Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-02 / 258. szám
1985. november 2. Keleit-Magyarország 3 Könyv és politika ki ___________________ „MINDEN KIFEJLŐDÉS, ELŐMENETEL, ERŐ, ÉRTÉK ÉS SZERENCSÉNEK LEGMÉLYEBB SARKA- LATJA A KIMŰVELT EMBERFŐ” — mondotta 1830- ban megjelent művében, a Hitelben Széchenyi István, Marx és Engels kortársa. A Hitel írója persze messze állt a Világ proletárjai, egyesüljetek! — gondolatától, de tudjuk, hogy a társadalmat formáló egyéniségek, a haladás zászlóvivői a kiművelt emberfők. A legnagyobbak a legjobb példát mutatták erre: Marx, Engels és Lenin rengeteg ismeret, igen alapos műveltség révén'látta meg az emberiség történetének leglényegesebb összetevőit, vált képessé a jövőt is meghatározó törvényszerűségek megállapítására. A könyv és politika tehát elválaszthatatlan egymástól még ma is, amikor a rendszerezett ismeretek szerzésének már nem az olvasás az egyetlen módja. A széles látókörű, olvasott ember tájékozottsága révén jobban eligazodik napjaink politikai viszonyaiban, hamarabb megérti az események hátterét, de az sem lényegtelen előny, hogy szókincse gazdag, árnyaltan tud beszélni a bonyolult kérdésekről. Ez a képesség pedig igen fontos a politizáló ember számára, különösen akkor, ha tisztsége is kötelezi a párt politikájának hirdetésére, magyarázására. POLITIKAI KÖNYVKIADÁSUNK eleget tesz legfontosabb feladatának: közreadva a marxizmus—leni- nizmus klasszikusainak műveit, hozzájárul ahhoz, hogy a marxista ideológia meghonosodjon, beépüljön népünk műveltségébe. Színvonalas és időszerű művekkel a történelmi múltba hatolva szól a jelenről, a jelenhez. A most kezdődött 1985. évi politikai könyvnapok újdonságai közül több műre is jellemző, hogy egy- egy korszakhoz, vagy személyiséghez fűződik, és ez lehetőséget nyújt történelmi sorsfordulók részletes elemzésére, napjainkban is érvényes tanulságok levonására. Korszakhatárnak bizonyult sorsfordulót, 1945-öt, és az azt követő esztendőket kísérli meg elemezni Zoltai Dénes: Egy írástudó visszatér című esszésorozatában, amely azt mutatja be, hogy az „írástudó”, Lukács György visszatért hazájába, szülővárosába, magyar kommunistaként a pártba. Visszatért európai léptékű gondolkodóként a filozófiához, marxista teoretikusként a marxizmus, a szocializmus előrevivő útját, a torzulásoktól való megszabadulást keresve a klasszikusokhoz, a tiszta forráshoz, — amint a szerző a könyv előszavában írja. Ugyanezt a korszakot mutatja be egészen .más szemszögből A SZÍT, 1945—1950 című dokumentumkötet, amely a Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozga- lom létrejöttét, szervezeti kibontakozását, szerepét ismerteti, részben először közölt dokumentumok tükrében. A felszabadulást követő ifjúsági mozgalom történetét bemutató sorozatnak érdekes része ez a kötet. A választékból kiragadott két jellegzetes példa után a jelent boncolgató művek közül említésre méltó többek között a Nők és férfiak című tanulmánykötet, melynek szerzői közül Czei- zel Endre hangsúlyozza, hogy elérkezett már az idő a nőkkel és férfiakkal kapcsolatos biológiai és társadalmi ismeretek tárgyilagos elemzésére, és a szükséges szintézis megkísérlésére ... ALAPVETŐEN FONTOS KIADVÁNYA az idei politikai könyvnapoknak