Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-11 / 239. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. október 11. Tanácskozik az országgyűlés ^■■■■■ Gáspár Sándor és Kádár János az ülés megkezdése előtt Kedves Elvtársak! Önök előtt és a tájékozott közvélemény előtt is jól ismert, hogy jelenlegi ötéves tervünk teljesítésének feltételei a vártnál is kedvezőtlenebbül alakultak. Mégis arról adhatok számot, hogy az elmúlt évékben is előre jutottunk a szocialista építésben, ha nem is a tervezett mértékben, de öt év alatt mintegy 9 százalékkal növekszik a nemzeti jövedelem. S a magunk elé tűzött legfőbb gazdaságpolitikai célt sikerült elérni. — Arról adhatok számot, hogy a Vll. ötéves terv kidolgozása kielégítő ütemben halad, és megvan a lehetőség rá, hogy a törvényjavaslatot az év végén az ország- gyűlés elé terjesszük. Olyan népgazdasági terv kidolgozására törekszünk, amely az egyensúly megszilárdítását, a gazdaság élénkítését, az életszínvonal emelését a hatékonyság javítására építi. Mai ismereteink szerint — feltételezve az erőforrások javuló kihasználását, és figyelembe véve a KGST-ben folyó tervkoordináció várható eredményeit — a következő tervidőszakban a nemzeti jövedelem évi átlagban mintegy 3 százalékkal lesz növelhető. A növekedésnek ez a mértéke elegendőnek látszik ahhoz, folytatni tudjuk az adósság csökkentését, és egyidejűleg többet fordíthassunk a hazai felhasználásra is. Helyzetünkből és feladatainkból következő páran- csoló szükség, hogy a belföldön felhasznált nemzeti jövedelemből az életszínvonal szerény, de érzékelhető javításához szükséges fedezet mellett fokozatosan növekvő hányadot biztosítsunk a termelés bővítésére, a műszaki fejlődés megalapozására, a jövőt szolgáló kutatásokra és az infrastruktúra kiépítésének meggyorsítására. Csak az aktív fejlesztési politikára alapozott, gazdaságos export növelésével és nem az import erőltetett korlátozásával érhető el a fizetési mérleg egyensúlyának megszilárdítása, biztosíthatók az előrehaladás forrásai. Ezt tudva, bármennyire is nehéz, életbevágóan fontos, hogy a termeléspolitikában a fejlesztésre szánt eszközök elosztásában — az energia- és a nyersanyagforrások biztosításához szükséges beruházások mellett — elsőbbséget adjunk azoknak a feldolgozó ipari ágaknak, elsősorban a gépiparnak, a gyógyszer-, növényvédőszer- és intermedier-gyártásnak, az élelmiszeriparnak, amelyeknek a termelését gyors ütemben korszerűsítve, növelni tudjuk a kivitelt. Ugyanilyen fontos érdek fűződik ahhoz, hogy megteremtsük a fejlett technológiai eljárások meghonosításában vezető szerepet betöltő elektronika, a robot- technika, a biotechnológia széles körű alkalmazásának feltételeit. E követelmények érvényesítése érdekében a VII. ötéves tervbe illesztve külön programokat dolgozunk ki. — A műszaki haladás élvonalát megtestesítő fejlesztés támogatásával egy időben intézkedéseket tervezünk a ma még gazdaságtalan, vagy veszteséges termelés jövedelmezővé tételére, vagy ha más megoldás nincs, a megszüntetésére. Az ipar termelésének átlagosan mintegy 3 százalékos növelését látjuk megalapozhatónak. Az iparvezetés számára az elkövetkező években az a legfőbb feladat, hogy a szocialista nagyüzemekben felhalmozódott szellemi és anyagi erőforrásokra támaszkodva, és kihasználva a KGST keretében, mindenekelőtt a Szovjetunióval megvalósuló műszaki-tudományos együttműködés, szakosítás és a termelési kooperációk bővítésének lehetőségeit, gyorsítsa meg a korszerű technológiai eljárások bevezetését, az új, a magas igényeket-kielégítő, versenyképes termékek gyártásának meghonosítását. — A nemzetközi és a hazai tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a versenyképességben, a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodásban fontos szerepe van az olyan vállalati struktúrának, amely lehetővé teszi az ésszerű munkamegosztást és a megbízhatóan működő kooperációs kapcsolatok kiépítését. A kormány részéről ezért továbbra is ösztönözni és támogatni fogjuk a vállalkozási formák gazdagítását, ide értve a kisvállalkozásokat, a belföldi és a külföldi tőkével létrehozott vegyes vállalatok alapítását