Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

1985. október 1. Kelet-Magyarország 7 Szőlőszűret Mustfokolás, hordóelőkészítés A szőlő felhasználását tekint­ve, különböző érési szakaszok­ban szüretelhető. Ennek alap­ján az érés folyamatában kü­lönböző szakaszokat lehet elkülöníteni. Szakaszok: a zsendülés, a teljes érés és a túlérés. A zsendülés szakaszában a bogyók áttetszőek, s a faj­tára jellemző színük már kezd kialakulni. Teljes éréskor a bogyók meg­puhulnak és ekkor a cukor összes mennyisége eléri a maximumot. A túlérett bogyók cukortartalma már csak vi­szonylagosan nagyobb azáltal, hogy a bogyók víztartalma fo­kozatosan csökken. Tapasztalat: a csemegesző­lőt közvetlenül teljes érés előtt, a közepes minőségű bor­szőlőfajtákat teljes éréskor, a minőségi bort adó fajtákat a túlérés szakaszában célszerű szüretelni. A csemegeszőlőket színelve érdemes szedni, így elérhető, hogy a leszüretelt szőlő leg­alább tizenöt cukorfokos le­gyen. A csemegeszőlők szüre­telésekor körültekintően kell eljárni. A fürtöket ollóval vagy késsel vágjuk, majd la­pos rekeszekbe rakjuk. Már a helyszínen érdemes a fürtöket gondosan átvizs­gálni, a hibás, romlott bogyókat el kell távolítani, Így megaka­dályozhatjuk, hogy a fürtöket — a fertőzött részekről — pe­nészgombák támadhassák meg. A borszölőfajták szüretelé­séhez csak megfelelő előké­születek után szabad hozzá­kezdeni. Első lépésben a fel­dolgozó és erjesztő helyisé­geket, a pincét ajánlatos fer­tőtleníteni, majd sort kell ke­ríteni a gépek, eszközök rend­behozására. Szüretelés előtt a szőlő érési folyamatát pró­baszürettel ellenőrizhetjük. Ügy, hogy az ültetvény külön­böző — tetszőlegesen kivá­lasztott részein néhány tőkét teljesen leszedünk, majd a szőlőből mustot készítünk. A mustot mustfokolóval mér­jük. Ha azt tapasztaljuk, hogy az asztalibort adó fajták cukortartalma körülbelül 18 fok, a jobb minőségű bort adó fajtáknál pedig eléri a 22—24 fokot, megkezdhetjük a szőlő szüre­telését. A borszőlőt zománcozott vagy saválló műanyag vöd­rökbe célszerű szedni. Pré­selés után a mustot jól elő­készített hordókba töltjük. Ha új hordót vásároltunk, azt csak megfelelő előkészítés után használhatjuk. Az előkészítés módja: az első áztatás során a hordót meg kell tölteni hideg vízzel, s a vizet két- három napig a hordóban kell tartani. Ezt a műveletet ajánlatos ket- szer-háromszor meismételni. Később a hordót úgy kell ki­forrázni, hogy öt-tizenöt liter (illetve a hordó űrtartalmá­nak megfelelő mennyiségű) forró vizet öntünk bele, majd erősen bedugaszoljuk. Leg­alább tlz-tizenöt percig, meg- himbáljuk, meghengergetjük. Közben hol az egyik, hol a másik fenekére állítjuk a hordót, hogy a víz kellően be­hatolhasson a dongák póru­saiba. A keletkezett gőzt a dugó óvatos, pillanatnyi kihú­zásával kiengedjük. Majd gyorsan bedugaszoljuk — ismételten — a hordót. A hen­gerlést tovább folytatjuk, s ha hűlni kezd a hordóban a víz, akkor a vizet 1-'eresztjük. A biztonság kedvéért a for­rázást is legalább kétszer meg kell ismételni. A forró szódás kezelés során a kiforrázott, még langyos hor­dóba háromszázalékos trisós vi­zet öntünk és ugyan­úgy forrázzuk vele a hor­dót, mint azt az előzőekben tettük. Az újraforrázás célja a vegy­szer eltávolítása a hordóból, ezt tiszta forró vízzel igen gyorsan és egyszerűen el le­het végezni. Az előkészítő munkát újra áztatással fejez­hetjük be, ami azt jelenti, hogy a hordót két-három napon­ként mindig tiszta hideg víz­zel ismételten kiáztatjuk. A gondosan előkészített hordó­ban a must szépen, egészsé­gesen fog fejlődni. Dr. Széles Csaba Üj könyvek ■ ■ Öröm a kiskert Must és bor egyszerű kezelése — Környezetvédelem a mezőgazdaságban Őszi