Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-30 / 255. szám

1985. október 30.

Kelet-Magyarország

3----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------■ >

Köszöntjük a 35 éves tanácsokat

Ha befejeződik holnap a megyei tanács ülése, a testület tagjai még együtt maradnak néhány percig, hogy emlékezzenek a tanácsok megalakulasanak 35. évfordulójára. A köszöntöttek között hatvanötén lesznek, akikhez melegebb hangon szólnak: ők nemcsak egy-egy időszakban dolgoztak a tanácsokban, vagy az apparátusban, hanem harmincöt éve vállalkoztak e szép és nehéz munkára, s a mai napig egyfolytában végezték lelkiismerettel, amit vállaltak. Közülük mutatjuk be most Juhász István kisvárdai városi tanácstagot, dr. Szász Ferenc cégénydányádi községi tanácstagot, Szakács Gábor csengeri vb-titkárt és Pásztor Lajos tiszaeszlári vb-titkárt.

I ________)

r-------------S

zületésnapra emlékezünk, a 35 évvel ezelőtt, az 1950. október 22-i választásokat követően megszületett tanácsrendszerre. Minden bizonnyal másként gondol e születésnapra az, aki 35 évvel ezelőtt először szavazhatott, aki először kapott bizalmat közszolgálatra, s másként, aki csak történelemkönyvből ismeri a társadalmi átalakulás első éveinek történéseit. Ma természetesen kevés szó esik már a kezdeti évekről, de nincs ebben semmi különös. Ma mások a közvetlen célok, mára megváltoztak a feladatok. Mert a születésnap éta szüntelenül fejlődött a tanácsok munkája: erősödött népképviseleti- önkormányzati jellegük és államigazgatási funkciójuk.

A népképviseleti-önkormányzati vonások elsősorban a választott testületek tevékenységében érezhetők, s bár még kevés idő telt el a legutóbbi választások óta, már most sem tűnik elhamarkodottnak megállapítani: minden korábbinál erőteljesebb a változás. Az elmúlt tanácsüléseken többnyire már nem előre gyártott, otthon megírt felszólalások, javaslatok hangzottak el, hanem spontán, de átgondolt megnyilvánulások, olyanok, amelyek előreviszik a közös ügyet.

Az ügyintézésre ma egyre inkább a törvényesség a jellemző. Megyénkben az utóbbi években 1 százalék körül alakul a fellebbezések száma, de a 30 napon túl intézett ügyek száma sem haladja meg a 2 százalékot, pedig évente 500—600 ezer a megye tanácsainak ügyiratforgalma.

A születésnap természetesen arra is alkalom, hogy felemlegessük: a kétségtelen fejlődés mellett a hatósági munkában hiányosságok is tapasztalhatók.

Nem volna teljes e számvetés, ha ném ejtenénk szót a tanácsi gazdálkodásról, hiszen az elmúlt 35 év alatt

k

___________________________------------------------N

Szabolcs-Szatmárban közel százhúszezer lakás épült, szinte nincs kielégítetlen bölcsődei igény, óvodába járhat minden iskolaérett gyerek, csak ebben az ötéves tervben 400 általános iskola, tanterem épült, 140 településen van már jó ivóvíz, javult az egészség- ügyi ellátás, és talán senkit sem lep meg, ha nem vetjük össze sem a kereskedelmi ellátás, sem a szolgáltatás 35 évvel ezelőtti és mostani színvonala közötti különbséget.

Természetesen változott, korszerűsödött is a 3 és fél évtized alatt a közigazgatás. Ma 114 a helyi — 6 városi, egy városi jogú nagyközségi, 33 nagyközségi, 74 községi — tanács működik, megkülönböztetett figyelem fordul ma az aprófalvakra, amelyekből 81 jutott Sza- bolcs-Szatmárnak és a rövid idő ellenére úgy tűnik, sikerült átvenni és megtanulni a járások szerepét a helyi, néhány funkcióját a városi tanácsoknak.

Ezekben a napokban a települések jövője foglalkoztatja leginkább a tanácsokat: most szereznek információkat arról: vajon

mennyit hajlandók áldozni a holnapért a faluban, a városban élő emberek. Az elkövetkező években kevesebb lesz a központi forrásból származó pénz, de ha jól politizálnak, több ami helyi erőforrásból, a lakosságtól származik. Ez nagyobb lehetőséget ad az önállóságra, ugyanakkor nagyobb felelősséget ró az apparátusra, a testületekre.

