Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
1985. november 16. Kelet-Magyarország 3 NEMCSAK A T. HÁZBAN... Pillantás a képviselő postájába A képviselői munka látványos része amikor a parlament üléstermében kifényesednek a csillárok, megszólal a csengő, s elkezdődik az országgyűlés. Ilyen esemény azonban csak négyszer van egy évben, s közben ott vannak a hétköznapok, amikor a képviselő saját munkája mellett választókerületének községeiben, városában találkozik választóival, viszi, továbbítja gondjaikat, képviseli érdekeiket, telefonál, kérvényt fogalmaz, levelet ír a tanácsnak, a főhatóságnak, néha a miniszternek is. Most Bíró Miklós mátészalkai képviselő hétköznapjairól elevenítünk fel néhányat. — Augusztusban és szeptember elején többször megfordultam a mátészalkai Tüzép-telepen, mert anyagokat kerestem az építkezéshez, s ha addig csak hallomásból tudtam, hogy komoly gondok vannak a szénellátással, ezeken a napokon személyesen is meggyőződhettem róla. Néha botrányos volt, mennyi szitkot, átkot kellett elviselni a Tüzép dolgozóinak a szénhiány miatt, pedig előtte is, ott is, utána is mindenki tudta, hogy nem ők tehetnek róla, ha kevés a szén. Még jobban borzolta a kedélyeket, hogy ott volt a telepen több mint ezer tonna import feketeszén, amit azért nem tudtak kiadni, mert ezt a hazaival ötven-ötven százalékos arányban adták volna, ha lett volna hazai. Bíró Miklós otthon két levelet fogalmazott. Egyiket Kapolyi László ipari miniszternek, a másikat Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszternek címezte. Míg a levél úton volt, az országgyűlés ipari bizottságának ülésén találkozott a Mecseki Szénbányák és a Borsodi Szénbányák vezérigazgatójával, s nekik is elmondta a szálkái gondokat. ök ígértek, s ha nem is nagy mennyiségben, de szállítottak is. Aztán megérkezett a két miniszter levele is. Kapolyi László ezt írta: „Köszönettel vettem levelét, melyben a mátészalkai Tüzép-telep szénellátásával kapcsolatos gondokról tájékoztatott. Ennek alapján a mátészalkai lakossági ellátás helyzetét megvizsgáltattam. Megállapítottam, hogy a mátészalkai Tüzép-telep szeptember 30-án 1853 darab beváltatlan SZOT-utalványt és — a SZOT-utalványok- kal együtt — mintegy 3100 darab vásárlói előjegyzést tartott nyilván. A Tüzép- télepen ugyanebben az időszakban 1342 tonna import feketeszén, 6 tonna lignit, 250 tonna borsodi ak- naszénkészlet volt. A fogyasztók jelentős része azonban a feketeszenet sem önmagában, sem a rendelkezésre álló keverőszénnel nem veszi át, mivel osztályozott berentei szénre várnak. Az ellátási helyzet javítása érdekében a SZOT- utalványok beváltási határidejét meghosszabbították, így nem fognak lejárni. Ezzel egyidejűleg a Tüzép-telep kiértesíti mindazokat a vásárlókat, akiknek előjegyzésük van, hogy a szükséges keverőszén beérkezéséig az előjegyzésben szereplő feketeszenet önmagában is átvehetik, a keverőszenet pedig később bocsátják rendelkezésükre. Ezzel biztosítható, hogy a fűtési idény kezdetére minden előjegyzéssel rendelkező vásárló a fűtés megkezdéséhez szükséges szenet megveheti. Egyidejűleg intézkedtem, hogy a bánya és a Tüzép Egyesülés soron kívül 5 vagon berentei szenet diszponáljon a mátészalkai Tü- zép-telepre. Ezen intézkedések együttesen segítenek a körzet lakossági szénellátása megoldásában. Dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter az alábbi választ adta: „Köszönöm tájékoztatását a Mátészalkán tapasztalt tüzelőellátási gondokról és a lakossági hangulatról. A kialakult helyzethez nagymértékben hozzájárult a Borsodi Szénbányák szállítási hátraléka, amely elsősorban a döntően borsodi szenet felhasználó északkelet-magyarországi területeken és az Alföldön jellemzőek. A feszültségek enyhítésére több irányban intézkedtünk (pl. tüzelőátcsoportosítás Dunántúlról az alföldi és kelet-magyarországi területekre, import részarányának növelése). A Kelet-magyarországi Tüzép Vállalat éves szénbrikett kontingense jelenleg 1412 kilotonna (1 millió 412 ezer tonna), amely 32 százalékkal több az elmúlt évben beérkezett mennyiségnél. A mátészalkai Tüzép-telepen augusztus végéig