a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának jegyzőkönyve, amely a dokumentumok mellett időrendben közli valamennyi felszólalás szerkesztett szövegét is. Szupergyors hidraulikus présgépet helyeznek üzembe az ib- rányi Rákóczi Tsz lakatosüzemében. Az 1,5 millió forint értékű NDK-géppel az Ikarus-autógyár megrendelésére légrugók fegyverzetét préselik. Svantner Péter tmk-dolgozó az elektromos bekötést ellenőrzi, (elek) Szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetés az energiagazdálkodásról Korszerű technika - olcsóbb termók Korunk egyik legégetőbb gondja az energiatermelés és -ellátás. Senki nem lehet olyan gazdag, hogy lemond-, hatna a takarékosságról, az energiahordozókkal történő ésszerű gazdálkodásról. Hogyan érvényesül ez a szemlélet gazdálkodásunkban? Mit tesznek a vállalatok annak érdekében, hogy a drága energia a legolcsóbban és a leghatékonyabban hasznosuljon? E kérdésekről tartottunk kerekasztal-beszélgetést szerkesztőségünkben, amelynek résztvevői voltak: Fodor József, a Szalbolcshő Vállalat főmérnöke, Tóth Árpád, az Érdért Vállalat tuzséri gyáregységének igazgatóhelyettese, Zalai László, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat műszaki osztályának vezetője. Lapunkat Farkas Kálmán képviselte. — Takarékoskodunk, ha nem hagyjuk égve a villanyt és nyitva a vízcsapot, ha feleslegesen nem használjuk a gázt vagy egyéb más drága energiát. Bár ezek is fontosak, azonban nem oldhatják meg az energiákkal történő ésszerű gazdálkodást. Egyik legfontosabb az, hogy a vállalatok milyen új technikai és technológiai módszereket használnak és alkalmaznak. A képen balról jobbra: Fodor József, Tóth Árpád, Zalai László és Farkas Kálmán. (Fotó: Jávor László) ZALAI L.: — Valóban ez utóbbi a legfontosabb. Mi a legtöbb energiát gőzből és elektromosságból használjuk. Természetesen a kormányprogramnak megfelelően csak a meghatározott mennyiséget fogyaszthatjuk az idén is. Ha átszámoljuk, ez 40 millió forint, vagyis 4 ezer tonna tüzelőolajnak felel meg. Ügy tűnik, hogy a meghatározott mennyiségen belül tudunk maradni. Csakhogy vannak olyan munka- folyamatok, mint a dohányszárítás, amely rettenetesen energiaigényes. Az idén több dohány termett, ebből következik, többet is kell szárítani, s ez többletenergia-felhasználással jár. Nos enhek megoldása érdekében történt, hogy az idén 10 millió forint értéknek megfelelő energiaracionalizálási programot valósítunk meg. Említenem kell a gőz távvezeték rekonstrukciójának első ütemét, amely 5,5 millióba került. Hasonlóra került sor a központi fűtés és melegvíz-rendszerünknél is, ahol szintén az első ütem valósult meg 2,5 millióból. FODOR J.: — A mi technológiánk kiforrott. Vállalatunknak Nyíregyházán, Kisvárdán, Mátészalkán, Nyírbátorban és Záhonyban ösz- szesen 15 ezer lakás és sok közület fűtését és melegvízellátását kell biztosítania. Ez évben a hőenergia-felhasználás csak a megyeszékhelyen tüzelőolaj-értékre átszámítva 28 ezer tonnának felel meg. Ez 280 millió forint. Legfőbb szempont a lakosság ellátása, s ezért nálunk nincs meghatározva, hogy mennyi energiát használunk fel. Természetes, ez nem jelentheti azt, hogy ne lenne kötelességünk az ésszerű energiafelhasználás. S ezért igyekszünk is minden tőlünk telhetőt meg