Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-07 / 235. szám

1985. október 7. Kelet-Magyarország 3 © KERPESEIReIiJiHiHóTI a TIGÁZ kirendeltségvezetője Kovács István Nyíregyházáról, a Takács ut­cából kérdezi Nagy Zsigmond- né: mikor számíthatnak a gáz bevezetésére? — A Déli ipartelepet ellá­tó vezeték méretezésénél figyelembe vettük Borbánya gázellátását is. Az ellátás feltételei biztosítva vannak. A területen jelenleg az Al­ma utcán épül vezeték, ta­nácsi beruházásban. A la­kossági ellátás magánerős beruházásként valósulhat meg. Hasonló kérdés érkezett Kó- tajból, Mihályi Bélánétól és Sós­tóhegyről Meglécz Jánostól: lesz-e településükön vezetékes gáz, amelynek kiépítéséhez anyagi áldozatot is vállalnának? — Ami Kótajt illeti, elvi­leg a nyírszőlősi vezeték to­vábbépítésével a település gázellátása megoldható. En­nek megvalósítása gazdasági kérdés. A jelenlegi szabályo­zások szerint belátható időn belül nem lesz Kótajban ve­zetékes gáz. Ugyanezt tu­dom mondani a sóstóhegyi kérdezőnek is. Az 1971-ben felszerelt GAMAT konvektorok • meddig életképe­sek, mikor kell cseréjükre gon­dolni? — kérdezi Sánta János a Kossuth utcáról. — Természetes elhasz­nálódás esetén egy-egy fűtő- készülék megfelelő üzeme 15 —20 évre tehető. Gondos ke­zeléssel, karbantartással a biztonságos üzemeltetése ennyi ideig is fenntartható. A régebbi típusoknál általá­ban az alkatrészellátás okoz gondot. Van-e valamilyen lehetőség arra, hogy a Bethlen Gábor ut­cának, a Mező és Moszkva ut­ca közötti szakaszán lakók is vezetékes gázhoz jussanak? — A Bethlen Gábor úti szakaszon középnyomású ve­zeték üzemel. Erről az in­nen érkező igények kielégít­hetők. A gond itt a 36-os számú út felbontása vagy átfúrása, s ez nagyon költ­séges. A Budai Nagy Antal utca lakói arra szeretnének választ kapni, mikor kapcsolják be a gázvezetéket az utcájuk végére is? — A vezeték elkészült, je­lenleg műszaki felülvizsgá­latok folynak. Az üzembe helyezés várható ideje ok­tóber vége. Ennek kivitele­zője kirendeltségünk. A to­vábbi fejlesztés csak magán­erőből valósulhat meg. A Közép utcán most vezetik a gázt. Baráti Józsefné azt kér­dezi: elkészül-e a vezeték a fűtési szezon kezdetére? — A vezeték itt is magán­erős beruházásként épült. Az elosztóvezetéket szeptember 26-áa üzembe helyeztük, most a vezeték mentén lévő megszerelt lakások beüzeme­lését végezzük. A Ságvári telepi Munkás ut­cából kérdezik: mikor lesz ná­luk is gáz? — A lakótelep Rajk Lász­ló utcától keletre eső részé­nek gázellátására tanulmány készült, amely tartalmazza a Munkás utca gázellátását is. Első ütemben a MÁV Erkel utcai kazánházának ellátá­sára kerül sor a tervek sze­rint. A vezeték megépítése biztosítja ezen a területen a további igények kielégítését, természetesen ehhez újabb elosztóvezetékek megépítése szükséges. A megvalósulásra konkrét időpontot nem tu­dok adni. A Petrikovics utca lakói mondták el: másfél éve kiásták a vezeték helyét, befizették a pénzt, tavaly télére kiiktatták a fűtést, s még most sincs gázuk. Mire számíthatnak? — A kivitelezés 1984. ok­tóber 13-án kezdődött. Be­ruházója a városi tanács terv- és munkaügyi osztá­lya, a kivitelező a közúti építő vállalat. Vállalatunk a műszaki ellenőrzéseket vé­gezte. A vezeték építését technológiai előírások betar­tása miatt a téli időszakban nem lehetett folytatni. Saj­nos, a kivitelező nem tett időben eleget azoknak a mi­nőségi és műszaki, valamint adminisztrációs követelmé­nyeknek, amelyek egy gáz­elosztó vezeték használatba­vételi engedélyének kiadásá­hoz szükségesek. A hiányos­ságokat már megszüntették, programunk szerint a veze­ték üzembe helyezésére