Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
Olaszország szívében terül el San Marino, a mini köztársaság. Az országot a két főből álló kapitányok tanácsa igazgatja. Elsősorban idegenforgalmi látványosság, de minden bélyeggyűjtő tudja, hogy a San Marino-i bélyegek művészi értékükkel is kitűnnek. A budapesti kulturális fórumon magas rangú politikai képviselőink az egyetemes európai művelődés érdekében hallatta szavát és a kis népek kultúrájának terjesztése mellett tett hitet. Málta szige lenné válása betölteni a té ezek tárgyi e tiszteletet ébi sok millióan ! tőit, történein Emil Boleslav Lukac (Csehszlovákia): Békét a világnak Nem! Békét a világnak! Pusztulj, veszett vihar, vadult bálványok, fegyvert egymásra fogjatok. Csak zúgjon a lázadt vér, a mérgezett ricsaj! Kényetekért mi hulljunk, mi fizessünk adót? Nem! Békét a világnak! Ott kinn hekatombákat aranyborjú oltárán készítenek sokan, esőben yperit száll, bombák a fénybe vágnak... Talán öldöklés, éhség, dögvész vad kora van? Nem! Békét a világnak! A kínok keresztfáján eleget szenvedett már, leványadt, megfogyott, oldalaiba döftek — s most pokol vasvilláján urak patája elé löknétek, gyilkosok? Nem! Békét a világnak! Hűs gyanta csillapítja nyugtató balzsamával fájdalmas kínjait, és újra talpon áll már, lát, hall, lélegzik újra, és félénk ámulással éled, eszmélkedik. Nem! Békét a világnak! Nap, szépítsd sugarasra, mit orkán elcsúfított, mi romlásban fogant, ragyogj fel, szép szivárvány, röppenj a kék magasba, a magvető hadd vessen s hadd szálljon a galamb. Artur Lundkvist (Svédország): Tanítsunk végre új dallamokat, szakítsunk új szavakat ajkunkkal a levegőből. Szólaltassuk meg az útkereszteződések ezer dalát, a gyári sípok hívó szavát a szaxofonok aranyfényű zokogását. Az acélos ragyogású, erős és gyors gépek korában új ütemet kell kitalálnunk. Valami új született a világra — alig gyanítjuk fényét még a tömkelegben. Keresnünk kell tehát, kutatnunk, fáradhatatlanul! Játsszuk hát végre az élet új dallamait az embereknek, a szárnyaló és elragadó ütemeket gyorsan, merészen, acélos tündöklésben! Lakberendezési tárgyak a 30-as évekből Az art deco elnevezés az 1925-ös párizsi kiállítás — Exposition Internationale des Arts Decoratifs et Industrien — címéből származik. Már a századforduló táján jelen volt a tendencia Európa művészetében — részben a szecesszióból, részben azzal párhuzamosan fejlődött ki. A katalógusban közölt tanulmányokban Bánszkyné Kiss Éva és Csenkey Éva három városhoz,'Bécshez, Párizshoz, Glasgow-hoz köti megjelenését. Bécs: szecesszió, de józanabb, fegyelmezettebb hang, mint másutt; Párizs: avantgárd törekvések, távoli kultúrák iránti intenzív érdeklődés, fény, pompa iránti igény; Glasgow: racionális hang és tartózkodó elegancia. Mindhárom művészeti központ természetes módon gyakorolt hatást a magyar művészetre is, amelynek jó néhány jeles képviselője egyébként éppen a sajátosan magyar s így európai művészet megteremtésére törekedett. Az art deco hazai kifejlődése természetesen nemcsak a külföldi hatásoknak köszönhető, hanem annak is, hogy az építészet, iparművészet szellemiségének, formavilágának megújítására tett kísérlet itthon már korábban is összekapcsolódott a népművészet tanulmányozásával, ami sok esetben — például Lechner Ödönnél — a keleti művészettel való párhuzamok felismerését, a motívumok felhasználását is jelentette. Identitáskeresés, a hagyományok kutatása, az új technikai lehetőségek, racionális, az anyagok tulajdonságaiból kiinduló szemlélet, — ez a Félek, Atyáin, — úgy zúgnak a harangok! fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!... Ne félj, fiam, — téged hívnak a harangok, te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is. Félek, Atyám, — megtörtem a harcban, a hitben, és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!... Ne félj, fiam, — megtartalak a harcban, a hitben, s karommal égig emeled azt a kardot. Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád, mit ér törékeny szavam az őrült viharban?... Ne félj, fiam, — az a kín, az a vágy, az az önvád téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban! (Szabó Lőrinc: Párbeszéd) kettősség az építészet és az iparművészet törekvéseit egyszerre jellemzi, s noha a kiállítás célja nem építészeti eredmények bemutatása, a párhuzamot kitűnően jelzi például azzal, hogy az építészként is hasonló szellemben dolgozó Kozma Lajos, Lajta Béla, Maróti Géza munkáit — főként bútorait — szerepelteti. Mellettük — a többi között — olyan alkotók szerepelnek, mint Kaesz Gyula, Thoroczkai Wigand Ede, Márkus Géza, Nagy Sándor, Ferenczy Noémi, . Körösfői Kriesch Aladár, f Lesznai Anna, Jaschik Almos, Tevan Margit, Róth j Miksa, Árkayné Sztóhló Lily, Sovánka István, Gádor István, Gorka Géza, Kovács Margit. Kozma Lajos tervezte bútorok az 1910-es évekből /)n to nn tm Lj kj J \íÁ/íy\y § íz Századeleji szobabelső KH HÉTVÉGI melléklet (Magyar art deco) BÉCS- PáfíZS. GlflSOOW, BlldOPCSl Sajátosan hazai formajegyek Úi dallamok