közel 9 százalékkal több szenet és brikettet értékesítettek, mint az elmúlt év hasonló időszakában — de ez sem volt elég a kereslet kielégítéséhez. Az év hátralévő időszakában az import szén-brikett szállítások felgyorsulásával és a hazai bányászat szállítási hátralékának folyamatos bepótlásával számolunk. A hazai keverőszenek hiányát enyhíti a megkezdett aknaszénszállítás. Tájékoztatom Bíró elvtársat, hogy a SZOT-tüzelőutalványok szeptember 30-a után is beválthatók, amelyet a sajtón keresztül közzétettünk. Kérem, hogy a jövőben is kísérje figyelemmel az ellátási helyzet- tet és segítse az érintett kereskedelmi vállalat értékesítés-szervező munkáját.” A város és környékének lakossága tapasztalhatta, hogy javult a szénellátás, s ha nem is kaphatta meg mindenki egyszerre a kívánt mennyiséget, tüzelő nélkül senki nem maradt. Az már a legfrissebb hír, hogy a szénbányák pótolták lemaradásukat, így remény van rá, hogy az elkövetkező időszakban javulni fog a tüzelőellátás. Sajnos nem újkeletű gondja Mátészalkának az ütött- kopott , mindössze 40—50 ember befogadására alkalmas vasúti váróterem, mindez egy olyan városban van, ahová közel 15 ezer ember jár be naponta, és jelentős a messzeire ingázók száma is. Bíró Miklós többször sürgette már a megoldást különböző fórumokon, sőt arra is elszánta már magát, hogy az országgyűlésen interpelláljon, aztán egy levelet írt Urbán Lajos közlekedési miniszternek, amelyben tájékoztatta a gondokról. Nemsokára egy értesítést kapott, hogy egy közeli napon ellátogat Mátészalkára helikopterrel a miniszter. Amikor Urbán Lajos végignézte az állomást és környékét, any- nyi megjegyzése volt, hogy ezt már rég meg kellett volna oldani. Néhány nap múlva a közlekedési minisztériumi államtitkártól levél érkezett a képviselőhöz. „A MÁV beruházásában készül a mátészalkai vasúti csomópont átépítése, amelyhez több vállalat (Volán, Utasellátó, Magyar Posta stb) szoros együttműködése szükséges. A feladat komplexitása is indokolttá teszi, hogy a munkálatokkal kapcsolatban az érintett szervek és vállalatok úgy pénzügyileg mint műszakilag ösz- szehangoltan cselekedjenek. A vasúti csomópont átépítés folyamatának egyeztetése érdekében koordinációs megbeszélést tartok a Közlekedési Minisztériumban (Budapest, VII., Dob u. 75/81. II. em. 220. sz. tanácsteremben) 1985. október 9-én 10 órakor. Kérem, hogy az ügy előmozdítása érdekében a tárgyaláson részt venni szíveskedjék.” Az egyeztető tárgyalást megtartották, amelynek eredménye, hogy jövőre elkészülnek a tervek, s 1987-ben kezdődhet a kivitelezés. És a képviselő végzi tovább mindennapos munkáját. Balogh József Szovjet exportra gyártanak vegyes savanyúságot a nyírmeggyesi Petőfi Termelőszövetkezet konzervüzemében. Gyártás közben folyamatosan ellenőrzik az ötliteres üvegekbe töltött savanyúság súlyát. (Elek Emil felvétele) A rakamazi Győzelem Termelőszövetkezet cipöfelsörész-készitö üzemében félszázan dolgoznak. Ezek a többségében szakképzett fiatalasszonyok a több műszak miatt a helyi cipőipari szövetkezetben nem vállaltak munkát. A tsz által létesített egy műszakos korszerű üzemében naponta 500 pár cipő felső részét készítik el. Felvételünk a bélésgyártó részlegnél készült. A CSIRKEHÚS ÁRA Újra nyereséggel Magyarországon a baromfihús-termelés 35 év alatt a négyszeresére nőtt. Hasonló volt a fejlődés Szabolcs-Szat- márban is. A megye baromfihús-termelésére nagy hatással volt a kisvárdai baromfihús-feldolgozó megépítése és az ezzel együtt járó iparszerű termelés megteremtése. ezek nagytételes termelők, ezenkívül 350—360 kistermelővel tart kapcsolatot a vállalat. A feldolgozó üzem éves termelési értéke 750 millió forint. Fazekas Tibor, a vállalat igazgatója az új árakról a következőket mondja: A baromfihús-termelés fejlődése azonban nem volt mindig zavartalan, sőt ma sem egyértelműen stabil a termelési ág. A közelmúlt alapvető gondja volt a termelési (ezen belül is az energia) költségek jelentős növekedése, a jövedelmezőség csökkenése. A termelői kedv oly mértékben csökkent, hogy már nem csak a kisáruterme- lők körében gondoltak a baromfitartás felhagyásával, de