Nagy munkát végeztek a tanácsok az elmúlt három és fél évtizedben, azért, hogy minden településen elviselhetőbben, jobban, a mindenkori követelményeknek és igényeknek megfelelőbb keretet teremtsenek életünkhöz. Most az évfordulón köszönetét mondunk érte, de nem titkoljuk: további előrelépést, ügyeink, érdekeink még jobb képviseletét várjuk az elkövetke- ző években is.

______

a lovakat, soha nem akartam nadrágos ember lenni.

Gondok adódtak bőven már az indulásnál. Az emberek egy része még bizalmatlanul szemlélte a tanács törekvését, és a hibákban emberi mulasztást, rossz akaratot vélt felfedezni. Amikor Kisvárdán szóba került a fürdő építése, sokan ellenezték vagy legalábbis nem támogatták az ötletet. Ügy tűnt, a kétkedőknek lesz igazuk, mert az első fúrás nem sikerült. A kárör— Ismeretlen, új volt a tanácsi munika. A vezetők is képzetlenek voltak szakmailag, de a lelkesedés kipótolta a hiányt — emlékezik a 35 óv előtti kezdetekre dr. Szász Ferenc, a szamosújlaki tanács akkori, a cégénydányádi tanács mostani tagja. — Engem is gyakran elővett az elnök, a titkár, és csak megoldottunk mindent. '

Ez utóbbi mondatra magyarázat vendéglátóm eredeti szakmája. A szatmárnémeti nyomdász gyermeke ugyanis jogi diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen. Az utolsó szigorlatokra már itt, Szamosújlakon készült, ahová a szerelem hozta. Felesége — gyügyei lány — akkor már itt tanított. Aztán úgy alakult, hogy a férjből is tanár- ember lett...

1947 {vége így már a tanteremben .találta a férjet is, s ehhez a hivatáshoz nem is lett soha hűtlen.

— Bizony voltak népszerűtlen feladatok is a beadások, a begyűjtéseik korszakában, s tulajdonképpen csak ötvenhat után bontakozott ki igazán a tanácsi munka. Járdát építettünk, kutat furat- tunk, 1961-ben bevezettettük a villanyt — idézi dr. Szász Ferenc a negyedszázad előtti eseményeket. — Az ispánlakásból kultúrházat építettünk. Nálunk az egyesülés is jól sült el, valahogy jobban jutott mindenre. Cégényben óvoda, iskola, napközi épült, a három községnek közös vízmű; kigazdálfcodtuk azt is, hogy mindhárom faluban szilárd burkolatot kapjanak az utcák.

Ez így kicsit egyhangúnak tetszhet az olvasó száméra, de ebben csakis a toll gazdája a hibás, mert dr. Szász Ferenc olyan színes egyéniség, olyan jó hallgatni, ahovendőket elhallgattatni, a fürdő létjogosultságát igazolni hosszú távú feladatnak tűnt Juhász Istvánnak.

ízig-vérig parasztember. A Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke volt hosszú éveken keresztül. De a vezető beosztást is a közösség szolgálatának tekintette.

— Három és fél évtized távlatából azt érzem, hogy a közösségért fáradozóknak hivatallal, szemlélettel, antiszociális magatartással is meg kell küzdeniük. Amikor a vízmüvet terveztük, még vezető beosztásúak is hivatkoztak ,a fúrott kútjuk- ra, minek nekik a vízvezeték? — mondták. Kísértetiesen hasonló eset játszódott le, amikor a településfejlesztési hozzájárulás miatt végigjártam a körzetet. Igaz, 1200 forintot kértünk először. Nem adta meg a lakosság. Most hatszáz forintról van szó, ehhez minden bizonnyal meglesz a többség támogatása. Fontosnak tartják a célt is, a városi rendelőintézetet. Higgye el, nálunk még 3 perc sem jut egy betegre, mint azt a tévéből láttuk a Hírháttérben.

Jogász és néptanító

gyan meséli (illetve meséinek, hiszen a felesége is jócskán kivette a részét ezekből .az eseményekből), hogy roppant nehéz visszaadni az élményt. Egy igazi néptanítót ismerhettem meg, a szó legtisztább, legnemesebb értelmében. Hogy hogyan lehetett ennyi mindenre ideje, rejtély a magunkfajtának.