feladatok Kertgondozás—téli tárolás Válasz olvasónk levelére Balogh János gégényi olvasónk levelé­ben azt kérdezte: szüretelés után körte-, alma-, szilva- és más gyümölcsfáknál kell-e védekezni a kártevők ellen. Ha igen, ak­kor mivel és hogyan? Olvasónk kérdésére is válaszolva az időszerű őszi munkákról bővebben adunk tájékoztatót, hi­szen a betakarítást követő kertgondozás, a termékek téli betárolása bőven ad feladatot. ★ A házikertek egy részében már befejeződött a gyümölcs­szüret. A megfelelő érettsé- gű gyümölcsöt feltétlenül osztályozzuk és minősége sze­rint használjuk fel. Ami sür­gős, az a kertápolás. Az al­ma- és körtefák törzséről fel­tétlenül szedjük le és éges­sük el a hernyófogó öveket, mert ezzel az egyszerű mód­szerrel — növényvédő* szerek nélkül — sok kártevőt pusz­títhatunk el. A fák alól — igen gondo­san — szedjük össze, s amennyiben szükséges, sem­misítsük meg illetve fel- használásukig tartsuk külön edényekben — a hullott al­mát, a körtét vagy a birset. Több kertbarát panaszko­dott, hogy körtefáikat a kör­te levélbolhák sanyargatták. Szívásuk következtében a körte hajtásainak levelei meggörbültek, esetleg lehul­lottak, s a hajtások mézhar­mattal, majd az arra rátele­pedő gombával, az úgyneve­zett „koromharmattal”, köz­ismert nevén „korompenész- szel” szennyeződtek. Mivel ősszel a megtermékenyített kifejlett nőstények telelnek át, a lehullott levelek alatt, vagy a kéregrepedésekben, ezért a fák nyugalmi állapo­tában végzett mechanikai munkálatokkal, szakszerű ké­regtisztítással jól gyéríthetők. A metszés és fatisztogatás után (a jövő évben) feltétle­nül végezzük el a lemosó permetezést. A Novenda egy­aránt megfelelő védelmet biz­tosít a levélbolhák, a pajzs­tetvek, a sodrómolyok, s a varasodás ellen is, de még a le vélte tű-tojásokat is gyéríti. Tapasztalt kertészek meg­figyelései szerint az Ágról jó hatásfokkal fullasztja meg a körtelevélbolhákat, az áttele­lő sodrómolylárvákat, a le­véltetű- és atkatojásokat, de még a pajzstetveket is. A vé­dekezési munkákat a munka- és balesetvédelmi óvó rend­szabályok s a várakozási idők szigorú betartásával végez­zük, magunk és környeze­tünk védelme érdekében! Ami az őszi érésű zöldsé­gek tárolásánál követendők, a burgonyát csak száraz idő­ben szedjük, mert nedvesen nem tudjuk megfelelően tá­rolni. Tárolás előtt ne mu­lasszuk el a gumók átválo­gatását: a sérült, megrágott, félbe vágott, fertőzött része­ket távolítsuk el az egészsé­gesek közül. Száraz időben megkönnyít- hetjük a sárgarépa felszedé­sét, ha előzőleg mintegy 30 milliméternyi vízzel beön­tözzük az ágyásokat. De ilyenkor, a sárgarépa felsze­dését a tisztítás és a váloga­tás után „szikkasztás” köves­se! A halványító zellert töves­tül célszerű felszedni, a pin­cében vagy veremben szoro­san egymás mellé kell fek­tetni, kellően nyirkos homok­ba. Mivel levélnyelei egész télen fogyaszthatok, így spár­ga módjára vagy salátaként ízes csemege nyerhető belőle! Ne feledkezzünk el a hobbi­házat körülvevő fű nyírásá­ról sem. Sz. Cs. A Mezőgazdasági Könyv­kiadó Vállalat az 1985-re ter­vezett kiadványai közül ok­tóberben jelenteti meg töb­bek között azokat a műve­ket, amelyek lapjait a kis­kerttulajdonosok, kisáruter- melők is haszonnal forgat­hatnak. A must és a bor egyszerű kezelése című könyvében dr. Mercz Árpád a korszerű sző­lőfeldolgozás és borkezelés különböző területeit ismerte­ti. A szerző szakírói tevé­kenységét eddig több mint 10 megjelent könyv jelzi, ame­lyek közül néhányat nivó- díjjal is kitüntettek. Köny­vében a helyes borkészítés alapjait mutatja be a kor­szerűbb ismeretekkel és min- ■ denki számára érthető, egy­szerű formában. Útmutatásai alapján — a szürettől a bor­készítésig