néhány nagyüzemben is. Nem bővítik Most —. néhány hete változott a helyzet. A külpiac megélénkült, nagytételű exportlehetőség kínálkozott, ennek hatásaként teljesült a termelők régi vágya, felemelték a csirkehús árát. A kilogrammonként 2 forintos időszakos felár, továbbá az 1986. március 31-ig érvényes 50 filléres plusz felár november 1-től érvényes. Kedvezmény, hogy a nyári kilogrammonkénti 1 forintos ár- csökkentést jövőre nem alkalmazzák. Kívülállóként nézve úgy tűnik, a baromfihús új ára egyenesbe hozta a termelési ágat, osztatlan az elégedettség. De szólaljanak meg az érdekeltek. — Kaptunk egymilliót — mondta az elmúlt napokban Bolvári László, a Balkányi Állami Gazdaság főállatté- nyésztője. — Ideje volt már, hiszen a baromfihús-termelés, főként a téli hónapokban ráfizetéses. Mi hat rotációban évi 800 ezer húscsirkét nevelünk és értékesítünk. Most úgy ítélem meg, hogy az új árakkal, az ideihez hasonló mértékben fennmarad a termelési ág. A termelés bővítésére nem gondolunk. Megnyugvó kedélyek Varsánygyürén, a termelő- szövetkezet területén áthaladó nemzetközi gázvezetékre alapozva 1979-ben létesitet- r tek baromfitelepet. Ott éves |_ átlagban 1 millió 200 ezer húscsirkét nevelnek és értékesítenek. Zakor József, a termelőszövetkezet elnöke a csirkehús áremeléséről, annak hatásáról így vélekedett: — Mi a baromfihús-termelésre soha nem fizettünk rá, de kiugróan nagy nyereséggel nem dicsekedhetünk. Az utóbbi években a kisebb eredmény elérése is nagy erőfeszítéseket kívánt. De most nem csak úgy kívánok véleményt mondani, mint egy a termelők közül. Termelőszövetkezetünk tagja a Hunniacoop-nak és ilyen alapon az igazgató tanács elnöke vagyok. Azt mondom, amit- tapasztaltam. Nagyon rossz volt már a hangulat, főként a kisárutermelők, a szakcsoportok körében. Hadakozni kellett azért, hogy ne számolják fel a termelést. — Mi lesz ezek után? — Csillapodnak és talán megnyugszanak a kedélyek. Ami a termelőszövetkezetünket illeti. Nekünk az új ár 3 millió forint körüli plusz- bevételt jelent majd. Ez lesz a nyereség, az a pénz, amit korábban elvitt az energia, a táp és egyéb költségnövekedés. A Hunniacoopnak a megyében 16 taggazdasága van, Csak a veszteségre... — Az új ár éves szinten kilogrammonként 1 forint 12 fillér többletbevételt jelent majd a termelőknek. Hatása, hogy az eddigi veszteséget kompenzálja. Hosszú távon ez azonban nem elég. A termelésnövelés bővítése ettől még nem várható. Szükség van a takarmánytápok minőségének és beltartalmi értékének javítására és általában arra, hogy a termelés költségei mérséklődjenek. ★ Felelőtlenség lenne jóslatokba bocsátkozni, olyan kijelentést tenni, hogy az új ár hatására a baromfihús-termelés olyan lendületet vesz, mint volt a 70-es évek közepén és azt követően. Ami biztos, a többlettermeléshez a termelőalapok már adottak, ezt kell jobban és teljes kapacitással hasznosítani. Ehhez az új ár valóban ösztönző és ha ez még kiegészül a gazdálkodás gondosságával, az eredmény nem marad el. Seres Ernő r ~v V" Laci, a szerelmes levelező f rul-pirul a hetedikes Márta, valami titka lehet, de a világ minden kincséért sem hajlandó elárulni, miféle. Az esti összebújás meghitt pillanataiban mégiscsak bevallja édesanyjának, hogy levelet talált a tolltartójában, melyben ez állt: Szeretlek. Ha te is szeretsz, válaszolj, Laci. Márta még járatlan lévén az efféle szerelmes ügyekben — hisz ez volt élete első szerelmes levele — azt kérdi, mitévő legyen, tulajdonképpen tetszik is neki az osztálytársa, Laci, de hát ezt persze nem köti az orrára, maradjon ez csak továbbra is az ő titka. Anyukája némi tűnődés után azt tanácsolja: írd meg Lacinak, hogy majd tíz év múlva, amikor már nagyobb lesz, akkor tegyen a tolltartódba ilyen levelet. Márta arca föl- ^ ragyog, éjszaka ki- lopódzik a konyhába, megírja a levelet és reggel eljuttatja Lacihoz. Persze Lacit sem ejtették fejére, ilyen átlátszó anyai praktikával nem lehet csak úgy lerázni, így 4, hát a nagyszünetben már megy is a válasz: Én csak most tudom a tolltartódba tenni a levelet, mert tíz ^ év múlva már nem lesz tolltartód. A .A A (bodnár) _/Wl ______