Majd negyvenévesen még focizott a szamosújlaki csapatban. Térképet rajzolt a községről, majd az egyes országokról is — ha már nem jutott pénz iskolai szemléltetőeszközökre. A szalmatetős házikók helyére épített új lakások jó részének a .tervei az ő keze alól kerültek ki egy időben. Még párttag sem volt, de 48-tól már vezette a pártoktatást. Érdekelte rengeteg dolog, tagja lett hát a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak. Azóta minden télen előadássorozatot hallgathatnak az itteniek. A hőskorban zsúfolásig megtelt a terem, s még ma is elmegy hetente egyszer a törzsközönség, ha a meghívott előadó, vagy éppen dr. Szász Ferenc beszél valamilyen érdekes témáról.

Hívták többször is „feljebb” dolgozni, de nem vágyott el ir nen. Pedig Szamos- újlak népe fogyogat lassan (a Szász lányok is máshol találták meg boldogulásukat). Feladat ma is akad jócskán, s az itteniek szerencséjére még van hozzá ember is. Az egyiket dr] Szász Ferencnek hívják...

P. D.

Küzdés a városi rangig

Mint mások, Szakács Gábor is napszámos volt ia fel- szabadulás előtt. Kubikolt ahol utak épültek, aztán

1948-ig részes munkás lett. Unta a csavargást, meg aztán nem látta a jövőjét sem,

Kisvárda kertvárosi jellege a 4-es főút felől egyre szebben kirajzolódik. A Szőlőskert és a Rétalja utcák kétszintes házai jómódról vallanak. De igaz az érem másik oldala is: eladósodtak az új lakók, még kenyérgondról is hallott a tanácstag. Aztán ott a tüzelő. Elfelejtették a kályhákat, olajra álltak át. Már leszerelték az olajkályhákat, a villanyt nem bírnák, a gázban reménykednek. Addig is marad a sorban állás, az izgalom a téli tüzelő miatt. A' tanácstagnak határozott véleményt kell formálnia a téli gondok sűrűjében.

— Az emberekért dolgozni mindig nehéz. Ha jönnek az eredmények, azt természetesnek tartják. Ha nehézségek lépnek fel, az egyént hibáztatják. Azt, aki nem tett meg értük mindent. De büszkék a város eredményeire, országos hírnevére. A lakosság öröme, a bizalom erőt ad a további munkához.

Juhász István Pro Űrbe kitüntetést kapott Kisvárda tanácsától.

T. K.

Pásztor Lajos, a Tiszaeszlári Községi Tanács vb-titká- ra községgazdaként kezdte, majd költségvetési előadóként folytatta, s 1961-től a végrehajtó bizottság titkára. A több mint három évtized alatt a tanácselnöki tisztség ötször cserélt gazdát mellette. Tősgyökeres tiszaeszlári.

— Azt vallom, hogy az ember saját hazájában is lehet próféta. A helyismeret csak előny volt számomra. Ismerem az embereket és a szándékaikat, vágyaikat és álmaikat. De azt is mindig tudtam, hogy mikor kell nemet mondani.

Nehéz idők jártak az ötvenes évek táján.

— Láttam édesapámat sírni, amikor a 12 holdjával kénytelen-kelletlen belépett a tsz-be. Fájt a szívem a szomorúsága láttán. De akkor is biztos voltam benne, hogy jó ügyet szolgálok. S lám, az idő engem igazolt.

Tiszaeszlár neve talán még most is kellemetlenül cseng az emberek fülében. A múlt században csúnyán meghurcolták a falut, pedig az ott élők tehettek erről a legkevesebbet.

— A felszabadulás után a hattantermes iskolán kívül nem volt más, közintézméÁ

„mindenes"

nye a falunak. Azóta a bölcsőde kivételével sok mindent felépítettünk: további tíz tantermet, lakással ellátott orvosi rendelőt, abc-t, öregek napközi otthonát, két templomot. Mégis talán a tizennyolc kilométeres vízműhálózat a legnagyobb büszkeség.

Pásztor Lajos maga is hátránnyal kezdte. Amikor a tanácshoz került, csak hat elemije volt. A munka mellett befejezte az általános iskolát, elvégezte a pénzügyi technikumot és az előírásoknak megfelelően az Állam- igazgatási Főiskolát. Mellesleg fél tucat tanfolyamot.

A megbecsülés sem hiányzott. 1974-ben a Munka Érdemrend bronz, az idén pedig az ezüst fokozatát kapta meg. Kétszer volt a tanács kiváló dolgozója, a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.

