Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-22 / 248. szám
1985. október 22. Kelet-Magyarország 7 Korszerű terménytárolás A gabonafélék termelésének gyors növekedése, a korszerű technológia szerinti kukoricatermesztés rohamos elterjedése mind több szemes termény korszerű tárolását igényli. A megoldás: olyan tárolóhelyek létesítése, amelyek kedvező költséggel gyorsan kivitelezhetők, biz„Házhoz** jönnek a külkereskedők A HUNGEXPO kezdi a bemutatkozást A Magyar Kereskedelmi Kamara a területi bizottságok munkáján keresztül is szorgalmazza a vállalatok külpiaci tevékenységének fejlesztését. Ezt szolgálja az MKK Észak-alföldi Területi Bizottságának kezdeményezésével létrehozott, a külkereskedelmi vállalatok vidéki bemutatkozását magában foglaló rendezvénysorozat. A párhuzamos exportjogok terjedésével egy-egy termék értékesítését több külkereskedelmi vállalat is végezheti. Általános tapasztalat, hogy — különösen a kisebb termelőegységek — nem ismerik saját exportlehetőségeiket megfelelően és súlyukból adódóan. Talán a külkereskedelmi vállalatok sem foglalkoznak velük kielégitően. A rendezvénysorozat célja éppen az, hogy minden résztvevőnek lehetőséget nyújtson a változtatásra. A budapesti székhelyű külkereskedelmi vállalatok részletesen ismertetik tevékenységüket, export- (és import) lehetőségeiket. Az érdeklődő vidéki vállalatoknak pedig kiváló alkalom lesz az ismeret- és tapasztalatszerzésre, az ismerkedésre és az ugyancsak fontos személyes kapcsolatteremtésre. Debrecenben az Akadémiai Bizottság székházában (Thomas Mann u. 49.) 1985. október 25-én délelőtt 10 órai kezdettel megtartásra kerülő megnyitó rendezvényen, amelyen a HUNGEXPO fog bemutatkozni, különösen a Szolnok, Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyei érdeklődő' két várják. A bemutatók főszereplői, a külkereskedők komoly várakozásokkal érkeznek, bíznak abban, hogy megteremtődnek az alapjai egy olyan hosz- szabb távú együttműködésnek, amely újabb termékek és gyártók exportba való bekapcsolását eredményezi. A rendező szerv hívja és várja a termelő vállalatok, az egyéb gazdálkodási egységek képviselőit, valamint a kisvállalkozókat is. Mint Adriány Istvánná, a kamara észak-alföldi bizottságának titkára mondta: — A rendezvények során megszerzett konkrét ismeretek, tapasztalatok és kapcsolatok — ha nem is azonnal — de biztosan kamatostól megtérítik a résztvevő érdeklődők időráfordításait. tosítják a szakszerű kezelést, és megfelelően gépesítettek. Erre a célra igen alkalmasnak bizonyulnak a fémsilók, amelyek között ma már 3—3,5 ezer köbméter be- fogadóképességűek is vannak. A fémsilók lábas vasbeton alépítményen nyugszanak. A tornyok lemezből hajlított modulelemekből horganyzott csavarokkal szerelhetők össze. Függőleges síkban az elemek merevítettek. A légmentes zárást különleges tömítőanyag biztosítja. A tetőszerkezet önhordó vagy támasztott kivitelben készül, kúpszöge 10—25 fokos szokott lenni. A tetőszerkezetre épül a mechanikus terményelosztó. a tetőajtó, a tetőszellőző- ventillátor, a védőkorlát. A korrózió elleni védelmet az előkészített, felületre több rétegben felhordott müanyagbázisú festék biztosítja. A termény teljes át- szellőztetését a kúpos betonalapra felszerelt körcsöves szellőző szondával és nagy teljesítményű ventillátorral oldják meg. A fémsilóknál a vízszintes szállítást 20—100 tonna/óra teljesítményű láncos szállítókkal valósítják meg. A kitárolás többnyire csigás szállítókkal történik. A vezérlés külön helyiségben elhelyezett vezérlőpultba épített kézelőgombok