és -kezelésig — a legkisebb szőlőmennyiséggel rendelkezők is jó bort ké­szíthetnek. Nagy öröm a kiskert! Dr. Zatykó Lajos—dr. Z. Dras- kóczy Erzsébet könyve hato­dik, átdolgozott kiadás. Csa­ládi ház, házikert után na­gyon sokan vágyódnak. Ke­vesen tudják azonban, hogy a telekből, házból csak akkor lehet szerves egység, ha az éghajlathoz, talajhoz környe­zethez illő, örömöt jelentő, hasznot hozó növények jól megtervezett együttest al­kotnak. A könyvet a szerzők azoknak írták, akik kertjüket nem szolgálni, hanem élvez­ni szeretnék. Ahhoz azonban, hogy az olvasó kertjében örömét lelje, ismernie kell, hogy a növények életben tar- 1 tása, termesztése milyen munkával, kiadásokkal jár, de egy kicsit értenie kell a biológiához, fiziológiához — tehát az élettanhoz —, és az­zal is tisztában kell lennie, hogy a kerttől milyen pszi­chológiai, azaz lélektani ha­tásokat, esztétikai értékeket lehet várni. A környezetvédelem öko­nómiai kérdései a mezőgaz­daságban. A környezetválto­zás nemcsak a mezőgazdasá­gi termelés fejlődésének, ha­nem az ipari termelés növe­kedésének, a településrend­szer megváltozásának is kö­vetkezménye. Mindezek köz­vetlenül vagy közvetve a mezőgazdaságot is érintik, amely az ország összterületé­nek mintegy 72 százalékát használja és gondozza. Fló- risné dr. Sipos Ida könyve a környezetvédelem változá­sának közgazdasági vizsgála­tával, a vizsgálati módszerek és gazdasági eszközök szere­pével, a gazdaságirányítás és a vállalati magatartás kérdé­seivel foglalkozik. A környe­zetvédelmi politika és szabá­lyozás nemzetközi és hazai helyzetének bemutatása az irányításban es a termelés­ben tevékenykedő mezőgaz­dasági szakemberek és egye­temi hallgatók tájékoztatá­sán kívül hasznosan befolyá­solhatja a környezetvédelmi kultúra és szemlélet megfele­lő kialakulását. OLCSÓBB, MINT A HÚS! Őszi gombák megyénk tájain amelyeknek hasznosítása a hoz­zá nem értés miatt nemegyszer okoz kellemetlenséget. MEZEI SZEGFOGOMBA (Marasmius oreades) egy-egy eső után nagy mennyiségben jelenik meg a mezőn, a parkok füvében. Kalapja 2—7 centimé­ter, púpos domború, majd ella­posodó. barnás okkeres, nedve­sen kissé sötétebb, száradva vi­lágosabb, felülete sima, csupasz, a széle lehet bordás. Lemezei ritkán állók, váltott lemezállás. Tönkje karcsú, egyenletes vas­tagságú, a kalaphoz hasonló szí­nű. alul lehet kissé sötétebb is, sima, feltűnően merev. Húsa vé­kony. kalapban rugalmas, me­rev, a tönkben szívós. A szegfűgomba rostos tönkjét is belefőzzük az ételbe, eredmé­nye az emésztési zavar. A nagy mennyiségű, nehezen emészthető étel növeli a gyomor, bélrend­szer perisztaltikáját. Az emész­tőrendszer görcsös hasi fájda­lommal jelentkezik. A gyomor-, bélbctegségekben és epebántal- makban szenvedőknek nem ta­nácsos gombás ételt enni. Az egészséges ember kis mennyisé­gű, legfeljebb napi 20 deka­gramm gombát fogyaszthat. Hazánkban a vadon termő és termesztett gomba nem elsődle­ges fontosságú népélelmezési cikk, mégis az egyre kedvel­tebb és gyakoribb ételeink közé tartozik. Egyik oka, hogy a, vadon termő gomba a természet­ben mindenki rendelkezésére áll, a termesztett gomba olcsóbb, mint a hús. Másrészt kiváló él­vezeti értékű és felhasználása hasonló a húséhoz. Mert szép és kellemes az ősz, az emberek szabadidejüket a természetben, erdőben, réten töltik. A séták alkalmával gom­Mezei szegfűgomba (Marasmius oreades) szívós, rostos, tönkje étkezési célra alkalmatlan. Csak tönk nélkül fogyasztható! bát is találnak és szedhetnek nagy mennyiségben. Nem árt az óvatosság, hiszen ehető gomba is okozhat megbetegedést! Me­gyénk tájain bőséggel teremnek a különböző gombafélék. Gya­koriságuk miatt most azokról a gombákról adunk