalkozásokon mindenképpen vegyenek részt a politikailag legképzettebbek, azok, akiknek legnagyobb befolyásuk van politikai céljaink helyi megvalósításában, akik választ is tudnak adni a helyi politikai kérdésekre. AZ OKTATÁSI ÉV INDULÁSÁNAK tapasztalatai kedvezőek. Ezek alapján remélhetjük, hogy a tanfolyam betölti funkcióját: párttagságunk felkészültebben, nagyobb határozottsággal képviseli, érvényesíti munkájában eszméinket, működik közre pártunk politikájának megvalósításában. Helmeczi István Erdőháti járatpárok Beszállás Magosligetre „Melegen tartott" autóbuszok A gyarmati autóbuszállomás büféjében idős, bekecses férfi tízóraizik. Zsemle, szalámi, paprika. A nagyujjast nyugodtan le is vehetné, hiszen a boltos is vékony köpenyben szaladgál, de nem, neki így kényelmes. Ráérősen falatozik, pedig a hangosbeszélőn már beszállásra szólítják az utasokat, — Nem kell sietni, majd csak a háromórásival megyek haza — mondja, s mint kiderült, Tiszakóródról érkezett, a kórházba jött felülvizsgálatra. Nyújtja a kezét: — Diószegi Bertalan. — Gyakran buszozik? — Ma már ritkábban. A vásár, meg a kórház . . . nincs már nekem sok dolgom Gyarmaton. Nem úgy. mint régen, mikor hetente megfordult az ember a városban. Igaz, akkor még nem város volt, de a busz is ritka vendég volt mifelénk ..! — Mivel jártak? — Mivel jártunk volna? Szekérrel, meg gyalog. Felkötöttük hátunkra a tarisznyát, a zsákot, s talpaltunk. Nem úgy, mint manapság. Most Kóródról naponta nyolcszor is bejöhet az ember a városba. Csak legyen rá pénze. Aki ismerte a huszonöt, de akár csak a tíz évvel ezelőtti szatmári útviszonyokat, az nem csodálkozik, hogy oly ritkák voltak akkortájt erre a buszok. Aztán új, korszerűbb utak épültek, s valóra vált a környékbeliek egyik nagy álma: hat évvel ezelőtt gyönyörű, kényelmes autóbusz-pályaudvart kapott a volt járási székhely. Nem kellett az indulásra várva a hóban, esőben fagyoskodni az embereknek, de nagy könnyebbséget jelentett ez a sofőröknek is. Igaz, a buszállomást azóta kikezdte már az idő — most folyik a felújítása —, ám szerepe meghatározó a vidék közlekedésének szervezésében. Az itteni pályaudvar rendelkezésére huszonnyolc autóbusz áll, s naponta száztizenhárom kocsit indítanak — s ugyanennyit fogadnak — a távoli kis települések felé. S ha azt is tudjuk, hogy a városban tizenkét járatpár létezik, láthatjuk, nincsenek könnyű helyzetben az itteni forgaiomszervezők, -irányítók. — Megbízhatnak bennünk az utasok, késés alig fordul elő, s elenyésző a járatkimaradások aránya is — állítja a pályaudvar vezetője, Szegedi Lajos, s végigvezet bennünket az indulási parancsot váró járművek között. — Hogyan alakul az utaslétszám? — Naponta átlagosan ötezer ember veszi igénybe szolgáltatásainkat, közülük kétezren rendelkeznek bérlettel. A fennmaradó háromezer utasnak bizony a kezébe kell adni a jegyet... — ... nem is ez a legnagyobb megterhelés — kapcsolódik a beszélgetésbe az egyik buszsofőr, Szalai László —, hanem a rengeteg aprópénz kezelése. Gondoljanak csak bele, hányszor kell például nekem is a kasszafedelet felnyitni, míg Gyarmatról a kis kacskaringós erdőháti utakon Csengerbe érek! — Milyen az