— Két év múlva nyugdíjba megyek. Nekem és az utódomnak sok mindent kell megoldanunk. Én elkezdem, ő befejezi. A VII. ötéves tervben a két legfontosabb dolgunk a külterületek ivó- vízellátása és egy oktatásiművelődési központ megépítése. Olyan tornatermet tervezünk, ami egyben a művelődési célókat' is szolgálja rriajd.

— Most éppen a feltételek megteremtésén fáradozunk. Községünkben a település- fejlesztési hozzájárulás ezért magasabb lesz talán, mint máshol. De úgy látom, az emberek vállalják.

B. I.

Ózdra ment hát a bányába, de belekóstolt a vasgyári munkások életébe is. A szülei minden levelűikben hazacsábítgatták. Űtőr apjának három hold juttatott földje volt, azon gazdálkodott.

— Egyszer csak megállított a párttitkár, Balku Jó- zseif, s azt kérdezi: nem volna-e kedvem az államigazgatásban dolgozni? Nemigen tudtam én, hogy mi az, legfeljebb annyit, hogy van egy jegyző és ő intézi a falu dolgait. Az alispáni hivatal nemsokára kinevezett Csengem j- faluiba segédjegyzőnek.

A tanácsok megalakulásakor kerülőbe Szakács Gábor Csengenbe a tanácshoz előadónak, s rövid idő múlva kinevezték vb-titkárnak Csengerújfaluba. 1954-ig volt itt, aztán 1957-ig Csengédben titkároskodott. Ekkor alakult meg a járási tanács, s 1965-ig ennek titkára lett. Azóta újra Qsengerben lát el vb-tit- kári feladatokat.

— Nehéz évek voltak ezek. Kubikos, bányász, vagy vasmunkás koromban nemigen volt az én kezemben papír, itt pedig irodai munkát kellett végeznem, jogszabályokat kellett ismernem, emberekkel kellett foglalkoznom és mivel azokban az időkben tulajdonképpen csak az elnökből meg a titkárból állt a tanács, az összes államigazgatási ügyet nekem kellett intéznem. Néha még az iktató is én voltam.

— Ez alatt az idő alatt történt meg a falvak villamosítása, utak, járdák épültek, mostanában pedig a vízvezeték-hálózat kiépítése ad örömet a falvakban. Amióta Csengerben dolgozom, legalább ötven lényeges beruházás készült el.

És mivel gyarapodott Szakács Gábor? Egy Lakással, ami két éve még 'tanácsi bérlakás volt, ezt törleszti ma is. Valamikor 500 forint fizetéssel kezdte, s ez bizony a hetvenes évekig igen lassan emelkedett. Pedig közben nőttek kiadásai is, míg a Tanácsakadémiára járt, de akkor és azóta sem panaszkodott erről senkinek.

— Ma szinte semmivel nem könnyebb a helyzet. Elkészítettük a VII. ötéves terv koncepcióját, az elmúlt hetekben a településfejlesztési hozzájárulás céljainak kidolgozása és elfogadtatása volt,( a legnagyobb feladat, nem- sokára készül a VII. ötéves terv, készül az ezredfordulóig érvényes távlati fejlesztési terv, mert Csenger a megye elképzelései szerint is város lesz, s ehhez meg kell teremteni a feltételieket.

Szakács Gábor most 58 éves. Harmincöt évét, az államigazgatásiban végzett munkáját sok-sok kitüntetéssel ismerték el, köztük a liegma- gasaibbat, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát 1983-ban kapta.

B J.

i ■■ ii

Az orom forrása

Juhász István nyugdíjasnapjai eléggé zsúfoltak. Az unokaöccsének segíti vissza most a szüretet. Nála is serénykedtek, amikor a rokonságnak megmondta, mikor szedik a szőlőt Ez az önzetlenség meg is adja az alaphangot a beszélgetéshez, hiszen nem véletlenül választotta a lakosság 35 évvel ezelőtt az akkor éppen a 30. születésnapját ünneplő fiatalembert tanácstagnak Kisvárdán. Először nagyközségi, majd városi tanácstag lett.

— Az élet úgy hozta, hogy fontos tisztet bíztak rám az emberek. Talán azért választottak meg először, mert ismertek. Kisgyerekként is megfordultam sok környékbeli házban, én hordtam ki a tejet a házakhoz. Enni adtam a jószágnak és csak úgy mehettem iskolába. Nagyon szerettem és szeretem ma is