Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
KH HÉTVÉGI MELLÉKLET ifj. Bartók Béla A söfpfnhimvns vékony> törékeny ter- ív MHeiuuuuyub, met a sima fehér haj, a fejtartás — mind-mind emlékeztet, és ahogy Bartók Béla fia belép az előadóterembe, egy pillanatra megáll az idő, a levegőben furcsa vibrálást érzünk, mintha maga a Mester járna közöttünk. A fényképekről ismert arcnak mása ez az eleven, ugyanaz a kéz finom mozdulata. Kedvesen élcelődő, ironikus a beszédstílusa, bujkáló humor a harmóniában. Ilyennek ismertük meg ifjabb Bartók Bélát, amikor édesapja halálának 40. évfordulóján — néhány napja — a nyíregyházi tanárképző főiskolán tartott előadást, majd az azt követő beszélgetésen, amelyen kedves közvetlenséggel fogadott bennünket. Szívesen beszélt édesapjáról, kapcsolatukról Kodállyal, különcségeikről, de önmagáról is. Nemes gesztus, hogy előadásában elsőként Bartók Béla nyíregyházi kapcsolatáról szólt. Föltételezzük, az sem lehet véletlen, hogy az évforduló másnapján éppen Nyíregyházára jött előadást tartani. Vajon eljutnak-e a fővárosba a hírek arról, hogy megyénkben egyre több kórus tolmácsolja magas szinten a zeneműveket, köztük Bartók alkotásait is? — Eljutnak, persze — válaszolja — mondtam is, hogy-a 4-es szám fontos Nyíregyháza életében: itt voltak a 4-es Hadik-huszá- rok, és most a 4-es iskola. Kórusának Lisztdíjas karnagya nagyon tehetséges. Eljut hozzám a KÖTA, a kórusok szövetségének lapja, abban tudósítanak a megye zenei életéről. És a Kodály-társaság révén is, amelynek megyei tagozata rendezi ezt az előadást. Szólt arról előadásában, £°{gbbaánr snfm járt gyűjtőúton sem Bartók, sem Kodály, följegyez a zenetörténet egy érdekes nyíregyházi hangversenyt 1934. január 10-ről, amikor Bartók Zathureczky Edével Nyíregyházán adott koncertet. Azért fontos ez a dátum, mert előtte három évig a kor politikai viszonyai miatt Bartók egyáltalán nem vállalt szereplést. A nyíregyházi tehát valóságos áttörésnek számított, mert ezt követően a fővárosban már rendszeresen hangversenyezett. A szakemberek számára érdekes ennek a koncertnek az igen nívós műsora; kedvenc műveit játszotta. Bartókot úgy tartjuk számon, mint a „két ikerpár” egyikét, a magyar és az egyetemes zeneirodalom halhatatlan géniuszát. Magáról az emberről jóval kevesebbet tudunk, hiszen közismert, hogy nem kedvelte az újságírókat, nem szerette, ha fényképezik, és kerülte a nyilvánosságot a magánéletben. Ezért is volt érdekes fiától mindazt a sok színes történetet hallani, amelyből élesebben mutatkoznak előttünk a portré kontúrjai. — A rovaroktól a csillagokig minden érdekelte — eleveníti fel édesapja emlékét ifjabb Bartók Béla — Ismeretsége az irodalomban és más tudományokban lenyűgöző volt. Emlékszem,. egyszer hozott csak másféle ajándékot, mint könyvet, az egy zsebóra volt Hollandiából, egyébként a rendes ajándék a könyv volt. Nagyon szép rovar- és ásványgyűjteménye volt, sajnos, az a háború alatt megromlott. Nagyon szerette a természetet, a magas hegyeket. Annak ellenére, hogy gyenge fizikumú embernek látszott, idősebb korában egész magas hegyeket megmászott Svájcban. De az Alföldet is szerette. * Meséli, hogy Kodállyal £“ Ä azonnal melléállni mindenfélének, ami új és értelmes. Egy időben például Kodály apostola volt a kalap nélküli és a szandálos viseletnek. Azt írta Drezdából a barátjának: „Olts szandált, dobd el a kalapot... új életet kell kezdeni.” — a betegség ellen, az egészségesebb életmódért. Hívta Bartókot, utazzon gyorsan utána, s ott majd egy óra alatt megtanul úszni. — Kodályék vegetáriánusok voltak — folytatja a mesélést — arra próbálta Kodály Apámat rávenni. Hát nem sikerült, ellenben én véletlenül éppen akkor születtem, így Apám rajtam próbálta ki ezt a táplálkozási módot, egészen 18 éves koromig ... A sztoriból adódik a kérdés: ilyen környezetben, abban a családi házban, miért nem lett a fiából is muzsikus? — Apám okos ember volt, tehát ez őt nem zavarta, de egyébként lehetetlenség