Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-05 / 234. szám

1985. október 5. Kelet-Magyarország 3 Szövetkezeti építőipar A hiányzó érdekeltség NEM KIS GONDOT VESZ A NYAKÁBA, aki építkezik. Tervet kell ké­szíteni, anyagot vásárolni, mesterembert és segédmun­kást kell toborozni, s még sok, közben előjövő prob­léma nehezíti a lakás elké­szültét. Itt csak egy épü­letről van szó, azonban egy építőipari szövetkezet ese­tében hatványozódnak ezek a gondok. Habár az ott dol­gozók erre tették fel az életüket, hivatásszerűen végzik munkájukat. Még­is, az ő esetükben sem si­ma az út, nagyon is sok göröngy található rajta. Tagadhatatlan, az idei tél megmutatta, mit tud. Ez különösen a szabadban dol­gozóknak, az építőknél je­lentkezett. Hátráltatta, megállította a munkát, csú­szást, késést okozott az át­adásoknál. Ám nem lehet mindent a tél nyakába varrni. Nem lehet azt a hetvenmillió forintos lema­radást sem, ami már mu­tatkozik négy építőipari szövetkezetnél. Ebből is a legnagyobb hányad, több mint a fele az ibrányi szö­vetkezet számláját terheli, az ő zsebükből hiányzik. Ha a megyei építőipari szövet­kezetek első félévi termelé­sét vizsgáljuk megállapít­ható, másfél havi termelé­si lemaradásuk van. Az Ibrányi Építőipari Szövetkezetnél mélyebbre nyúlnak a gyökerek. Több olyan munkát terveztek és vállaltak, amelyeknél már előre tudni lehetett, veszte­séges lesz, illetve nem le­het teljesíteni. Így tízhóna­pos átfutással tervezték a tizenhatmillióba kerülő KlOSZ-székház építését. Nem készült el. Tavaly negyvennyolc lakás átadá­sát végezték el, s 1985 első felében a hiánypótlásra visszatartott 1,2 millió fo­rint helyett öt és fél millió­ért végezték el a pótlást. Csak ezen az egy üzleten több mint négymillió a veszteség. Ez törvényszerű­en a munkafegyelem lazu­lásához vezetett. A dolgo­zók közül sokan elmentek, változott az elnök személye is. A normális kerékvágás­ba állás igen nagy energiát emészt fel, amelyet nem lehet máról holnapra elérni. ÜJFEHÉRTÖN IS JE­LENTŐS — tizenhétmillió forint — az Építő- és Fa­ipari Szövetkezet termelés- kiesése. Két hónapja gyárt­ják a Durisol falazóeleme­ket, s ez a tervezettől ké­sőbb indulhatott meg. Nyújtott műszakkal, sza­bad szombaton való mun­kával próbálják behozni a lemaradásuk egy részét. A nyíregyháziak kiesését a l __________ kapacitáslekötés hiánya okozza. Míg korábban ők végezték az iskolák, óvo­dák és egyéb közintézmé­nyek fenntartási munkáit, addig az idén ezekből szin­te semmi sem jött be. Most meg kell elégedniük a kis értékű, szétszórt munkahe­lyeken lévő foglalkoztatás­sal, ami lényegesen maga­sabb költséget is jelent. A Demecseri Építőipari Szö­vetkezet kiesése elsősorban a létszámhiánynak tudható be. Jól érzékelhető, a megye szövetkezeti építőipara nincs a legrózsásabb hely­zetben. A létszámhiány je­lentős szerepet játszik a termelés csökkenésében, s ez elsősorban azzal magya­rázható, hogy a munkások a jobban fizető magánvál­lalkozásokat keresik. A lét­számhiányon belül gond a szakmunkások hiánya is. Ezt a szövetkezeti szakmun­kásképzéssel próbálják enyhíteni. Ám a tapasztalat itt is azt mutatja, hogy a végzett tanulók jobb kere­seti lehetőségek miatt ki­lépnek a szövetkezetekből. Ugyanakkor a középvezetői garnitúra sem felel meg sok helyen a mai követel­ményeknek. A gondot teté­zi, hogy a szövetkezetek túlnyomó részében még mindig nem értik meg, csak alaposan felkészült műszaki apparátussal le­het életképesen működni. Nem lehet elmenni szó nélkül a minőségileg kifo­gásolható munkák mellett sem. Termelés- és jövede­lemkiesést okoz a műszaki átadások utáni sok hiány­pótlás. A