is tenni. A hőközpontokat automatizáljuk, illetve az elavultakat korszerűsítjük. Ez történetesen Nyíregyházán 100 hő- központot érint. Az energia veszteségek feltárására a hőközpontokban hőmennyiség- mérőket szerelünk fel. Már megszerveztünk egy olyan csapatot, amelynek feladata az épületek belső fűtési rendszerében keletkezett hibák feltérképezése, veszteségforrásainak felmérése és lehetőségszerinti elhárítása. Figyelemre érdemes: 1980- ban csak alig valamivel kevesebb energiát használtunk fel a már említett városokban, mint 1985-ben fogunk, s közben több mint 700 ezer légköbméterrel növekedett a fűtendő lakások, intézmények térfogata. TÓTH ÁRPÁD: — Ügy gondolom, nem csupán a meglévő energiahordozókkal való takarékosság jelentheti az ésszerű gazdálkodást, hanem az is, hogyan használunk fel eddig hulladékként kezelt energiahordozót energia nyerésére. Mi most ezt az utat járjuk. Évente a tuzséri gyáregységben 28—30 ezer tonna fenyőfakéreg keletkezett a feldolgozás során. Ezt eddig nem hasznosítottuk. Megvásároltunk egy új, korszerű svájci technológiát, amelynek segítségével a fenyőfakéregből fabrikettet állítunk elő. Az első prést 1984 májusának végén helyeztük üzembe, a másodikat most szeptemberben, s még 2 gép üzembe állításával érjük csak el, hogy a teljes fakéreg- mennyiséget fel tudjuk dolgozni. — Ezek a berendezések azonban nem olcsók. Van-e rá pénzük? Részt vesznek-e valamilyen energiaracionalizálási pályázaton? FODOR J.: — Valóban drágák, de hosszú távon gazdaságosak. A programok végrehajtását saját fejlesztési lehetőségünkből fedezzük. A hőmennyiségmérők felszere- relése több, mint 25 millióba kerül, melyet 3—4 év alatt valósítunk meg. Gondolkodunk a mátészalkai fűtőmű hővezetésével kapcsolatos energiaracionalizálási pályázaton való részvételen is. Ez azonban még sok számítást igényel. ZALAI L.: — Az energiákkal történő ésszerű gazdálkodás szerepel a vállalat éves és középtávú terveiben is, azoknak szerves részét képezi. így számolunk vele. Elkészítettük a VII. ötéves tervi energiaracionalizálási koncepciónkat is. Ebben évenként 5—10 millió forint felhasználását tervezzük. Az energiahordozókkal való ésszerű gazdálkodás ma már nemcsak pénz kérdése, talán inkább gazdaságossági kérdés! S esetünkben a végrehajtása érinti partnereinket a tsz-eket, állami gazdaságokat, vagyis népgazdasági érdekként is megjelenik: S ezzel számolni kell. TOTH A.: — Mi a fabrikett előállítására fordított pénzt részben saját erőből, részben hitelből fedeztük. Ezért termékkel fizetünk a tőkés piacon. Két évig vagyunk kötelezve a felvett hitel ellenében a. termékkel, vagyis a fabrikettel fizetni. — Milyen eredményeket értek el az új energiatakarékos módszerek és energiahordozók (pl. fabrikett) alkalmazásával? Érvényesítésüket se- gíti-e valamilyen ösztönző, érdekeltség? ZALAI L.: — Az éves energiaracionalizálási program teljesítését figyelemmel kísérjük. Eddig jók a tapasztalataink. Eredményeképpen a késztermékek fajlagos energiafelhasználási mutatói javultak. Az egy tonna dohány előállítására jutó energiaköltség csökkent az előző évhez viszonyítva. Természetes, hogy ezt anyagilag is ösztönözzük, személyenként is elismerjük. FODOR J.: — A módszerekkel és a megvalósításukat segítő pontosabb