lett volna az én zenei tanulmányaimat elkezdeni. Abban a korban ugyanis, amikor egy gyereknek el kell kezdenie zenélni, mi éppen hárman laktunk egy szobában, édesanyámmal és apámmal. Gyertyával, karbidlámpával világítottunk és apám semmiféle zajt nem tudott elviselni. Csak példaképpen: egyszer azért akart felmondani egy albérleti szobát, mert a szomszédban volt egy kanári. Másrészt pedig tehetség is kellett volna — hát az nekem nem volt. Ezzel a névvel pedig egy másodosztályú zenésznek elmenni ... Az öcsémnek egyébként egy árnyalattal több a zenei érzéke. Ö Amerikában él, és hanglemezkiadással foglalkozik. Mennyire befolyásolta az ön életének alakulását, az a tény, hogy Bartók Béla fiának született? — Mennyire befolyásolta? ^lőScsendesebbnek kellett lennem. Tudtam, hogy kiváló ember, emiatt jobban kellett figyelni. Erősebb hangot soha nem használt. A későbbiekben ... Például nem volt állásom, és hiába próbáltunk protekciókat szerezni. Végül az Államvasutakhoz kerültem, ott töltöttem el 37 évet. Pályám során térképészettel foglalkoztam — megjegyzem: a térképészet kiváló dolgozója lettem — és a műegyetemen tanítottam 34 évig. Azokban az időkben aránylag kevés időm maradt arra, hogy apám emlékével foglalkozzam. Jobban befolyásolja az életemet ez a név apám halála óta. Sokfelé hívnak előadásokat tartani. És én nem csinálhatok semmi olyat, ami ezt a nevet befeketíti. Mondjuk külföldről nem csempészhetek át különféle dolgokat a vámnál — no, nem mintha egyébként ez szándékomban állna... Elég nagy elfoglaltságot ad — ami szintén áz apámnak a „bűne” a tisztségem az unitárius egyházban. Az unitárius egyházak főgondnoka vagyok, és ez is sok külföldi és hazai utazással, eseménnyel jár. Most éppen emiatt megyek Kocsordra, ahol elkészült egy szép templom. Apám egyébként nem volt templomba járó ember, ő a természetet tartotta vallásnak. Át-, meg átszövi £52SL£ nS személyes életútjának felvázolásánál is óhatatlanul felbukkan a nagynevű előd alakja. Vannak persze ennek az „utódlásnak” olykor kellemetlen epizódjai is. Időnként feltűnnek előadók, együttesek, akik egy-egy Bartók-művet, vagy annak részleteit kívánják mai hanzásura átültetni, amiből aztán csuda dolgok születnek. Diszkós együttesek akarnak Bartókot modernizálni, ami tulajdonképpen nem tilos, de szükséges hozzá a jogutóid beleegyezése. Korábban, amíg élt, Weiner Leo zeneszerzőt kérte meg ifjabb Bartók Béla annak elbírlására, vajon mél- tó-e a másolat az eredetihez? Legutóbb Szendrei Karper László, a neves gitárművész lepte meg azzal a kéréssel: feldolgozna Bartók-műveket gitárra, hiszen a mai panellakásokban ez a kis, kézbe illő hangszer gyakoribb, mint a behemót zongorák, hadd ismerkedjenek meg minél többen ezzel a muzsikával. Volt viszont egy emlékezetes botrány is, az egyébként kitűnő Pan- tha Rei együttes készített lemezfelvételt megkérdezés nélkül, amit a szakemberek állásfoglalása után sajnos meg kellett semmisíteni. A szakembereket és a nagyközönséget Bartókkal kapcsolatban egy időben leginkább az a kérdés foglalkoztatta, vajon miért ment Amerikába? Tudjuk, hogy részint a politikai helyzet kényszerítette erre a lépésre, de önmagában nemcsak ez az indok. Hozzájárult a döntéshez az, hogy a Columbia egyetem meghívta egy népdalgyűjtő út rendezésére, ezt örömmel elfogadta azzal, hogy egy évet marad. Nem térhetett vissza. Most viszont az a kérdés foglalkoztatja a közvéleményt, vajon hazahozzák-e és mikor Bartók hamvait? Erre vonatkozóan a következő tájékoztatást kaptuk ifjabb Bartók Bélától: — Többször fölvetődött ££ aelv^ferg nincs akadálya, a családtagoknak joguk van exhumáltatni. Hogy mégis várunk vele, annak oka némely aggodalom. A bartóki életmű ápolásának nem az a mértéke, hogy ma az ő arcképe látható a legnagyobb címletű pénzen. Sokat járok külföldre, kapom a tájékoztatókat a koncertműsorokról. Többet játsszák külföldön, mint itthon. Március 25- én, a születésnapján úgyszólván soha nem fordul elő, hogy