kivitelezési idő elhúzódása miatt kapkodás és szervezetlenség jellemzi a munkát. Ilyen körülmé­nyek között pedig nem le­het jó minőséget előállítani. Ennek és ilyen problémák­nak tudható az is, hogy a hatodik ötéves tervre ter­vezett ezeregyszáz lakás he­lyett az év végéig csak 1058-at adnak át. A JAVULÁS ÜTJAT, az érdekeltséget keresik a szö­vetkezetekben. Több-keve­sebb sikerrel néhány szö­vetkezetben szakcsoportot működtetnek. Ám a dolgo­zók közötti felfogás még mindig arról árulkodik, a magán vállalású munkával többet lehet keresni. Ez pe­dig az egyik járható út len­ne. Emellett tenni kell a jó és pontos munkavállalás /megszervezése .terén is, va­lamint a határidők megtar­tásáért. Külön-külön kis dolgok ezek, de együtt már tekintélyes részesei a ter­melésnek. Sipos Béla _______________________ Az idén újabb 650 méterrel újítják tel a záhonyi távfűtő vezetékrendszert. A földbe süllyesztett vezeték helyett a Kun Béla utcán a művelődési házig a járda felett építik meg a vezetéket (képünkön), amelyet a fűtési idényben már átadnak a SZÁÉV munkásai. (Császár Csaba felvétele) Kerekasztal-beszélgelés a településfejlesztési hozzájárulásról A beszélgetés résztvevői: Orosz Szilárd, Novak Lajos, Frankó Sándor, Urbán Miklós, Ba­logh József. Közcélokra, rangsorolással A beszélgetésen részt vett Orosz Szilárd nyugdíjas ta­nár, körzeti népfrontbizott­sági tag, Novak Lajos or­szággyűlési képviselő, a Ság- vári kertváros tanácstagja, Frankó Sándor Butykatelep tanácstagja és Urbán Miklós körzeti népfronttitkár. Szer­kesztőségünket Balogh József képviselte. — Személy szerint hogyan ítélik meg a településfejlesz­tési hozzájárulás bevezetését és mi a vélemény róla lakó­körzetükben? Orosz Szilárd: Amikor megjelent a településfejlesz­tési hozzájárulásról alkotott rendelet, őszintén megmon­dom, nem értettem egyet ve­le. Amikor azonban megtud­tam, hogy ebből a hozzájáru­lásból a sportcentrum meg­építésével összefüggő közmű­vek építéséihez, az öregek napközi otthonai működési feltételeinek javításához, va­lamint a nyugdíjasok házá­hoz szükséges kiszolgáló lé­tesítményekhez kérik a lakos­ság támogatását, megválto­zott a véleményem. Igaz, hogy ezek a létesítmények az idős, illetve a fiatal nemze­dék érdekeit szolgálják, még­is mindenkit érintenek, mert a középkorosztály szüleiről és gyerekeiről van szó. Urbán Miklós: A mi kör­zetünkben is támogatja a la­kosság a hozzájárulás beve­zetését, csak a központi cé­lok sorrendjét változtatná meg: első helyre az öregek napközijét tenné. Ez jelzi is, hogy ebben a városrészben — a III. kerületről van szó — sok az idős ember. Volt egy másik javaslat is: a tanács által javasolt 600 forint he­lyett a mi lakókörzetünkben a lakosság 500 forint fizeté­sét javasolta. Novak Lajos: Ha megsza­vazza a lakosság Nyíregyhá­zán a településfejlesztési hoz­zájárulást, ez 75 millió fo­rint fejlesztési lehetőséget jelent. Mit jelentene, ha nem szavaznánk meg? Le kellene mondani például száz tanácsi lakás építéséről, nem alakít­hatna ki a tanács annyi tel­ket, mint amennyire szük­ség van, esetleg nem épül­hetne fel egy 12 tantermes iskola. Én a Ságvári város­részben lakom, ahol 6 ezer ember él. Egy év alatt 1 mil­lió forint jön majd innen össze, amiből 330 méter szi­lárd burkolatú utat lehet épí­teni, öt év alatt másfél kilo­méter utunk lenne. Ha tehát szembeállítjuk a mi megter­helésünket azzal, amiről le kellene mondani egy esetle­ges nemmel szavazás miatt a városnak, akkor azt hiszem, mindenki szívesen fizeti évente a 600 forintöt. Frankó Sándor: Butykate- lepen hagyományai vannak az összefogásnak. A szegény­ség vitt rá bennünket