ÍlS. A mezőgazdaságban a következő években is a jól bevált agrárpolitikát folytatjuk, abból kiindulva, hogy fontos érdekünk fűződik az élelmiszergazdaság stabilizáló szerepének megőrzéséhez, a közelmúltban intézkedéseket határoztunk el és léptettünk életbe a termelési érdekeltség javítására. Az ezektől várt ösztönző hatást is számításba véve, mai ismereteink szerint a mezőgazdasági termékek termelése évi körülbelül 2 százalékkal növekedhet. Továbbra is indokoltnak tartjuk a kiegészítő tevékenység szükségleteknek megfelelő fejlesztését. A hazai és a külpiaci igények kielégítésében a jövőben is nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a háztáji és a kisegítő gazdaságok, ezért fenn kívánjuk tartani érdekeltségüket a termelés folytatásában és növelésében. A termelés növelésével egy időben a mezőgazdaságban is a hatékonyság növelése, a ráfordítások csökkentése, a minőség javítása a legfontosabb feladat. A másik, nem kevésbé fontos tennivaló az élelmiszeripar viszonylagos — a mezőgazdasághoz és a nemzetközi színvonalhoz képest mutatkozó — elmaradásának mielőbbi megszüntetése. Általánossá kell tenni azt a társadalmi magatartást, amely ösztönzi, bátorítja a tehetségeket és a legjobb feltételeket biztosítja képességeik kibontakoztatásához, amely magasra emeli az eredményesen dolgozó vállalatok, kollektívák és egyének társadalmi rangját, amely nemcsak tudomásul veszi, hanem helyesli, hogy a munkabér nem járandóság, hanem a nyújtott teljesítmény elismerése. — A kormány számít arra, hogy a munkásság, a szövetkezeti parasztság, a műszaki és az agrárértelmiség azonosul a céljainkkal, és tudása legjavával segíti azok elérését. Mi pedig kötelességünknek tartjuk, és minden vezető feladatává tesszük az ehhez szükséges legjobb munkafeltételek megteremtését. Tisztelt országgyűlés! — Mint már utaltam rá, arra törekszünk, hogy a gazdaság teljesítményének növelésével, az elosztási arányok megfelelő alakításával megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy a következő években szerény, de érzékelhető mértékben növelni tudjuk az életszínvonalat, javíthassuk az életkörülményeket. Amennyiben a gazdaság teljesítménye eléri a számított mértéket, mód nyílik arra, hogy az e célra fordítható források a VII. ötéves terv időszakában évi átlagban 2 százalékkal legyenek növelhetők. A következő években olyan ár- és bérpolitikát kívánunk megvalósítani. ami lehetővé teszi, hogy a reálbérek átlagos színvonalát az időszak elején megőrizzük, később pedig érzékelhetően növeljük. Az áraknak a társadalmilag indokolt ráfordításokat, vagyis a valóságos költségviszonyokat kell kifejezniük ahhoz, hogy helyesen orientálhassák a termelőket és a fogyasztókat. Ennek a jövőben is így kell lenni. Ugyanakkor jogosnak fogadjuk el azt a kritikát, amely kifogásolja, hogy a termelők az árakban gyakran nemcsak a költségviszonyokban bekövetkezett tényleges változásokat, hanem — a számukra könnyebben járható utat választva — a gazdaságtalan, a rosszul szervezett munka többlet- költségeit is felszámítják a fogyasztónak. Az a szándékunk, hogy miközben megtartjuk árpolitikánk alapelveit, intézkedéseket teszünk az árak indokolatlan emelésének megakadályozására. A reálbérek alakulásának másik meghatározó eleme a bérpolitika. Folytatni, sőt erősíteni kívánjuk azt az irányzatot, amely a jelenleginél is nagyobb teret enged a bérek teljesítmények szerinti differenciálásának. Az adórendszert olyan irányba fogjuk továbbfejleszteni, ami lehetővé teszi, hogy a nagyobb jövedelműek, a tehetősebbek helyzetüknek és a társadalmi igazságnak megfelelően arányosan nagyobb részt vállaljanak a közkiadások fedezetéből. Ugyanakkor egyetértünk azzal a társadalmi igénnyel is, amely szerint meg kell akadályozni a munka nélkül szerzett jövedelmek keletkezését. Ezért, ha kell, a törvény szigorával is fel fogunk lépni azok ellen, akik ügyeskedéssel, a közösség megkárosításával akarnak könnyebb élethez jutni. — A kormány fontos kötelességének tartja annak biztosítását, hogy ne csak megmaradjon, hanem a lehetőségek arányában tovább javuljon az áruellátás és a szolgáltatások színvonala. Kultúráltabbak