autóbuszok menetbiztonsága ? — Az elsősorban attól függ, a gazdája hogyan viseli gondját — veszi át a szót az állomásfőnök. — Az az igazság, van néhány kiöregedőben lévő járművünk, de eddig komolyabb probléma nem akadt. Ha lenne is, itt a szerelőműhelyünk, jó szakemberekkel. Sorra húznak ki mellőlünk az autóbuszok, irány a legtávolabbi falvak: Magosliget, Kishódos, Olcsvaapáti. S érkeznek a másik irányból a többiek, percnyi pontossággal. De így lesz ez vajon a télen is? — Ez már nemcsak rajtunk múlik — mondják az irányítótorony tövében a gépkocsivezetők. — Ha olyan nagy tél lesz, mint legutóbb ...! Akkor menet előtt már órákkal járatni kellett a motort, hogy időben el tudjunk indulni. Reméljük nem lesz nagy tél, ám ha igen, felkészültünk rá. Fagyállóval már minden kocsit feltöltöttünk, s kaptunk egy tucatnyi „patront” is, mely melegen tartja a motort. — Láttam a hibákat, s már nem tudtam megállni, hogy valamit ne tegyek ellenük. Bár korábban bredtem volna fel — említ né meós, a Nyi. zervgy árból. Három újítás, élelmiszer-anal kusnak. — Mindháror minőségének szolgálja, s va maié gyártásán amit kizáróla1 ra készítünk. . re nagyobbak sabb minőség nyékét állíta. mányainkkal amerikai, a hol: vevők, s ezekne felelnünk — Ügy mondjá készülő almaié lönösen szép, t Illés Istvan- gyházi Konvan a fiatal kai technia termék megóvását lány az al- kapcsolatos, kés export- .ények egy- i nd maga- követelmé- a gyárt- emben, az nd, az angol '■ meg kell gyarázza. hogy az itt na már kü- :rös termék. Á tükrös alma Különösen amióta Illésné újítása segített e gond megoldásában. — Talán inkább tökéletesítettem azáltal, hogy új összetételű tisztító komponenst sikerült összeállítani. Ezáltal az almaié vagy a sűrítmény még tükrösebb lett. — Mennyit ér ez az újítás? — Ahogy számolták, a vállalatnak évente 800 ezer forint megtakarítást eredményez. — És magának? — Nádasdi Józsefné vegyészmérnökkel ketten újítottuk. Tíz-tízezer forintot kaptunk érte. A vállalat Alkotó ifjúság pályázatán I. díjat nyertünk és ezer-ezer forintot. Illésné és Nádasdiné egy másik újítása révén módosították az almalégyártás technológiáját. Ezáltal javult a minőség, hatékonyabb a gyártásközi ellenőrzés. S ekkor az ezer-ezer forint mellett elnyerték a megtisztelő címet: a gyár legjobb nőújítói lettek. Legfrissebb ötletét Illés— Jenei-féle szűrésnek is nevezhetnék. Ezt Jenei Lajos- néval, a meó csoportvezetőjével együtt készítette. Október óta kísérleteznek vele. Sikeresen használják. — Az újítási előadó már „megsúgta”, hogy elfogadják — örvendezik. Olyan szűrési módszert dolgoztak ki, amelynek alkalmazásával a legparányibb idegen anyagtól is meg tudják tisztítani az exportra kerülő almasűrítményt. Vagyis így „szuperminőségű” lesz. Illés Istvánná szeret a dolgok mélyére látni, s a hibák okait kutatni, s addig nem nyugszik, amíg a megoldás kulcsát nem találja. Vallja, hogy lépést kell tartani a technikával, a minőségi követelményekkel. Ezek viszont szükségszerűen igénylik, követelik az új megoldásokat. Hogy megéri-e, van-e haszna belőle? Ezekről valóban komolyan talán még nem is gondolkodott ... Egyszerűen szívesen dolgozik. Farkas Kálmán