néhány évvel ezelőtt, s azóta igazán jó közösséggé formálódott a lakosság. Itt született meg először a peremkerületi víz­műtársulat, társadalmi mun­kával építettünk ABC-t, or­vosi rendelőt, napközit, s re­méljük, hogy ezután mi is többet kapunk a várostól. — Jónak ítélte-e a lakosság a célokat? Urbán Miklós: A mi kör­zetünkben jónak tartották, csak a felosztás arányán ja­vasoltak változtatni. A köz­ponti és helyi célokra nem 50—50 százalékban osztanák fel a pénzt, hanem 30 száza­lékot a központi célokra, 70 százalékot pedig a közvetlen gondok megoldására, hiszen a III. kerület sok utcája elég­gé elhanyagolt része Nyír­egyházának. Frankó Sándor: Butyka la­kóinak egyik legnagyobb gondja, hogy a felső tagoza­4 z öreg, és az eszter­gája korban nem na­gyon különböztek egymástól, látványra pedig éppúgy összetartoztak, mint az egészen komoly fu­varosok és a bundájuk. Az öreg, még mindig biztos kezű és éles szemű ember azokat a munkákat végez­te, amelyeket a műhelyfő­nök semmi pénzért sem bízott volna másra. Igaz, hogy a régi gárdából már csak ketten maradtak, csu­pa fiatal, .ugri-bugri nagy hajú segéd sürgött-forgott a műhelyben. Az öreg sar­ka talán teljesen külön közigazgatáshoz is tartozott, mert oda nemigen járt senki. A betont a patkós ci­pő már úgy megkoptatta, hogy ösvénynek tűnt a jár- kálás helye. Az olajos por­ból fehér kavicsok álltak ki, azok valahogy kevésbé koptak. Tőlük nyűtt a ki tudja hányadik bakancs az öreg lábán. A sarokban az esztergapad abból a típus­ból való volt, amelynek rajzai még a múlt század­ban készültek, „ő” maga pedig fénylett az olajtól, büszkesége volt a gazdá­jának. Történt egyszer, hogy az újítási verseny szele a mű­helyt is elérte. Az öreg ele­inte nem nagyon figyelt az / ügyre, de aztán az ebédnél I' ~ ‘ tos gyerekek egyik része Kállósamjénbe, a másik ré­sze Nyíregyházára jár isko­lába. Nyilvánvaló, hogy mi úgy tudunk mozgósítani kö­zös célokért, ha nálunk is felépül két tanterem, s a butykai gyerekek Butyikán végezhetik el az általános is­kolát. Novak Lajos: A Ságvári kertvárosban van egy 70 éves és egy 7 éves rész is. Itt öregek napközijére szavaz­nak az emberek, ezért fizet­nek szívesebben. — A célok tehát általában jók. Egyetértenek-e a rang­sorolással? Urbán Miklós: A tanács szándékát és céljait megér­tették az emberek. Ugyanak­kor azt sem hallgatták el, hogy a mi városrészünk hát­rányosabb helyzetben van a többinél, összesen két kis boltunk van, nincs zöldség­bolt, nincs tejbolt és kenyér­bolt, járhatatlan a Katona, a Serház, a Maláta, a Kéz ut­ca, s az az igazság, hogy ezekre szívesebben fizetné­nek. Novák Lajos: A Ságvári kertváros lakói már öt éve felismerték, hogy ha nincs pénz, akkor saját erejükre kell hagyatkozniuk. így ka­pott gázt sok utca és így épültek járdák is. Most még­megtudta, hogy jó pénz jár a megtakarítást jelentő újításokért. A fiatalok rá se rántottak a felhívásra, keveselték a kitűzött ösz­szeget ahelyett, hogy újí­táson törték volna a fejü­ket a főnökséget kritizál­ták, hogy csak a forma ked­véért csatlakoztak az ak­cióhoz, nekik bezzeg már ennyi is elég a dicsérethez, meg a megemelt prémium­hoz. Az öreg korholta őket: ahelyett, hogy a szátok járna, inkább gondolkoz­nátok! ö gondolkozott is, nagyon sokat törte a fejét, majd pedig előállt a mű­helyfőnöknek az újításával. Az esztergából a kapcsaló- szekrény alatt amióta az eszét tudta mindig csordo­gált az olaj. Alkalmazott oda egy ügyes kis tartályt és felfogta a drága műszer" lóját. A műhelyfőnökkel egy ebédszünetben ki is számolták a megtakarítás értékét, úgy ahogy a pályá­is úgy látom, hogy szívesen áldoznak a város