üzemviteli menetrendek megvalósításával a fajlagos hőfelhasználás csökkent. Ez népgazdasági, de vállalati érdek is. Erre belsőleg is ösztönzünk. Akik a program megvalósításában érdemlegesen részt vesznek, munkájukat értékeljük, prémiummal is honoráljuk. TÓTH Ä.: — Évente ezelőtt 10—12 millióba került a „hulladék” fakéreg elszállítása. Ezt most megtakarítjuk! A fabrikettáló berendezések teljesítménye évente 10 ezer tonna jó minőségű barnaszénnel egyenértékű. A fabrikett termelői ára mázsánként 240 forint. Nyereséges termék. Termelése érdeke mindenkinek. 4 z idén elhatároztam, nem tartok névnapot. De hogyan csináljam? Ha előre szólok az az ismerőseimnek, akkor is eljönnek június tizenharmadikán, és arra kényszerítenek, hogy egyek-igyak- énekeljek a saját költségemre. Zárkózzak be? Betörik az ajtót, alagutat ásnak a pincén keresztül! Mondjam azt, hogy beteg vagyok? Kirángatnak az ágyból, és erőszakkal pálinkát öntenek a számba! Csak a menekülés segíthet rajtam. Június tizenharmadikán pitymallatkor kilopództam a házból, és elrejtőztem az erdő sűrűjében. Egy hátizsákot is vittem némi ha- rapnivalóval. Körös-körül ezer bájával hívogatott a csodálatos természet. Napsütés, madarak, fák és pázsit, s ami a legfontosabb, sehol egy lélek. Életemben először ünnepeltem a névnapomat józanul, kellemesen, kultúráltan. Kilenc óra tájban találkoztam egy férfivel. Gyűrött, sötétkék öltönyt viSlawomir Mr özek: Menekülés a civilizáció elől seit, arca borostás, lesoványodott. Bemutatkozott: — Róbert vagyok, június hét. Nagyon örülök. Hát ön kicsoda, Bogumil? — Antal vagyok, tizen- harmadika. Bogumil tizedikén volt. — Mit nem mond, már tizenharmadika van? Nem is tudtam, hogy ilyen régóta itt vagyok. Mit gondol, haza lehet már menni? — Önnek igen. A vendégek most velünk, Antalokkal vannak elfoglalva. — Hát persze. Majdnem elfelejtettem: fogadja szívből jövő őszinte jókívánságaimat! Nincs valami innivalója? Megpróbáltam alkoholt szívni a levelekből, de csak a fogam csikorog tőle. — Köszönöm szépen. Hasonló jókat... bár egy kicsik megkésve... — válaszoltam zordan, és hozzátettem: — Különben van, de nem sok. Déltájban találkoztunk még néhány Antallal és kis csoportba verődtünk. Róbert is velünk jött. Egy öreg erdész felvilágosított bennünket, hogy a vízmosás melletti cserjés bővelkedik a legjobban Antalokban. És valóban, amikor keresztülvergődtünk a bokrok között, ismerős dallam foszlányait sorodta felénk a szél. Antalok népes csoportjára bukkantunk. Majd két tucat jól megtermett legény gyűlt össze a tisztáson. Éppen pálinkát főztek nadragulyából. Róbert így szólt: — Na, én még maradok egy kicsit — azzal leült. Se vége, se hossza nem volt a kölcsönös jókívánságoknak, pohárköszöntőknek és a karéneklésnek! Még soha sem volt részem ilyen zajos névnapban. Harminc ember egymás között, drusza mind, vendég meg sehol, nem számítva persze Róbertét. Estefelé valaki felkiáltott: — Urak! A tóparton a Luciánok táboroznak. Ok is tizenharmadikán ünnepelnek! — Nem fog minket szemen köpni egy Luci sem... — énekeltünk, és tántorogva elindultunk a tópartra, hogy megtanítsuk kesztyűbe dudálni a Luciánokat. Szerencsére eltévesztettem az irányt, és találkoztam egy Jolánnal. Tizenötödike volt már. Adamecz Kálmán fordítód J