Csak hó ne legyen olyan, mint az elmúlt januárban, decemberben. Mert akkor bizony a gépek nemigen bírtak vele, különösen a mellékutakon, Cégénydányád, Nábrád, Garbolc környékén. De hát ne fessük az ördögöt a falra, ne riogassuk az utasokat. — Bizony ne — mosolyo- dik el Szegedi Lajos —, mert az utóbbi időben egyébként is megállt a szolgáltatásainkat igénybe vevők számának növekedése. Az árak is emelkedtek, no meg a legtöbb vásárló ma már helyben is megtalálja azt az árut, amiért korábban Gyarmatra kellett jönnie. Persze, autóbuszra e tájon mindig szükség lesz Balogh Géza Sorok a bizalomról TJF edves ismeretlen vá- fC lasztóm! Munka- társaimtól értesültem arról, hogy egy küldöttértekezleten az ön jóvoltából egy szavazatot kaptam a testületi tagságra. A választás titkos, így hát — mint mondani szokták — örök titok marad az is, kinek illenék megköszönnöm ezt az egy szavazatot. Jobb is így, mert ez teszi lehetővé — bizvá abban, hogy ön, mint bizonyára közéleti ember, rendszeres olvasója lapunknak — hogy magánörömömet közügyé tegyem. Innen kezdve ugyanis már nem rólam lesz szó, hanem az egy, egyetlen egy szavazatról. A küldöttértekezleten ugyanis — mint ezt munkatársaim mosolyogva elmondták az egy szavazat bejelentését derültség kísérte. Optimizmusom, az emberekbe vetett bizalmam alapján ezt nem úgy nyugtázom, hogy nevetségessé váltam (és velem együtt ön is, kedves ismeretlen választóm). Nem! A nevetést bizonyára a dolog szokatlansága váltotta ki; a váratlan eltérés a felelőséggel és gondosan kidolgozott rendtől. A váratlan felismerés, hogy ez másnak is eszébe juthatott volna. A zavartság, hogy kiről is lehet szó. A felismerés, hogy mindenkinek lehet egyéni véleménye is. Váratlan helyzetekre nemegyszer magam is nevetéssel reagálok zavaromban. Mert igenis, egy szavazat is nagyon nagy dolog. Hozzá kell szoknunk a gondolathoz, egyetlen szavazaton — eldőlhet a jelölt sorsa, eldőlhet ügyek sorsa. Egyetlen szavazattal visszahívhatnak bennünket arról a helyről, ahol nem tudtunk megfelelni a korábbi bizalomnak. Jó, mikor ez az egy szavazat is a bizalom jele. Nincs nagyszerűbb érzés, mint ha az ember úgy dolgozhat, hogy emberek, de legalább egy ember őszinte bizalmát élvezi. Ennek a bizalomnak a tudata növeli egyben a felelősségérzetet is. Annak, aki bízik bennem ugyanis feltétlenül elszámolással tartozom. Így tisztességes. Bizonyára így éreznek azok is, akiket — bárhol és bármilyen választáson — a bizalom testületekbe, tiszteségbe emelt. A sorsomért nem kell aggódnia. Ígérem, bizalmát komolyan veszem, úgy dolgozom továbbra is, hogy ne okozzak önnek csalódást. Hogy nem a testületben? Sebaj! Abban dolgoznak mások és nekik is jó érzés lehet tudni, hogy a testületen kívül is dolgozik a „tagság”, melynek érdekeit nagy felelősséggel ők képviselik. B emélem, ilyen módon még találkozunk is egymással az életben. Ha fontosnak tartja, egyszer majd felfedheti kilétét. Ha nem teszi, még jobb, mert így mindenkiben önt gyaníthatom és ezért egy helyett sok száz ember előtt igyekszem megőrizni az egyetlen szavazattal kapott bizalmat. Baráti üdvözlettel: Tóth László szervezett dolgozó Indulásra várnak a buszok