legyenek a vásárlási körülmények. Az elmúlt évben az építőanyagellátásban, az idén — részben az igények alábeesülése, másrészt az elégtelen tartalékok miatt — a tüzelőanyag-ellátásban zavarok keletkeztek. Ezek arra figyelmeztetnek, hogy nagyobb előrelátással kell felkészülni a kefesiet időleges vagy tartós változásaira. Indokoltnak tartjuk, ezért támogatjuk azokat a kezdeményezéseket, amelyek hatásosabb fogyasztói érdekvédelmet szorgalmaznak. Társadalmi fejlődésünk szempontjából nagy jelentősége van az oktatás fejlesztésének. E meggondolásból dolgoztuk ki és fogadtuk el az elmúlt esztendőben a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programját, ezért alkotta meg az országgyűlés az oktatási törvényt. Ügy ítéljük meg, hogy az elfogadott programok alkalmas keretet biztosítanak az oktatás minőségi, tartalmi megújítására. A kormány kötelességének tartja, hogy a népgazdaság, lehetőségeinek arányában, gondoskodjon az oktatás eredményes folytatásához szükséges személyi, intézményi és anyagi feltételekről. Mint arról már szóltam, az elmúlt években számos intézkedést tettünk a kormányzati és az igazgatási munka javítása érdekében. Az eredménnyel azonban nem vagyunk elégedettek. Ezért fontos feladatunknak tartjuk a kormányzati munka hatásfokának további javítását, azt, hogy az államigazgatás központi, területi és helyi szerveinek döntési rendszere, munkamegosztása és eljárási rendje tartson lépést a megnövekedett követelményekkel. Az állami feladatok sikeres megoldásához nélkülözhetetlen az állampolgárok cselekvő részvétele, a társadalmi ellenőrzés lehetőségének biztosítása. Most az a feladat, hogy a megkezdett úton haladva minél tartalmasabbá tegyük a tanácsi testületek munkáját. Internacionalista elveinkből következik, hogy a jövőben is szolidárisak leszünk a nemzeti (függetlenség megszilárdításáért, a társadalmigazdasági előrehaladásért küzdő országokkal. Arra törekedtünk — mondotta befejezésül Lázár György —, hogy a kormány munkaprogramjában a valós helyzetből kiindulva olyan feladatokat irányozzunk elő, amelyek reálisan számba veszik a belső és a külső feltételeket, érvényre juttatják pártunk XIII. kongresszusának határozatát, és számíthatnak dolgozó népünk cselekvő támogatására. A kormány nevében ígérhetem önöknek, s az önök személyében egész dolgozó népünknek, minden erőnket latba vetjük, hogy becsülettel teljesítsük a ránk váró feladatokat. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a kormány munkaprogramját vitassa meg és fogadja el. Lázár György expozéja után megkezdődött a vita az előterjesztett kormányprogram felett. A nap folyamán 18 képviselő szólalt fel. Ezután az országgyűlés őszi ülésszakának első napja — amelyen Sarlós István és Cservenka Ferencné elnökölt — véget ért. Széles La|os szabolcs-szatmári képviselő felszólalása Az országgyűlés őszi ülésszakának első napján szólalt fel megyénk 15. számú választókerületének képviselője is. A bevezetőben elmondta: a kormány most megfogalmazott programja és a XIII. pártkongresszus határozatai között szoros az összhang. A kormány szándéka jó, a cél helyes, elérhető, megvalósítható. Ha valamikor fontos volt, azt hiszem, most igazán az, hogy az országgyűlés teljes tekintélyével és súlyával segítse e program megvalósítását. A továbbiakban kifejtette: legfontosabb feltételnek ezzel kapcsolatban azt tartom, hogy társadalmunk széles rétegei megismerjék, megértsék a kormányprogramot, azonosuljanak vele, cselekvőén vegyenek részt a végrehajtásban. Ez csak akkor következhet be, ha a kormány az eddigiek tökéletesítése mellett új eszközöket is alkalmaz annak érdekében, hogy érvényt szerezzen programja megvalósításának. Az a véleményem, hogy kormányzati szinten a jelenleginél is következetesebb ellenőrzés, számonkérés szükséges, hogy ez mint jó példa, követendő cselekvés hasson lefelé a legkisebb egységekig. Biztosítani kell, hogy a gondjaink megoldásáért érzett felelősség társadalmi méreteket öltsön. A becsületes munka elképzelhetetlen szervezettség, fegyelmezettség, a munkafegyelem magasabb szintje nélkül; erről sok szó esik mostanában. Elhatározzuk a visszásságok elleni