játszanák a művét a rádióban, vagy tévében. Mindenesetre szép sírja van Amerikában, s a föld most már olyan kicsi lett. A szelleme az itt van, én nem is érzem halottnak. Baraksó Erzsébet • Magyar József dokumentumfilm- hmm rendező az elmúlt ^ években sorra nyerte a különbö- • ző fesztiváldíjakat. Filmjei nehéz, aktuális társadalmi kérdésekkel, megoldatlan problémákkal foglalkoznak. Legutóbb a miskolci rövidfilmfesztivál nagydíját nyerte el a Mi családunk című közel egyórás dokumentumfilmjével. — Mi adta az ötletet, hogy a család helyzetével foglalkozzék? — kérdeztük a rendezőt. — Általános, de negatív tapasztalat volt számomra a családok élő, fájó problematikája — mondja Magyar József. — A korábbi filmemről, a Mi iskolánkról tartott ankétokon sok-sok indulat feszült az emberekben. Mindenképpen úgy véltem, tenni kell valamit az ügy érdekében. Az ott elhangzottak indították el bennem azt a gondolatsort, amely elvezetett bizonyos következtetésekhez: az iskola nem képes megoldani a maga gondjait, ha odahaza a családi élet megoldatlan. Az ankétokon sokszor szóba került a család, hol üvöltve, ordítva, hol kétségbeesetten, hol pedig reménykedőn vagy éppen re- ménytvesztve... A téma elkerülhetetlenül kínálkozott. — Miben fogalmazható meg mégis a kérdés lényege? — Amit én általános veszélynek tartok a családban, általános emberi veszélynek, amely az irodalomban, a művészetekben is visszatükröződik, az az érzelem nélküli sivatag előretörése! Ez persze nem egyszerűen hazai gond. Az őszinte, emberi érzelmeket, értékeket féltem. A család keretein belül mutatkozik meg látványosabban az érzelmek elszegényedése. — És a rendező érzelmei? — Én nem tudok érzelmek nélkül nekifogni egy film forgatásának! Dühös és szomorú vagyok! — A film témája rendkívül sokat marked ... — Ez igaz. Be szándékoztam járni a teljes kört, amely a család köré fonódik. Kezdve a szülők által elhagyott gyerekektől, bezáróan a gyerekek által elhagyott szülőkig. És végezetül megpróbáltam diagnosztizálni, hogyan jött létre mindez. Melyikük helyzete a súlyosabb? Erre persze nem lehet válaszolni. Az ok azonban közös. — Miként válogatta ki a forgatási helyszíneket, alapokat? A nehezebb eseteket kereste? — Nem! Kerültem a szélsőséges helyzeteket. Nem válogattam. Semminemű speciális keresgélésre nem került sor. Ha úgy tetszett,' hát eljutottam a legjobb gyerekintézménybe vagy netán a legjobb szociális otthonba is. Így az általános képhez jutottam közelebb. — A sok helyzet közül melyik volt a rendező számára a legdrámaibb? — A bölcsődék! Ez a film legkegyetlenebb mondandója. Ott, ahol az anyák kezdenek elidegenedni saját gyerekeiktől. Az a tény, hogy ezeknek a mamáknak mindenük megvolt, kezdve a lakástól, s már csupán a legértéktelenebb dolgokért vívták napi harcaikat — mégis jönnek, és leadják gyereküket a bölcsődébe. Egyre többen igyekeznek leadni a gyereket alig négy hónapos korában. Rendkívül veszélyes folyamatnak tartom ezt, mint ahogy a filmben is jelzem. Az anyák eltávolodnak a saját gyerekeiktől, s az érzelmeket anyagiakkal akarják kompenzálni. Látszatmegoldásokkal pótolni a lényeget. — Melyik „terep” volt a legkomplikáltabb? — Furcsa módon a közép- iskolásokkal volt gondom leginkább. Időnként manipulációkkal is találkozhattam náluk. Az egyik kislány például elmondta, hogy otthon mennyire rossz a hangulat. Egy hét múlva eljött hozzám, és háromszázhatvan fokos fordulattal, újfent elmondta, milyen jó náluk minden. Mindkét vallomást felvettem, de bármennyire is kínálta magát a helyzet, morális okokból az ilyen és ehhez hasonló feltételeket ki kellett hagynom. A diákok többsége őszintén és értelmesen mondta el az igazságot. — Riportjaiból általában negatív kép kerekedett ki? — Az volt számomra is az érdekes, hogy a legpozitívabb példa sem mentette a téma alapvető igazságát, azt, hogy baj van a családokkal. — Mit tekint a film gyenge pontjának? — A pedagógusok, szülők, szakemberek között lefolyt beszélgetést érzem