segítségével egyszerű és áttekinthető. A kívánt technológiai folyamatoknak megfelelő villamos berendezések (motorok) működését jelzőlámpák mutatják a vezérlőpultban elhelyezett folyamatábrán. A termény hőmérsékletét tornyonként beépített mérők érzékelik; - a hőmérséklet alakulását műszer regisztrálja. Képünkön: öt hazai gyármányú fémsilót láthatunk ideálisan, vasúti vágány mellé telepítve. Ingázók, utazási szokások, nyugdíjasok (Az 1984. évi mikrocenzus adatai szerint) Az aktív keresők ingázása A korábbi évtizedek munkahelyhiánya miatt az aktív keresők jelentős hányada más megyében talált munkahelyet és vált napi vagy távolsági ingázóvá. A napi ingázók számának növekedése az 1970-es évtized elején volt jelentős mértékű. 1980 óta a napi ingázók száma közel tizedével (7 ezerrel) csökkent és az aktív keresőkön belüli aránya 29 százalékról 26 százalékra módosult. Arányuk továbbra is meghaladja az országost, ahol 22 százalék. , Az ingázók számának csökkenése összefüggésben van részben azzal, hogy a vizsgált időszakban az aktív keresők száma mérséklődött, másrészt a megyén belüli elhelyezkedési lehetőségek tovább javultak. Nem kedvezett az utazásnak a közlekedési viteldíjak emelkedése sem. A lakásépítési hitelfeltételek javítása és a kedvezmények kiterjesztése növelte a községekben élők letelepedési kedvét, ami fokozta a helyben történő foglalkoztatási igényeket is. A nemek között eltérő irányú a változás. * Az ingázók száma 1980 óta a férfiaknál jelentősen — 15 százalékkal — csökkent, ugyanakkor a nőknél 5 százalékkal emelkedett. Az ingázók egyharmada nő. A férfi aktiv keresők háromtizede, a nők egyötöde ingázik. Az ingázók száma legnagyobb ütemben a 30 évnél fiatalabbaknál csökkent. Az ingázás gyakorisága viszont náluk a legnagyobb, 1984-ben 100 fiatal közül 45-en (1980-ban 48-an) ingáztak. 0j vasúti korszak felé Mintegy másfél évszázaddal ezelőtt új korszak kezdődött a közlekedésben: csillogó sínpárokkal kezdtek összekötni településeket és országokat. A gőzmeghajtású közlekedési eszköz felgyorsította az iparosodás folyamatát, előmozdította a gazdasági növekedést, az embereknek pedig egy addig ismeretlen mozgási szabadságot ajándékozott. Gyorsan, olcsón, a kereskedelmet fellendítve működött, s úgy tűnt, hogy semmiféle konkurrencia nem fenyegeti. A növekedő motorizáció azonban — a század derekától kezdve — bizonyos területeken elhódította az ügyfeleket a vasúttól. Az úthálózat kiépülésével, az egyre sűrűbbé váló autópályahálózat révén a teherautók világszerte fenyegető vetélytársá- vá váltak a vasútnak. Ugyanilyen riválissá lett a sokkal kényelmesebb és gyorsabb utazást lehetővé tevő repülőgép is. Az eredeti kötelezettség pedig, hogy a ki nem fizetődő pályákat is üzemeltesse a vasút a lakosság érdekében, elnyelte a más területeken megszerzett nyereséget. A „más terület” alatt itt a síni teherforgalmat kell érteni, mert időközben csökkenni kezdett a konkurrencia hatása, különösen attól kezdve, hogy — a rakodási műveletek egyszerűsödése révén, a konténerrendszer kiépülésével — felgyorsult a vasúti teherszállítás is. Több technikailag fejlett és jómódú országban akként lettek úrrá a vasúti személyszállítás válságán, hogy egyre gyorsabb vonatokat állítottak üzembe. Az NSZK-ban például az óránkénti 200 km-es sebességet is elérő Intereity-vonatok ma már . öt állandó vonalon közlekednek, s 42 nagyjelentőségű pályaudvart kötnek össze. Ezeket a vonatokat az E—103-as, 7300 kW-os mozdony továbbítja. Képünkön azt a nyugatnémet kísérleti szerelvényt láthatjuk, amelynek sebessége 250—300 km/ óra között van, tervezett végsebessége pedig megközelíti a 350 km/ó-t. Ez a gyorsvasútpályákon haladó vonat a következő évtizedben egy új vasúti korszakot fog nyitni. Az ingázók hattizede azt a választ adta, hogy azért kényszerült az ingázással járó nehezebb körülményeket választani, miver lakóhelyén nem volt munkalehetőség. Egyötödüknek nem felelt meg képzettsége, a fizikai adottsága, az anyagi lehetősége, vagy a műszakbeosztás nem tetszett. Az eljárók 12 százaléka — 7800 fő — az eljárás okának a nem megfelelő anyagi lehetőségeket említette. A foglalkoztatottak átlagkeresete a megyében ugyanis jóval alacsonyabb az országosnál és a vizsgált időszak alatt sem volt közeledés (az elmaradás 600—800 forint között van). Utazási szokások Az életmódot jelentősen befolyásolja az utazásra fordított idő és az utazás gyakorisága. A megyében az aktív keresők hattizede naponta legfeljebb fél órát tölt el utazással, amíg elér a munkahelyére és onnan haza. További 23 százalékuk fél órá-. nál többet, de legfeljebb egy órát utazik naponta. Ez azt is jelenti, hogy az aktív keresők több mint négyötödénél a munkahelyre eljutás nem okoz gondot, az életmódot lényegesen nem befolyásolja. Kedvezőtlen helyzetben van viszont 16 százalékuk (41 ezer fő), mivel naponta egy óránál — ezek nagyobbik fele másfél óránál is — többet utazik. Az aktív kér resők háromtizede csak gyalog jár be a munkahelyére, vagy otthon dolgozik. A járművel közlekedők döntő része csak egy járművel, mindössze 2,1 százalékuk két járművel utazik. A nappali tagozatos 108,7 ezer tanuló 70 százaléka 30 percnél kevesebb idő alatt jut el az iskolába, illetve onnan haza. Minden tizedik tanuló viszont egy óránál, sőt 4 százalékuk másfél óránál is többet fordít naponta utazásra. A nyugdíjasok helyzete Az idős korú népesség száma és aránya az utóbbi évtizedekben folyamatosan emelkedett, jelentősebben az 1980-as években. 1984 októberében 125,5 ezer főt tett ki, ezek hattizedét a nők képviselték. Életkor szerinti összetételük az öregebbek irányába tolódott el, közülük minden ötödik 75 évesnél, sőt minden tizedik 80 évnél is idősebb. A nyugdíjas korú népesség nagyobbik fele saját jogon nyugdíjas, egyhatoduk egyéb inaktív kereső, szociális segélyezett, illetve eltartott. Minden tizedik nyugdíjas koron aluli korkedvezményes, vagy rokkantsági nyugdíjas. A nyugdíjas korúak több mint egytizede aktív kereső, vagy nyugdíj mellett dolgozik, héttizedük a felvétel idején nem dolgozott. A jövőben mindössze 0,7 százalékuk kíván dolgozni, ez az arány a férfiaknál valamelyest nagyobb. A férfiaknak jelenleg is nagyobb hányada végez aktív tevékenységet, mint a nőknek. A saját jogú nyugdíjasok közül a férfiak 78 százaléka, a nők 90 százaléka a nyugdíj megszerzése után nem dolgozott, és nem is kíván elhelyezkedni. Közülük mindössze ezren nyilatkoztak úgy a felvétel idején, hogy a későbbiek során dolgozni akarnak, ezek nagyobbik fele a korábbi munkahelyén. A saját jogú nyugdíjasok több mint egyharmada a nyugdíjas kor előtt, négytizedük azután ment nyugdíjba. A nők nagyobb része korábban, a férfiak később mentek nyugdíjba. A tovább dolgozók mintegy fele a nyugdíjas kor elérése után még 6 évet dolgozott. Az egészségi állapotukat a nyugdíjasok nagyobbik fele az átlagnál rosz- szabbnak, 47 százalékuk az átlagnak megfelelőnek tartotta, és mindössze 2 százalékuk ítélte meg jobbnak. Az idős korúak ellátásáról a megyében is több formában gondoskodnak. A nyugdíjas korúak és a nyugdíjasok 6,2 százaléka (7800 fő) részesül anyag» támogatásban, ezek több mint fele rendszeresen. Minden huszadikat a munkahely támogatja, 15 százalékuk pedig egyéb anyagi támogatást kap. Házi szociális gondozásban 1390 főt részesítenek (850-en -nyugdíjas- házban laknak). A megyében 85 napközi otthon van, 1800 férőhellyel. A kihasználtságuk csaknem teljesnek mondható. A felvétel idején 1750-en mondták, hogy rendszeresen látogatják a napközi otthont. Minden második azért jár ide, mert igényli a társaságot, háromtizedük az étkezés igénybe vétele, 17 százalékuk kulturális műsorok miatt. A nyugdíjas korúak, vagy nyugdíjasok nagyobb része idős korban is értékes tevékenységgel köti le magát, illetve tölti el szabad idejét. Valószínűleg ezek többsége családban él. Dr. Hajdú Bertalanná KSH megyei igazgatósága AIDS a láthatáron Az egészségügyi miniszter nemrég megjelent utasítása (10/1985. sz.) elrendelte az AIDS- es és az AIDS-gyanús megbetegedések kötelező bejelentését, és intézkedett a megbetegedés előfordulása esetén követendő eljárásról. Az AIDS a szerzett immunhiányos tünetcsoport angol elnevezésének (acquired immune deficiency syndrome) rövidítése. Ezzel egyidejűleg közöltek egy módszertani levelet, amely, részletes tájékoztatást ad az orvosok számára a betegség felismeréséről, tüneteiről, laboratóriumi és klinikai kivizsgálásáról, a kórházi beutalás rendjéről. Ez azt jelenti, hogy a magyar egészségügyi hatóság felkészült egy eddig nálunk nem észlelt, új betegség fogadására. De mi ez az új betegség? A nyolcvanas évek pestise? — tette fel nemrég a meghökkentő kérdést a Newsveek Magazin a nemrég felismert járványos betegségről szóló cikkében. Valóban mindannyian veszélyben volnánk, vagy esetleg csak pánikról van szó? 1981 januárjában egy fiatal homoszexuális férfit kezdtek kezelni a Los Angeles-i orvosi központban . rendkívül súlyos, gombás fertőzéssel. Szervezetének védekező rendszere működésképtelenné vált. Két héttel később olyan tüdőgyulladásban betegedett meg, amely szinte kizárólag immunhiányos állapotban, az immun- rendszer működését gátló — im- munszupresszív — szerek alkalmazásakor fordul elő. A beteg tünetei azonban egyik ismert immunhiányos betegségre sem emlékeztettek. Ezután egymást követték az új betegek — szinte valamennyien fiatal, azelőtt egészséges homoszexuális férfiak, később a népesség más csoportjához tartozó esetek is — főleg New Yorkban, San Franciscóban és Los Angelesben. Ez év augusztusáig több mint 12 000 esetet jelentettek be, de a betegség az Egyesült Államokból átterjedt Nyugat-Európába is (1985. június 30-ig 15 országban 1226 eset) a Karib tengeri szigetvilágba, Kanadába, Dél-Ame- rikába és Ausztráliába. Kiemelkedően magas a megbetegedések száma Afrikában, különösen a közép-afrikai országok nagyvárosaiban. A járvány eddigi terjedése alapján azt prognosztizálják, hogy 1986 végéig az USA-ban 40 000 megbetegedett lesz. Az Egészségügyi Világszervezet párizsi AIDS központja adatai szerint — ha az eddigi növekedési arány folytatódik —, 1990-re 30 000 európai beteggel számolhatunk. Európában jelenleg az egymillió lakosra számított megbetegedési arány legmagasabb a következő országokban: Belgium (10), Svájc (9.7), Dánia (9,4), Franciaország (7,0). De megjelent már a betegség — több na- lálos áldozatot követelve — Ausztriában is. Világszerte óriási apparátus igyekszik minél több ismerethez jutni a betegség okára és lényegére vonatkozóan, illetve a gyógyítás kulcsát megtalálni. Azt már pontosan tudjuk, hogy a betegség vírusos fertőzés, a bűnös az ún. HTLV—III-nak nevezett vírus. Elsősorban a nyiroksejteket, ezen belül a szervezet immunrendszerének „karmesterét”, az ún. segítő (helper) T sejteket támadja meg és pusztítja el. A megbetegedettekből a vírus kimutatható, és a betegek többségében ellenanyagok jelennek meg a vírus antigénjeivel szemben. A fertőzötteknek azonban csak kis hányadában fejlődik ki a betegség. Nagyszámú vizsgálat alapján megállapították, hogy minden e vírussal fertőzött száz egyén közül kb. tízben fejlődik ki súlyos formában a tünetegyüttes, további tizenötben enyhébb tünetek jelentkeznek, a fertőzöttek háromnegyed része azonban tünetmentes marad. A fertőzést minden HTLV— III vírussal fertőzött terjesztheti,, teh^t a tünetmentes éppúgy, mint a betegség enyhe vagy súlyos tüneteit mutató egyén. A betegség fontos tulajdonsága, hogy elsősorban a homoszexuális férfiak fogékonyak rá, de veszélyeztetettek azok a kábítószer-élvezők is, akik tűivel adják be maguknak a szert, és azok a vérzékeny betegek, illetve vérátömlesztésre szorulók, akiket rendszeresen vérplazmából előállított készítményekkel kezelnek. Természetesen ugyancsak veszélyeztetettek a fertőzöttek nemi partnerei, valamint a fertőzött anyák gyermekei is. Tény, hogy az USA-ban és Nyu- gat-Európában a betegeknek kb. háromnegyed része homoszexuális férfi. A fertőzés a kisebb nyálkahártya-sérüléseken át, vagy a vírusokat tartalmazó ondónak, illetve a fertőzött vérnek egyik partnerből a másikba történő közvetlen átkerülése révén jön létre. Szerencsére a vírus nagyon érzékeny, a külvilágba jutva hamar elveszíti fertőzőképességét. A fertőzés tehát nem terjed a mindennapos közvetlen (kézfogás, érintés), vagy közvetett (a fertőzött egyén által használt tárgy) érintkezés útján. Ugyancsak kizárt a levegő, víz, élelmiszer közvetítésével történő fertőzés. Eddigi ismereteink szerint ugyanis a fertőzésnek gyakorlatilag csak két módja van: a nemi érintkezés és a fertőzött vérnek a szervezetbe kerülése. E két fertőzési lehetőségen kívül trópusokon esetleg rovarcsípéssel is tegjítfhet, vagy az anyáról az újszülöttre a szülés alatt, esetleg anyatej útján. A legújabb adatok szerint a prostituáltak is fokozottan veszélyeztetettek, legalábbis akik erősen promisz- kuus heteroszexuális nemi életet folytatnak. Mint említettük, a betegek immunrendszere jelentős mértékben legyengül, sokszor teljesen hiányzik. Ennek következtében a betegek hajlamosakká válnak olyan kórokozókkal való súlyos, gyakran halálos kimenetelű fertőzésekre, amelyek ép immunrendszerű egyéneket nem, vagy csak enyhe formában betegíte- nek meg. Más esetben e betegeknél olyan rosszindulatú és igen súlyos formában lezajló daganatok jelennek meg, amelyek különben ritkán fordulnak elő, és lassan fejlődnek ki. Sajnos, a betegség gyógyítására még nem áll rendelkezésre megbízható gyógyszer, noha a nyugati országokban nem is egy kipróbálás alatt áll. Az igazán pozitív eredmény azonban még várat magára. Addig is a legfontosabb, hogy a homoszexuálisok a szexuális kapcsolat biztonságos vagy aránylag biztonságos módját élje, és különösen tartózkodjanak a gyakori partnerváltástól. Es ami a legfontosabb: semmiképpen se adjanak vért! Tény, hogy a vírus már hazánkban is jelen van, bár megbetegedést még nem észleltek. A szűrővizsgálatok azonban két olyan személyt derítettek fel, akik a rizikócsoportba tartoznak, és vérükben a vírus elleni ellenanyag Jelen volt, tehát fertőzésen átestek. Ez nagyon is indokolja az egészségügyi kormányzat felkészülését, különösen a véradás céljaira levett vérek szűrővizsgálatának a megvalósítását. H. J. TUDOMÁNY I TECHNIKA I KÖZGAZDASÁG