központi céljaiért. Az emiber csak res­telkedik, ha a televízióban néhány — elnézést — mond­vacsinált városból közvetí- ! tést lát, nézd a szép sport­csarnokot, ennek a mi 120 ezres városunknak pedig nincs. Orosz Szilárd: A mi kör­zetünkben az emberek több­sége azt gondolta, hogy a pénz itt marad helyben, ezért ellentétek voltak és vannak is a pénz felhasználásában. A helyi célok, közül a kábel- 6v váltott ki igazán ellenke­zést, mert ettől sokkal sür­getőbb feladatokat kellene megoldani. Olyan célokra szívesebben áldoznak, ami a komfortérzetüket javítja. Par­kokra, fákra, szemétszállító eszközökre például. Talán ezért lenne jó, ha a körzetek­ben maradó 50 százalékot amolyan vetésforgószerűen használnánk fel: egyik év­ben mi adnánk kölcsönt egy másik körzetnek, a másik évben ők nekünk, s így egy­szerre nagyobb értékű beru­házásokat valósíthatnánk meg. — Sokan mentesülnek a településfejlesztési hozzájá­rulás fizetése alól. Mit mon­danak erről az emberek? Frankó Sándor: Jónak tar­tották, hogy mentesüljön a fizetés alól az az egyedülálló, akinek a jövedelme nem éri el a háromezer forintot és azok a családok is, ahol az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a 2500 forintot. Az külön elismerést váltott ki, hogy akinek építési tila­lom alatt áll a telke, vagy valamilyen közműfejlesztési hozzájárulást fizet, az is ma­radjon ki. De azt is elmond­ták, hogy ne mentesüljenek a piaci árusok, a pavilontulaj­donosok, akiknek víkendhá- zuk van, sőt azt sem tarta­nánk lehetetlennek, hogy aki az iparcikkpiacon területet foglal el, az is fizessen. Orosz Szilárd: A mi ta­nácskozásunkon megkérdő­jelezték: helyes-e, hogy 2500 forintra tesszük az alsó ha­tárt, amikor ez ma már sze­génységet jelent. Ha a tanács felemelné 500 forinttal mind az egyedülállók, mind a csa­ládosok esetében az alsó ha­tár értékét, néhány millió­val kevesebb pénze lenne, de jobb volna az emberek közérzete, s egy város életé­ben ez sem mellékes. zathoz kellett. Csak úgy magukban. A többiek a fa­liújságról értesültek a do­logról. Nem is volt semmi baj, mind addig, amíg az öreg el nem ment a nyári sza­badságra és fel nem vet­tek egy tanulót, az öreg fi- ; át, egy kis vakációs pénz­kereset céljából. Mi sem természetesebb, hogy a fiú az apja esztergáját kezdte \ nyaggatni, mert a tanköny- / vek nagy része még annál 1 tart és mit sem tud a szám- / jegyvezérlésről, meg az 1 ilyesmiről. Telt múlt az / idő, vége lett a szabadság- 1 nak és a vakációnak. Fiú f el, öreg vissza. Az eszter­gából hiányzott a készülék, az eszterga mellől pedig a tekintélyt parancsoló olaj­nyirkos piszok. Az öreg nem tudta mire vélni a dol­got, elképedten kérdezte, hogy mi történt? A fia ki­cserélte a régi tömítést a kapcsolószekrényen — mondták a többiek, és ha­miskásan hozzátették, hogy a kis tartályt úgy látszik elfelejtette visszatenni. Az öreg megsemmisülten dör- zsölgette bakancsa patkó­jával a száraz betont, és csak a bajsza alatt morgott zavartan, alig hallhatóan: újíthatok én ezeknek... Esik Sándor , Városkörzeti tanácskozásokon és falugyűléseken a leg­több vitát az váltja ki ezekben a napokban, hogy fizesse­nek-e településfejlesztési hozzájárulást, ha igen, akkoi mennyi legyen az, s ha összejön a pénz, mire költsék azt. Nyíregyházán eddig tizenkét helyen több mint százan mond­tak véleményt, ezernél többen szavaztak is a hozzájárulás fizetése mellett, véleményük azonban sok mindenben eltéri egymástól. Ízelítőül kerekasztal-beszélgetésre hívtunk meg olyan nyíregyháziakat, akik a városkörzeti tanácskozásokon is elmondták véleményüket. ——>— — ■ Újíió dinasztia

Next

/
Thumbnails
Contents