határozottabb fellépést, de — legyünk őszinték — nagyon lassú az előrehaladás. Ezért csak támogatni tudom a kormány ezzel kapcsolatos, a programban megfogalmazott álláspontját. Meggyőződésem, hogy jobbító szándékaink megvalósításához társadalmunk, a kétkezi munkások többségének támogatását élvezi a kormányzat. A kisebbséget pedig valamiféle rosszul értelmezett humanizmus alapján tovább már ne mentegessük. És ne mentegessük az ügyeskedőket, a zavarosban halászokat, az indokolatlanul kedvezményezetteket sem. Egyre több olyan jelenséggel találkozunk, amely társadalmi feszültséget okoz. Bosszantó a sokszor tapasztalt, nagy károkat okozó huzavona. szakmai féltékenység, kicsinyesség; más esetben az állam zsebére menő lezser nagyvonalúság. Szeretnék egy olyan problémát felvetni, ami szerintem egyre aggasztóbb. Soha olyan jól nem éltünk, mint az utóbbi évtizedekben, bár nem a legkorszerűbben táplálkozunk. Soha nem volt ilyen jó az egészségügyi ellátás. A munkát is ki lehet bírni. Ennek ellenére annyi a rokkant nyugdíjas, hogyha ez a tendencia tovább tart, nem lovas nemzet, hanem rokkant nemzet leszünk. Jelenleg a nyugdíjat kérők 30 —40 százaléka rokkantsági nyugdíjazást kér. Ez mindenképpen elgondolkodtató. Sajnos, van másfajta gond is. Például megjelent egy kormányhatározat 1983. VI. 15-én, amely a gazdálkodás felelősségrendszerével foglalkozik. Ezt követően a végrehajtási utasítást a legtöbb szerv késve adta ki. Nem beszélve arról, hogy a vállalatok többsége a végrehajtás érdekében eddig nem sokat tett. Az állami, gazdasági vezetőknek, a végrehajtás frontján dolgozóknak nagyobb felelősséget kell érezni egy-egy kormányhatározat végrehajtásáért. Van, minek a megoldását „fentről” kell várni, van, amit „lent” kell megoldani. A lényeg az, hogy a kettőt ne keverjük, és főleg ne mindent fentről várjunk. Igen fontosnak ítélem meg a személyi feltételek javítását „fent” és „lent” egyaránt. Ez kulcskérdés. A jó, körültekintő, gondos kádermunka egyformán vonatkozik a felsőbb és alsóbb szervekre. Én például nem tudom megérteni, hogy egyes minisztériumok élén miért cserélődnek oly gyakran a miniszterek? Az sem egészen érthető — hovatovább már divattá kezd válni —, ha egy vezetőt felmentenek tisztségéből, azt csaknem minden esetben érdemei elismerése mellett teszik és olyan esetben is, amikor köztudomású, hogy a szervezet, amelyet vezet, vagy vezetett, alacsony színvonalon dolgozott. Ez nem növeli a valóban sikeres munka elismerésének a tekintélyét! Ugyancsak nagyon fontos a lakosság megfelelő informálása, véleményének kikérése és figyelembevétele. Pártunk nyílt, őszinte politikája lehetővé teszi a lakosság jelenleginél jobb, szélesebb körű, időbeni tájékoztatását. Jobban szükséges érzékeltetni a lakossággal, hogy milyen gondok vannak. Ha/ az emberek megismerik a valós helyzetet, az fegyelmezettebb munkára ösztönzi őket. A kormány adjon az eddigiektől nagyobb lehetőséget a lakosság részére az egész országot érintő fontos kérdések, döntések meghozatalában. Mire gondolok többek között? Fontos jogszabály, vagy minisztertanácsi határozat megalkotását, illetve meghozatalát társadalmi vita előzi meg. Ez eddig helyes. A baj az, hogy az előkészítés elhúzódik és emiatt esetenként nagyon rövid idő jut a társadalmi vitára. Ezért az formális, nem nyújtja a várt eredményt. A kongresszus óta nem könnyebbedett a helyzet. Ezzel számolva, ezt figyelembe véve támogassuk a kormány- programban foglaltak végrehajtását, a kormány munkáját, mozgósítsuk az egész társadalmat a programban megfogalmazott célok megvalósítására. A CSÖSZERELÖIPARI VÁLLALAT 1. sz. SZERELŐIPARI ÜZEME FELVESZ — szakmunkásokat, akik rendelkeznek másod-, vagy harmadosztályú lánghegesztő minősítéssel és belépésük után vállalják a novemberben induló első osztályú lánghegesztő minősítő tanfolyamon való részvételt. A sikeres tanfolyam befejezése után az NDK-ba azonnali kiutazási lehetőséget biztosítunk tartós munkavégzésre. Érvényes első osztályú minősítéssel rendelkező lánghegesztőknek azonnali kiutazást biztosítunk. Jelentkezni lehet: személyesen vagy írásban Leninváros, Tisza út 2. sz. Telefon: 06-49-11 822/14.