szegényesnek. — A téma óriási. — A téma nagyobb, mint az én tehetségem. Még visz- sza fogok térni hozzá, ez elkerülhetetlen. Az érzelmi élet elszegényedése számomra alaptéma. — Hogyan fogadták bemutatás után a Mi családunkat? — Meghatóan jó a film fogadtatása ! Akárcsak annak idején A mi iskolánkat, ezt a témát sem fogadják közömbösen. A filmet már bemutatója előtt száznál több helyre meghívták. Eddig három vihart kavart dokumentumfilmet készítettem, a családtémát megelőzően, nem panaszkodhatom a közönségre. Nézik és vitatják dokumentumfilmjeimet. Évente mintegy száz meghívást kapok. Mért panaszkodnám? A korkedvezménynek és A mi iskolánknak százezernél is több nézője volt. A családfilmemmel eddig kilenc ankéten vettem részt az ország legkülönbözőbb helyein, a legkülönbözőbb társadalmi rétegek között. A témához egyforma lendülettel szólt hozzá a párttitkár és a katolikus pap, sőt mindegyikük csaknem ugyanazt mondta el. Az érdeklődés tehát széles körű. — Mi lesz következő filmjének témája? — A magyar falu. Arról szeretnék képet adni, miként él ma a falu népe. Szémann Béla Matyó király búcsúja A Csigalagzi 54 mai magyar költő gyermekverseit tartalmazza. Gazdag válogatáshoz juttatta a kicsiket Farkas László szerkesztő. A névsor Ágh Istvántól Weöres Sándorig terjed. Nagy örömünkre szolgál, hogy a szerzők között ott találjuk Mester Attilát is. Mit mutat ez a reprezentatív antológia? Nem azonos a magyar irodalom gyermekekhez szóló költészetével, még csak annak keresztmetszetét se nyújtja. Az már — szerencsére — bebizonyosodott, hogy a kicsikhez szólás nem igényli a gügyögést, az álprimitív leereszkedést. A gyermekolvasók azokat a szerzőket és műveket szeretik, olvassák, akik (amelyek) őszintén feltárják örömeiket és gondjaikat, akik felnőttként is meg merik vallani, hogy időről időre rácsodálkoznak a Világra. Ennek vagyunk tanúi Kányádi Sándor, Kiss Benedek, Csoóri Sándor és mások verseiben. A szerkesztői figyelem ciklusokba rendezte a költeményeket. Egy-egy nagyobb egység a mindennapok — a felnőttek elől gyakran elzárt — csodáit rajzolja: a madarak életét, a virágok ezernyi színét, a nagyanyó kedves meséit, az évszakok álmokat termő változásait. A kötetben jelen vannak a játékok, bőségesen árad a humor is. Nem homogén a Csillag- lagzi versválogatása. Ezt nem is róhatjuk fel hibájául, hiszen kilenc éven felülieknek készült, s ez több féle szempontú anyagrendezést igényelt. Nyilvánvaló, hogy az óvodások is megismerkednek a kötet verseivel, de minden bizonnyal ott lesz az alsó tagozatos gyerekek kezében is. A csaknem háromszáz vers közül remélhetőleg mindenki tud választani. A recenzens ajánlatát a szomorú aktualitáson kívül az befolyásolja, hogy Mester Attila versei sajátos színt képviselnek a válogatásban. A kilenc költeményben elgondolta Matyó király életét, aki boltba jár és tévét néz, akinek a sorsa különös élességgel idézi a mai negyvenesek gyermekélményeit. Az álmodozás és a valóság költői együttese ez a ciklus, amelyben Mester Attila saját, hangján szólalt meg. A versek egyik nagy értékét — a költői erő jelenlétén túl — az adja, hogy természetes tudott maradni, nem vett föl semmilyen szerepet, álarcot. Leült és mesélt a szeretett Matyóknak, a gyermekeknek. Érdemes idézni a ciklus záróverséből: „Eluntam már a rímeket, / se borom, se dohányom, / s alszik — hosz- szú az éj$gaka / Matyó király barátom (...) Fölültet a trónusára, / arcomhoz ér haja, / s elmerengünk együtt, egy / szivdobbanásnyira.” (Matyó király és én) A felnőtt, aki képes kilépni a mindennapok dolgai közül, s gyermekké válik. De sohasem lesz gyermekded! Mester Attila versei világképükkel, esztétikai megjelenítettségük- kel a Csigalagzi legjobbjai közé tartoznak. A sors kegyetlensége, hogy ez az örökség lehetőségeit tekintve csonka maradt. (Móra Könyvkiadó, 1985.) Nagy István Attila g 1 — g ., IaIkm vendége Íz „érzelem nélll sivatag” előretörése Beszélgetés Magyar József rendezővel 1985. október 5.