ok­tóber 8-án kerül sor. A nyáron két hétvégén is üzemzavar volt a vezetékes gáz­ellátásban. A régi típusú vízme­legítők nem rendelkeznek biz­tonsági szeleppel. Ojra indítot­ták a gázszolgáltatást, de ennek kellemetlen következményei is lehettek volna. Történt-e mu­lasztás a visszakapcsolás előtt? — kérdezi egy nyíregyházi olva­sónk. — Nyáron valóban két esetben történt üzemzavar Nyíregyházán. Mindkettő munkaszüneti napon volt, ami számunkra is meglepe­tést okozott. Az üzemzavar okát alaposan, műszaki fel­ügyeletünk képviselőivel, vállalatunk vállalati szakem­berekkel kivizsgáltuk. A szükséges műszaki intézke­déseket természetesen meg­tettük. Ami az égésbiztosí­tás nélküli készülékeket il­leti, az ismételt gázvissza­adás valóban baleseti ve­szélyt jelent. Az üzemzavar elhárítása során ezt a tényt is mérlegeltük. Ebben az időben és utána megerősített készenléti szolgálatot tartot­tunk az esetleges veszély- helyzetek megelőzése miatt. Miért nem lehet nem égésbiz­tos gáztűzhelyre (Kárpát 5) a veztékes földgázt rákötni? — kérdezi Bódis Imréné Tiszavas- váriból. — A ma gyártott készülé­keket égésbiztosítással lát­ják el. Az előírások különb­séget tesznek az épületek szerint is (családi ház, több­szintes ház, panelépület stb.) és a készülékek alkalmazá­sa szempontjából is. A be­jelentést a helyszínen rövi­desen megvizsgáljuk. B. J. EMBERE 11 borszakértő — Minden idők leggyen­gébb szőlőszürete lesz az idei. — Aki mondja, tudja, hiszen Szinyei Bertalan erő­sen szakmabeli, agrármér­nök, az Eger—Mátravidéki Borgazdasági Kombinát nyírségi üzemének vezető­je. De mi történt az idei sző­lőterméssel. Volt egy ke­mény tél 20—30 fokos hi­degekkel és nem csak a termőrügyek fagytak el, de a vesszők, sőt a tőkék is tö­megével. — A borgazdaságnak negyven hektár a szőlőül­tetvénye, benne 60 százaié­sif?5tLÉs' Ifjúmunkások megmérettetése Vagyok olyan legény mint te ... Ez lehetett volna a jelszava annak a versenyso­rozatnak, amely a XV. me­gyei ifjúmunkás és szak­munkástanuló napok elne­vezést viselte. Kiegészítésre csak annyiban szorul a ja­vasolt idézet, hogy lányok is részt vettek rajta, mégpedig szép számmal. Rendet pe­dig — ott is csak jelképe­sen — a mezőgazdasági szakemberek kisvárdai ve­télkedőjén lehetett volna vágni, a rezet azonban min­denkinek volt alkalma ki­vágni. Virtust csinálni ab­ból, hogy ki mennyire bir­tokolja azon elméleti és gya­korlati tudnivalókat, ame­lyeket a szakmunkástanuló évek alatt illett elsajátítani. A Kraszna-part ékessége, a Hotel Bereg, pénteken nem mindennapi sürgés-for­gásnak volt tanúja. Az ide­érkezett szakácsjelöltek fog­lalták el erre a napra a konyhát azzal a céllal, hogy „lefőzzék” egymást. De még ki sem alakult ízeik harmó­niája, amikor már készen voltak a vetélkedő felszol­gálók páratlan szépségű alkalmi asztalai. Csillogott a kristály, kimérték a ka­nál helyét centire. A laikus tudósító — e sorok írója — megállapította, hogy itt az­tán nehéz dolga lesz a zsű­rinek. — Parádés díszmunka lesz valamennyi, ettől nem félek — nyilatkozta a zsűri elnöke, Nemes András, aki „egyébként” a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak helyettes vezetője. — A gyerekek legtöbbje otthon még nem nagyon kapott nehéz feladatot, ekkora önállóságot, mint itt. De úgy látom, hogy nem nagyon jönnek zavarba. Mindez ar­ra vall, hogy igen magas az ismeretszintjük. Ehhez be­bizonyíthatják, hogy nem kevesebb^ a munkakultúrá­juk sem^ — Én nagyon szeretek versenyezni — néz fel a pá­rolgó leves mellől Pécsfalvi Éva, aki ugyan még csak 17 éves, de máris a szakma ki­váló tanulója lett két vetél­kedőn is. — Itt most csor­nai töltött paprikát készí­tek és marhahúslevest eper­levéllel. -Ezt aztán lehet fű­szerezni, így szereti a ma­gyar ízlés. Otthon a Kálló étteremben pedig legszíve­sebben brassói aprópecse­nyét főzök, mert az a ked­vencem. A fokhagymát min­dig a végén teszem bele, hogy oda ne égjen. Ideje van minden fűszernek, amit ha eltévesztünk, vége az egésznek. — Izgulnak a fiúk, mert még a rágógumit sem látom a szájukban — teszi az ész­revételt Toronicza István, a Szatmár Bútorgyár főme­chanikusa. A helyszín tehát változott, már Mátészalkán vagyunk. — A kárpitosok és bútorasztalosok versenyére a mieink közül csak négyen neveztek. Nem is lett volna szerencsés több, mert a ha­zai pálya mégiscsak nagy előny. Felkészültek a srá­cok mindenütt, azt látni. Vé­gül is növekedett mostaná­ban a szakma ázsiója, és a felvételnél még válogatni is van módunk. Legjobban azt szeretnénk, ha a szakmai igényesség kapna teret a ver­senyben, — Nyugodtnak kel lenni, nem remeghet a kéz, biztos szem szükséges — foglalja össze a jó versenyzőre jel­lemző tulajdonságokat Pus­kás Zsigmond, aki szamos- szegi és onnan jár be a gyárba dolgozni. A szek­rényhez, ami versenyfeladat, tényleg nem árt egyik sem. Nagy gonddal illesztgetik, fúrják á) lapokat valameny- nyien. -r Én már általános iskolában megszerettem a politechnika órán ezt a munkát, és el is határoztam, hogy ide jövök a gyárba. Most léginkább a gépbeállí­tásra kell ügyelnünk, ami két szempontból is fontos. Egy bútornál az illeszkedést, illetve annak hiányát a szem mikronokban is észle­li. A ppntos beállítás azon­kívül nagyon fontos munka- védelmi feladat is. A szomszédban, a Buda­pesti Finomkötöttárugyár mátészalkai gyáregységében kétszeres az izgalom, mert itt egyúttal az iparági elő­döntő is a verseny. Kirilla Béláné igazgató együtt izgul lányaival, akik a 40 tagú mezőny felét adják. — Kétszázötven fős tanu­lóbázisunkkal a megye tel­jes szakmunkás-utánpótlásá­ra képesek vagyunk, tanmű­helyünk tehát nemcsak ne­künk szolgál. Vizsgáznak itt a részvevők nemcsak anyag- ismeretből, hanem az anyag és a munka szeretetéből is. — Saját tudásom felméré­se a legfontosabb, itt az ide­gen környezetben — mondja Skölnyik Zsuzsanna, aki Nyíregyházáról jött, a ruha­ipari szövetkezetből. A mun­kahely, a munka újdonsága vizsgáztat elsősorban, meg az is, hogy tudom: itt mel­lettem mindenki figyel, a legjobbat akarja nyújtani. Kellemes a versenyláz. Ben­nünk van ez mindannyiunk­ban, bár sokan titkolják. És nemcsak itt és nemcsak eb­ben. Ezért igyekszünk ott­hon is. Ezért járok például most a szakmunkásképző után az érettségi kiegészítő­re... A „nagy élet” kezdete előtt, vagy éppen a kezde­tén fontos ez a megmérette­tés — foglalja össze a ren­dezvény célját Vattamány Ildikó, a KISZ megyei bi­zottságának ifjúmunkás fe­lelőse. Nagyobb biztonság­gal illeszkedhetnek be a fia­talok azok közé, akik már túl a bizonytalanságon sínen vannak. Mozgalmunk fon­tosnak tartja, hogy ne le­gyen törés az iskola és a munkahely között, nehogy ez később a jó és szép munka kerékkötőjévé váljék. Esik Sándor kos a fagykár. Ilyen, vagy ehhez hasonló a károsodás az egész megyében. Hatás­sal volt még a gyenge ter­mésre a késői tavaszodás, az, hogy a vegetáció három­hetes késéssel indult. To­vább rontotta a helyzetün­ket, hogy a szokottnál na­gyobb volt a gombafertőzés, nem győztünk permetezni... A szüret október elsejé­vel megkezdődött. Más évek hasonló időszakához viszo­nyítva Sóstóhegyen, a kom­binát területén most nem nagy a forgalom. Később, ahogyan haladunk előre az őszben, biztos gyakoribb lesz a szőlőszállítás. — Igen, úgy lesz, és ha már itt tartunk, hadd mond­jak el egy érdekességet. Tíz éve, amikor felépítettük ezt a korszerű, óránként 20 ton­na kapacitású üzemet, arra számítottunk, hogy a sze­zonban 6000 tonna szőlőt dolgozunk fel. Sajnos, a ter­més egyre kevesebb, évről évre csökken a termőterület. A megyében a barabási Le­nin Tsz, a Nyírmadai Álla­mi Gazdaság és a nyíregy­házi tangazdaság ültetvé­nyén kívül nincs komolyabb nagyüzemi szőlőskert. Fo­gyóban van a kistermelők száma is. Ezt, valamint az idei rossz termést figyelem­be véve most 600—700 ton­na lesz a feldolgozás. En­nek is több mint felét a Hajdúságból hozzák. A szőlő kevés, de a szep­temberi napsütés kincset ért, jó volt a cukrosodás. — Valóban. A Zalagyön- gye — ez egy új, homokot kedvelő fajta — 19—20 cu­korfokos. Jó még a Szlanka, a Saszla, az Olaszrizling. A Rizlingszilváni az, ami leg­inkább megsínylette az idő­járást. Egyszóval, ha mi a mustból bort készítenénk, az jó bor lenne. De itt a must­ból nem bor, hanem üdítő­ital, a Márka szőlő alap­anyaga lesz. Van, aki a Márka szőlőt, van aki a bort kedveli. Va­jon lesz-e elég borunk? Ter­mészetesen a kérdésre így nehéz válaszolni, hiszen a keresletre ez esetben a szom­júság van a legnagyobb ha­tással. — A fogyasztási tapaszta­latokat ismerve, idén lesz gond a szőlőborral, viszont mi elébe megyünk e problé­mának. Almabort készítünk. Nyírgelséről a léüzemből 60 ezer tonna almaiét vásáro­lunk és abból Durbincs só­gor néven készítünk gyü­mölcsbort. Véleményem sze­rint jó bor lesz, olyan mint a szőlőbor, ehhez megfelelő a technológia. Szinyei Bertalan 33 éve dolgozik a szakmában. Sok szép őszt, nagyszerű szüre­teket megért már és sajnál­ja, hogy jobb hírekkel nem szolgálhatott. Őszintén mond­ja: úgy szeretné, ha a bőség okozna gondot és a nagyon sok munka. Seres Ernő SZERKESZTŐI O O 0,0 O O O O Közvélemény Két, egymástól térben és időben távoli dolog kész­tetett a héten a gondolko­dásra. Az egyik: úgy hír­lik, Stróbl Vénusza még­sem költözik a Zrínyi ut­cába, hogy ott jól megter­mett, ízléstelenül vastag lámpaoszlopok takarásá­ban árválkodjék. A má­sik: Kótajban és Bujon hallottam, milyen nagy körültekintéssel szervezik azt, hogy a területfejlesz­tési hozzájárulás találkoz­zék a lakosság tetszésével, szándékával. Hogy miként kevül egy­más mellé a szerelem is­tennője és egy adófajta? Nos, egyszerű. Mindkét dolog mögött olt rejtezik valami, ami mind nagyobb hangsúlyt nyer. És ez: a közvélemény. Mert Bujon, Kótajban a tanácsi veze­tők úgy fogalmaztak: egy­szerűen elképzelhetetlen lenne az, hogy a lakosság véleményének ismerete nélkül sikerre vigyék á TEFA ügyét. Ma egyszerű­en abszurd azt feltételez­ni, hogy a cél ismerete nélkül is csak úgy zsebbe nyúl az állampolgár. Ma tulajdonképpen ■ a demok­rácia része az, hogy a ki- sebb-nagyobb közösség ügye esetén annak sokszí­nű okosságát is belekalku­lálják a megoldásba. Más szóval: az a köve­telmény, hogy ne a farok csóválja a kutyát. Ne a hivatal, az apparátus le­gyen a döntő szó kimondó­ja, hanem a közösség, aki­nek érdekéről, munkájá­ról, életéről, sorsáról szó van (lesz). Nos, így került egymás mellé a TEFA és Vénusz, akinek ügye nagy port vert fel. Ha nem is olyan nagy és demokra­tikus port, mint az emlé­kezetes kecskeméti szobor­vita, amiből ízelítőt a té­vében is láthattunk, de por volt ez is. Tanulságos. A települések — legye­nek azok városok vagy falvak — tervei, szépésze­ti ügyei, elképzelései csak akkor arathatnak átütő sikert, akkor számíthat­nak ezrek és ezrek támo­gatására, ha mögöttük ott a köz véleménye, akarata, szándéka. Ezt figyelmen kívül hagyni több, mint bűn. Hiba. (bürget)

Next

/
Thumbnails
Contents