ismertetőt, GYŰRŰS TUSKÖGOMBA (Armillariella mellea) szeptem­berben nagy tömegben jelenik meg a nyíregyházi sóstói erdő­ben is. A mindennapi életben Mihály gombának nevezik. Kö­zepes termetű, kalapja 2—12 cen­timéter, félgömb alakú, dombo­rú, majd ellaposodó, de közé­pen gyakran kis púp marad Színe sárga, rozsdabarna, a kö­zepe lehet sötétebb, felülete fia­talon sűrű, később gyérebben apró, szőrös pikkelyekkel fe­dett, le is csupaszodhat. Cso­portban egymás fölött elhelyez­kedő kalapok, a kiszórt spórák­tól fehéren porosak lesznek. Lemezei tönkhöz nőttek, kissé lefutók, az idős példányokon kissé ritkán állók. Rendszerint csoportos növésű, görbe tönkű, a tönk felső része a kalapnál világosabb színű, lefelé sötétebb, alul barna, feketés barna. Gal­lérja erősebben, vagy gyéreb­ben fejlett. Húsa a kalapban vé­kony, a tönkben szívós rostos, szálakra fosztó. Szaga jó, íze nyersen fanyar, összehúzó. A fák tövében, fatuskókon cso­portosan, vagy a gyökerek men­tén a talajon egyenként terem. Erdőkben, erdőirtásokban ősszel jelenik meg nagy — sokszor igen nagy — csoportja. Me­gyénkben igen gyakori, nagy tömegben gyűjthető gomba. A gomba tönkjét egyharmad részig levágva árusítható és csak 20 perei főzés után fogyasztható! (Macrelopióta procera) jó ízű, ehető gomba füves akácosokban, ligetes helyeken nyáron és ősz­szel terem, különösen kora ősz­szel jelenik meg tömegesen. A nagy őzláb gomba (Macrole- piota procera) szívós, rostos, tönkje étkezési célra alkalmat­lan, csak tönk nélkül fogyaszt­ható! Nagy termetű, kalapja 20—30 centiméter átmérőjű. Először csak egy gumó, kis sima barna kalappal, majd jellegzetes dob­verő alakú lesz, kinyílva pedig esernyőre emlékeztet. Kalapja fehéres, barnás alapon, barna szálas, lemezes és durván cse­repesen pikkelyes díszítésű. A kalap közepén púp egyszínű barna. Lemezei szélesek, a tönk körül kollériumba egyesültek, fehérek, fehéresek, esetleg kissé barnák, krémes árnyalatúak. Tönkje magas, karcsú, az alja gumós, fehéres alapon barnán márványozott. A gallérja eltolo­gatható, szakadozott szélű gyű­rű. A tönk a kalapból csuklósán kifordítható. Húsa a kalapban fehér, puha, a tönkben pedig barnás, szívós, rostos. Jó ízű, ehető gomba, de csak a kala­pok fogyaszthatok, a tönkének húsa élvezhetetlen. SZŰRKE TÖLCSÉRGOMBA (Lepista nebuláris). őszi habitu­sú gombáink közé tartozik, a jó ízű ehető, de minimum 20 percnyi főzés után fogyasztható. A gomba fehérjére érzékeny egyéneknél allergiás megbetege­dést okozhat. Közepes, vagy nagy termetű húsos gomba. Ka­lapja 7—15—20 centiméter, dom­ború, majd ellaposodó, de nem tölcséresedő, szürke, barnás­szürke, fiatalon hamvas. Lemezei alig lefutók. Elég sűrűn állók, fehéres, krémszínűek, a kalap­húsról könnyen lefejthető. A tönkje lefelé vékonyodó. Szür­kés fehéres, alul többnyire fe­héren molyhos. Húsa fehér. Ele­inte merev, később puha. Liszt- szagú, íze jó, de kissé pikáns, ételben elég intenzív lehet. Er­dőben bokros helyeken ősszel terem, a vastag avarban a lila pereszkéhez hasonlóan gyakran seregesen, sorokban, vagy bo­szorkánykörökben jelenik meg. Általános szabály, hogy csak az egészségesen friss, szellős, hű­vös helyen, legfeljebb 1 napig tárolt gombát szabad étkezési célra használni. A gombás ételt pedig frissen el kell fogyasztani! Mandula Tamásné gombaszakért« Szürke tölcsérgomba (Lepista nebuláris) gombafehérjére érzé­keny egyéneknél allergiás meg­betegedést okozhat, minimum 20 perc főzés után fogyasztható! A gyűrűs tuskógomba (Armilla­riella mellea) tönkje egyharmad részig levágva és minimum 2G perc főzés után fogyasztható. I KISTERMELŐK- KISKERTEK | NAGY ŐZLÁB GOMBA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents